A "nyilvánvaló" megkérdõjelezése - beszélgetés Zac Goldsmith-tel, a radikális ökológussal
Fordításválogatás a "THE ECOLOGIST" magazinból THE ECOLOGIST, Vol 30 No 4. June 2000. p. 51, Comment - Why greens should be politically incorrect - Aidan Rankin argues that modern liberal values can be more of a threat than a liberation (Miért legyenek a zöldek politikailag tisztességtelenek - A liberalizmus értékei inkább fenyegetést jelentenek, mint szabadságot) A "politikai tisztesség" nevében a tanárok eltávolítják a könyvespolcokról a hõs katonákról, felfedezõkrõl, vadászokról és hódítókról szóló könyveket, mondván hogy azok imperialista, rasszista, szexista jellegûek. Ezzel a cenzúrával a "haladó" nevelés gyengíti a helyi kultúrát, ahelyett, hogy hozzátenné a tudás új rétegét. Egy labradori (Kanada) iskolában a Nyugat elvein nevelkedett tanítók elítélik a vadászatot, holott a tanítványaik innu indiánok. Az innu településeken terjed az alkoholizmus, szétesnek a családok, szokványos a családon belüli erõszak és a világon a legmagasabb az öngyilkosság aránya. Azt tanítják a gyerekeknek, hogy a történelem egyenes vonalú, elkerülhetetlenül elõre haladó fejlõdés, ennek során egyre nagyobbak a közigazgatási egységek és a kultúránk mindjobban világméretû lesz. A zöld politika kulturálisan legyen konzervatív. Ez nem azt jelenti, hogy a hagyományos értelemben jobboldali. Bírálnia kell a haladás eszméjét és törekednie kell a gazdaság, társadalmi szervezetek és emberi viszonyok természetes egyensúlyának a helyreállítására. Kapcsolatot kell teremteni a kis k-betûvel írt konzervatívok (Pi.: azaz nem a Konzervatív Párt) és azok között, akik a változásokkal szemben megbecsülik a hagyományokat, a nagy vállalatokkal szemben a kis üzleteket, a központosított kormányokkal szemben a helyi közösségeket értékelik. A valódi ökológus (értsd: környzetvédõ, zöld) egyáltalán ne legyen egy politikai állat. Sok mai zöld azt a hibát követi el, hogy nem lép szövetségre a hagyományos életmód õrzõivel, hanem inkább azokkal haladnak együtt, akik egy politikailag megbízható fundamentalizmust, egy kulturálisan megerõsített globalizációt kedvelnek. Ezek kételkednek abban, hogy az emberi közösségek természetes módon különbözõ utakon evolválódnak. Legyenek ezek baloldaliak vagy neoliberálisok, a felhalmozott bölcsesség fölé helyezik az elvont jogokat. Akár a korábbi egyeduralmi mozgalmak, a modern "politikai megbízhatóság" kedveli a szertartásos vádaskodást. Azt mondják, hogy akik elvetik azt a nézetet, hogy a férfi és nõi szerepek felcserélhetõk, azok "szexisták", hogy egy erõs védelmi politika az "militarizmus", hogy a munka és a tõke szabad mozgásának ellenzõi "idegengyûlölõk". Aki elfogadja a haladás "politikailag korrekt" meghatározását, az a zöld politika logikáját tagadja. Aki zöld, az meg akarja õrizni a kultúrákat, tudja, hogy az emberi változatosság a biológiai változatosság része. A zöld politika büszke rá, hogy "nem korrekt", és dacol az általános haladás zsarnokságával. - Pi USA Today, James Freeman: Beat your Greens (A fenébe a zöldekkel) Ideje, hogy megmentsük a földet a környezetvédõktõl, mondja J.F. Ismerteti Peter Huber könyvét (Hard Green = kb. kegyetlen zöldek), amelyben tiszta logikával szól arról, amit eddig is éreztünk a zsigereinkben. Az atomrombolás és a kõolaj égetése kedvez a környezetnek, a napenergia fölhasználása környezeti szerencsétlenséghez vezet, a biotechnológia megmenti a Földet. Ha meg akarjuk menteni a bolygót, növelni kell a hatékonyságot, s ehhez technológiai fejlõdés kell. Vegyük a mezõgazdaságot. A divatos szerves gazdálkodás rendben van, de növényvédõk és genetikai módosítások nélkül nem tudunk eleget termelni. Az uránium a leginkább környezetbarát forrásunk. A növekedésnek nincsenek határai. - Pi. THE ECOLOGIST 30/2/11, April 2000 - Válogatás a világsajtóból THE ECOLOGIST 30/2/13, April 2000 - Mozgalmak
- A tudatos fogyasztó - Mit vásároljunk és mit közösítsünk ki? THE ECOLOGIST 30/2/8, April 2000 - Hírek Kutatók fölfedeztek egy utat, amelyen át a moszatok a vízbõl napfény
segítségével hidrogént termelnek. THE ECOLOGIST vol 30 No2 April 2000 p. 16, Gregory Palast: The Project (A terv) (Részletek egy öt oldalas cikkbõl.) Azonban Blairnek van egy terve, célja: át akarja alakítani nemzetének
társadalmi-gazdasági lelkületét. Jelenleg a brit áramipar már az EÁ cégeinek a birtokában van. Ez azonban
csak elsõ volt Blair ajándékai között. A második a Wal-Mart brit terjeszkedése
volt: ez lenyelte az angliai Asda hálózatot. A latin-amerikai válság elõtt minden rendben volt, de ahhoz, hogy Brazíliában megõrizzék a pénz értékét, a Világbank és a Valutaalap 41 milliárd $-hitelt adott. Ezzel elkerülték a gazdasági összeomlást, Cardosot újra megválasztották elnöknek és a British Gas bekebelezte a Sao Paolo Gáztársaságot, az amerikaiaké lett a Rio és Sao Paolo villanytársaság és egy csõvezeték. Brazília fõvárosa London lett. A Világbanknál kidolgoztak egy "Brazília-tervet" - amelynek a lényege "csökkenteni a béreket/juttatásokat, a nyugdíjakat, növelni a munkaidõt, csökkenteni a munka stabilitását, csökkenteni az állások számát." Az információ több, mint egy eszköz, az maga a termék. A jövõben egyre nagyobb szerepet játszik az új info-agro-üzletág (bocsánat), a Monsanto, AstraZeneca közötti adatcsere, amely gyorsítja az üzletet. A Zöld Forradalom csökkentette Amerika világméretû mezõgazdasági szerepét, de most, hogy a magvak és az állati hormonok védett tulajdont képeznek és fizetni kell értük - s helyreállt az EÁ uralma. Volt valaha egy Codex Alimentarius, de 1966 óta a WTO módosította azt, s egy nemzet sem mondhatja, hogy egy élelmiszer káros, ha a WTO az áldását adta reá. Ha egy nemzet nem tud visszautasítani egy élelmiszert, akkor a gyártója nyugodtan termelhet. Mint annak idején az ópium-háborúban, amikor a britek és amerikaiak ágyúi nyitották meg a távolkeleti piacokat. Mutual Recognition Agreement (MRA) - kötöttek egy kölcsönös elismerési egyezményt. Ha az egyik ország elfogadja, akkor a többinek is el kell, legyen az orvosi eszköz, génpiszkált étel..- Az MRA a TABD Szent Kelyhe. Hogy micsodának a kelyhe? 1988 november 13-án a New York Times-ban egy valóban különös levél jelent meg Tony Blair aláírásával. Ebben megköszöni Clintonnak és az Egyesült Államok egészének, hogy bevezette õt olyan egyszerû élvezetbe, mint amilyen például kiválasztott diktátorok bombázása és rátérítette az Amerikai útra. Bill, Tony és a vállalati Amerika között mintha valóban szerelem lenne. Blair más, mint tanítója. Õ HISZ. Nem tehet róla. Benne semmi sincs Clinton hideg cinizmusából. * Címlapkép: Az országúton oldalkocsis motor robog, Clinton vezeti, az oldalkocsiban Blair vicsorog. Az út szélén döbbent ember, ló, kutya, menekülõ tehén és süni. - Pi Napjaink nyugati oktatási rendszere, amelyik mindenütt a világon sikeresen kiszorította a helyi nevelési rendszereket, a diákokat majdnem kizárólag a városi létre, az ásványi tüzelõanyagoktól való függésre és világkereskedelemre készíti fel. A gyerekeket kicsi koruktól arra tanítják, hogy miként lehet a legjobban vetélkedni. Arra azonban már nem tanítják meg õket, hogyan éljenek egy valóban fenntartható társadalomban. Ma a világban az egyetemet végzett, ilyen-olyan tudományos fokozatokkal rendelkezõ emberek nem tudják, mit jelent az éghajlat-változás, a természeti rendszerek pusztulása, s hogy mi a jelentõsége a biológiai különbözõségnek. Elie Wiesel ír arról, hogy Auschwitz és Dachau tervezõi Kant és Goethe örökösei voltak. Nem értékekrõl tanultak, hanem elméletekrõl, nem tudatosságról, hanem elvonatkoztatásról, nem lelkiismeretrõl, hanem hatékonyságról, nem kérdezni tanultak, hanem válaszokat kaptak. Ez pontosan érvényes a mai nyugati nevelésre is. A nevelés nem szolgálja a tisztességtudást, a körültekintést, vagy a
bölcsességet. A MODERN NEVELÉS HAT MÍTOSZA 2. "Elegendõ Tudással és Technológiával igazgatni, irányítani
tudjuk a Földet" 3. "A Tudás (és ezáltal az Emberi Jóság) növekvõben van" A nemzeti, népi tudás is megszûnik. A falusiak a városokba költöznek,
s elvész az adott területre vonatkozó, személyes, helyi tudás. Az egyetemek
elutasítják a "népi kultúrát". Page Smith írta, hogy az egyetemeken
végzett úgynevezett kutatás nagy része értéktelen, nem járulnak hozzá az
emberiség, vagy akár csak egy részének nagyobb egészségéhez és boldogságához.
