Annotáció:
Ha egy béka forró vízbe esik, egybõl kiugrik, de lassan forrósodó vízben megfõ. A székesfehérvári Simonyi Gyula egyik kedvenc példáját idéztem az emberiségrõl, amely népességrobbanással vesztébe rohan. Az erõsödõ katasztrófára Magyarországon az ökológus-közgazdász figyelmeztet a legkövetkezetesebben.

– A BOCS Alapítvány élén ön már negyedik évtizede küzd azért, hogy az emberiség megtanuljon családtervezni. Miért tartja ezt ennyire fontosnak ezt?
–Az emberré válás evolúciója során ma ez a legsürgetõbb ugrás. Ha továbbra is évente százmilliónyi gyermek fogan a párok akarata ellenére, akkor a további népességrobbanás teljesen szétrombolja életünk alapját, a Föld eltartóképességét, ami soha nem látott nyomorhoz, erõszakhoz, pusztuláshoz vezetne.
– Ön is feltételes módot használ, hiszen, tudjuk, az emberiség szaporodásának üteme már csökken.
– Ez igaz, de a kisebb termékenységi ráta ma a történelem legnagyobb létszámú fiatal nemzedékére vonatkozik, így az évi 80 milliós növekedéssel már 2025-re 8 milliárdnyian lehetünk. A népesedés fékútja fél évszázadnyi. Kínában már több mint negyven éve, 1969-tõl, jóval az egykepolitika bevezetése elõtt lezuhant a termékenység, mégis még további két évtizedbe telik, mire megáll a népesség növekedése.
– Végül is, nem tudna a Föld eltartani még néhány milliárd embert?
– Az attól függ, hogyan szeretnénk élni. Amerikai átlagszinten csupán másfél milliárd embert, a legszegényebb és legzsúfoltabb bangladesi szinten akár húsz milliárdot is eltarthat a Föld. Gondolom erre egyikünk sem vágyik.
– És ha a ma élõ összes ember átlagát számoljuk?
– A tényleges, országonként különbözõ fogyasztáshoz minden ma élõ embernek 2,7 globális hektárra volna szüksége, ám csupán 1,78 hektár áll rendelkezésre. A Föld már most is másfélszeresen túl van terhelve, a jövõnket éljük fel.
– A megoldás az volna, hogy kevesebben éljünk a Földön?
– A megoldás a nemzõ képesség humanizálása, az emberré válás mai legsürgetõbb lépése. A BOCS mottója: „Képzelj el egy világot, ahol csakis szerelmes és felkészült párok nemzenek gyermeket felelõs döntéssel!” Minden lánynak, nõnek legyen joga, tudása, eszköze a nem-kívánt foganások megelõzésére.
– Ez fõleg a szegény országokra vonatkozik?
– Az egész emberiségnek jó hír, hogy a fogamzásgátlás ingyenessé válik az USÁ-ban. A baleset-foganások nagy száma miatt ugyanis erõsen nõ az amerikai népesség, és ez nagyobb terhet rak a Földre, mint India és Kína együttes évenkénti szaporodása. De az is téveszme, hogy a szegény milliárdok nem terhelik annyira a Földet. India, sõt már néhány afrikai ország is duplán túlterheli a területét. Ezen felül a szegények kitörnek a szegénységbõl, ökolábnyomuk nõ, a leggyorsabban Kínában.
– Ez nyilvánvalóan tovább súlyosbítja az ökológiai katasztrófát. Mit tehet egy alapítvány?
– Indiában évtizedek óta támogatjuk lányok iskoláztatását, hiszen a tanult nõknek jóval kevesebb gyermekük születik. De az itthoni képzéseink még fontosabbak, hogy fel tudjuk ismerni saját érdekeinket a teljesen megváltozott világban, ahol egyre erõsödik a verseny a szûkülõ erõforrásokért.
– Egy alapítvány azonban nem tud csodát tenni.
– Ezért is hívjuk fel folyamatosan a döntéshozók figyelmét a kézenfekvõ megoldásra. A mai 34 leggazdagabb országot, köztük hazánkat tömörítõ OECD tavaly 148 milliárd dollárt költött a szegény országok segélyezésére. Ám ennek mindössze 0,4 százaléka ment családtervezésre. Pedig messze ez volna a leghatékonyabb segélyezési forma. Nem a pénz hiányzik, csupán humanitárius és emberi jogi kötelezettségeink és egyben legsürgetõbb érdekeink felismerése. Ebben a szerencsés esetben az önzés és az önzetlenség ugyanazt diktálja.
