Introduction: Kedves Barátaink!

Ünnep! Ma gyermeknap van Indiában és egész nap India gyermekei jártak a fejemben. Jezsuita kollégám, Charlie testvér most fejezett be egy háromnapos tábort, amelyen körülbelül 150 gyermek vett részt Ahmedabad különbözõ részeibõl. A program végén a gyerekek egy látványos gyertyafény prezentációt készítettek, a „Gyógyítsuk meg a világot” címû dal mintájára. A prezentáció háttérfüggönye szimbolikus: festmény egy óriási égõ gyertyáról, rajta három mély jelentésû szóval: „Fény”, „Szeretet” és „Élet”. E három szó magában hordozza a világ gyermekeinek üzenetét számunkra.

Ünnep! És ma este az indiai és különösen a Gujarat állambeli gyerekek millióira gondolok, akik nem jutnak hozzá az élet alapvetõ dolgaihoz: tiszta ivóvízhez, egy tányér rizshez (pedig 2004 „a rizs nemzetközi éve” volt), az alapvetõ egészségügyi ellátáshoz és még az alapfokú oktatáshoz sem! A gyermekek százai rongyszedõként és alkalmi munkásként bolyonganak az utcán. Évente ezreik szenvednek a nagy természeti katasztrófák következményeitõl, például az idei áradásoktól, amelyek nagy területeken pusztítottak Dél-Gujaratban. Minden tõlünk telhetõt megtettünk az árvíz sújtotta emberek megmentésére és rehabilitációjára.

Ünnep! Errõl szól ez az évszak. „A fény ünnepe”, a Diwali az ország legnagyobb ünnepe, amely gyakran megjelenik a hindu írásokból származó sokszor elmondott imában: „Istenem, vezess a nem valóságosból a valóságba, a sötétségrõl a világosságra, a halálból a halhatatlanságba.” De még most is nagyon sok a sötétség, a hazugság és halál, amelyek beborítják valóságunkat. A tegnapi nap az „Új év” napja is volt Gujaratban, egy új kezdet szimbóluma. De ahhoz, hogy igazán ünnepelhessünk, még nagyon sokat kell tennünk.

Ünnep! Holnap lesz az „Eid”, amely a muszlimok szent hónapját zárja le. Ez az ima és a megerõsödés, ugyanakkor a megújulás idõszaka is. A muszlimok a közelmúltban a szenvedõ oldalon voltak. A 2002-es gujarati vérontás vízválasztó államunk krónikájában. Az igazságot és az igazságosságot meghurcolták, és ennek az „emberiség elleni bûnnek” az áldozatai szó szerint láthatták, ahogy az ünnep eltûnik az életükbõl. Néhányunk önmagát nem kímélve dolgozik, hogy végül az igazság és az igazságosság gyõzedelmeskedjen. Csak ekkor tudhatjuk, hogy az ünnep újra szerves részévé vált a gujarati muszlimok életének.

Ünnep! Ez az ESP program lényege. Ünnepelni egyedülállóságunkat és sokféleségünket. Ez egy egyszerû program, amelyben azok, akik „birtokolnak”, törõdnek és osztoznak azokkal, akiknek „kevesebb van”. A lényeg az, hogy átlépjük önzõ világunk szûk korlátait. Mindannyiótokat ünneplünk, különösen azokat, akik elég nagylelkûek voltak, hogy lehetõvé tegyék gyermekeink számára a minõségi és hasznos oktatást. Köszönetet mondunk nagylelkûségetekért és áldozatotokért. Imádkozunk értetek és azokért, akik kedvesek nektek. Arra kérünk titeket, hogy segítsetek elmélyíteni ezt a köteléket.

Ünnep! Szívem és gondolataim visszaszállnak Taizébe Roger testvérhez, a Taize közösség vezetõjéhez és alapítójához. Elsõ naplóját, amelynek az Ünnep címet adta, kedves barátaimnak, Taistonak és Anna Maijának ajánlotta. Anna Maijának, mint mindannyian tudjuk, nagy szerepe volt abban, hogy az ESP eljusson odáig, ahol most van. Mellesleg Roger testvér „Küzdelem és elmélkedés” címû naplóját nekem és Félixnek ajánlotta. Ebben így ír: „Ha a bennem lévõ ünnep elhalványodott volna, vajon lenne-e még energiám hogy továbbra is keressek és örökké megújuljak a felnövekvõ generációkkal létrehozandó közösségért?” „Az ünnep egy olyan kis terület, amelyet mindannyiunknak ápolni kell magában, egy kicsiny játszótér, ahol gyakorolni lehet a szabadságot és a spontaneitást…”.

Ünnep! Errõl szól a karácsonyi idõszak. Ezt a levelet több mint egy hónappal Karácsony elõtt írom, de a Karácsony mély és jelentõségteljes felkészülést követel. Tehetséget és bátorságot, hogy zûrzavaros életünket rendbe tegyük. Hogy nemet tudjunk mondani a globalizáció bûneire, és ugyanakkor annak pozitív dimenzióin keresztül elérhessünk a körülöttünk lévõkhöz abban a szellemiségben, amit „karácsonynak” nevezünk. A Karácsony végül is arról szól, hogy Jézust visszahelyezzük oda, ahova tartozik: az esemény szentségébe, egyszerûségébe, spontaneitásába, õszinteségébe, hogy emberekké tegyen minket: hasonlóbbá a gyermekekhez, hasonlóbbá Istenhez. Igen, a Karácsony olyan ünnep, amelyet meg kell élnünk a 2005-ös új év minden egyes napján.

Boldog Karácsonyt! Boldog Újévet!

2004. november 14.

Testvéretek, Cedric Prakash SJ