4. "A Világ Rendes és Takaros" 5. "A Nevelés Célja, hogy "Sikeres" Embereket Képezzen." 6. "Nyugat kultúrája képviseli az emberi teljesítmény csúcsát"
A GLOBALIZÁLT JÖVÕ NEVELÉSE A NEVELÉS ÜZLETÁG Az iskolák vállalatok által történõ elfoglalása éppen a legrosszabb irányba viszi az iskolásgyerekeket, fölkészítve õket a globalizált, technokrata, fogyasztó, széttöredezett világra. Ezekkel nem lehet helyrehozni, amit elrontottak. - Pi THE ECOLOGIST Vol 30 No 3, May 2000 p. 9. News: Nader for president (Nadert elnöknek) A veterán zöld, Ralph Nader másodszor indul az EÁ elnökválasztási küzdelmében. Nincs nagyzási hóbortja, de azt akarja, hogy a környezet szerephez jusson a politikában. Ha elér 5%-ot, akkor a a Zöld Pártnak állandó helye lesz a washingtoni kerekasztalnál. Az ADBUSTERS 30. számában Kalle Lasn is foglalkozik Naderral, szerinte támogatják a baloldali esernyõszervezetek, öko-feministák és bogaras emberek. Az amerikai demokrácia elfajult: csak a vállalatok által támogatott republikánusok és a vállalatok által támogatott demokraták között választhat. Mostantól minden villámpostája végén ott lesz Gore és Bush arcképe, alattuk: "tweedledum" és "tweedledee" (magyarul két egyforma ember) és a szöveg: légy zöld - szavazz Naderra. - Pi *** A közgazdászok már régen hatástalannak nevezték a kis gazdaságokat és megjövendölték a pusztulásukat, pedig a kisbirtok egy termelékeny, hatékony, ökologikus gazdálkodás lehetõségét adja. Meg kell tanítanunk a közgazdászokat és politikusokat arra, hogy miért kell elõnyben részesítenünk a kisbirtokokat. A KIS GAZDASÁGOK MELLETTI ÉRVEK A KISGAZDASÁG ELÕNYEI AZ EÁ-BAN A KISBIRTOKOK ELÕNYEI A HARMADIK VILÁGBAN A KISGAZDASÁGOK TERMELÉKENYSÉGE HIBÁS MÉRÉSEK A KISGAZDASÁG HATÉKONYSÁGA KISBIRTOKOK ÉS GAZDASÁGI FEJLÕDÉS A SZOCIÁLIS JÓLÉT JAVÍTÁSA FÖLDREFORM ÚTJÁN ÖKOLÓGIKUS GAZDÁLKODÁS A SZABAD KERESKEDELEM A KISTERMELÕ MEZÕGAZDASÁG ELLENSÉGE OK A REMÉNYSÉGRE? Meg kell követelnünk, hogy a kormányok vegyék figyelembe a mezõgazdaság sokféle szerepét, biztosítsák minden ország számára az élelmiszertermelés terén a függetlenséget, visszalépve a mezõgazdasági termékek szabad kereskedelmétõl. Fejleszteni kell a kisbirtok-rendszert. Ez földreformot, az alapvetõ élelmiszerek vám-védelmét jelenti és a jelenlegi, a nagygazdaságok számára kedvezõ egyoldalú hitelpolitika megszûntetését a technológia, kutatás, oktatás, támogatások, adózás területén. - Pi *** THE ECOLOGIST, Vol 30 No 4. June 2000, p.8, News - Neem tree free! (Szabad a neem-fa!) Az Európai Találmányi Hivatal hatálytalanította a nemzetekfeletti Grace vállalat neem-fa szabadalmát. A fa igen fontos India népe számára: a levelébõl és a kérgébõl ruha, élelem és háztetõ készül, az ágacskáiból fogkefe, más részeibõl gyógyszer. Grace-ék a magjából gombaölõ szert akartak csinálni. Vandana Shiva szerint a szabadalom törlése nagy eredmény. Pi. *** THE ECOLOGIST, Vol 30 No 4. June 2000. p. 58. Leigh Calvez: Deafness in the depths (Süketség a mélységekben) Miért nem énekelnek többé a bálnák? *** THE ECOLOGIST Vol 30 No 3, May 2000 p. 14. Campaigns - UK: The tooth fairy comes to Britain (A fogtündér megérkezik Angliába) (Forrás: www.radiation.org) *** THE ECOLOGIST 30/2/9, April 2000, Cyanide poisons Europes rivers (Cián szennyezi Európa folyóit) A Tisza cianid szennyezése fölveti a vállalati felelõsség kérdését. Az aranyat kitermelõ Esmeralda fele részben ausztrál érdekeltség. A százezer m3 ciántartalmú víz (?) megmérgezte Románia, Magyarország és Jugoszlávia folyóit, a Tiszában a halak és moszatok 90%-a elpusztult. Csernobil óta ez a legnagyobb ipari szerencsétlenség. Bhopalt is emlegeti, mint rettenetes elõzményt. Kocsis Tibor felvétele - Pi *** THE ECOLOGIST 30/2/11, April 2000 - Válogatás a világsajtóból --- Moskovskie Novosti - Vladimir Emelyanenko: Guerillas of Grozny (G. gerillái) A háború nem csak emberi életekbe kerül, hanem ökológiai szerencsétlenséget okoz. Éveken át Groznijban veszélyes vegyszereket halmoztak fel, pl. 2,4-D-t (ezt használták az amerikaiak a vietnami háborúban). A bombázások miatt a környezetbe kerül ez, valamint kénsav, széntetraklorid, a folyókba ömlik a benzol és a benzin. A vidék rövidesen teljesen alkalmatlanná válik az emberi életre. A környezõ hegyekben nukleáris hulladékot raktak le, a legnagyobb alig öt mérföldnyire van a harcok színhelyétõ . - Pi. *** THE ECOLOGIST Vol 30 No 3, May 2000 p. 9. News - Ecology: a God? (Az ökológia - egy Isten?) Vallás-e a mély ökológia? Az amerikai fakitermelõk szerint igen. Az mondják, hogy a szövetségi kormány azon törekvése, hogy megvédje az erdõket, alkotmányellenes. Minnesota fakitermelõi szokatlan pert indítottak az Erdei Szolgálat és Új Mexikó egy környezetvédõ szervezete, az Erdõõr (Forest Guardian) ellen. Szerintük az alkotmány megtiltja, hogy a kormány egyik felekezetet a másik rovására támogassa. A Mély Ökológia, azaz Arne Naess egyik tétele az, hogy a nem emberi élet értéke független az ember számára való hasznosságától. Bár az Erdõõr szervezet tisztelettel beszél a fákról, nehéz lesz bizonyítani azt, hogy a Mély ökológia vallás. Törvényszakértõk szerint a per teljesen komolytalan. - Pi *** THE ECOLOGIST Vol. 29, 8. p. 468, December 1999. Peter Montague: Celebrating Columbus Day (Kolumbusz napját ünnepelve) Az Egyesült Államok lakossága minden évben megünnepli Kolumbusz napját. Annak ellenére megünnepli, hogy Kolumbusz tömeggyilkos volt, akinek a katonái többezer amerikai indiánt öltek meg. Az õ öröksége az õsi lakosság egész földrészre kiterjedõ kiirtása. Mit mond a Kolumbusz-nap ünneplése a mai Amerika számára? (Arckép, felirata: Kolumbusz Kristóf: beképzelt, rabló, gyilkos) Egy nemzet hõsei elmondanak számunkra valamit a nemzet céljairól és értékeirõl. Kolumbusz amerikai hõs már 1792 óta, amikor a New York-i Tammany Társaság elõször adott ebédet a tiszteletére. A Kolumbusz Nap 1892 óta ünnep; 1934 óta a nemzet megemlékezik Észak-Amerika Kolumbusz Kristóf és 90 tagú bandája által történt újrafölfedezésérõl. Kolumbusz négy utat tett meg az Új Világba. Bátor volt, kevés hajóval mert nekiindulni a teljesen ismeretlen óceánnak. A leveleibõl megtudjuk, hogy a célja mindenekelõtt mások tulajdonának minden eszközzel való megszerzése volt. Saját emberei tulajdonát is a sajátjának tekintette. Királyi támogatói, Ferdinánd és Izabella életfogytig tartó javadalmat ígért annak a hajósnak, aki elõször meglátja a földet. 1492 október 12-én éjfél után Juan Rodriguez Bermeo a hold fényében meglátta a földet - a Bahamák Watling szigetének fehér partját. Kolumbusz kijelentette, hogy õ órákkal korábban már látta a szigetet, ami fizikailag lehetetlen volt a naplóban leírt sebességük mellett. A járadékot persze õ kapta. Kolumbusz kinevezte magát a Karib Szigetek kormányzójának, székhelyül Hispaniola (Haiti és Dominika) szigetét választotta. A naplójában leírja, hogy a sziget lakói meztelenül jártak, csak egyes asszonyok fedik el ölüket levelekkel vagy pamutszövettel. Nem voltak fémeszközeik, sem fegyvereik, félénkek és ártatlanok voltak. Ha valakitõl elkérték azt, amije volt, arra sosem mondtak nemet, sõt fölajánlották, hogy megosztják azt másokkal. Kolumbusz felmérte a karib térséget majd hazahajózott Spanyolországba, hogy elõkészítse Amerika megszállását. Felvette az "Óceán admirálisa címet" és korábban sosem látott rémuralmat teremtett. Ennek során Hipaniola szigetének 8 millió lakosát kiirtották - ennyien haltak meg a kínozások, öldöklések, kényszermunka, éhezés, betegségek következtében. Egy spanyol misszionárius, Bartolome de las Casas részletesen leírta ezt. A szeme láttára 3000 embert megerõszakoltak, megcsonkítottak, lefejeztek. Levágták a gyerekek lábait, akik el akartak menekülni elõlük, forró szappanoldatot öntöttek egyesek torkába, másokat kettévágtak: fogadásokat kötöttek, hogy ez sikerül-e egyetlen kardcsapással. Kutyákkal tépettek szét indiánokat. Ezek nem alkalmi kegyetlenkedések voltak, hanem rendszeres és ismétlõdõ dolgok. Évszázadokon át folyt a gyilkolás, kényszermunka, kínzás. David E. Stannard szerint ez volt a történelem legnagyobb méretû tömegmészárlása: több mint 100 millió bennszülött pusztult el az európaiak uralma alatt. 