"...tünõdtem, milyen a halál?"

"Zengve s lámpákkal, mint a szinpadok
láza s tragikus szárnyakon suhan
tünte felé a rövid nyári éj.
Óh éjszaka, aki naponta meghalsz,
taníts meghalni! Mennyit ültem e
hegy fölött, a hajnalok karzatán
s tünõdtem, milyen a halál? de egy
csillagot sem értem még rajt, mikor
a semmi mögé elbútt! sem a percet
mikor elhallgat a tücskök zenéje.
Minden úgy tûnt el, lopvást, mint az álom,
s a nap nem emlékszik a csillagokra."

  (Babits Mihály: A nap nem emlékszik a csillagokra) 		Ha rádöbbenek, hogy meghalhatok,
Mielõtt agyam termését behordtam,
Mielõtt, mint dús csûrök a magot,
Megõrzöm magam tornyos könyvhalomban;
Ha nézem a csillagos éjszaka
Arcán a nagy mese jelképeit
S érzem, hogy õket lerajzolni a
Varázskezû sors nem soká segít;
S ha azt érzem - te tûnõ árny, te szép! -
Hogy már nem látlak viszont, s hogy soha
Nem önti belém tündér erejét
A gondtalan csók - akkor, akkor a
Mindenség partján állok, eltünõdve,
S hír s szerelem semmivé omlik össze.

(John Keats: When I have fears that I may cease to be)
(Szabó Lõrinc fordítása)
(A tihanyi temetõbõl, egy 23 évesen, emberi felelõtlenség miatt elhunyt fiatal tanár sírjáról)



Donella H. Meadows

Rombai Ferenc (1931-2000)

Reich Ferenc
( - 1999. szeptember 18.)

László Imre

dr. Fehér Miklós

Zsoldos Zoltán (1961-2001)

Halász Endre


Nem születtem varázslónak, csodát tenni nem tudok,
Azt hiszem már észrevetted, a jó tündér sem én vagyok.

De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
úgy érezném, vannak még csodák!
Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen,
mit tehetnék, áruld el nekem!

Nincsen varázspálcám, mellyel bármit eltüntethetek,
és annyi minden van jelen, mit megszüntetni nem lehet.

De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
úgy érezném, vannak még csodák!
Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen,
mit tehetnék, áruld el nekem!

Nincsen hétmérföldes csizmám, nincsen varázsköpenyem,
s hogy holnap is még veled leszek, sajnos nem ígérhetem.

De ha eltűnne az arcodról ez a sötét szomorúság,
úgy érezném, vannak még csodák!
Mit tehetnék érted, hogy elűzzem a bánatod,
lelked mélyén megtörjem a gonosz varázslatot?
Mit tehetnék érted, hogy a szívedben öröm legyen,
mit tehetnék, áruld el nekem!