A BUDAPEST KLUB 1996-ban planetáris tudat díjjal tüntette ki Václav Havelt, a cseh köztársasági elnök-írót és a magyar táncház-mozgalom megalapítóit

A Budapest Klub, az élvonalbeli mûvészeket, írókat és szellemi vezetõket tömörítõ, új, globális egyesület, 1996. október 26-án este ünnepi koncert keretében adta át Budapesten az 1996. évi "planetáris tudat díjakat". A díjakkal olyan személyeket jutalmaznak, akik tevékenységükkel az új gondolkodásmód valamelyik aspektusára világítanak rá és hatékonyan szemléltetik, ezzel jelentõs mértékben hozzájárulva az emberiség jövõjéhez. A Budapest Klub az úgynevezett "planetáris" gondolkodásmód kifejlesztését szeretné elõsegíteni, hiszen meggyõzõdése, hogy ez elõfeltétele a világ fenntartható jólétének, valamint az egyéni és társadalmi fejlõdésnek.

Évente két díj kerül átadásra. Az úgynevezett Planetáris Tudat Vezetõi Világ Díj egy nemzetközileg elismert, tevékenységével globális hatást kifejtõ személyiséget tisztelnek meg, a Planetáris Tudat Innovációs Díj pedig olyan személyek vehetik át, akik saját országukban értek el jelentõs eredményt az új planetáris tudatosság kialakításában és terjesztésében. Az 1996-os világ díjat Václav Havel, a Cseh Köztársaság elnöke nyerte el; míg a nemzeti díjat a magyar táncház mozgalom három megalapítója: Timár Sándor, Halmos Béla és Sebõ Ferenc vehette át. A díjakat a Budapest Klub tiszteletbeli tagjai adták át: Sir Peter Ustinov (Havel úrnak) és Lord Yehudi Menuhin (a néptáncosoknak). László Ervin professzor, a Budapest Klub alapítója és elnöke kihangsúlyozta, mennyire fontos az egyre globálisabb tudatosság, és milyen nagy jelentõségû az ilyen "planetáris" gondolkodásmód kialakítóinak és terjesztõinek a nyilvános elismerése és jutalmazása.

A Planetáris Tudat Vezetõi Világ Díj átadásakor Sir Peter Ustinov kiemelte, hogy Havel azért kapta a díjat, mert " irodalmi és politikai munkásságával, valamint humanitárius tevékenységével a legmagasabb szintû planetáris tudatosságról tett tanúbizonyságot ." Hozzátette, hogy Havel azon ritka emberek közé tartozik, akik eszméik és meggyõzõdésük által váltak vezetõvé anélkül, hogy politikai karrierre pályáztak volna. A díj átvételekor Havel válasz-beszédében merõ véletlennek nevezte azt a tényt, hogy saját gondolkodása és céljai azonosak a Budapest Klub eszméivel: mindketten egy alkalmasabb és felvilágosultabb gondolkodás- és cselekvésmódot kívánnak létrehozni és megtalálni azokat a kapcsokat, melyek nemzeteket és különbözõ kultúrákat kötnek össze egymással és a szellemi szférával. Ez utóbbi volt mindig is a nagy vallások forrása.

Lord Yehudi Menuhin a díjazottak méltatásakor kifejtette, mekkora örömmel adja át a nemzeti díjat a magyar népzene és néptánc szakértõinek, hiszen mély meggyõzõdése, hogy a zenének és a táncnak életünk és nevelésünk szerves részét kell alkotnia, és elsajátításukat egészen kisgyermek-korban kell kezdeni. Megjegyezte, hogy a magyar mûvészek "azért kapták az innovációs díjat, mert úttörõ szerepet vállaltak a néptánc-hagyományok kutatásában, megõrzésében és felélesztésében, úgy Magyarországon, mint külföldön". Õk indították útjára az úgynevezett "táncház- mozgalmat", melynek keretében a magyar fiatalok mûvelõdési központokban sajátíthatják el és táncolhatják az ország különbözõ részeirõl származó táncokat. A díj elfogadása után magyar néptáncbemutató következett, közismert népdalok és Bartók zenéjének kíséretében.

A díjátadási ünnepségre - melyet számos hazai és külföldi TV társaság rögzített - egy nagyszabású, ünnepi koncert keretében került sor. A japán karmester, Kobayashi Ken-ichiro vezényletével - aki szintén a Budapest Klub tiszteletbeli tagja -, valamint a Magyar Állami Hangversenyzenekar közremûködésével Kodály Zoltán Galántai táncok c. mûve és a cseh zeneszerzõ, Antonín Dvo(ák Újvilág szimfóniája csendült fel.