500 éven át akartak meggazdagodni, eleinte a rabszolgák, a faanyag, a gyöngyök, a szõrmék, a nemesfémek, és késõbb a termõföld, a szén, olaj, vas révén. Hans Koning írta: "Latin-Amerika meghódítása nem fejezõdött be, az a távoli erdõkben és hegyoldalakon folytatódott. Ma is folyik ez, amikor a bányászok és állattenyésztõk megszállják az amazonasi indiánok földjét, s fegyveres orgyilkosok támadják meg Közép-Amerika indián falvait." A nyolcvanas években Reagan és Bush, az EÁ kormánya közvetlen segítséget nyújtott mindehhez: sok tízezer maya indiánt gyilkolt meg Guatemálában és másutt. Kolumbusz és a spanyolok nem voltak egyediek. meghódították Mexikót és a mai Floridát, É és D Carolinát, Virginiát. Ettõl északra az angolok hódítottak, akik - ha lehet - még a spanyoloknál is rosszabbak voltak. Koning írja: " A spanyolok kezdettõl fogva rabszolgáknak tekintették az indiánokat, a zsákmány részének. Ha halálra dolgoztatták õket, annak a késõbbi idõszakban már gazdasági okai voltak. Az angolok, a spanyolokkal ellentétben, nem akarták használni a bennszülötteket. Bálványimádóknak tekintették õket, akiket nem üdvözít az Egyház, s általánosan elfogadott módon megsemmisítették õket." Az angolok 1607-ben érkeztek Jamestownba, 1610-re megsemmisítették a bennszülötteket. Miként David E. Stannard írta: "Egymás utáni csetepatékban indiánok százait ölték meg. Több százat megmérgeztek, vérebekkel vadásztak rájuk, csónakjaikat szétroncsolták, falvaikat és termõföldjeiket felégették, az indiánok éheztek. Ki akarták irtani õket a föld felszínérõl, azokat is lemészárolták, akik nem fogtak fegyvert ellenük." Massachusetts, Connecticut és New Jersey államokban a hivatalos vezetés támogatta a mészárlást: a skalpokért jutalmat fizettek. Az indiánok gyilkolása tehát igen jó üzlet volt. Az indiánokat nem tartották embereknek, az állatoknál is alacsonyabbra becsülték õket, George Washington a farkasokhoz hasonlította õket és felhívást adott ki a teljes kiirtásukra. Andrew Jackson, akinek az arcképe ott van a 20 dollároson, 1814-ben irányította 800 vagy több cree indián testének megcsonkítását, a csapatai ölték meg ezeket a férfiakat, asszonyokat és gyerekeket - levagdosták az orraikat, hogy meg tudják számolni a halottakat, a kicserzett bõrükbõl gyeplõt készítettek. Az angolok mészárlásai annál inkább fokozódtak, minél inkább nyugatra hatoltak. 1851-ben Kalifornia kormányzója hivatalosan felszólított az államban élõ indiánok kiirtására. 1863 március 24-én a Rocky Mountain News c. lap vezércikkének a címe ez volt: "Kivégezték õket". 1863 április 2-n a Santa Fe New Mexican támogatta az indiánok kivégzését. 1867-ben William Tecumseh Sherman tábornok ezt mondta: "Komoly bosszúállás szükséges a lakoták (sziúk) ellen, a férfiak, nõk és gyerekek kivégzéséig..." 1891-ben Frank L. Baum ("Az Oz, a varázsló" szerzõje) azt írta az Aberdeen (Kansas) Saturday Pioneer-ba, hogy a hadseregnek "be kell végezni a munkáját" a néhány megmaradt indián "teljes megsemmisítése" révén. Az Egyesült Államok nem teljesítette Baum ezen kérését, mert akkor arra már nem volt szükség. Ebben az idõben a bennszülött lakosságnak a létszáma nem volt több, mint az eredeti 2,5%-a, és a földjeik 97,5%-át kisajátították. Sok száz törzset, egyedi nyelvükkel, szokásaikkal, kultúrájukkal letöröltek a föld színérõl. Ma Kolumbusz Kristóf és John Smith kapitány kulturális önhittségének az árnyéka vetül a "bolygóméretû szabad piacra", ez segíti elõ a bennszülött kultúrák világméretû megsemmisítését, az Egyesült Államok útjának az elfogadását. De ahogyan Barry Lopez mondotta: "Ezt a kegyetlen pusztítást nem szükséges meghatározni. Csak azt mondhatjuk: Igen, ez történt, és szégyelljük magunkat. Megtagadjuk az önzést. Felismerjük és elítéljük a gonoszságot. Ugyanakkor látjuk a kegyetlenkedések állandósulását. Azonban 500 évvel késõbb szeretnénk ezen változtatni." Ki kell mondanunk, hogy ami elég, az elég. Helyes, ha Kolumbusz napján visszaemlékezünk rá és értékeljük ezt az örökségét. - Pi THE ECOLOGIST Vol. 30.No 1, January/February 2000 Vincent Rossi: Sacred Cosmology in the Christian Tradition (Szent kozmológia a keresztény hagyományban) (A szerzõ keleti-ortodox teológus és környezetvédõ, az Epiphany Journal
[Vízkereszt...] alapítója. Ez a negyedéves lap a hagyományos keresztény
spiritualitással foglalkozik. A kaliforniai, Santa Rosa-i World Stewardship
Institute tanára.) A KERESZTÉNY KOZMOLÓGIA VISSZASZERZÉSE A VALLÁS ELVÁLÁSA A KOZMOSZTÓL A Konstantinápolyi Pátriárka szerint: "Fel kell ismernünk az emberközpontú ideológiák kudarcát, amely századunk emberében spirituális ûrt és bizonytalansági érzést okozott. Ezért sok ember a megváltást új vallásos és vallásos jellegû mozgalmakban, szektákban vagy az anyagi értékek bálványozásában keresi. A természeti környezet fentmaradását is veszélyezteti ez a folyamat, a tudomány és a mûszaki haladás kezdi helyrehozhatatlanul elpusztítani a természetet. Az Ortodox Egyház ezt a pusztítást nem nézheti tétlenül és arra szólítja fel a híveit, hogy minden évben szeptember elsõ napján szenteljék imáikat és könyörgésüket a teremtés megõrzésére, hogy a természet érdekében kövessük az Egyház eucharisztikus és aszkétikus hagyományait." Miként találhatunk rá a vallás kozmikus kiterjedésére? Mindenekelõtt fel kell támasztani azt a látásmódot, hogy nem csak a vallásnak kell beágyazódnia a Kozmoszba, hanem hogy a világ be van ágyazódva Istenbe. (Panenteizmus: metafizikai/ teológiai álláspont, amely szerint a világmindenség Istenben van benne. Steiger Kornél: Filozófiai kislexikon, 1999, Fiesta-Saxum.) Ennek a felismerésnek az elveszítése vezetett a vallásnak a természettõl való elkülönüléséhez. Peter Sherrard szerint: "Isten, Ember és Teremtés között kölcsönös függés, egymáshoz illeszkedés és kölcsönösség van, de ezen felismerés elveszett a keresztény tudatból -- ez a mai ökológiai válság fõ oka. Ha a kereszténység pozitív választ akar adni erre a kihívásra, akkor újra rá kell ébrednie ezen összefüggésekre." AZ EMBER ELTÁVOLODÁSA A TERMÉSZETTÕL AZ EREDETI KRISZTUSI VILÁGNÉZET Hitvalló Szent Maximosz szerint a tanítója azt mondta: Isten Szent Egyháza
az egész Kozmosz képe, látható és láthatatlan dolgokkal; az egységet és
különbözõséget is jelent. Az Isten által teremtett lények, akár intelligensek
és testnélküliek, valamint a testtel rendelkezõk zseniálisan szövõdnek
össze sokféle alakban. LOGOSZ ÉS TEREMTÉS SZIRIAI SZENT EPHREM Hímnusza: SZENT DIONÜSZIOSZ AZ AEROPAGITA A Kozmosz hierarchiájáról írt, õ használta elõször ezt a szót. A teremtett világ részei az égi, angyali lények, akik tudományos mérésekkel nem észlelhetõk. Ez a hierarchia nem utasításokat továbbító rendszer, az mindent, az egész természetet felöleli. Az embereket nem lehet "megmenteni" a teremtés "megmentése" nélkül. Az ortodox vallás szerint a kozmosz megdicsõülése nélkül az ember sem istenülhet meg. HITVALLÓ SZENT MAXIMOSZ Genesis: Isten az embert saját képére és hasonlóságára alkotta. Nagy
a távolság az Isten által alkotott természet és az általunk alakított között:
ez minden rendetlenség és összhang-hiány oka a világban. SZENT MAXIMOSZ, LITURGIZÁLVA A VILÁGOT Az asztrofizikusok és evolucionisták mindensége spirituálisan üres,
abban nem látható a Kozmosz, mint egész, de a liturgia megláttatja velünk