- Végül is mi vezetett a népességrobbanáshoz?
– A hihetetlen mértékû és hirtelen energiabõség. A körülbelül négyszáz millió év alatt a föld alá került szenet, olajat, földgázt az ember bõ két évszázad alatt a felszínre hozza, felhasználja, szén-dioxidként kétmilliószoros sebességgel visszarobbantja a légkörbe.
– Innen is a mai környezeti problémánk javarésze?
– Pontosan. Az energiabõség csodálatos fejlõdést hozott, de népességrobbanást is, mert a szaporodást erõltetõ ideológiák sok évszázados agymosása miatt nagyon lassan ismerjük fel a Teremtõ szándékait és le vagyunk maradva a fogamzásgátlás megtanulásában. Elkészítettük a magyar feliratozását David Attenborough legutóbbi filmjének, amelyben felhívja a figyelmet a lopakodó népességrobbanásra: amikor õ született, még kevesebb mint kettõ milliárd ember élt a Földön. Ma viszont már több ember éhezik, mint amennyi Kossuth születésekor összesen élt a világon. Ráadásul vége van az olcsó energiabõségnek, már nem lesz egyetlen kalória élelmiszer elõállításához akár 16-17 kalória energiánk, mint ma.
– Miként kell elképzelnünk a túlszaporodás gyakorlati következményeit?
– Erõsödõ környezeti katasztrófák, megbolonduló klíma, vízhiány, mérgek és szennyezés mindenütt, növekvõ élelmiszerárak, munkanélküliség, konfliktusok, menekültáradatok, járványok, mûködésképtelen államok.
– Ennek a folyamatnak már ma is részesei vagyunk. Vannak kedvezõ példák?
–Egyre többfelé lépnek túl a tabukon. Thaiföldön és Iránban oktatással és az eszközök ingyenességével megfékezték a népességrobbanást. Jó útra lépett Ruanda is, de a tanulópénz szörnyû volt: a túlnépesedett országban 1994-ben százezrek irtották ki egymást.
– Mi közünk van nekünk ehhez, magyaroknak? Hiszen nálunk jónéhány más fejlett államhoz hasonlóan fogy a népesség.
– Magyarország most egyharmaddal túlterheli a területét, tehát vagy kevesebben kell lennünk, vagy kevesebbet kell fogyasztanunk, vagy segítenünk kell a fogamzásgátlás lehetõségét szerte a világban. Ha csak azt a néhány tízmilliárd forintot, amit ENSZ és EU elvárás szerint évente a szegény országok segítésére kell költenünk, erre fordítanánk, hatékonyan csökkenthetnénk a Földre nehezedõ túlterhelést.
–Ez logikailag belátható, ám Magyarországon egyelõre mégsem érezzük a bõrünkön azt, hogy a világ túlnépesedett.
– De érezzük, csak nem látjuk meg az összefüggést. Aggódunk a munkahelyeinkért, világcégek a magyarországi vállalataikat feltörekvõ országokba telepítik át. Miért? Mert ott olcsóbb a munkaerõ, mert óriási túlkínálat van belõle. Ráadásul a képzettségi elõnyünk is egyre fogy: negyven éve az emberiségnek még csak egyharmada volt érettségizett és diplomás, ma már a kétharmada.
– Azt akarja ezzel mondani, hogy a munkahelyeinket egyebek mellett az afrikai, ázsiai fogamzásgátlás támogatásával tudjuk megmenteni?
– Pontosan. A BOCS távoli képzési programjaival és –leegyszerûsítve – az oda küldött óvszerekkel az itteni munkahelyeinket védjük, és természetesen a klímánkat, biztonságunkat, egészségünket is.
– Ön szerint felismeri az emberiség a saját érdekét és a megoldást?
– 1994-ben a kairói népesedési világkonferencián terjedt el egy felirat: Minek ezeknek fogamzásgátlás, amikor itt vagyunk mi? Aláírás: Az apokalipszis lovasai. Ezek az éhínség, a járvány és a háború. Az emberi népesség mindenképpen tetõzik, majd csökkenni kezd. Csak az a kérdés, hogy a csökkenésbõl mennyit tudunk a párok által nem kívánt foganások megelõzésével elérni és mennyi kaszálnivalót hagyunk ezeknek a halálos szörnyeknek. Meg az, hogy a „népesség-cunami” visszavonulása után mennyire marad élhetõ a Föld.
Hardi Péter

Szerző: Simonyi Gyula

Csoport, mozgalom, irányzat (ahonnan származik): Bocs Alap?tv?ny