- Értelmesen megfogalmazott célunk értelmes
megközelítése, elérése érdekében meg kell
szabadulnunk hátráltató, ellentmondó rossz
szokásainktól, le kell cserélnünk magatartásunk
nélkülözendõ elemeit nélkülözhetetlen erényekre.

Amitõl meg kell szabadulnunk, mert hátráltat:
- veszekedés, háború
- kizsákmányolás, elszegényítés
- gyarmatosítás
- káros szenvedélyek, függõségek
- egészségtelen túlfogyasztás
- mûszaki cikkek bálványozása
- haszontalan utazgatás
- hajszolt nagyvárosi életmód
- mérgezõ anyagok kibocsátása
- túlnépesedés
- öntörvényûen fokozódó birtoklási vágy
- egocentrikus és antropocentrikus világkép
- hazugság és fogyasztásnövelõ csúcsformája: a reklám
- saját képességeink, lehetõségeink torz felmérése

Ezek a káros szokások, olyan élõsködõkhöz
hasonlíthatók, melyekbõl ki-ki hord néhányat
magán; elszívják energiáját, megcsapolják
alkotóerejét, lehetõségét, hogy bármi elõre
elhatározott célt elérhessen. Egyéni és
társadalmi csapdák, melyekben benne bolyongunk,
olyan mélyen a fenekén, hogy minden nagy
elhatározást, emberi méltóságunkhoz illõ
cselekedetet, megváltó gondolatot az illúziók,
utópiák világába vagyunk hajlamosak utalni.

De hát, mi is az a nagy cél, amelynek érdekében
ennyire meg kell javulnunk? Rászolgálni a magunk
gyártotta névre: Homo sapiens, értelmes ember;
mégpedig az egyetlen értelmes faj a Föld bolygón
a jó gazda teljes felelõsségével. Nincs kitõl
ellesnünk a teendõinket, ezért, amennyire lehet,
biztonságosan kell kiépítenünk a stratégiánkat.
Figyelembe kell vennünk, hogy az Élet nélkülünk
is folyt milliárd éveken keresztül. Tartós volt,
jó volt. Az a minimum, hogy ezen ne rontsunk, ne
terjedõ fekélyként borítsuk be a Föld
szárazulatait. Lássuk be, hogy a földi folyamatok
nagy részét nem ismerjük elég mélyen ahhoz, hogy
azokba - akár jószándékkal is - kedvezõen
beavatkozhassunk. Itt a legfontosabb teendõnk:
pusztító energiáink fékentartása. Egész
életünket embertársaink és élõlénytársaink
irányában a segítõ hozzáállás kell, hogy
jellemezze, mely mindenkor biztonságos
gondolkodással párosul, olyan gondolkodással,
amely sem magát, sem a természeti környezetét nem
veszélyezteti. Gondolkodásunknak a valóságot kell
utánoznia: a valóság törvényei tökéletes
biztonsággal érvényesülnek mindig és mindenütt,
kivételt nem ismerõ módon. Csapongásaink,
túllövéseink, vakon egyensúlyozásunk,
kiszámíthatatlan húzásaink csak annak adják
bizonyítékát, hogy nem felelünk meg a valóság
mérlegén. Irracionális módon nem lehet
környezetet védeni, és hosszabb távon élni sem.

Kezdjük el tehát!:
- A legkisebb helyet elfoglalni, a legkevesebbet változtatni
v.ö. mezõgazdaság, mûtrágya, rovarirtószerek, elhízás,
élvezeti cikkek, iparvidékek, erdõpusztulás, tarvágás,
lehalászás, megalopolisz, golfpálya, szafarikaland;
- Létszámunkat kedvezõ szinten állandósítani
vagyis az értelmes együttmûködés fenntartásához szükséges
alacsony szinten;
- A természettõl elkülönített anyagokat újra és újra felhasználni
ld. még újrapapír, üvegbetét, hulladékválogatás, komposztálás,
megújuló energiaforrások, faültetés;
- Megismerni a természet folyamatait és abban a saját szerepünket:
körfolyamatok, önszabályozás, energiahatékonyság,
veszteségcsökkentés, együttmûködés, szimbiózis, tápláléklánc;
- Biztonságos gondolatainkat átörökíteni - bármiféle erõszakosság nélkül.

Örömhír1: Ki lehet próbálni, megy.

Örömhír2: Ha megválunk bûneinktõl, valóban
rengeteg energiánk szabadul föl az élet és a
természet védelmére. És megfordítva, ez a nemes,
életreszóló "idõtöltés" számos bûn lehetõségétõl
von el.

Rosszhír, amely jóra fordul: Ma sokkal nehezebb
környezetbarát módon élni, mint ha már a célnál
volnánk, és az egész társadalom berendezkedése
erre irányulna. A jó ebben az, hogy ha ma
megtesszük a tõlünk telhetõt, akkor a
gyermekeinknek már könnyebb lesz a kitaposott
ösvényen járni, végül pedig már annyira részévé
válik a napi életnek a környezetvédelem, hogy
bárki, különleges erkölcsi erõfeszítés nélkül is
képes lesz ilyen módon élni.