a kozmikus embert. A liturgiától megvilágosodott emberiség képes eljutni a gyógyuláshoz, a személy és a Kozmosz összhangjához. A vallás és a tudomány is a Kozmosz része, a Kozmosz pedig Istenben van. Az Egyház és a Kozmosz kölcsönösen egymás részei. A hatékony keresztény erõfeszítés célja a következõ évezredben a szent kozmológia illetve Kozmosz helyreállítása. - Pi. *** CÉDRUS 2000. március, III/3, p. 6. Három évvel ezelõtt egy hajón, útban Patmosz felé, János, Pergamon metropolitája azt mondotta, hogy a környezetpusztítást bûn! A megállapításával az anglikán és római katolikus méltóságok, valamint a hindu, dzsainista és zoroastriánus szónokok egyetértettek, azonban egyikük sem ébredt annak a tudatára, hogy ez a nyilatkozat vádirat a mai ipari társadalom ellen. A természet fokozódó pusztulása a mai társadalmak által haladásnak, fejlõdésnek nevezett folyamatnak a következménye. Errõl ritkán mondják meg, hogy ez a világnak árucikkekkel való helyettesítését jelenti, az a 3 md év alatt evolválódott természet helyetti pótszer. A "környezetrombolás - bûn" állítást az emberek akkor fogadják el, ha nincs ellentétben a világnézetükkel. Ez mindenkire érvényes - a mûvészre, a teológusra és a tudósra. Az utóbbi csak akkor fogadja el tudományos igazságként, ha laboratóriumi körülmények között igazolták azt. Ez azonban valójában csak illúzió, mivel az igazolás csak az intuíciónk révén keletkezett hitet támasztja alá észérvekkel és ezzel törvényesíti azt. Polányi Mihály, a tudományfilozófus írta: "Egy alapvetõ hit elfogadása vagy elvetése esetében a bizonyítás vagy a cáfolat lényegtelen; ha nem hiszünk el valamit, amíg azt nem bizonyították be, akkor saját akaratunkat leplezzük és el akarunk bújni egy hamis ürügy mögé. " TUDOMÁNY MINT VALLÁS Ebbõl a fölfogásból következik, hogy minden ember-alkotta jó dolog a gazdasági fejlõdés következménye. Az egészség olyasmi, amit a kórházban osztogatnak vagy az orvosoktól kapunk, a korszerû eszközök és a gyógyszerek révén. A jog és a rend a rendõrségnek, a bíróságoknak és a börtönöknek köszönhetõ. Semmiféle értéket nem tulajdonítunk a természeti világ pótolhatatlan jótéteményeinek, amely biztosítja az éghajlat állandóságát, a talaj termékenységét, a vízraktárak újratelõdését, és mindazt, ami a bolygó mûködéséhez szükséges. Ezeknek nincsen gazdasági "költségük", tehát büntetlenül pusztíthatók. Ilyen a fõáramlati tudósok hozzáállása, akik befeketítik a természeti folyamatokat. Darwin úgy írta le a természetet, mint ami "ügyetlen, pazarló, hibákat elkövetõ" és Sir Peter Medawar "a természet saját mesterkéletlen rögtönzéseirõl" írt. A fõáramlatú tudomány szerint a természetes világ önzõ, erõszakos és kegyetlen. Darwin szerint "az egész természet háborúban áll", és legkiválóbb tanítványa, T.H. Huxley egyetértett vele. 1890-ben ezt írta: "A moralista szemszögébõl az állati világ olyan, mint egy gladiátor-játék. A teremtményekkel jól bánnak, felkészítik a küzdelemre, amelyben a legerõsebb, a leggyorsabb és a legravaszabb boldogul. A nézõnek nem kell lefelé fordítani a hüvelykujját és nem adnak kegyelmet. Ez a természet (gladiátori) szemlélete." A darwinisták és a szociobiológusok szerint lehet egy jó világot teremteni, amelyben erkölcsösen viselkedünk egymással szemben, de ahhoz, hogy ez megvalósulhasson, hadat kell üzennünk a természet gonosz világának. Miként Huxley mondja: "a társadalom erkölcsi haladása nem a kozmikus folyamat utánzása, még kevésbé az attól való megfutamodás, hanem annak legyõzése." Ez a fõ tanok egyike, valójában egy világi vallásos kultusz, amelyik Nyugat korai vallásos történetébõl ered. A gnosztikusok, a korai kereszténység ezen "eretnekjei", hasonlóan a mai tudósokhoz, a természeti világot rossznak mondták. Nem kételkedtek abban, hogy a kozmoszban van rend és törvény, de úgy vélték, hogy "az merev és ellenséges rend, zsarnoki és rossz törvény, amelyben nincs jó szándék, jóság, idegen az ember szándékaitól, belsõ lényegétõl." A gnosztikusok szerint Isten és a Kozmosz nincsenek többé szoros kapcsolatban, mint a klasszikus világban. Egymásnak idegenek, egymással ellenségesek. Így az ember kozmikus magányra van ítélve, akár a tudomány szerint. Jacques Monod elismeri ugyan, hogy az animista ember a természeti világ részének tekintheti magát. "Az animizmuson épül az ember és természeti világ közötti szövetség" - mondja, "egy mély szövetség, amelyen kívül úgy látszik, csak rettenetes magánosság van. Azonban ma a tudomány feltárta elõttünk ezt a szörnyû igazságot, a régi szövetség összetört, s az ember végül tudja, hogy egyedül van a mindenség végtelenségségében, amelyben nincs szerepe, nincsenek kötelességei, s amelyben létrejötte puszta véletlen." Ez a meglepõ dogma nagyrészt más dogmákon alapszik, a természeti folyamatok - életfolyamatok, evolúció véletlen voltán. Ezek összeegyeztethetetlenek az élõ világ szerkezetérõl és mûködésérõl rendelkezõ tudásunkkal. Van azonban egy nagy különbség a gnosztikusok és a mai fõáramlatú tudomány között. Az elõbbiek szerint Isten elvárta, hogy az ember elszakadjon a gonosz világától és életét a szellemi dolgokra korlátozza. Az utóbbi, a tudomány, bár elfogadja ugyanazokat a kiindulópontokat, egészen más következtetésekre jut. Abban egyetért, hogy a világ nem hatékony és rosszul tervezett - de erre a válaszuk nem a belõle való elmenekülés, hanem annak újratervezése és átalakítása, jobb tervek alapján. Ez a végsõ feltételezés és a végsõ istenkáromlás. A Homo Scientificus isteníti önmagát. A feladata a világ újrateremtése. Az élõ világ rendjének a fenntartása csak mostanában, Lovelock és Lynn Margulis munkái nyomán lett nyilvánvaló - a tudósok kisebbsége számára. Õk mutatták ki, hogy a bioszféra, vagyis az élõlények világa a geológiai és légköri környezettel együtt egyetlen élõlényt alkot. Lovelock Gaia-nak nevezi, a görög földistennõ neve után. Lovelock hangsúlyozza a gaiai rend fenntartásának a fontosságát. Ezt a tényt a tudósok az emberiség és a természet kárára semmibe veszik. Ezt csak most fogjuk föl; minthogy rendszeresen megváltoztatjuk a légkör összetételét és megértjük, hogy ez a láncreakció vezet az éghajlat állandóságának a fölborulásához. A HOLIZMUS FONTOSSÁGA Természetes, hogy az élõ rendszerek alkotórészeinek egy általános rend fenntartására kell törekedniük, miután evolúciójuk célja volt, hogy a nagyobb egészben betöltsék a fajlagos szerepüket s saját jólétük, életben maradásuk annak lététõl függ. Eugene Odum, akinek "Az ökológia alapjai" (Fundamentals of Ecology) címû kézikönyve évtizedeken át az amerikai diákok tankönyve volt, leszögezi, hogy "az egyén nem maradhat életben hosszabb ideig a többi egyén nélkül, ahogyan a szerv sem képes hosszabb idõn át létezni a szervezet nélkül". Így a széttöredezett családban felnõtt gyerekek, a társadalmi gondozók szerint, gyakran érzelmileg ingatagok és nagyobb esélyük van rá, hogy ne tudjanak alkalmazkodni a környezetükhöz s bûnözõkké váljanak. A család egy összetartó közösség része kell hogy legyen, amelyik annyira fontos a hagyományos világban, ahol az emberek nem tudják elképzelni az életet azon kívül. Természetesen ugyanígy az egyének, a családok és a közösségek nem maradhatnak életben, ha a természet vagy az ökoszféra az önzés következtében elpusztul. Sajnos ezek az alapvetõ alapelvek csak akkor válnak nyilvánvalóvá, ha az életfolyamatokat a teljességhez való viszonylatukban vizsgáljuk. A fõáramlatú tudósok az életfolyamatokat az egésztõl elszigetelve szemlélik, s azokat véletlen, cél nélküli és önmagukért létezõ dolognak tekintik. Semmi sem mutatja be ezt jobban, mint Richard Dawkins tanulmányai: szerinte "nincs szelektív elõnye vagy fontossága a nagyobb egész állandóságának és épségének." Ilyen szemlélet mellett nem lehet megalapozni a "mindent fenntartó" tevékenységet és nem lehet megkülönböztetni egymástól az élõ világot fenntartó és leromboló magatartást. Ez a kulcsfontosságú megkülönböztetés idegen a fõáramlatú tudomány számára, pedig az õsi vallásokban, pl. a zsidó hitben is, létezett. MIÉRT HAGYTÁK CSERBEN A FÕÁRAMLATÚ VALLÁSOK A FÖLDET? A mai vallások nem töltik be többé eredeti szerepüket, hogy összekössék az embert a társadalommal, s a mindent magában foglaló kozmosszal. Az atomizált társadalomban csak személyek közti kapcsolataink vannak és még a vallások sem jelentenek többet, mint a ma társadalmába be nem illeszkedõ és nem-ökológikus embernek azon Istennel való kapcsolatát, akit ugyanilyen jellemvonásokkal ruháznak fel. A fõáramlati vallás utat tévesztett és vissza kell térnie a gyökereihez,
