Annotáció: Besötétedett. Egyetlen autó sem jár erre. Valami mellékútra keveredhettem. Nem tudom, hol vagyok. Az órám megállt. Lefekszem aludni az árokba. Éjszaka párszor fölriadok, hogy fázik a lábam, meg a harmat csöpög rám a kukoricalevelekrõl.

Ájult csönd mindenütt, megyek a faluban. Amint fölérek a dombra, nagy sátortábor, halk zsongás, egy gitár szól. Az egyik sátoron többnyelvû fölirat: Ideiglenes szállás a késõ este érkezõknek. Elõtte asztal, néhány fiatal. Messzirõl köszönnek, roppantul meg vagyok illetõdve, leültetnek, zsák le, francia? német? angol? aha! Egy kismama tisztázza a helyzetemet, egy másik lány leül mellém s tagolt angolsággal magyarázza az elemi dolgokat. Nem kell fizetnem semmit, mert keletrõl jöttem.

A templomban, amelyrõl annyit hallottam, csönd van, vagy félszáz fiatal hever, térdel, ül a nemezzel borított kõpadlón, a lépcsõkön, a kis fonott stokikon. Néha idõsebbek is jönnek. A bejáratnál rengeteg Szentírás van, még magyar is. A nyugalomban, hogy úticélomat elértem, visszagondolok a kilenc napos vándorlásra...

Szerző: Simonyi Gyula

Sorozat, folyóirat, gyujtemény (amibe tartozik): ?rted vagyok

Copyright: minden jog fenntartva