Kedves mindenki,

Szombaton megvolt a Barátok mise és az utána előadások. A misén sokkal többen voltunk, mint szoktunk lenni. Bár minden misén lennénk legalább ennyien, akkor talán kicsit jobban is megismerhetnénk egymást!

A mise után Simonyi Cili előadását hallhattuk: fényképekkel és végül egy általa készített videó filmmel szemléltetve. Sokat megtudtunk India egyik tartományának mindennapjairól, a kisgyerekek iskolai oktatásának helyzetéről, a megélhetési nehézségekről, sajátosságokról. Kicsit jobban megérthettük Prakash atya misszióját is.

Támogatni is lehet(ett) az indiai missziót; kaptunk képeslapot és eredeti (tea?)levélből készült tányérkát.

Majd az előadás után rizsvacsora várt minket, utána indiai tea: káposztalevél-tányérról ettünk, ami fölöttébb izgalmasnak ígérkezett a gyerkőceink számára (is). Persze ha mindennap csak kétszer ennyit és szinte csak ezt ehetnénk, akkor egészen másképp gondol az ember az ételre, és jobban megbecsüli, amit a mindennapok során kap.

Egy kis magánélmény a mai nappal kapcsolatban: a családon belül történt félreszervezés miatt ma fél egykor derült ki, hogy mégis csak nekem kellett volna ebédet készíteni. A farkaséhes család ripsz-ropsz megszállta a konyhát, és elkészítettük a "csapátit". Először is nehéz volt visszaemlékezni a nevére, aztán nehéz volt újra emlékezni rá, amikor valamelyikünk véletlenül pacsitának nevezte; mert mindenki fejében összekavarodtak a szótagok :-) De talán ide már megint jól írtam. Aztán igyekeztünk visszaemlékezni a készítésére, és végül csapátit ettünk virslivel és babbal. Ebéd előtt imádkoztunk a szegényekért: a komoly szegénység problémája egy kicsit közelebb került a gyerekeinkhez is, és a mi szívünkhöz is.

Pesti Marian

Földrajzi hely (amirol szól): Fejér megye, India

Kirol szól (személyek): Prakash, Cedric SJ

Kikrol szól (csoport): BOCS Alapítvány

Keletkezés ill. kiadás dátuma: 2004. 03. 20.

Keletkezés ill. kiadás helye: Albamag levelező lista