logo

KIÁLTVÁNY A PLANETÁRIS TUDATRÓL

BEVEZETÉS: A gondolkodás és a cselekvés új követelményei

1. A XX. század utolsó éveiben fontos történelmi válaszúthoz érkeztünk. A társadalmi, szellemi és kulturális fejlõdés új szakaszának küszöbén állunk. Ez annyira különbözik évszázadunk korábbi évtizedeitõl, mint a füves puszták különböztek a barlangoktól vagy a letelepült falvak a nomád törzsek életétõl. Most lépünk túl az elsõ ipari forradalom hajnalán kialakult és nemzetállamokon nyugvó társadalmakon és haladunk egy információra épülõ szoros szerkezetû társadalmi, gazdasági és kulturális rend felé, amely az egész földkerekséget behálózza. E fejlõdés útja nem könnyû út, tele van drámai fordulatokkal és meglepetésekkel. Századunk már számos megrázkódtatást élt meg, és újabbak is keresztezhetik utunkat. Jövõnket, gyermekeink és unokáink jövõjét az határozza meg, hogy hogyan tudunk ezekkel megbirkózni.

2. A kihívás, amellyel most szembenézünk, sorsunkat döntheti el. Elõdeink több ezer nemzedéke után éppen a mi nemzedékünkre hárul, hogy döntsön e bolygó sorsáról. Azok a folyamatok, amelyeket életünkben, apáink és nagyapáink életében megindítottunk, nem folytatódhatnak gyermekeink és unokáink életében. Amit most teszünk, az vagy megteremti a békés együttmûködést egy globális társadalom kialakításához illetve az emberi szellem és tudatosság nagy kalandjának vállalásához, vagy véget vet az emberiség földi uralmának.

3. A mai világban zajló cselekvések nem biztatóak. Emberek milliói vannak munka nélkül: milliókat zsákmányolnak ki éhbérért, milliókat kényszerítenek nyomorba. Egyre mélyülõ szakadék választja el a gazdag és a szegény nemzeteket, a gazdag és a szegény embereket. Igaz, hogy a világközösség már megszabadult a szuperhatalmak konfrontációjának kísértetétõl, de az ökológiai összeomlás még mindig fenyegeti. Ennek ellenére a világ kormányai még mindig több ezer milliárd dollárt költenek évente fegyverkezésre és hadseregekre és ennek az összegnek csak egészen kis töredékét fordítják az elfogadható környezet fenntartására.

4. Nem oldódnak meg a militarizálás, az ökológia a népesedés problémái, valamint az energiával és a nyersanyagokkal kapcsolatos számos probléma pusztán azáltal, hogy csökkentjük az amúgy is használhatatlan robbanófejek számát, sem azáltal, hogy politikailag enyhített egyezményeket írunk alá a világ-kereskedelemrõl, a globális felmelegedésrõl, a biológiai sokféleségrõl és a fenntartható fejlõdésérõl. Ma többre van szükség elszigetelt akcióknál és rövidtávú probléma-megoldásoknál. A problémákat a maguk összetettségében kell felismernünk, méghozzá nemcsak értelmünkkel, hanem teljes empatikus képességünkkel. A racionális értelem hatalmán túl az emberi szellem kimagasló képességei felölelik a szeretet, az együttérzés és a szolidaritás hatalmát. Mindenképpen fel kell használnunk e rendkívüli erõforrásokat, amikor szembesülünk a mai ingatag és sebezhetõ társadalmi-technológiai közösségek következõ fejlõdési szakaszának feladataival.

5. Ha ragaszkodunk elavult értékeinkhez és hiedelmeinkhez, darabokra szakadt tudatosságunkhoz és önzésre berendezkedett lelkünkhöz, akkor nem változtatunk idejét múlt céljainkon és ósdi viselkedésünkön sem. Ezzel pedig megakadályozzuk egy összefüggõ, békés és együttmûködõ globális társadalom kialakulását. Jelenleg mindannyiunk erkölcsi és gyakorlati kötelessége, hogy messzebbre tekintsünk az események felszínénél, a mindennapi politika bonyadalmainál és vitáinál, a tömegtájékoztatás szenzációhajhászó címszavainál, a változó életstílusok és munkamódszerek szeszélyeinél és divatirányzatainál. Kötelességünk az események mélyén felismerni az alapvetõ áramlatokat, ezek irányait, hogy olyan szellemet és tudatosságot alakíthassunk ki, amely képessé tesz bennünket problémák és lehetõségek érzékelésére és ennek megfelelõ cselekvésre.

