BOCS.HU Dokumentum       Elküldöm e-mail-ben! Nyomtatható verzió
magyar [20121106] [interj?] Olvasási ido: negyed?ra Képzelj el egy világot, ahol csakis szerelmes és felkészült párok nemzenek gyermeket felelős döntéssel! (?kol?gia, B?ke, Csal?d, Emberi jogok, Fejleszt?si k?pz?s, Filoz?fia, Glob?lis k?pz?s, Harmadik vil?g, Igazs?goss?g, N?k egyenrang?s?ga, N?pesed?s, Politika, Szex)
A Szabad Föld Kalendárium 2013 hat nagy interjújából az első.
Képzelj el egy világot, ahol csakis szerelmes és felkészült párok nemzenek gyermeket felelős döntéssel!

Annotáció:
Ha egy béka forró vízbe esik, egybõl kiugrik, de lassan forrósodó vízben megfõ. A székesfehérvári Simonyi Gyula egyik kedvenc példáját idéztem az emberiségrõl, amely népességrobbanással vesztébe rohan. Az erõsödõ katasztrófára Magyarországon az ökológus-közgazdász figyelmeztet a legkövetkezetesebben.

– A BOCS Alapítvány élén ön már negyedik évtizede küzd azért, hogy az emberiség megtanuljon családtervezni. Miért tartja ezt ennyire fontosnak ezt?
–Az emberré válás evolúciója során ma ez a legsürgetõbb ugrás. Ha továbbra is évente százmilliónyi gyermek fogan a párok akarata ellenére, akkor a további népességrobbanás teljesen szétrombolja életünk alapját, a Föld eltartóképességét, ami soha nem látott nyomorhoz, erõszakhoz, pusztuláshoz vezetne.
– Ön is feltételes módot használ, hiszen, tudjuk, az emberiség szaporodásának üteme már csökken.
– Ez igaz, de a kisebb termékenységi ráta ma a történelem legnagyobb létszámú fiatal nemzedékére vonatkozik, így az évi 80 milliós növekedéssel már 2025-re 8 milliárdnyian lehetünk. A népesedés fékútja fél évszázadnyi. Kínában már több mint negyven éve, 1969-tõl, jóval az egykepolitika bevezetése elõtt lezuhant a termékenység, mégis még további két évtizedbe telik, mire megáll a népesség növekedése.
– Végül is, nem tudna a Föld eltartani még néhány milliárd embert?
– Az attól függ, hogyan szeretnénk élni. Amerikai átlagszinten csupán másfél milliárd embert, a legszegényebb és legzsúfoltabb bangladesi szinten akár húsz milliárdot is eltarthat a Föld. Gondolom erre egyikünk sem vágyik.
– És ha a ma élõ összes ember átlagát számoljuk?
– A tényleges, országonként különbözõ fogyasztáshoz minden ma élõ embernek 2,7 globális hektárra volna szüksége, ám csupán 1,78 hektár áll rendelkezésre. A Föld már most is másfélszeresen túl van terhelve, a jövõnket éljük fel.
– A megoldás az volna, hogy kevesebben éljünk a Földön?
– A megoldás a nemzõ képesség humanizálása, az emberré válás mai legsürgetõbb lépése. A BOCS mottója: „Képzelj el egy világot, ahol csakis szerelmes és felkészült párok nemzenek gyermeket felelõs döntéssel!” Minden lánynak, nõnek legyen joga, tudása, eszköze a nem-kívánt foganások megelõzésére.
– Ez fõleg a szegény országokra vonatkozik?
– Az egész emberiségnek jó hír, hogy a fogamzásgátlás ingyenessé válik az USÁ-ban. A baleset-foganások nagy száma miatt ugyanis erõsen nõ az amerikai népesség, és ez nagyobb terhet rak a Földre, mint India és Kína együttes évenkénti szaporodása. De az is téveszme, hogy a szegény milliárdok nem terhelik annyira a Földet. India, sõt már néhány afrikai ország is duplán túlterheli a területét. Ezen felül a szegények kitörnek a szegénységbõl, ökolábnyomuk nõ, a leggyorsabban Kínában.
– Ez nyilvánvalóan tovább súlyosbítja az ökológiai katasztrófát. Mit tehet egy alapítvány?
– Indiában évtizedek óta támogatjuk lányok iskoláztatását, hiszen a tanult nõknek jóval kevesebb gyermekük születik. De az itthoni képzéseink még fontosabbak, hogy fel tudjuk ismerni saját érdekeinket a teljesen megváltozott világban, ahol egyre erõsödik a verseny a szûkülõ erõforrásokért.
– Egy alapítvány azonban nem tud csodát tenni.