majd tovább kell lépnie s tanulnia kell az õsi népek bölcsességébõl. A kono-k számára "a Föld több, mint a talaj lélek nélküli részecskéinek az összessége; a Föld élõlény, Isten-asszonya, korlátlan teremtõ erõvel, amellyel létrehozza a forró égövi növényzetet. A kono-k fõ gondja, miként a többi törzsé is, a kozmikus összhang fenntartása" Henrick Kraemer antropológus megjegyzi, hogy az õsi társadalmakban "az alapvetõ érdek a társadalmi összhang, állandóság és a jólét megõrzése. A vallásos szertartásoknak és a mágikus gyakorlatoknak fõleg ez a céljuk. Mindenki, aki együtt élt egy primitív néppel és megkísérelte, hogy tudatilag azonosuljon vele, ismeri azt a mélyen gyökeredzõ félelmet, amelyet az egyetemes vagy társadalmi összhang és egyensúly zavara idéz elõ. Ennek az összhangnak a megsértése, például a mindenség szintjén - esetleg egy szokatlan természeti jelenség - vagy társadalmi szinten a hagyományok áthágása, esetleg egy zavaró esemény - testületi vagy vallásos tevékenységet vált ki az összhang helyreállítása érdekében. Ennek a célja a földjeik termékenységének, egészségüknek, a család biztonságának, törzsük egyensúlyának és jólétének a megóvása mindennel szemben, ami veszélyezteti azt." Valójában, a törzsi nép minden tevékenységének ugyanez a célja: a kozmosz rendjének a fenntartása. Ennek az elvnek a megsértése, így a szent szertartások semmibe vétele, a tabukat sérti meg, és Roger Caillois szavai szerint "az a cselekedet tabu, amelyik megsérti az egyetemes rendet, a természet és a társadalom rendjét." Ha így cselekszünk, "a föld nem fog többé termést adni, a marháink terméketlenné válnak, a csillagok nem követik a kijelölt útjukat, halál és betegség lesz földünk sorsa." Aki megsért egy tabut, az kozmikus bûn elkövetésében vétkes. És, valójában ez igaznak tûnik. Az utóbbi viharok és áradások Orissában és Vietnamban, a pusztító szárazságok szerteszét a világon az erdõk kiirtásának és a légkör vegyi összetétele megváltoztatásának a következményei. Egyre inkább felborítjuk az ökoszféra rendjét. Akár tetszik nekünk, akár nem, a törzsi népek vallási kultúrája elmondja az igazat a kozmoszhoz való kapcsolatukról. Természetesen ezt különleges módon teszi, nem az értelmünkhöz, hanem szívünkhöz és a lelkünkhöz szólva, megmutatva az utat, amelyen járnunk kell. (Pi: Óhatatlanul eszünkbe jutnak az egyre súlyosabb árvizeink, amelyek nem véletlenek.) VALLÁS ÉS ÖKOLÓGIA Lényegtelen, hogy az istenek történelmi alakok vagy nem azok. Õk mindenek felett archetípusok. Ugyanezt el lehet mondani a hagyományos fõáramlati vallások igazságairól. Lényegtelen kérdés, hogy az Ószövetségben leírt özönvíz valójában megtörtént-e? Az özönvíz a káosz erõit jelképezi, amelyek elszabadultak, amikor az emberek nem tartották be a kozmikus szövetséget. Noé özönvize archetípus, nem szükségképpen történelmi esemény, és mint archetípusnak a szerepe sokkal fontosabb az alkalmazkodó emberi viselkedés meghatározásában mint bármilyen lehetséges, tudományos igazság vagy történelmi tény. Az Ecologist ezen számának a valódi célja mindenekfelett megmutatni, hogy ezeket a mai vallások õsi teológiájában létezett eszméket szem elõl tévesztettük. Ha így van, akkor fel kell támasztanunk ezeket, mert csak ezen az úton tudják a vallások ösztönözni az embereket, hogy egyesüljenek a káosz erõivel szemben, amelyek létünket fenyegetik. - Pi *** THE ECOLOGIST, Vol. 30, No 1, January/February 2000 Darryl Eilson: Grandfathers Story (Nagyapa története) (Tömörített fordítás) A szerzõ az A-juma és Atsuge törzsek, a Pit folyó nemzetségének tagja, költõ és mesemondó. Jelenleg a Davis-i (Kalifornia) egyetem hallgatója. (A Pit folyó Kalifornia északi részén van.) A szerzõ törzsének mondái szerint Mis Misa egy kicsiny, de erõs szellem, aki fenntartja a Mindenség és a Föld közötti egyensúlyt, biztosítja a Nap és Föld kölcsönhatását. Mis Misa akadályozza meg, hogy a Föld elvándoroljon valamerre a Mindenségben. Fenntartja az évszakokat és az élethez szükséges légkört. A rege szerint az elsõ teremtett hegy az Akoo-Yet (Shasta-hegy) volt; ez szent hely, ennek a mélyén lakik Mis Misa. A régi törvény szerint, ha tiszta szívvel megyünk fel a hegyre, kapcsolatba kerülünk a Mindenség fényeivel és sötétségével, akkor Mis Misa dalaitól a lelkünk összeköttetésbe kerül a Mindenség szívével. Kevés ember képes erre. Erre születnünk kell és szorosan kötõdnünk a nemzethez is. Így marad meg a társadalom egyensúlya. A tanítás szerint az emberek addig lesznek, ameddig engedelmeskednek a Mindenség lelkének. A szerzõ arról ír, hogy miután a civilizáció behatolt a lakóhelyükre, nagyon kevés ember gondolkodik ilyen módon. A "neveltetésünk" túlegyszerûsítõ gondolkodási mintázata miatt sokan szégyellik nyelvüket, dalaikat, hagyományaikat. Mégis, az euro-amerikai behatolás sosem lesz képes teljesen megsemmisíteni az õsi dalokat, nem tudja elfeledtetni az életrõl szóló szép gondolatokat, sem az élet virágzását fenntartó szertartásokat. A civilizáció és azok számára, akik az Akoo-Yetet Shasta hegyként ismerik, Akoo-Yet és Mis Misa sohasem lesz szent. A modern emberek nem hallják a dalait. Azok pusztán "természeti erõforrások", az Egyesült Államok tulajdona. (Pi: a térképen shastai vízi erõmûre leltem!) A faanyaga értékes forrás, sokak személyes hasznára. Sem az amerikai kormány, sem a vállalatok emberei nem veszik észre Akoo-Yet erdeinek élõvilágát: nem látják az állatokat és madarakat, akiket elpusztítanak vagy elüldöznek az erdõk kiirtásával. Nem látják a mindenség egyensúlyához szükséges rovarokat és pillangókat az erdõben. Úgy vélik, hogy ezt a hegyet "fejleszteni" kell a síelõk és hegymászók szórakoztatására, be szeretnék építeni az oldalát és utakat létesíteni. Cirkuszt akarnak csinálni ebbõl a csodálatos hegybõl. NAGYAPA FIGYELMEZTETÉSE Késõbb egyszer nagyapjuk szólt a félelmeirõl, hogy miként fogják az egész Földet elhasználni, hacsak minden ember nem hagy fel az élet és a források pusztításával. A ragyogó hegyet nézte: "Ott lakik az erõ, amely megteremti a Mindenség egyensúlyát, Mis Misa." Nem szokás megtörni a mesélõ mondatai közötti csendet. Most azonban megszólalt: "Nagyapa, tudod-e, hogy a fehér ember házakat akar építeni az Akoo-Yetre?" - Nagyapja megdermedt. Egy idõ múlva megkérdezte: "Meg tudod-e mondani, hogy miért akarják ezt tenni?" Néha úgy kellett megmagyarázni a dolgokat, mint egy gyereknek. "A pénz és a szórakozás miatt." Elmondta, hogy mûködik a sífelvonó. Nagyapa így szólt: "El kell mondani az embereknek Mis Misa történetét. " És elkezdte mesélni. MIS MISA TÖRTÉNETE Misa Mis feladata egyensúlyban tartani a Földet a Mindenséggel. Quon, amikor megteremtette a Földet és a Mindenséget, sok mindent megértett. Azt is, hogy nem lehet mindent jól csinálni. Õ bölcs hatalom. Ezért teremtette meg Mis Misat, aki a hegyben él." Néhány évvel késõbb Nagyapa elhagyta a Földet. Követte a rendeltetését. Egyszer megmutatta, hova megy, ha meghal: egy kis foltot a Göncöl-szekérben. A MESE TANULSÁGAI Az ember és a természet között hatalmas ûr tátong, az emberek nem érzik, hogy a Természet részei, azt gondolják, hogy azt meg kell szelídíteni, meg kell változtatni, le kell gyõzni, meg kell javítani. A tévében szörnyû háborúkat látunk, amelyek célja a mások, a többi nép feletti uralkodás: ki birtokolja a Föld gazdagságát. A harcokban Földanyát rabszolganõnek tekintik. A feladata, hogy nyersanyagokat adjon a háborúhoz, vizet a szomjas hadseregeknek, élelmet a menetelõ katonáknak, és megjutalmazza a gyõztest. A Földet pusztulás fenyegeti. Elfogadhatatlan az emberek és társadalmak versengése annak érdekében, hogy eljussanak a csúcsra. Itt az ideje, hogy megmentsük a Földet, vagy csak egy elhasznált "Hold" maradjon belõle, ha minden anyagát elfogyasztottuk. Az "építkezõk" és a "haladók" Akoo-Yetben csak anyagi értéket látnak, a szentség értékét nem fogják fel. Meddig bocsátja meg nekünk ezeket a hibákat a Természet? A szerzõ így fejezi be. "Hajnalonként ha a csillagok között járok, a fülemben csengnek Nagyapa szavai. Felnézek a Holdra és aggódom. Lenézek a Földre és látom hogy a vállalatok létének az értelme csak az önzés és a haszon. Látom a síró, éhezõ gyerekeket szerte a Földön. Látom, amint Nagyanyám és Nagyapám földjét érzéketlenül hasznosítják. A környezetért aggódó embereknek ezzel szembe kell szállniuk. A gyerekeknek tisztelettel kell fordulniuk a természet felé, összhangban kell élniük vele. Kötelességünk, hogy megvédjük szeretteinket életútjukon át. De ne féljünk: miénk az erõ, amelyik a Földet a Nap körül keringeti, Mis Misa. - Pi. THE ECOLOGIST Vol 30 No. 1. January/February 2000, p. 9. Bede Griffith: Return to the Centre (Visszatérés a középpontba) "Ausztráliában az állatokat megszemélyesítik, azaz úgy kezelik, mintha célokkal rendelkezõ emberi lények volnának és a mitológiájukban a megszemélyesített fajokat õseiknek, kulturális hõseiknek tekintik. A megszemélyesítés ezen folyamata révén a természetre úgy tekintünk, mint személyek társadalmára amelybõl a társadalmi és erkölcsi rend felépül" (A.R. Radcliffe-Brown) * Hol találjuk meg az "örök vallást", a sanatana dharmát, ahogyan azt a hinduk nevezik? Alapként vagy forrásként minden vallásban megtaláljuk, de az túl van minden meghatározáson. Nem az érzékeink vagy az ész, hanem a lélek mélységének tapasztalása révén ismerjük. Ezt a mélységet nevezik Középpontnak. Ez