Alkotóképességre és sokféleségre van szükség

6. Új fajta gondolkodás nélkül nincs felelõsségteljes élet és cselekvés. Ez annyit jelent, hogy fejlesztenünk kell minden egyes ember alkotóképességét a világ minden táján. Az alkotóképesség nem genetikai, hanem kulturális adottság. A kultúra és a társadalom gyorsan változik, a gének viszont lassan: egy teljes évszázad alatt genetikai adottságainknak csupán fél százaléka módosul, tehát legtöbb génünk a kõkorszakból vagy még régebbrõl való. Ezek képesek voltak arra, hogy életünket a természet dzsungelében segítsék, de a civilizáció dzsungelében erre már nem képesek. A mai gazdasági, társadalmi és mûszaki környezet a mi alkotásunk, és csupán értelmünk, kultúránk, szellemünk és tudatunk tehet bennünket képessé arra, hogy vele megbirkózzunk. Az igazi alkotóképesség nem bénul meg, amikor váratlan, szokatlan problémákkal kerül szembe, hanem nyíltan és elõítéletek nélkül szembeszáll velük. Ennek kifejlesztése nélkül nem találjuk meg az utat egy globálisan összetartozó társadalom felé, amelyben az egyedek, a vállalkozások, az államok, valamint a népek és nemzetek egész családja békés szövetségben és egymás hasznára élne együtt.

7. Korunk egy másik követelménye a sokféleség megõrzése. A sokféleség alapvetõ dolog mind a természetben, mind a mûvészetben: egy szimfónia nem állhat egy hangból és nem játszható el egyetlen hangszeren; egy festményen sok forma és szín is elõfordul; és egy kert akkor szép, ha különféle virágokkal és növényekkel van tele. Egy több sejtû szervezet nem tud életben maradni, ha csak egy fajta sejtekre korlátozódik - még a szivacsok is szakosodott funkciójú sejteket fejlesztenek ki. Az összetettebb szervezeteknek igen változatos sejtjeik és szerveik vannak, amelyek egymást kiegészítik és mûködésüket maradéktalanul összehangolják. Az emberi világban a kulturális és szellemi sokféleség éppen olyan lényeges, mint a sokféleség a természetben és a mûvészetben. Semmilyen emberi közösség sem lehet meg olyan tagok nélkül, akik ne különböznének egymástól korban és nemben, személyiségükben, bõrük színében és hitvallásukban. Csak egymástól eltérõ tagok tudják az adott feladatokat legjobban és összehangoltan ellátni ahhoz, hogy a belõlük alkotott egész növekedhessen és fejlõdhessen. A kialakuló globális társadalom rendkívül sokszínû volna, ha néhány ország kultúrája és társadalma nem erõltetne kéretlen és nem kívánatos uniformizáltságot az emberekre. Ahogy a monokulturális mezõgazdaság és állattenyésztés fenyegeti a természet változatosságát, úgy veszélyezteti a mai világ sokféleségét is egy vagy néhány kultúra és civilizáció eluralkodása.

8. A XXI. század világa csak akkor lesz életképes, ha megtartja annak a sokféleségnek a lényeges elemeit, melyek mindig is jellemezték a kultúrákat, hitvallásokat, a gazdasági, társadalmi és politikai rendszereket, valamint az emberek életvitelét. A sokféleség megõrzése nem jelenti a népek és kultúrák egymástól való elszigetelõdését, hanem inkább nemzetközi és kultúraközi kapcsolatokat és kommunikációt követel, tiszteletben tartva a hitek, az életmódok és a törekvések közötti különbségeket. Továbbá a sokféleség megõrzése nem jelenti az egyenlõtlenség fenntartását sem, mert az egyenlõség nem az egyformaságban rejlik, hanem abban, hogy elismerjük minden nép és kultúra egyenértékûségét és méltóságát. Egy változatos, de igazságos és egymással kommunikáló világ megteremtése többet kíván tõlünk, mint hogy csak beszéljünk az egyenlõségrõl és csak eltûrjük a másságot. Jóindulatú, de ma már nem megfelelõ magatartás az, ha másoknak megengedjük, hogy olyanok legyenek, amilyenek lenni akarnak, "addig, amíg a világnak abban a sarkában maradnak, ahol vannak", és megengedni nekik, hogy azt csináljanak, amit akarnak, "addig, amíg nem az én házam táján csinálják". A test különbözõ szerveihez hasonlóan kell a különbözõ népeknek és kultúráknak együttmûködniük, hogy fenntartsák azt a rendszert, amelynek részét alkotják: és ez a rendszert nem más, mint az emberi közösség a maga planetáris otthonában. A XX. század utolsó évtizedében a nemzeteknek és a kultúráknak ki kell fejleszteniük azt az együttérzést és szolidaritást, amely mindannyiunkat képessé tesz arra, hogy túllépjünk a passzív tolerancián és egymást kiegészítve aktívan dolgozzunk együtt.

