Kedves Egybegyûltek!

Mi, akik itt összejöttünk, dédelgetünk egy közös gondolatot, van bennünk
egy közös és óriási vágy: környezetünknek barátjává szeretnénk válni
- váltunk is már bizonyos mértékig -, és erre másokat is buzdítani
szeretnénk. A barátokat arról lehet felismerni, hogy szeretik egymást.
Miben is áll a szeretet? Egy volt tanárom így határozta meg ezt a
számomra - és mindannyiunk számára - legfontosabb szót: AKAROM, HOGY ÉLJ!
Akarom, hogy éljenek a növények, állatok, akarom, hogy "éljen" a
körülöttem lévõ élettelen világ is. És külön kategóriába sorolok
egy fajt, pedig ötmilliárd éves bolygónkkal csak ezredéveket élt
együtt - az embert -, akire szintén érvényes az általános parancs:
akarom, hogy élj! Nem érdemelné meg tulajdonképpen a külön besorolást,
mert amivel kivívta ezt magának, azt el is homályosítja mindaz a
szörnyûség, aminek következtében megsebzett bolygóról, öngyilkos
emberiségrõl beszélhetünk. Az én témám azért téma a mai napon,
mert VÁSÁRLÁSI SZOKÁSAINKKAL nagyban hozzájárulunk ahhoz, hogy
ez a gyászos eredmény létrejöjjön. Szeretlek... akarom, hogy élj...
- hány és hány ezer évig nem kellett összegyûlni, hogy errõl
beszéljünk, konferenciázzunk. Arra, hogy ne az evolúció zsákutcájának,
kihalásra ítélt fajnak tekintsük az embert, talán éppen ez a
beszélgetés, és az ezt követõ tettek adják a reményt.

Azt mondjuk, hogy az ember évezredeken át környezetbarát módon élt,
bár nem fogalmazta ezt így meg. Annyit vett el magának a
Természetbõl, annyit alakított át belõle, amennyit AZ elbírt,
amennyit az feltudott dolgozni belõle. Ugorjunk egy nagyot, és
gondoljunk bele, hogy egy valamikori õsünk hogyan élt, mint
elégítette ki szükségleteit. Egész nap ennivaló után járt,
folyamatosan ette a bogyókat, gyümölcsöket, növényi részeket
és kisebb állatokat, pókokat stb. Az ellenség elõl a fára
mászott, ahol vackot épített magának, és meghúzta magát éjszakára is.
Valószínûleg a földi éghajlati változások és a növekvõ létszám
okozott neki komolyabb gondokat, és kényszerítette a vadászó
életmódra, amelynek során a szûkös növényi étrendet kiegészítette,
illetve a hideg ellen bõrökkel, szõrökkel tudta védeni testét.
A vadászás aztán meghozta az anyagok jobb megmunkálásának
lehetõségét, a szerszámok tökéletesedését. Késõbb még többen
lettünk, az egyes közösségek ismerték is egymást, az adott
elterjedtségi területen, kialakult, hogy az adottságaiknak,
képességeiknek megfelelõen megtermelt javakat egymás között
kicseréljék. Ez a közvetlen, embertõl emberig érõ cserekereskedelem
igen sokáig mûködött az emberiség történetében, és mûködik ma is
kisebb közösségeken belül. Közben megjelent a pénz, és vele
az áru, a kereskedõ, a városi polgár, és ezek mindinkább
kiszorították az önellátást, a közvetlen kereskedelmet.
E folyamat során az ember egyre kevésbé érzékeli létszükségleteit,
s egyre több olyan dologgal veszi magát körül, amelyek nem
életben maradását, egyszerû, de megelégedett életét szolgálják.
Fantáziánk nem ismer határokat, amilyen nyersanyagaink vannak,
abból a legnagyobb zagyvaságokat is kihozzuk - gondoljunk csak
a mai kor sok ostobaságára: a Reichstag bebugyolálására felhasznált
fóliára (vagy magára a Reichstagra - D.I.), a lefolyódarálóra,
a könnyûzenei koncertek decibelljeire, és sok minden egyébre.

Felmondtuk a barátságot a környezettel, mert olyan mennyiségben
termelünk, olyan átalakításokat végzünk a Természeten, amit az
már nem bír el. Átbillentünk egy kritikus ponton: több a károsítás,
mint amennyit a Természet fel tud dolgozni. Mi, magyarok a világ
nagy fogyasztói között vagyunk. Ha ilyen módon élne az emberiség
egésze, akkor csak 3 milliárdan lehetnénk bolygónkon, Svéd
életszínvonalon élve ennél is kevesebben, 800 millióan. GANDHINAK
a jelenre nézve is igaza van abban, hogy A FÖLD JAVAI ELEGEK
AHHOZ, HOGY ELTARTSÁK AZ EMBERISÉGET, DE NEM ELEGEK AHHOZ, HOGY
MÉRTÉKTELEN IGÉNYEIT KIELÉGÍTSÉK. Ezt és még sok egyebet átgondolva
ráébredhetünk, hogy óriási a felelõsségünk.