Háttéranyag Václav Havel eszméihez

Václav Havelt - aki már sok kitüntetést kapott irodalmi munkásságáért, politikai és humanitárius tevékenységéért - most a Budapest Klub tüntette ki, elismerve a kort meghaladó eszméit és gondolkodásmódját. Havel minden írását, beszédét, magánemberi és politikai cselekedetét áthatja ez a "planetáris tudatosság", kiemelve ezek megkülönböztetõ jelentõségét és fontosságát. Egyik beszédének részlete jól szemlélteti ezt:

"Ma - az emberiség történelmének két legnagyobb totalitárius utópiájának összeomlása után - a világot csak a nyugat alapvetõ értékeinek: a demokráciának, az emberi jogoknak, a polgári társadalomnak és a szabadversenynek gyors térhódítása mentheti meg... Bár ez a nyugati ember számára a legjobb és esetleg az egyetlen lehetséges modellnek tûnik, a világ nagy részén mégsem elégíti ki az embereket... A demokrácia jelenlegi nyugati formája a világ számos részén szkepticizmust és bizalmatlanságot kelt. El kell ismernem, hogy én magam sem vagyok teljesen elégedett a világ megmentésének ezzel a receptjével... Azt hiszem a bizalmatlanság oka nem az, hogy a világ nagy része alapvetõ ellenérzéssel viseltetik a demokrácia mint olyan, és annak értékei iránt...

Mi tehát a demokratikus megoldás másik, hiányzó része .. . Mély meggyõzõdésem, hogy ez valahol a szellemi dimenzióban rejlik, amely összekapcsolja a kultúrákat és nemzeteket, voltaképpen az egész emberiséget. Meggyõzõdésem, hogy a demokrácia fennmaradásának, mi több sikeres terjedésének, és a kulturális problémák megoldásának feltétele a demokrácia saját transzcendentális természetének újra-felfedezése és megújítása. Ismét tisztelnünk kell ezt a nem materialista rendet, mely nemcsak fölöttünk létezik, de bennünk és közöttünk is, és az egyetlen lehetséges, megbízható forrása annak, hogy az emberek tisztelni tudják önmagukat, egymást, a természet rendjét, az emberiség rendjét és a világi hatalmat is...

Míg politikai szempontból a demokrácia az emberiség egyetlen reménye, meggyõzõdésem, hogy csak akkor lesz ránk jó hatással, ha bensõ természetünk legmélyével rezonál, és ott bensõnk legmélyében tapasztaljuk majd a legtágabb értelemben vett transzcendenciát - azaz tiszteljük azt, ami túlmutat rajtunk, mely nélkül nem léteznénk és melynek szerves részét képezzük. Ahhoz, hogy a demokrácia sikeres legyen, ennek a tiszteletnek a szelleme kell, hogy áthassa.

Más szóval, a demokrácia és vele együtt a polgári együttélés és a béke csak úgy tud sikeresen elterjedni az egész világon, ha része annak a törekvésnek, mely teljesen újszerûen és globálisan fejezi ki az emberi tapasztalatot. Még mi, nyugati értelmiségiek is kezdjük ezt a globális emberi tapasztalatot ismét felfedezni. Ez köt bennünket össze a kultúrák mitológiáival és vallásaival, és utat nyit számunkra, hogy megértsük értékeiket...

A planetáris demokrácia még nem létezik, ám globális civilizációnk már elõkészíti számára azt a helyet, ami nem más, mint Földünk, melyen élünk és mely össze van kötve a fölöttünk lévõ mennyel. Csak ilyen környezetben születhet újjá az emberi kölcsönösség és közösség, tisztelettel és hálával aziránt, ami túlmutat minden egyénen és mindannyiunkon. Egy demokratikus világrend csakis a világegyetem újjáélesztett hatalamára épülhet". (A Stanford Egyetemen, 1994. szeptember 29-én mondott beszéd részlete)

A Budapest Klub felhívja a figyelmet, hogy a fenti részletekben megfogalmazott gondolkodásmód és szellemiség terjesztése társadalmunk minél szélesebb rétegeiben hozzájárulhat egy olyan átfogó mozgalom kialakulásához, mely arra ösztönözheti az embereket és a kultúrákat, hogy a humánus, fenntartható fejlõdés útjára lépjenek, tiszteletben tartva az egyéni és kulturális különbségeket, ám egymással megosztva mindazokat az értékeket és célokat, melyek a legmélyebb kötelékekbõl származnak és összekapcsolják az emberiség nagy családjának minden tagját.

Háttérinformáció a magyar néptánc kutatóiról és népszerüsítõirõl

Timár, Halmos és Sebõ azért hozták létre a táncház mozgalmat, mert szerintük a színpadon elõadott tánc nem az egyetlen lehetõsége a magyar néptánc újjáélesztésének és megõrzésének. Legalább annyira fontos megõrizni a táncokat a mindennapi életben, és azt a modern fiatalok önkifejezésének, szórakozásának eszközévé tenni.

A táncházakban népzenekarok szolgáltatják a zenét, és mindenki csatlakozhat a tánchoz; akkor és annyi ideig táncolhat, ameddig kedve tartja. Mivel senki sem születik autentikus néptánc tudással, Timár, Halmos és Sebõ kifejlesztettek egy olyan módszert, mellyel mindenki megtanítható. Az est elsõ részében a kezdõket tanítják, míg a tapasztalt táncosok táncolnak. Ezután kezdõdik az "igazi" közös tánc.

