Introduction: Az állatok éjszakája az ember éjszakája

(A BOCS Alapítvány sajtóanyaga az Állatok világnapja és Assisi Szent Ferenc ünnepe alkalmából)

Október elsõ vasárnapja az Állatok világnapja, október 4-én szombaton pedig Assisi Szent Ferencet, az ökológia és az állatok védõszentjét ünnepeljük. De ha a tényeket nézzük, inkább az állatok éjszakáját, szenvedését, kipusztulását láthatjuk.

Az emberiség létszáma évente közel nyolcvan millióval nõ. Csupán csak a mai, egyetlen napon (!) több embercsecsemõ születik, mint amennyi az összes emberszabású fajok (csimpánz, gorilla, orangután, gibbon, bonobo) együttes teljes létszáma a Földön. Az elõrejelzések szerint ezek a legintelligensebb fajok, legközelebbi rokonaink, egy-két évtizeden belül mind teljesen eltûnnek a vadvilágból. A túlszaporodó emberiség egyszerûen megeszi õket, erdõiket pedig kivágják, felégetik, hogy emberi élelmet termesszenek a helyén.

De nagyrészt a többi fajok sem állnak jobban. Másfél évtizede lépett életbe az ENSZ Környezetvédelmi Világkonferencia (Rio de Janeiro, 1992) biodiverzitás egyezménye, a biodiverzitás, az élõvilág sokfélesége mégis gyorsan csökken, rengeteg állat- és növényfaj pusztul ki. Pedig a biológiai sokféleség tartja fenn az élõ rendszerek viszonylagos stabilitását. Ahogy zajlik az élõvilág pusztulása, az emberiség is egyre többet szenved.

A mezõgazdaság feltalálása óta az emberiség létszáma kb. másfélezer évenként duplázódott meg. (Ha Jézust megkérdezték volna, mennyi idõ múlva lesz kétszer ennyi ember a Földön, még õ is másfélezer évet mondott volna. A mai szaporodási sebességgel másfélezer év alatt egy emberbõl nem kettõ, hanem egymilliárd lenne.) 1650-tõl 1850-ig a népesség megduplázódásához már csak 200 év kellett (félmilliárdról 1 milliárdra), és ez a fajok kihalásának sebességét megtízszerezte. A következõ duplázódás már 80 év alatt bekövetkezett (1930-ban 2 milliárd), azután már csak 45 év kellett hozzá (1975-ben 4 milliárd), és ez a fajok kihalásának sebességét újra megtízszerezte.

Az emberiség nem azért szaporodott túl ilyen katasztrofálisan, mert az emberek ezt akarják. Percenként több mint másfélszáz, a párok által nem kívánt foganás történik. Szegény százmillióknak ma sincs joguk, tudásuk, eszközük a családtervezéshez. Jobb módú tízmillióknak nincs kultúrájuk hozzá. Reproduktív egészség szolgáltatások, tudás és jogok hiányában az állatokra éjszaka vár, s velük együtt az emberre is.

Szent Ferenc élete tökéletes megoldást kínál. A szerzetesi hármas eszményt (szegénység, tisztaság, engedelmesség) mindenki megvalósíthatja egy ökológiai értelemben:
- mértékletesség az anyagi fogyasztásban (hiszen a boldogságot úgyis a nem-anyagi gazdagság ezerféle értéke és öröme adja),
- mértékletesség a saját gének terjesztésében (hiszen az embernél a génekét már rég lekörözte a mémek evolúciója, az eszmék és élet-minták közösség-teremtõbbek, mint a vérrokonság),
- mértékletesség a társadalmi pozíció-harcban (hiszen az erõszakosság csak magányt, stresszt, rombolást és félelmet teremt).

Szent Ferenc élete azt is bemutatja, hogy az Élet Istene nem növekedés-mániás, mint a mai civilizációnk. Nem a mennyiség a stílusa, hanem a minõség, a finom egyensúlyok, a Teremtés harmóniája. Semmiképp nem humániás, hanem humánus. Neki minden élet fontos, a veréb is, a Teremtés szépsége, az ember által nem dúlt-szennyezett tájak érintetlensége, az élõvilág sokfélesége, gazdagsága, együttmûködõ összhangja, amelyben semelyik faj nem viselkedhet rákos daganatként.

A Teremtés könyvében két teremtés-történet van egymás után. Az ún. 'E' teremtéstörténetben az állatok ugyanúgy megkapják az áldást, mint az ember, hogy sokasodjanak és töltsék be a Földet. Ráadásul a szárazföldi állatokat Isten ugyanúgy a hatodik napon teremti, mint az embert.
S az áldás nem parancs. Az áldás célja a beteljesülés, ami a sokasodás és a Föld betöltése terén már réges rég megtörtént.

A Teremtés könyve másik, ún. 'J' teremtéstörténetében egy szó sincs termékenységrõl, szaporodásról. A meztelenség természetes és szégyenkezés nélküli. Jézus ezt a teremtéstörténetet idézi a férfi-nõ kapcsolat magyarázatához, s Jézusnál sincs szó termékenységrõl.
Az állatokat Isten az ember segítõtársaiul teremti. Csak miután látja, hogy igazi segítõtársat nem talált köztük az ember, teremt másik embert. Tehát az állatoknak is megvan a maguk méltósága a Teremtés rendjében.

„Azután így szólt az Úristen: Nem jó az embernek egyedül lennie. Alkotok neki segítõtársat, aki hozzá illõ. Az Úristen megteremtette még a földbõl a mezõ minden állatát, s az ég minden madarát. Az emberhez vezette õket, hogy lássa, milyen nevet ad nekik. Az lett a nevük, amit az ember adott nekik. De a maga számára az ember nem talált segítõtársat, aki hasonló lett volna hozzá.” (Ter 2,18-20)

"Valahányszor egy Elvevõ pár arról beszél, milyen csodálatos lenne egy nagy család, újra és újra a Jó és Rossz Tudásának Fája alatti jelenetet játsszák el:
- Természetesen jogunkban áll úgy felosztani az életet ezen a bolygón, ahogy az nekünk tetszik.
- Miért állnánk meg ... lehet akárhány gyermekünk, legfeljebb beszántunk további néhány száz hektár esõerdõt ... és kit érdekel, ha ennek következtében még egy tucat faj eltûnik?"
(Daniel Quinn: Izmael)

---

Szívesen látjuk „A szegény országokbeli fiatal nõkért" hálózatunkban azokat, akik szeretnének rendszeresen tájékozódni és tenni valamit a szegény országokbeli nõk jogaiért, tanulásáért, reproduktív egészségéért.

Köszönettel minden közremûködésért,

Simonyi Gyula
elnök
BOCS Alapítvány
m@bocs.hu
http://bocs.eu

Author: Simonyi, Gyula

Group, movement, tendency (wherefrom it comes from): Bocs Foundation

Target audience: media people, religious people

Possible usage (method, occasion): meditation, adult education, camp, nature school, training, group meeting