Ebbõl következik, hogy az áru nem a boltban, még csak nem is a
gyárban kezdõdik, ha úgy tetszik, amikor kitermelik a nyersanyagot
a bányában, ha úgy tetszik, évmilliókkal ezelõtt, amikor képzõdni
kezdett. És nem is a kukában ér véget, nem is a szeméthegyeken,
hanem a talajvízben feloldódva, légkörbe bekerülve, élõvizekbe
bemosódva. EZ MIND... pedig csak magát az árut néztük; hol van a
sok egyéb anyag, az energia, ami a gyártáshoz kell, a melléktermékek,
a csomagolás, a szállítás. Amikor a kezünkben tartunk egy árut,
amikor megpillantjuk valahol, vagy a reklámban a képét látjuk,
hallunk róla, mindez jusson eszünkbe: mibõl lett és mivé lesz.
Gyûjtsünk ismereteket a különféle anyagokról, molekulákról, amik
fölépítik; nézzük meg a csomagoláson, hogy mibõl van, mivé fog
válni, ha a kezünkbõl kikerül. Kalas Gyuri szokta mondani:
Játsszunk nyomkövetõ játékot! Igen élvezetes, izgalmas és
rendszerint életbevágó szórakozás felnõtteknek, gyerekeknek
egyaránt. Ha ilyet játszunk, biztos, hogy az egyik legjobb módját
választjuk a környezeti nevelésnek, hiszen a gyerek azt érzi,
hogy társak vagyunk, osztozhat a felnõttek gondjaiban, örömeiben,
felnõttes dolgokkal foglalkozhat, és ezért még nagyobb lelkesedéssel
vesz részt benne. Mindeközben megtanul velünk együtt tudatosan
vásárolni, a hozzá kapcsolódó pénzügyeket takarékosan intézni,
határozottan viselkedni a boltban, gyorsan és megközelítõleg
helyesen dönteni, legtöbb esetben szemben a reklámok sugallataival.

A környezettel barátságban élõ ember készül a vásárlásra, arra a
cselekedetére, amely gyakran és sok idõt igénylõen fordul elõ az
életében, hiszen munkánkat is javarészt pénzkeresés céljából
végezzük, és a felesleges vásárlásokkal magunkat (férjünket)
kényszerítjük többletmunkára. Maga a vásárlás is komoly szellemi
és sokszor fizikai munka. A készülést tehát mindenképpen írásban
érdemes kezdeni. Át kell gondolni, mire van szükségünk, és listát
kell készíteni. Háziasszonyoknak ajánlom, hogy lehetõleg egy hétre
elõre tervezzék meg nagyjából az étrendet, nézzék meg, mi fogyott
ki a háztartásban. Ha van egy ilyen listánk, rögtön megbeszélhetjük,
hogy ki, mikor hova megy majd vásárolni a héten. Így jobban eloszlik
a teher, a pénzt is könnyebb beosztani.

A mikor és hova kérdésnél alapelv, hogy minél kevesebbszer - mert
minden alkalommal nagy a csábítás, hogy mást is vegyünk, mint amit
felírtunk. Másrészt minél közelebbre menjünk vásárolni - lehetõleg
gyalog 15 percen belül elérhetõ legyen a bolt - mert a szállítás
így kevesebb energiával történik, és nekünk is olcsóbb gyalog
bevásárló kocsival, esetleg biciklivel és bicikliutánfutóval,
mint tömegközlekedéssel menni. Élelmiszerek és háztartási cikkek
bevásárlásához mindenképpen a kis boltokat tudom javasolni a
távolabb lévõ nagy bevásárlóközpontok helyett, hiszen azok az
autósok megtévesztésére épültek, akik így még nagyobb tételeket,
és még több szükségtelen dolgot tudnak vásárolni (nagyobb
környezetszennyezéssel és összességében sokszor drágábban is).
Autót tartani - úgy gondolom - csak mozgássérülteknek és
árufuvarozással foglalkozó szakembereknek szükséges. A sok-sok
bevásárló autóst egy kis bolt kiváltja egy-egy teherautóval.

