Vasárnapi elmélkedés
2004. ápr. 25. Húsvét 3. vas. Jn 21,1-19

Érdekes párhuzam a tengerparti halász és az üzletember turista több nyelven és változatban szegények és ökológusok közt világszerte mesélt története (ÉV 92/4. http://bocs.hu/eletharm/ev/ev03429.htm). Jézus nem buzdít a túlterhelt háló láttán, hogy érdemes lenne többkilométer hosszú acél vonóhálóra cserélni. A nagy halfogás csupán bátorító jel, a keresztrefeszítés utáni különleges találkozásnak szóló bőség-gesztus (vö. a drága kenőcs ’elpazarlása’, Mt. 26,12).

Csak kevés halra van szükség a fogásból, Jézus már halat süt, mire partot érnek. „Egyszer kaptam két kilót. Azóta nem gyűjtök bélyeget.” – mondja a gyerekvers (Ami a szívedet nyomja). Talán Jézus ilyen hatását is remélte a túlzott halbőségnek a gyakran (pl. Mk. 8,16) aggodalmaskodó halászokra.

Ma az ilyen hatás még aktuálisabb, amikor a tengerek túlhalászása lerombolja a vizi élővilág mennyiségét és sokféleségét, de már nincs e célra minden halászbokornak 153 nagy hal a vizekben, hiszen Jézus korához viszonyítva kb. 25-ször annyi ember él a Földön, és ami sokkal rémítőbb, az emberi faj szaporodásának sebessége többmilliószorosa (!) a Jézus korabelinek (ld. a mellékelt grafikont). Ma pl. ez a grafikon tölti be a két kiló bélyeg vagy a 153 hal szerepét, hogy az ember felül tudjon emelkedni a génjeiben lévő korlátlan szaporodási ösztönön, a saját (vallási, nemzeti, nyelvi, faji, rokoni) csoportja fogyatkozása miatti aggodalmaskodáson.

Jézus a nyáj hasonlatot használja a gondoskodásra, mert a kor felelős gondolkodásában csak a juhok (háziállatok) jelentek meg, a halak (vadállatok, az ismeretlen mélységek és vadonok) kívül estek rajta. Érdekes a párhuzam a ’közlegelő tragédiája’ nevű közismert társadalmi csapdával: a mohó gazdák túlszaporítják a nyájat, a legelőt túllegeltetik, így az állatok egyre soványabbak lesznek és végül a legelő is, a nyájak is jórészt elpusztulnak.

Ma az egész Teremtés van gondoskodásunkra bízva, hiszen már Madách látta, hogy különben a vad élővilágra pusztulás vár az ember miatt:
"- Mi állat él tehát még a világon?
- Él ami hasznos, és mit ekkorig a tudomány pótolni nem tudott. … Im itt van az utolsó rózsa, mely nyilt a világon. Hasztalan virág, más százezer testvérrel foglalá el a legbujább tért a lengő kalásztól...” (Falanszter szín)

Korunkra még döbbenetesebb látások születtek:
„Irts ki mindent, amit nem tudsz megenni! Irts ki bármit, ami azt eszi, amit te eszel! Irts ki mindent, ami nem táplálja azt, amit te eszel! Ez szent munka az Elvevők kultúrájában. Minél több vetélytársat pusztítotok el, annál több embert hozhattok a világra s így a pusztítás a létező legszentebb munkává válik.” (Quinn: Izmael)

Jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Mint akik a nagy halfogást, kenyérszaporítást szeretik? Nem szaporítod-e túl a nyájat, kiszorítva a gyengébb lényeket, tönkretéve a legelőt, hogy végül a nyáj is elpusztul? Értékeled-e a Teremtésből azt is, ami nem közvetlenül a te hasadat és szaporodásodat szolgálja? Hagysz életteret a Természetnek, a többi társ-teremtménynek is?

---

Ezután ismét megjelent Jézus a tanítványoknak a Tibériás-tengernél. Így jelent meg: együtt voltak Simon Péter és Tamás, akit Ikernek hívtak, és Nátánaél, a galileai Kánából és Zebedeus fiai; a tanítványok közül pedig még kettő. Simon Péter így szólt hozzájuk: "Elmegyek halászni." Ők erre ezt mondták: "Mi is elmegyünk veled." Elindultak, és beszálltak a hajóba, de azon az éjszakán semmit sem fogtak. Amikor már reggel lett, megállt Jézus a parton, a tanítványok azonban nem tudták, hogy Jézus az. Jézus ekkor megkérdezte tőlük: "Fiaim, nincs valami ennivalótok?" Így válaszoltak neki: "Nincs." Ő pedig ezt mondta nekik: "Vessétek ki a hálót a hajó jobb oldalán, és találtok!" Kivetették tehát, de kivonni már nem tudták a rengeteg hal miatt. Ekkor odaszólt Péterhez az a tanítvány, akit Jézus szeretett: "Az Úr az!" Amikor Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára vette felső ruháját, mert mezítelen volt, és belevetette magát a tengerbe. A többi tanítvány pedig a hajón jött ki, mert nem voltak messze a parttól, csak mintegy kétszáz könyöknyire, és kivonták a hálót a halakkal. Amint kiszálltak a partra, parazsat láttak ott, rajta halat és kenyeret. Jézus így szólt hozzájuk: "Hozzatok a most fogott halakból!" Simon Péter beszállt, és kivonta a partra a hálót, amely tele volt nagy halakkal, szám szerint százötvenhárommal; és bár ilyen sok volt, nem szakadt el a háló. Jézus erre ezt mondta nekik: "Jöjjetek, egyetek!" A tanítványok közül azonban senki sem merte őt megkérdezni: ki vagy te? Tudták ugyanis, hogy az Úr ő. Jézus tehát odament, vette a kenyeret, és odaadta nekik; ugyanúgy a halat is. Ez már a harmadik alkalom volt, hogy Jézus megjelent a tanítványoknak, miután feltámadt a halottak közül. Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: "Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek?" Ő pedig így felelt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged!" Jézus ezt mondta neki: "Legeltesd az én bárányaimat!" Másodszor is megszólította: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Ő ismét így válaszolt: "Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged." Jézus erre ezt mondta neki: "Őrizd az én juhaimat!" Harmadszor is szólt hozzá: "Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem?" Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: "Uram, te mindent tudsz; te tudod, hogy szeretlek téged." Jézus ezt mondta neki: "Legeltesd az én juhaimat! Bizony, bizony, mondom néked: amikor fiatalabb voltál, felövezted magadat, és oda mentél, ahova akartál; de amikor megöregszel, kinyújtod a kezedet, más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod." Ezt azért mondta, hogy jelezze: milyen halállal dicsőíti meg majd Istent. Miután ezt mondta, így szólt hozzá: "Kövess engem!"
Jn 21,1-19

Szerző: Simonyi Gyula

Sorozat, folyóirat, gyujtemény (amibe tartozik): ?rted vagyok

Sorozatban elfoglalt hely:
 Év: 2004
 Sorszám: 2

Célcsoport: vall?sos embereknek

Mire való (módszer, alkalom): elm?lked?s