az a forrás, amelybõl minden vallás ered, az a cél, ahová mindegyik el akar jutni, és ott van minden ember szívében. Ez az a Középpont, ahonnan az emberiség jött és ez az a Középpont, ahová vissza kell térnie. Minden vallás ennek a megismerését kutatja és ki akarja dolgozni a visszajutás útját. Minden embernek önmagában kell meglelnie ezt a Középpontot, életének az Alapját, Törvényét. El van rejtve minden lélekben, várva, hogy felfedezzék. Ez egy elrejtett értékes gyöngyszem. Azonban ez most el van rejtve a szokásaink mélyében, a világunk védõgátat épít köréje. Ez az eredeti éden, ahonnan mindannyian jöttünk, - ahogy Wordsworth mondja: "Kis gyerekkorunkban a menyország körülöttünk van." Mindannyian egyszer ártatlanok voltunk, de beestünk ebbe a világba és "egy lángpallosú angyal" megakadályozza, hogy visszatérjünk. Mindezek a titkok el vannak rejtve a tudatalattinkban. Az eredeti Éden még mindig létezik, valahol túl mirajtunk, de a viselkedésünk rétegei már a születéskor kialakulnak; ehhez a világhoz kötnek oda bennünket, mûködni kezdenek már akkor, amikor még az anyaméhben vagyunk, szövik a maya1 1(csalódás, illúzió, látszat) nagy hálóját, amely elrejt bennünket a valódi Énünk elõl és elidegenít az otthonunktól. Azonban mindenhol rá lehet lelni a visszatérés útjára. Az õsi vallások minden mítosza és szertartása a tudattalan rejtett titkainak a fölfedezése és út az Én fölfedezéséhez. Ha meg akarjuk találni a visszatérés ösvényét, akkor készen kell állnunk, hogy tanuljunk minden õsi hagyományból, a régi afrikai és ázsiai vallásoktól, az ausztráliai bennszülöttektõl, az amerikai indiánoktól. Mindezek a népek, amelyeket elnyomtak és majdnem kiirtottak a gyarmatosító nemzetek, magukban hordják az õsi bölcsesség kincseit. A civilizációnk pszichológiailag kiegyensúlyozatlan marad, ameddig nem szolgáltat igazságot ezeknek a népeknek. Mindezek a népek megõrizték az ember természet iránti együttérzését. A természet nem azt jelenti a számunkra, mint a tudósnak, egy hideg értelemmel vizsgálandó külsõ tárgyat, hanem az saját lényük élõ része. A törzsi vallások követõi saját magukat a természet részének tudják, rokonságban vannak a Földdel és az éggel, a növényekkel, az állatokkal és a madarakkal. Tudják, hogy a Természet Anya méhének gyermekei, hogy a világ, mint Thalész mondja, "tele van istenekkel". Ezek az "istenek" nem elképzelések, kitalálások, hanem a természet élõ erõi-hatalmai, akik jelen vannak a földön, a tengerben és az égben. Õk a "pszichikai" világ részei, amelyet csak álmainkból ismerünk, amelyik azonban nem kevésbé valós, mint a fizikai világunk. Ebben a világban ott vannak az õsök lelkei. Ebben a külsõ világban az emberiség nincsen elszigetelve tértõl és idõtõl, hanem kapcsolatban van a holtak lelkével. A tudattalan mélyében egyek vagyunk az egész természettel, az egész emberiséggel, nyitottak az isteni Lélek felé, amelyik ott van mindannyinkban. Az õsi bölcsességet õrzik a hindu templomok. A templom a kozmosz és a lélek képe. Ha körbejárunk egy ilyen templomban és megszemléljük az istenek szentélyeit, a lelkünknek összhangba kell kerülnie a kozmosz erõivel és meg kell, hogy találja a Középpontot. A templom középpontja a garbhariba, az anyaméh, amelyben megtaláljuk a lingamot és a yonit, a férfi és a nõ házasságának a jelképeit. A templomi szertartás a lélek belsõ átalakulásának a külsõ jele, a lélekben elrejtett isteni lét fölfedezése. A kókuszdió feltörése jelképezi a lelkünk kemény külsõ héjának a föltörését, aminek a célja a benne lévõ isteni lét fölfedezése. A homlokunkra szórt hamu jelképezi az alacsonyabb én, az önzõ ego elégetését, s hogy a valódi Én minden tisztátalanságát elégettük. A szemek közötti vörös folt a "harmadik szem" jelképe, a bölcsesség, amely "egyetlen", szembeállítva a két szemmel, amelyek látják a kettõsség világát. Mindezek célja, hogy képessé tegyék a lelket a Középpontjának a fölfedezésére; hogy megszabadítsák az elkülönült egotól és egybeolvasszák a kozmikus egységgel. Jelképezi az Énhez, Isten megismeréséhez visszavezetõ utat. Mindezek a vallások a kozmikus szövetségbõl, az egész emberiség számára adott általános kinyilatkoztatásból eredek. Istennek a természeten és lelken át való kinyilatkoztatása. Az egész kozmosz Isten kinyilatkoztatása. És így, a mindenség rendje és szépsége a Teremtõ bölcsességének és jóságának kinyilatkoztatása. Bede Griffith (1906-1993) 1932-ben lett bencés szerzetes, 23 évvel késõbb elhagyta a rendjét és Indiába ment, hogy "fölfedezze lelkének másik felét". 1968-ban egy délindiai ashramban talált otthonra. Sannyasi lett, össze akarta olvasztani a hindu hagyományt saját szerzetesi életével. A kultúrák közti spirituális párbeszéd vezetõ alakja. Pi A vallások szertartásai néha furcsák. Hol a határ? A mexikói aztékok
számára természetes és dicsõ dolog volt az isteneknek feláldoztatni. Manapság
ilyenrõl nem tudunk, de az alábbi sem semmi. Mi az a nemzetközi közösség? THE ECOLOGIST, Vol 29, No. 8. December 1999. Editorial: Jeremy Seabrook: What is the "International Community"? A Nemzetközi Közösségnek nevezett valami - új jelenség, ami az elmúlt két-három évben nagyon tevékeny lett. Elégedetlenségét fejezte ki Pakisztán kétségtelenül megvesztegethetõ kormányának megdöntése miatt, új bombázásokat hajtott végre Irak ellen, együttérzését fejezte ki a Mitch forgószél áldozataival kapcsolatban, sürgette Japánt, hogy újítsa meg a bankrendszerét és megtámadta Jugoszláviát a koszovói kegyetlenkedések miatt. De mi tulajdonképpen ez az alaktalan, világméretû véleményalkotó testület? Mi az a "Nemzetközi Közösség" és kinek az érdekeit szolgálja? Bill Clinton és Madelaine Albright a leghatározottabb támogatója, felbukkan, ha valahol környezeti szerencsétlenség, háború, gazdasági összeomlás van, s közlik a "Nemzetközi Közösség akaratát". Amint ezt az "akaratot" kinyilvánítják, Kelettõl Nyugatig minden újságíró és politikus szajkó módjára ezt ismételgeti, anélkül, hogy megvizsgálnák az értelmét, s hogy kinek az érdekében van az. Valójában a szép szavak leplezni igyekeznek az Egyesült Államok hatalmi törekvéseit. A nem hivatalosan megteremtett "Nemzetközi Közösség" veszélye, hogy kiszorítja a névleg felelõs ENSZ-et. Ha az nem akar részt venni a játékban, akkor a "Nemzetközi Közösség" megtalálja annak a módját, hogy rákényszerítse az akaratát az engedetlen országokra. Koszovóban a katonai szövetségek történetében eddig ismeretlen módon a NATO játszotta el az emberiességi szerepet. A "Nemzetközi Közösség" az Öböl-háborúban született. Iraknak a Kuvait elleni támadásából fakadó jogos aggodalommal és az emiatt létrejött szövetséggel kezdõdött, majd ebbõl alakult ki alaktalan arculata. A közösség akaratát a "világ közvéleményének" nevezik, de "megoldásai" nem a világot, hanem az egyes uralkodó hatalmak érdekeit szolgálják. Ábrándokat kergetnek és az egyes országok elleni önkényes, gyakran "zsarnokság-ellenes", vagy (mint most Koszovóban) emberiességi beavatkozásaik véletlenszerûek. Fellépéseik során nem ismerik fel a helyzet összetett, bonyolult voltát és nem látják, a távolabbi célt, megoldást. Nem tudják megelõzni az újabb Pinochet vagy Milosevics féle zsarnokok hatalomra jutását. A "Nemzetközi Közösség" aláássa az ENSZ eredeti eszméjét. Az ENSZ egyre inkább elavult alapelve mindig magában foglalta a tagok közötti nagy különbségeket. Elfogadta a sokféleség létét, az áthidalhatatlan ideológiai ellentéteket. Ez gátolta az elhamarkodott cselekedeteket, amelyek a megsemmisítõ fegyverek révén a bolygó pusztulásához vezethettek volna. A Nemzetközi Közösség nem tûri a különbségeket, az eltérõ véleményeket. A "közösség" eszméje arra utal, hogy nincsenek összeütközések és elfojtják az eltérõ nézeteket. Azonban a "közösség" szó kétélû. Van egy szint, amelyiken valós értelme van: ez a lakóterület, a szomszédság, az a hely, ahol az emberek találkoznak egymással, a közelség, az atyafiság kötelékei; a valódi közösség támogatja a gyengét és a sebezhetõt. Azonban ha a "közösség" szót világméretûre nagyítjuk, az már elveszíti az értelmét. Fõleg abban az értelemben használható, hogy megbüntetik azokat, akik nem felelnek meg az Egyesült Államok által meghatározott politikai és gazdasági állandóknak. Ennek a közösségnek a tagjai az EÁ, a szövetségesei és a talpnyalói. Az ENSZ-et a nemzetköziség eszméjével együtt legyõzte a