– Ezért is hívjuk fel folyamatosan a döntéshozók figyelmét a kézenfekvõ megoldásra. A mai 34 leggazdagabb országot, köztük hazánkat tömörítõ OECD tavaly 148 milliárd dollárt költött a szegény országok segélyezésére. Ám ennek mindössze 0,4 százaléka ment családtervezésre. Pedig messze ez volna a leghatékonyabb segélyezési forma. Nem a pénz hiányzik, csupán humanitárius és emberi jogi kötelezettségeink és egyben legsürgetõbb érdekeink felismerése. Ebben a szerencsés esetben az önzés és az önzetlenség ugyanazt diktálja.
- Végül is mi vezetett a népességrobbanáshoz?
– A hihetetlen mértékû és hirtelen energiabõség. A körülbelül négyszáz millió év alatt a föld alá került szenet, olajat, földgázt az ember bõ két évszázad alatt a felszínre hozza, felhasználja, szén-dioxidként kétmilliószoros sebességgel visszarobbantja a légkörbe.
– Innen is a mai környezeti problémánk javarésze?
– Pontosan. Az energiabõség csodálatos fejlõdést hozott, de népességrobbanást is, mert a szaporodást erõltetõ ideológiák sok évszázados agymosása miatt nagyon lassan ismerjük fel a Teremtõ szándékait és le vagyunk maradva a fogamzásgátlás megtanulásában. Elkészítettük a magyar feliratozását David Attenborough legutóbbi filmjének, amelyben felhívja a figyelmet a lopakodó népességrobbanásra: amikor õ született, még kevesebb mint kettõ milliárd ember élt a Földön. Ma viszont már több ember éhezik, mint amennyi Kossuth születésekor összesen élt a világon. Ráadásul vége van az olcsó energiabõségnek, már nem lesz egyetlen kalória élelmiszer elõállításához akár 16-17 kalória energiánk, mint ma.
– Miként kell elképzelnünk a túlszaporodás gyakorlati következményeit?
– Erõsödõ környezeti katasztrófák, megbolonduló klíma, vízhiány, mérgek és szennyezés mindenütt, növekvõ élelmiszerárak, munkanélküliség, konfliktusok, menekültáradatok, járványok, mûködésképtelen államok.
– Ennek a folyamatnak már ma is részesei vagyunk. Vannak kedvezõ példák?
–Egyre többfelé lépnek túl a tabukon. Thaiföldön és Iránban oktatással és az eszközök ingyenességével megfékezték a népességrobbanást. Jó útra lépett Ruanda is, de a tanulópénz szörnyû volt: a túlnépesedett országban 1994-ben százezrek irtották ki egymást.
– Mi közünk van nekünk ehhez, magyaroknak? Hiszen nálunk jónéhány más fejlett államhoz hasonlóan fogy a népesség.
– Magyarország most egyharmaddal túlterheli a területét, tehát vagy kevesebben kell lennünk, vagy kevesebbet kell fogyasztanunk, vagy segítenünk kell a fogamzásgátlás lehetõségét szerte a világban. Ha csak azt a néhány tízmilliárd forintot, amit ENSZ és EU elvárás szerint évente a szegény országok segítésére kell költenünk, erre fordítanánk, hatékonyan csökkenthetnénk a Földre nehezedõ túlterhelést.
–Ez logikailag belátható, ám Magyarországon egyelõre mégsem érezzük a bõrünkön azt, hogy a világ túlnépesedett.
– De érezzük, csak nem látjuk meg az összefüggést. Aggódunk a munkahelyeinkért, világcégek a magyarországi vállalataikat feltörekvõ országokba telepítik át. Miért? Mert ott olcsóbb a munkaerõ, mert óriási túlkínálat van belõle. Ráadásul a képzettségi elõnyünk is egyre fogy: negyven éve az emberiségnek még csak egyharmada volt érettségizett és diplomás, ma már a kétharmada.
– Azt akarja ezzel mondani, hogy a munkahelyeinket egyebek mellett az afrikai, ázsiai fogamzásgátlás támogatásával tudjuk megmenteni?
– Pontosan. A BOCS távoli képzési programjaival és –leegyszerûsítve – az oda küldött óvszerekkel az itteni munkahelyeinket védjük, és természetesen a klímánkat, biztonságunkat, egészségünket is.
– Ön szerint felismeri az emberiség a saját érdekét és a megoldást?
– 1994-ben a kairói népesedési világkonferencián terjedt el egy felirat: Minek ezeknek fogamzásgátlás, amikor itt vagyunk mi? Aláírás: Az apokalipszis lovasai. Ezek az éhínség, a járvány és a háború. Az emberi népesség mindenképpen tetõzik, majd csökkenni kezd. Csak az a kérdés, hogy a csökkenésbõl mennyit tudunk a párok által nem kívánt foganások megelõzésével elérni és mennyi kaszálnivalót hagyunk ezeknek a halálos szörnyeknek. Meg az, hogy a „népesség-cunami” visszavonulása után mennyire marad élhetõ a Föld.
Hardi Péter

Szerző: Simonyi Gyula

Csoport, mozgalom, irányzat (ahonnan származik): Bocs Alap?tv?ny