|
Heinrich Böll: Beszélgetés a tengerparton
A tengerparton szegényesen öltözött ember fekszik egy halászbárkában és szunyókál. Mellette áll egy elegánsan öltözött turista, és éppen színes filmet fûz a fényképezõgépébe, hogy megörökítse az idilli képet, a kék eget, a békésen tarajozó fehér hullámokkal barázdált zöld tengert, a fekete bárkát, a halász piros sapkáját. Katt! Még egy kattanás, és - mivel az Isten a hármasságot szereti - biztonság kedvéért harmadszor is: katt! Az idegen, csattanó zajra a halász felriad, feltápászkodik, álmosan cigarettát keres, az udvarias jóindulattal eltelt turista azonban megelõzi, és maga nyújt feléje egy csomag cigarettát. Szemlátomást beszédbe akar elegyedni vele. - Ma gazdag fogás várja, ugye? A halász a fejét rázza. - De azt hallottam, ilyen idõben jó a kapás! A halász bólint. - No, és nem fut ki a tengerre? A halász a fejét csóválja. A turista levertnek látszik. - Talán rosszul érzi magát? A halász a taglejtések nyelvérõl végre áttér a normális beszédre. - Nagyszerûen érzem magam - mondja. - Soha életemben nem éreztem magam ilyen jól. Feláll és kinyújtózik, mintha atlétaszerû testalkatáról akarna bizonyságot tenni. - Egyszerûen fantasztikusan jól érzem magam! A turista arca egyre szomorúbb lesz, és nem tudja elfojtani kérdését, amely úgyszólván a szívébõl fakad: - De akkor miért nem megy ki a tengerre? - Mert ma reggel már kint jártam. - És jó fogás volt? - Olyan jó, hogy most már nincs miért még egyszer kimennem. Négy homárt, két tucat makrélát fogtam... - A halász végre teljesen felébred, beszédesebb lesz és megnyugtatólag veregeti a turista vállát, akinek gondterhelt arckifejezését az alaptalan, de megható bánat jelének tartja. - Még holnapra és holnaputánra is futja - jelenti ki, hogy végképp levegye a terhet az idegen válláról. - Nem akar rágyújtani az én cigarettámre? - Köszönöm. A cigaretta a szájban, megint katt! A turista fejét csóválva letelepszik a csónak szélére, fényképezõgépét maga mellé teszi - most szüksége van arra, hogy mindkét keze szabad legyen, mert kellõ nyomatékot akar adni beszédének. - Nem szeretnék beavatkozni személyes ügyeibe - kezdi -, csak hát képzelje el, hogy ma másodszor, harmadszor, sõt talán negyedszer is kifut a tengerre, és akkor három, négy, öt, sõt talán tíz tucat makrélát fogna... Képzelje csak el! A halász bólint. - És nem csak ma, hanem holnap, holnapután is - folytatja a turista -, egyszóval minden nap, ha szerencsés napnak bizonyul, kétszer, háromszor, sõt talán négyszer is kifutna a tengerre... El tudja képzelni, hogy akkor mi lesz? A halász a fejét rázza. - Legfeljebb egy év múlva motort vásárolhat, két év múlva újabb bárkája lesz, három-négy év múlva pedig bizonyára vásárolhat két csónakot, és azzal aztán még többet fogna - egy szép napon pedig két motorhajója lenne, és... - a lelkesedéstõl egy pillanatra elakad a turista hangja - kis hûtõházat épít, esetleg füstölõt is, aztán konzervgyárat, saját helikopterre tesz szert, hogy a levegõbõl figyelhesse a halvonulást és rádión utasíthassa a motorhajóit. Aztán engedélyt szerez, halvendéglõt nyit, és saját maga, közvetítõ nélkül exportálja a homárjait egyenesen Párizsba... és akkor... A lelkesedéstõl megint elszorul a turista lélegzete: a fejét rázza, szinte megfeledkezik szabadságának örömeirõl, lelke mélyén szomorkodik, és úgy nézi a békésen gördülõ hullámokat, melyek között a ki nem fogott hal bukfencezik. - Akkor... - mondja, de az izgalom még mindig megbénítja. A halász megveregeti a vállát, mint ahogy a gyermekét szokás, akinek a torkán akadt valami. - Akkor mi lesz? - kérdi halkan. - Akkor - mondja halk elragadtatással az idegen -, akkor leülhet ide a partra, szunyókálni a verõfényben, és nézheti ezt a gyönyörû tengert. - De én most is ezt teszem! - válaszol a halász. - Nyugodtan üldögélek a parton és bóbiskolok. Csak a maga kattogása zavart meg... A turista töprengve távozik a partról. A munkára gondol, amelyet mindig eszköznek tartott ahhoz, hogy egy szép napon megszerzi magának azt a lehetõséget, hogy többé ne kelljen dolgoznia. Arcán most nyoma sincs az együttérzésnek a szegényesen öltözött halász iránt - csak egy kis irigység látszik rajta. |