Felelõsség vállalásra van szükség

9. A XX. század folyamán az emberek a világ számos táján tudatára ébredtek annak, hogy jogaik vannak és hogy azokat ismételten megsértik. Ez fontos elõrelépés, de önmagában nem elegendõ. Századunk hátralévõ éveiben annak a tényezõnek is tudatára kell ébrednünk, amely nélkül sem jogainkat, sem értékeinket hatékonyan megõrizni nem tudjuk; és ez a mi egyéni és kollektív felelõsségünk. Nem valószínû, hogy egy békés és együttmûködõ családot tudunk alkotni, hacsak nem válunk felelõsségteljes társadalmi, gazdasági, politikai és kulturális szereplõkké.

10. Nekünk, embereknek, többre van szükségünk, mint élelemre, vízre és lakóhelyre, többre, mint megfizetett munkára, önbecsülésre és társadalmi elismerésre. Szükségünk van valamire, amiért élünk: egy eszmére, hogy azt elérjük, és felelõsségre, amelyet vállalunk. Miután ismerjük cselekvéseink következményeit, el tudjuk fogadni és el is kell fogadnunk értük felelõsségünket. Ez a felelõsség mélyebben gyökerezik bennünk, mint ahogy sokan gondolják. A mai világban mindenki, függetlenül attól, hogy hol él és mit csinál, felelõs a tetteiért
- mint magánember,
- mint egy ország állampolgára,
- mint az üzleti élet és a gazdaság résztvevõje,
- mint az emberi közösség tagja,
- mint értelemmel és tudattal rendelkezõ személy.

  • Mint magánemberek felelõsek vagyunk azért, hogy érdekeinket ne mások érdekei és jóléte árán, hanem velük összhangban találjuk meg; felelõsek vagyunk ezért, hogy elítéljük és elhárítsuk az öldöklés és a brutalitás minden formáját: felelõsek vagyunk azért, hogy ne hozzunk több gyermeket a világra, mint amennyire valóban szükség van és amennyit el tudunk tartani; valamint azért, hogy tiszteletben tartassék e Föld gyermekeinek, nõknek és férfiaknak az élethez, a fejlõdéshez, az egyenlõséghez és a méltósághoz való joga.

  • Mint országunk állampolgárai felelõsek vagyunk vezetõinkért, hogy kardokból ekevasat kovácsoljanak, hogy békés szándékkal és az együttmûködés szellemében forduljanak más nemzetek felé, hogy elismerjék az emberiség minden közösségének jogos törekvéseit, és hogy ne éljenek vissza szuverén hatalmukkal az emberek és a környezet rövidlátó és önzõ érdekû manipulálása céljából.

  • Mint az üzleti élet és a gazdaság résztvevõi felelõsek vagyunk azért, hogy a vállalati célok ne csak a profitra és a növekedésre összpontosuljanak, hanem törekedjenek arra is, hogy a termékek és a szolgáltatások úgy elégítsék ki az emberi szükségleteket, hogy közben ne ártsanak magának az embernek és a természetnek; hogy ne szolgáljanak romboló célokat és lelkiismeretlen terveket; és ugyanakkor tartsák tiszteletben a világpiacon tisztséggel versenyzõ vállalkozók és vállalatok jogait.