Nemzetközi Közösség nyilatkozata, amely fenyegeti a pária országokat, a törvényen kívüli uralmakat és "gaz államokat". Különös ellentmondás, hogy amikor a világméretû közösséget tartjuk a legfontosabb elvnek, a valódi, helyi közösségeket mindenütt a bomlás és szétesés fenyegeti - mert a Nemzetközi Közösség által a leginkább támogatott "világméretû gazdasági egységesítés" így követeli. Valójában a NATO koszovói beavatkozása révén fellángolt a szerencsétlenség, amelyet úgymond meg akartak akadályozni - az albán közösségek romokban vannak, az egész Balkánon ott vannak a befogadásukat remélõ menekültek. Ha a Nemzetközi Közösség a függetlenséget képviselné és nem az erõseknek a gyengék feletti uralmát; ha nem az egyeduralmának a fenntartását akarná, akkor jelentene valamit a népek számára. Errõl azonban szó sincs. A Nemzetközi Közösség csak a Föld és népei jövõbeli sorsára vonatkozó nyugati (amerikai) tervekre csinált szépítõ kifejezés. Az ENSZ megújítása már nem lenne képes a hatalmat a kevesebb elõjoggal rendelkezõ országok felé közelíteni. Ehhez már késõ van. A "közösség" határtalan önzésében kevéssé törõdik a valódi közösségekkel, a világ egészével, - azt a végtelenségig ki akarja zsákmányolni. Ezek az aggodalmak már idejüket múlták. A Nemzetközi Közösség egy egyoldalú
hatalom által létrehozott találmány, amellyel a Föld minden országát a
saját képére akarják alakítani. Az ENSZ semmit sem fog tenni a gyengék
megsegítésére, ha ez a Nemzetközi Közösség bárkin is ki akarja tölteni
a haragját, aki vitatja a világ feletti felügyeletének a jogát, és akit
a szükséges erõvel rá kell kényszeríteni a szerintük helyes és észszerû
útra. *** Az Ecologist 30/1 (január-februári) számának fõcíme: A kozmikus szövetség (The Cosmic Covenant) -újra beágyazva a társadalomba a vallást - természet és kozmosz. A tartalom: E. Goldsmith: A vallás és az ezredforduló; B. Griffith: Vissza a Központba; D. Wilson: Nagyapa története; E. Goldsmith: Õsi társadalmak és kozmikus rend; Seyyed Hossein Nasr: A környezeti válság spiritális és vallási kiterjedései; Krishna Chaitanya: Ember, természet és kozmosz a vedikus Indiában; Robert Murray: A kozmukus szövetség; Margaret Barler: Enok könyve és a kozmikus bûn; Vincent Rossi: Szent kozmológia a keresztény hagyományban; Stephanie Roth. Hildegard von Bingen kozmikus látomása; E. Echlin: Egy afrikai egyház példája. 48 oldal. Ahogy az elõzõ szám Kolumbusz cikkét lefordítottam, ez a következõ és legfontosabb. *** 1998 szeptemberében a birodalmi választásokon a szavazatok 6,7%-át kapták meg s a harmadik legerõsebb párttá lettek. Bekerültek Schröder kormányába. Egy év múlva a közvélemény-kutatások szerint külügyminiszterük, Joschka Fischer a legkedveltebb politikus, de a Zöld Párt népszerûtlen, a helyi, tartományi és Európai-parlamenti választásokon elvesztették szavazataik 30-60-át. Igen erõsek a belsõ küzdelmek, csak egy dologban értenek egyet: mind a "pragmatikusok" mind a baloldaliak elismerik, hogy a népszerûtlenségük már a Zöld Párt létét veszélyezteti. A Zöld Párt az elmúlt 20 év alatt hosszú utat tett meg. Úgy kezdték, hogy õk az ANTI-PÁRT, majd lassan átalakultak egy hatalomra törõ politikai erõvé. 1985 után bekerültek a tartományi kormányokba, ami politikai megalkuvásokra kényszerítette õket, de szövetségi szinten megõrizték szélsõséges elkötelezettségüket. Követelték az atomerõmûvek azonnali bezárását s ellenezték a katonai beavatkozást bármilyen külföldi összeütközésbe. Ezt mondták az 1998 évi választási küzdelem során is. Igen kicsi volt a reményük rá, hogy bekerüljenek a hatalomba. Joschka Fischer azonban úgy érvelt, hogy a nemzedékük számára ez az utolsó lehetõség, hogy befolyásolják Németország helyzetét. Mindent elkövettek, hogy szerezzenek legalább egy szeletkét a hatalomból, s közben elmulasztották, hogy kidolgozzák a tennivalókat egy esetleges siker esetére. Végül a szociáldemokraták keleti sikere is hozzájárult a 40,9%-os többség megszerzéséhez, s létrejött a "vörös-zöld" vegyes kormány. Erre az esetre nem készültek fel és most ennek fizetik az árát. Nem alkudtak meg elõre a kormánnyal, hogy mi az ára a támogatásuknak, esetenként elszigetelõdtek, talajt vesztettek minden politikai területen. Fizetni kellett Fischer külügyminiszteri álmáért. A Zöld Párt a különféle tárgyalások során jelentõs vereséget szenvedett. Például a génpiszkált élelmiszerek ügyében hozzájárultak, hogy az állam támogassa az ilyen irányú kutatásokat. Voltak azonban eredményeik is: az atomerõmûveket bezárják, "amilyen gyorsan csak keresztülvihetõ"; a hulladék-politikát forradalmasították, hogy eljussanak egy "valódi újrahasznosító gazdasághoz." A kormány tervezi az ökoadó bevezetését. Kihangsúlyozzák a fönntartható szállítás fontosságát és elsõ lépésként a vasutat is akkora összeggel támogatják, mint az útépítést - bár az utóbbi támogatását nem képesek megakadályozni. AZ ÁTKOZOTT KOSZOVÓ... SZERTEFOSZLIK AZ ÍGÉRET A nukleáris kérdés megoldása terén még rosszabb a helyzet. Az "amilyen gyorsan csak keresztülvihetõ" a gyakorlatban annyit jelent: "amikor a nukleáris ipar jónak látja": 25-35 évrõl van már szó. A teher- és utasszállítás esetében a kormány májusban a parlament felhatalmazása nélkül 8 milliárd márkát adott a (korábbi) kelet-német úthálózatra, amit további 3 md fog követni és fejlesztik a légi közlekedést is. OKOK ÉS OKOZATOK A zöldek Schröder politikájának az áldozatai. 1999 szeptemberében Joschka Fischer kivonult a belpolitikából és csak a külügyekkel kezdett foglalkozni, a kormányon belül nem képviseli a zöld követeléseket és ezzel megfosztotta a zöldeket népszerûségüktõl és politikai súlyuktól. A BUND egy nyilatkozatában kijelentette: "A Zöld Párt környezeti politikája semmivel sem különbözik a többi pártétól: az a szakértõkre tartozik." Többen saját magukat "Új Zöldek"-nek nevezik (zöldpárti parlamenti képviselõk és párt-vezetõk). Ezek szerint a Zöld Párt liberális, adót csökkentõ, "Új Közép" párttá vált, a Blair féle Munkáspárt egy ökológiai változata. A politikát a párt néhány szakértõje alakítja ki. Ezek javasolják a vállalatokkal való együttmûködést, el akarják fogadni a gazdasági globalizációt, "fenntartható magas mûszaki színvonalú" ("hightech") iparra összpontosítanak, s a "zöld mûszaki eljárások" kivitelét szorgalmazzák. Megállapítják, hogy a régi zöld szavazók nem fognak a pártra szavazni. SIKEREK TANULSÁGOK A tanulságok igen kijózanítóak az egész zöld mozgalom számára. Ha a zöld pártok hatalomra kerülnek, ki lesznek téve a gazdasági hatalom mesterkedéseinek; Schröder nem is rejti véka alá, hogy ki van szolgáltatva a nagyvállalatoknak. Azonban a gond világméretû. A zöld pártoknak csak akkor van esélyük, hogy ezekkel szemben labdába rúgnak, ha növekszik a társadalmi erõk nyomása. A német zöld mozgalom kezdi fölfogni ezt az üzenetet. Mindez nem jelenti azt, hogy a Zöld Pártnak vége lenne és elsõ kísérleti évük sem mutat arra, hogy képtelenek lennének a kormányzásra. Még van ideje a Zöld Pártnak és van általában a környezeti politikának. Azonban ennek a pártnak a kudarcai és gondjai minden zöld párt számára megmutatják, hogy mi történik, ha túl gyorsan, kellõ felkészültség és valós elképzelések nélkül kerülnek be a hatalomba. - Pi (A Szerkesztõ megjegyzése: annakidején, 1990-ben Kölnben Rózsa Sanyi és a vele egy városban élõ Saral Sarkar sokkal borúlátóbban ítélték meg a Zöld Pártot. Az utóbbi hindu származású tanár, régi Zöld Párt tag - akkoriban lépett ki onnan. A 190-es Sajtószemlében olvasható egy cikkének a kivonata, Joschka Fischert is emlegeti nem túl dicsérõen. Sarkar cikke is az Ecologistban jelent meg, 1990:20:4:147.) *** THE ECOLOGIST, Vol. 29, No. 8, December 1999, p. 457-460, Ecological agriculture, part two: Hugh Warwick: Cubas Organic Revolution - Kuba szerves forradalma - (Tömörítve) Az Egyesült Államok kereskedelmi zárlata, amihez társult a szovjet piac összeomlása, azt jelentette, hogy Kuba nem tudta többé behozni a korszerû mezõgazdaság számára szükséges vegyszereket és gépeket. Ehelyett a földterület legnagyobb részén a szerves gazdálkodásra tértek át, amelynek eredménye megdöntötte a szerves gazdálkodás lehetetlenségének meséjét. Az 1959-es kubai forradalom után az EÁ az ország ellen életbe léptette a történelem legszigorúbb kereskedelmi tilalmát, ezért Castro államának a fennmaradása érdekében szoros