Franz Jägerstatter rövid életrajza

1943 február 25-én kora reggel Franz Jägerstatter, 36 éves gazdálkodó és hithû katolikus, feleségével és három lányával a felsõausztriai Szt. Radegund faluból elindult a német hadsereg katonai ezredtörzséhez. Isten veled! - kiáltotta az egyik szomszédja. A felelet megrendítõ volt: Többé nem látsz engem!
Gondviselésszerû, hogy a II. világháború mészárlásában egy jelentéktelennek tûnõ földmûves, aki egyedül halt meg, nem merült feledésbe. Sõt, egyre inkább ismertté vált, mint egy katolikus keresztény, aki kész volt követni a lelkiismerete szavát, és élete árán is tudott nemet mondani egy állam bûnös parancsaira.

Az angolul beszélõ világ számára 1956-ban vált ismertté az élete, amikor egy amerikai író, Gordon Zahn, egy rövid, Jägerstatterrõl szóló ismertetõre bukkant. Az ismertetõt egy osztrák pap írta, akit szintén kivégeztek, mert visszautasította a hitleri katonai esküt.
A párhuzam Mórus Tamással nyilvánvaló, de nagy különbség, hogy Mórus egy nemzetközi személyiség volt, akit figyelemmel kísért a világ, Franzról viszont gyilkosai azt gondolták, hogy egy senki, aki feledésbe fog merülni.

Napjainkban is mérhetetlen szenvedéseket okoz a fogyasztás dáridója, a fegyverkezés, s társadalmaink természetessé vált sok kollektív bûne. Érdemes ezért elgondolkodni Franz Jägerstatter magatartásán, aki visszautasította a szabványtársadalomhoz való csatlakozást, mert azt gondolta, hogy amit az kíván, ellenkezik Isten akaratával. Számos 'jóakaratú' tanács ellenére kitartott, visszautasította a háborúban való részvételt a hitleri Németországban, visszautasította annak ellenére, hogy tudta, hogy ez a halálát jelenti.

Gazdálkodó és családos ember

A legtöbb térképen nem is szerepel Szt. Radegund, ez a szinte tanyaszerû település, Salzburgtól 40 km-re északkeletre. A fehérre meszelt parókiában már nem lakik pap. A templom régi és parányi.
Itt született Jägerstatter 1907 május 20-án, házasságon kívüli gyermekként. Apja 1915-ben a világháborúban halt meg. 1917-ben Franz anyja férjhezment és felvette a Jägerstatter nevet fia számára is. Franz a falusi iskola elvégzése után 14 éves korától a farmon dolgozott.
A szentek életrajzírása szempontjából a fiatal Franz élete hagyna kívánnivalókat maga után. Népszerû és közkedvelt, gyakran mégis kellemetlen jelenség volt a faluban. A helyi fiatalok bandájával verekedtek más falvak fiataljaival. Egyszerûen "egyike volt azoknak a fiúknak", akik gyakran voltak a falu kocsmájában, vagy a lányok után futkároztak. Kortársaival együtt betartotta a vallási formulákat is, de késõbb "félig érett kereszténységként" jellemzi életének ezt az idõszakát. A harmincas évek elején elhagyta a falut majdnem két évre, s egy vasércbányában dolgozott. Elterjedt az a vélemény a faluban, hogy elutazása összefüggésben van egy törvénytelen gyermek születésével.
1936-ban megházasodott és idõvel három lány apja lett. Nászútra Rómába mentek és a házasság után vallásos magatartása jelentõsen megváltozott. Ez részben felesége szeretetének, részben egy független gondolkodású papnak köszönhetõ, akinek sekrestyésévé vált, harmadrészt pedig az unokatestvérével való beszélgetéseknek, aki csatlakozott egy bibliai kérdésekben fundamentalista gyülekezethez. Ekkor kezdte el igen komolyan venni a hitét. Egyre inkább meggyõzõdött arról, hogy lehetetlen egyszerre hûségesnek lenni Krisztushoz és a hitleri hatalomhoz. Egyetlenként a faluban 1938-ban Ausztria bekebelezése ellen szavazott. Mint gazdálkodónak, a kötelezõ katonai szolgálatot két alkalommal elhalasztották, de végülis 1943 február 25-én be kellett volna vonulnia.

A börtön

Ekkortól aug. 9-i meggyilkolásáig Franz börtönben volt, az utolsó hónapokban Berlinben. Van néhány feljegyzés börtöntársaitól, a börtön káplánjától, sõt még a hivatalos védõügyvédtõl is, de a legmegindítóbb feljegyzések saját írásai. Nemcsak a feleségének írt, hanem fennmaradt a vallomása is, gondolkodásának világos, tiszta bizonyítéka.
Nagyon magányos volt. Sok pap, akiket ismert, sürgette, hogy legalább a családja kedvéért tegye le a katonai esküt, mint ahogyan püspöke is már megtette, akit õ is meglátogatott, mielõtt a behívóparancsot megkapta. A börtönben elszigetelték és nagy nyomással próbálták rávenni, hogy változtassa meg a döntését.
1943 áprilisban így írt feleségének: "Drága, egyetlen feleségem, ma éppen hét éve, hogy kimondtuk a szeretet és hûség esküjét... Én szintén hiszem, hogy Isten továbbra is adja kegyelmét, hogy megtarthassuk eskünket életünk végéig. Amikor visszaidézem a boldog perceinket és a sok kegyelmet, amit kaptam ezalatt a hét év alatt, úgy tûnik, ez néha a csodával határos..."
Idejének nagyrészét imádságban és a börtöntársai iránti figyelmességben töltötte. Egyszer havasi gyopárt kért feleségétõl, hogy egy elítélt francia az utolsó levelében elküldhesse a barátnõjének Franciaországba.
A katonai bíróságon megígérték, hogy nem kell harctéri szolgálatot teljesítenie, ha letenné a katonai esküt, de õ semmilyen módon nem akart szolgálni egy szörnyû háborút. Utolsó napjaiban a börtön káplánjának kérésére leírta hitvallását.

Utolsó vallomásából

"Ezt a néhány szót úgy írom, ahogy a fejembõl és a szívembõl jönnek. És ha ezeket úgy írom is, hogy a kezem bilincsben van, úgy gondolom, sokkal jobb, mintha az akaratom lenne bilincsben... Ez az oka annak, hogy meg vagyok gyõzõdve, hogy az a legjobb, ha az igazságot mondom, akkor is, ha ez az életembe kerül. Isten és az egyház parancsai között írásban sehol nem fogod megtalálni azt, hogy az embernek muszáj a bûnt engedelmességbõl megtennie, letennie egy esküt, amit egy világi szabály kényszerítene rá."

Kivégzés

1943 augusztus 9-én délután 4 órakor az életét áldozta hitéért. A berlini börtönkáplán, Fr. Kunza, azt nyilatkozta: "Egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy Jägerstatter egy 'fanatikus' vagy esetleg mentálisan zavarodott. Ennek halvány gyanúját sem keltette senkiben. Sokkal inkább csodálták a bátorsága, egyszerûsége, mélysége és õszinte áhitata miatt." A kivégzés éjszakáján Fr. Jochmann azt mondta néhány ausztriai apácának: "Csak gratulálni tudok nektek ehhez a ti vidéki emberetekhez, aki úgy élt, mint egy szent, és most meghalt, mint egy hõs. Határozottan állítom, hogy ez az egyszerû ember az elsõ szent volt, akivel eddigi életem során találkoztam."

(Az angliai Pax Christi kiadványa alapján készítette Simonyi Gyula)