  • Mint az emberi közösség tagjai felelõsek vagyunk azért, hogy elfogadjuk az erõszakmentesség, a szolidaritás, a gazdasági, politikai és társadalmi egyenlõség kultúráját, amely elõmozdítja az emberek és a nemzetek közötti kölcsönös megértést és tiszteletet, akár hasonlók hozzánk, akár különböznek tõlünk, hogy mindenki mindenütt képes legyen a kihívásokra válaszolni olyan anyagi és szellemi források birtokában, amelyeket ez a példa nélküli feladat megkövetel.

  • Mint értelemmel és tudattal rendelkezõ személyek felelõsek vagyunk azért, hogy elõmozdítsuk az emberi szellem nagyságának megértését és értékelését valamennyi megnyilatkozásában, hogy csodálattal forduljunk azon világegyetem felé, amely megteremtette az életet és a tudatot és biztosítja a folyamatos fejlõdés lehetõségét az önismeret, a megértés, a szeretet és az együttérzés mind magasabb szintjei felé.

    Planetáris tudatra van szükség

    11. A világ legtöbb táján az emberek igazi lehetõségei sajnálatos módon fejletlenek. A nevelési módszerek elnyomják gyermekeink tanuló- és alkotóképességét; az a mód, ahogy a fiatalok az anyagi fennmaradásért folyó küzdelmet megélik, kudarcélményt és bosszúságot eredményez. A felnõtteknél ez különbözõ pótcselekvésekhez, szenvedélybetegségekhez és kényszermagatartásokhoz vezet. Ennek eredménye a társadalmi és politikai elnyomás állandósulása, a gazdasági hadviselés, a kulturális türelmetlenség, a bûnözés és a környezet mellõzése. A társadalmi és gazdasági bajok és kudarcok felszámolása jelentõs társadalmi és gazdasági fejlõdést követel, de ez jobb oktatás, tájékoztatás és kommunikáció nélkül nem lehetséges. Mindezt viszont gátolja a társadalmi-gazdasági fejlõdés hiánya, és így ördögi kör jön létre: a fejletlenség kudarcélményt teremt, a kudarcélmény pedig gátolja a fejlõdést, mert helytelen viselkedési formákat eredményez. Ezt a körforgást a legrugalmasabb pontján kell megtörni, és ez nem más, mint az emberi szellem és tudat fejlesztése. E cél elérése azonban nem helyettesíti a társadalmi-gazdasági fejlõdés szükségességét összes pénzügyi és mûszaki forrásaival együtt, hanem szellemi téren párhuzamos feladat-megvalósítást igényel. Amennyiben az emberi szellem és tudat nem ölt planetáris méreteket, akkor megerõsödnek a globalizált társadalmi/természeti rendszert szétfeszítõ folyamatok és olyan megrázkódtatást eredményeznek, amely veszélyeztetheti egy békés és együttmûködõ globális társadalom felé való átmenet egészét. Ez visszalépést és veszélyt jelentene az emberiség számára. Az emberi szellem és tudat fejlesztése a legelsõ életbevágó feladat, amelyben az egész emberiségnek részt kell vennie.

    12. E világban a statikus stabilitás vágyálom, mert az egyetlen állandóság a fenntartható változásban és átalakulásban rejlik. Társadalmaink fejlõdését folyamatosan irányítani kell, hogy elkerüljük a sikertelenségeket és olyan világ felé haladjunk, ahol békében, szabadságban és méltósággal lehet élni. Az ilyenfajta irányítás nem tanároktól vagy iskolákból ered, de még a politikai és üzleti vezetõktõl sem, bár ezek elkötelezettsége és szerepe igen fontos. Lényegében és legfõképpen azonban ez személy szerint mindenkitõl ered. A planetáris tudattal rendelkezõ egyén felismeri szerepét a fejlõdési folyamatban és e felismerés világánál felelõsségteljesen cselekszik. Saját magunknak kell elkezdenünk tudatunkat planetáris méretekig fejleszteni; mert csak így válhatunk társadalmunk megváltoztatásának és átalakításának felelõsségteljes és hatékony szereplõivé. A planetáris tudat azt jelenti, hogy felismerjük és átérezzük az emberiség létfontosságú egymásrautaltságát és alapvetõ egységét és hogy önként elfogadjuk az ebbõl származó etikát és étoszt. Ennek kifejlesztése elkerülhetetlen az emberiség számára, ha fenn akar maradni e bolygón.