kapcsolatba kellett lépnie a szovjet tömbbel. Szovjet segítséggel elérték, hogy 1989-ben a Tengerentúli Fejlõdés Tanácsának fizikai életminõségi mutatója (Physical Quality of Life Index) szerint a sorban Kuba a 11. volt, az Egyesült Államok a 15. (A számítás alapja a csecsemõhalálozás, írni-olvasni tudás és a születéskor várható élettartam.) [Rossett: Agriculture and Human Values 14:291, 1997. Errõl a mutatóról írtam régen a Forrásban, lásd "A jót választanod kell" 180. oldalán - Gy.L.] Kuba külkereskedelmének 85%-át a SzU-val bonyolította. Az élelmiszer 57%-a, a fehérje és zsír 80%-a külföldi eredetû volt. A SZU összeomlásával 80%-kal csökkent a mûtrágya és növényvédõszer-behozatal. Az EÁ 1992-ben hozott egy büntetõ törvényt ("Cuba Democracy Act"), 1996-ban egy újabbat ("Cuba Liberty and Democratic Solidarity Act") Kuba ellen. Ezek megtiltották élelmiszerek és gyógyszerek szállítását, s a beruházásokat. Jesse Helms az utóbbit azzal terjesztette a Szenátus elé, hogy "Kuba mondjon búcsút Castronak..." Egy annyira forrásszegény ország számára mint Kuba, ez szerencsétlenséget jelenthetett volna, azonban új forradalmat bontakozott ki. Átalakították a mezõgazdaság szerkezetét. Az olajhiány miatt csökkenteni kellett a szállítási, hûtési, raktározási költségeket, a mezõgazdaságot közelebb vitték a városokhoz, városi mezõgazdaságot kellett teremteni. (Havannában él az ország lakosságának 20%-a). A városok kertjeiben, szabad területein élelmiszertermelés kezdõdött, 1998-ban Havannában már 8000 kertet tartottak nyilván. Ezek nagysága néhány m2 és 3 ha között van. Többféle létezik: magánkertek; belterjes gazdálkodású kertek sok komposzt felhasználásával; munkahelyiek; egyéni kisgazdaságok a városok körül; nem központosított önálló állami gazdaságok a munkások részesedésével. Szarvasmarhákkal kellett helyettesíteni a traktorokat; a növényvédõszerek helyett szerves gazdálkodást ill. integrált növényvédelmet valósítottak meg; a városokból embereket irányítottak (vissza) falura. Idõszakos falusi munkát akarnak megvalósítani, ennek érdekében megfelelõ házakat terveznek, jó szolgáltatásokkal s a városiak ott dolgoznak majd két héttõl két évig terjedõ idõszakokban. Magas a kutatók aránya: a karib térség lakosságának 2%-a él itt, de a kutatók 11%-a. Sokan közülük korábban is ellenezték a mezõgazdasági nagyüzemi módszereket, most új lehetõségeket dolgoztak ki. Mintegy 200 rovartani kutatóállomás segíti a természetes, biológiai védekezést. Például a kivágott banánszárakat mézzel kenik be, az vonzza a hangyákat, a rovarokat befogják, elviszik a batáta földekre, s azok elpusztítják a batáta-férgeket. - Az országban 173 gilisztás komposztáló központban 93.000 tonna természetes komposztot állítanak elõ. Mindennapos a forgó-gazdálkodás, a zöldtrágya használata, a köztes vetés.
Kuba túl van az élelmiszer- válságon. 1996-1997-ben 10 alapvetõ élelmiszerbõl többet termeltek, mint korábban bármikor. Azonban a láthatáron felhõk gyülekeznek. "A birodalom visszaüt", mint Pretty írja: Castro régi gárdájából nem mindenki ért egyet a felvázolt zöld jövõvel. Kuba is érdeklõdik a biotechnológia iránt. Helyi szinten már alkalmazzák és nincs arra mutató jel, hogy Kuba csatlakozni akarna a génpiszka-mentes világhoz, de legalább Kuba nem áll a tudományt beszennyezõ nemzetekfelettiek ellenõrzése alatt. Élcelõdhetünk azon, hogy mi történik, ha felfüggesztik a Kuba elleni zárlatot? Visszatérnek a menekültek, visszakövetelik régi földjeiket, és az amerikai vállalatok elárasztják a szigetet áruikkal? Egyelõre ez késõbbi kérdés. A Helyes Életmód Díjat (Alternatív Nobel-díjat) most egy kubai szerves gazdálkodási szövetség kapta (Grupo de Agricultura Organica, GAO). Ennek elnöke, F. Funes-Aguilar mondta: "Reméljük, hogy erõfeszítéseink be fogják bizonyítani, hogy a vegyszerfüggõ út nem az egyedüli lehetõség." Kapcsolat: GAO, [email protected] --- Tulipán 1011 e/Loma y 47 Apdo. Postal 6236c, Código Postal 10600, Buevo Vedado Ciudad de la Habana, Cuba. +53 7 845387. - Pi. *** THE ECOLOGIST Vol 29, No.6, October 1999 - Mae-Wan Ho: One Bird - Ten Thousend Treasures (Egy madár - tízezer kincs) Japánban voltam elõadó-körúton. Meglátogattam egy szerves rizstermelõt, aki a kártevõk elleni védekezésnek új módját dolgozta ki. Úgy képzeltem, hogy Japán teljesen iparosított ország, ezért meglepett, hogy mindenütt rengeteg rizsföld van és némelyikük igen kicsi. A kormány szeretne ezen változtatni, "hatékonyabbá" téve a termelést. Japán, más országokhoz hasonlóan egyre nagyobb mértékben függõvé válik a világpiactól. Az ország korábban önellátó volt szójából, most annak 98%-át külföldrõl hozzák be: genetikailag módosítottat. A fogyasztók felbõszültek, egy szervezet már 2 millió aláírást gyûjtött ez ellen! Takao Furuno és felesége a negyvenes éveikben járnak. Tíz évvel ezelõtt olyan új rizstermelési módszert vezettek be, ami szerteszét elterjedt egész Dél-kelet Ázsiában. Japánban tízezer gazdálkodó alkalmazza, sokan átvették Dél-Koreában, Vietnamban, a Fülöp-szigeteken, Laoszban, Kambodzsában, Thaiföldön és Malajziában. A gazdálkodók már az elsõ évben 20-50%-kal, vagy még többel növelték a rizstermelésüket, Laoszban egy gazdálkodó megháromszorozta azt. Furuno nem szabadalmaztatta a módszerét, egyszerûen segíteni akart. Az eljárását a saját földjén dolgozta ki - a neve "egy-madár forradalom". A kulcsa a kacsa (japáni nyelven aigamo). A lényeg: a palánták kiültetése után a kacsákat rászabadítják a rizsföldre. A kacsa sosem eszi meg a palántát, a mezõgazdászok szerint azért, mert sok benne a kovasav. Takao munkájában szerepe volt az elmélkedésnek, a sugallatnak és a kísérletnek. Takao rizsföldjén nem csak kacsák vannak. A vizipáfrány, az azolla vagy kacsa-gyom, szállást ad egy kékeszöld baktériumnak, amivel szimbiózisban él. A páfrány a víz felszínén él. Az azolla kiválóan megköti a nitrogént, a kacsák megeszik, emellett a növény rovarokat vonz magához, amelyeknek szintén örülnek a kacsák. A növény nagyon gyorsan nõ, három naponként megkettõzõdik, s betakarítható szarvasmarha takarmánynak. A növény szétterül a vízen, búvóhelyül szolgál egy hal számára (roach, veresszárnyú koncér?) s megvédi azt a kacsáktól. A hal megeszi a kacsa ürülékét, a daphniát és más férgeket, amelyek planktont fogyasztanak. Mind a hal, mind a kacsa ürüléke trágyázza a rizsveteményt az egész növekedési szakasz alatt. Az aigamo rizsföld egy összetett, kiegyensúlyozott, önfenntartó ökoszisztéma. Az egyedüli bevitt dolog egy kevés hulladék-mag a kacsák etetésére, és amit ezzel szemben nyerünk: szervesen termesztett rizsa, kacsa és a hal. Csodálatosan termelékeny rendszer. Furunoék birtoka két hektár; 1,4 ha rizsföld, a többi részén szerves fõzeléktermelés folyik. Ez a kicsiny gazdaság évente 7 tonna rizsát ad, 300 kacsát, 4000 kiskacsát és száz embernek is elegendõ fõzelékfélét. Ilyen arányok mellett a nemzet táplálására elegendõ lenne, ha a lakosság 2%-a foglalkozna mezõgazdasági termeléssel, s Japán önellátó lehetne. Az aigano módszer lerombolja azt a mesét, hogy a szerves gazdálkodás munkaigényes. "A szerves gazdálkodásnak nem kell munkaigényesnek lennie, ez ostobaság" - mondja Takao Furuno. Az emberi képzelet és tehetség révén, a természettel együttmûködve
(és azt nem újjáteremtve), Takao Furuno megmutatta a jövõ fenntartható
mezõgazdaságának a példáját. MAE-WAN HO a cikkét átvette a TWR is (THIRD WORLD RESURGENCE, No.110/111, p.2.) MV küldött egy összefoglalót 12 sorban - azt természetesen nem hozom le. (Érkezett december 22-én). *** THE ECOLOGIST, Vol. 29, No 6, October 1999, p. 348. News &Campaigns - Deutsche Bank says "GM is dead" - A Deutsche Bank szerint a genetikai módosítás halott Európa legnagyobb bankja figyelmezteti a beruházókat, hogy adják el a génmódosított élelmiszert forgalmazó cégek részvényeit, mert a fogyasztók nem akarják vásárolni a génpiszkált termékeket. Az errõl szóló jelentést többezer beruházónak küldték el. Megjegyzik, hogy "a Monsanto több mint 1,5 millió $-t költött az angol fogyasztók álláspontjának a megváltoztatása érdekében, de sajnos hiába. A Monsanto ellenfele Károly herceg is..." Az elmúlt hat hónapban a Monsanto részvényei 11%-kal estek, a terminátor szabadalom birtokosa a Delta & Pineland, ennek részvényeinek árfolyama 18%-kal csökkent. (Lásd errõl a 351. Gaia 4289. oldalán Kingsnorth cikkét) - Pi |