Az elsõ táncházat 1972. május 6-án nyitották meg Budapesten a Kulturális Intézet támogatásával. A mozgalom rögtön visszhangra talált és egyre népszerûbbé vált a fiatalok körében. Ma több, mint száz népzenekar szórakoztatja a fiatalok tízezreit Magyarországon. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel a 15 és 25 év közötti fiatalok száma 1,5 millió. A hivatásos néptánc-csoportokkal együtt a mozgalomnak 100.000 aktív résztvevõje van. A táncházak tevékenységét nemzeti és nemzetközi néptánc-fesztiválok egészítik ki. E népszerû fesztiválokon a néptáncot énekkel, hangszeres zenével, népviseleti kiállításokkal, népmûvészeti és amatõr festészeti bemutatókkal kombinálják.

A táncház mozgalom decentralizált. Budapesten kívül a tizenkilenc megye mindegyikében 5-30 néptánc-csoport mûködik. A táncházak nemcsak kizárólag a fõvárosban vagy bármely más régióban mûködnek, és ott sem csak magyar néptáncokat tanítanak. Sok helyütt tanulják meg és táncolják az ír, skót, kelta és balkáni táncokat is. Különösen népszerûek a délszláv és a görög táncok, de távolabbi országok, mint például India táncai iránt is van érdeklõdés. A táncházak ma már ugyancsak megtalálhatók a Magyarországgal szomszédos országokban, de Angliában, Németországban, Franciaországban, Hollandiában, Belgiumban, Finnországban, Kanadában, az USA-ban, Latin-Amerikában, Ausztráliában, Hong Kongban, Taiwanon és Japánban is.

A Budapest Klub meggyõzõdése, hogy a néptánc mozgalom indokoltan tart számot nemzetközi elismerésre. A népmûvészet és a népi kultúra élõ megtapasztalása ugyanis elõsegíti a kölcsönös barátság kialakulását és egymás megértését nemcsak a Magyarország különbözõ régióiban élõ emberek és a Balkán, valamint Közép-Európa egymástól eltérõ kultúrái között, de bárhol, ahol az emberek együtt táncolhatják a saját és a másik nemzet táncait.

A dalai láma a Budapest Klub több tagjával együtt aláírja a "Planetáris tudat kiáltványát"

1996. október 27-én õszentsége a dalai láma, Sir Peter Ustinov, Vigdís Finnbogadóttir asszony, a volt izlandi miniszterelnök és más kiemelkedõ személyiség ünnepélyes keretek között, a Magyar Tudományos Akadémia dísztermében írta alá a múlt évben közösen megszerkesztett dokumentumot. "A planetáris tudat kiáltványa" kihangsúlyozza, hogy az emberiség történelmének ezen kritikus fordulópontján nemcsak jogainknak, de felelõsségünknek is tudatában kell lennünk.

Megnyitóbeszédében László Ervin professzor, a Budapest Klub alapítója és elnöke hangsúlyozta, hogy rajtunk múlik, milyen jövõt választunk. Jövõnk fõleg attól függ majd, hogy a mai emberek döntõ többsége hogyan gondolkodik és érez, és milyen értékeket fogad el. Jövõnket nem mérnökök fogják megtervezni, tudósok nem tudják megjósolni, sem politikusok meghatározni vagy üzletemberek igazgatni. Az emberiség nagy családja hozza majd létre. Ezért tehát nagyon fontos, hogy a világot aggasztó problémákat az emberek ne csak józanul, az intellektusukkal érzékeljék, hanem szellemük és tudatuk minden porcikájával. A Budapest Klub ezt a küldetést szeretné motiválni és elõsegíteni. Új tudatosságnak kell kialakulnia, mely felismeri és átérzi, hogy bolygónk egy élõ egység, ahol az emberek függnek egymástól és egymásra vannak utalva.

A dalai láma rámutatott, mennyire fontos az ilyen szellemiség kifejlesztése. Ha nem is lehetünk biztosak benne, hogy erõfeszítésünk hozza majd létre ezt az eszmeiséget, abban egészen biztosak lehetünk, hogy jó cél érdekében munkálkodunk. Az érdekek kölcsönössége uralkodik a mai világban - ami jó a többségnek, az általában véve minden egyénnek jó - ezt mindannyiuknak meg kell értenie és át kell éreznie. Ha néha önzõk is vagyunk, legalább okos és ne ostoba módon legyünk azok.

Õszentsége szavait követõen több aláíró kihangsúlyozta, milyen óriási jelentõségû a Kiáltvány a nemzetközi mozgalmak, a kultúrák fejlõdése és párbeszéde, valamint a mai szellemi belátás növekedése szempontjából.

Eddig a Budapest Klub tagjai, huszonkét mûvész, író és szellemi vezetõ írta alá a Kiáltványt. Ezután pedig bárki aláírhatja, aki egyetért céljainkkal és azokat támogatni kívánja.