Ha messzebb lévõ üzletben kénytelen az ember valamit megvenni,
pl. iparcikkeket, akkor ott a taxi. Falvakban érdemes összefogni,
és ismerõs megbízható családokkal együtt tartani egy autót.
Inkább a barátság építésébe kell fektetnünk energiáinkat,
mint a saját kocsi pénzigényébõl és környezetszennyezésébõl
eredõ terheket viselni, ill. viseltetni családunkkal,
embertársainkkal.

A kis bolt azért is célszerûbb, mert ott a személyes kapcsolat
során befolyásolhatom a boltos szemléletét. Ebben a vonatkozásban
egyelõre a következményrõl számolhatok be: A zöldségest és egyéb
boltosokat próbáltam rábeszélni, hogy nylon helyett papírzacskóba
adják az árut, de a papír annyival drágább, hogy nem éri meg nekik.
Viszont tartalmas beszélgetéseket folytattunk környezetvédelmi
témákról, és most már nekem a saját szatyromba önti illetve az
általam hozott nylonba teszi az árut ahelyett, hogy automatikusan
a saját zacskójához nyúlna.

Még mindig a vásárlási elõkészületeknél maradva, szintén alapelvnek
tekinthetjük, hogy legjobb, mindig az eredeti. Vagyis a tejet
a tehenésztõl, a kenyeret a péktõl, a zöldséget pedig lehetõleg a
saját kertünkbõl szerezzük be. Természetesen itt is mérlegelni
kell, hogy milyen áron jutunk az imént említettekhez. Ha csak
sok utazással, nagyon drágán kapnánk meg õket, akkor mondjunk
le ezekrõl a forrásokról. Fontos még, hogy lehetõségeinkhez mérten
gondoskodjunk a télire való eltevésrõl, mert így megkímélhetjük
pénztárcánkat, egészségünket és környezetünket is.

A közvetlen vásárlási elõkészületekhez tartozik egy látszólag
elhanyagolható, ám mégis sokszor nagymértékben befolyásoló szempont:
a ruházat. Ha csak nem kénytelen váratlanul valamiért betérni
az ember egy üzletbe, öltözködjünk célszerûen a vásárláshoz.
Ha pl. bevásárló kocsival megyek vagy biciklivel, hátizsákkal
és általában sok mindent veszek egyszerre, hogy ne kelljen gyakran
jönnöm, nem a legalkalmasabb a magassarkú cipõ, a félteni való
ruha, az elegáns kabát. Erre a dologra oda kell figyelnünk,
mert ha valaki kényelmesen, és elegáns ruhában óhajtja megejteni
a bevásárlást, rögtön az jut eszébe, hogy kocsiba üljön. Sokan
ezzel indokolják az autótartást, holott meg lehet oldani anélkül
is, csak sportosabb, praktikusabb, viseltesebb öltözék kell hozzá.
(pl. kirándulóruha). És persze annak elviselése, hogy nem csak
divatos, elegáns ruhában látnak az emberek. Ezzel kapcsolatban
az a tapasztalatom, hogy ha a biciklizõs ruhámban jelenek meg az
üzletben, 20 évvel fiatalabbnak néznek, és úgy is beszélnek hozzám.
Határozott, céltudatos viselkedésünkkel azonban nyomban ráébreszthetjük
õket, hogy mi ettõl még "a kedves vevõk" vagyunk. A gyerekeket
különösen gátlástalanul lekezelik, becsapják, levegõnek nézik,
a többi vevõ eléjük áll, stb. Figyeljünk a gyerekekre, érezzünk együtt
velük, támogassuk õket kis és nagy vásárlási akcióikban.

Még valaminek a küllemérõl kell szót ejtenünk, mégpedig az áru
"ruházatáról", csomagolásáról. Ha az áru elegánsabban öltözködik
mint mi, nem érdemes megvenni, rosszul fogja érezni magát a
táskánkban. Tehát a csomagolás minél kevesebb legyen, ami van,
az pedig minél kevésbé káros anyagokból legyen. Ajándékozáskor
lehetõleg újrahasznosított vagy saját készítésû csomagolópapírt
alkalmazzunk. Ilyenkor, Mikulás táján jó, ha eszünkbe jut: még
van idõnk Karácsonyig, hogy kitaláljuk és megvalósítsuk kisebb-nagyobb
saját kezûleg készített ajándék-ötleteinket. Nézzünk körül a
házban, milyen elfekvõ nyersanyagaink vannak: textília, fa,
bõr, fém stb. Próbáljuk kihozni belõlük, amit tudunk. Ajándékozáskor
ne licitáljunk, nem valószínû, hogy IGAZI barátságok azért
romlanának meg, mert mi pénzben kisebb értékû ajándékot
adunk a másiknak.

A vásárlás utolsó szakaszáról szeretnék még szólni.
Az otthoni, utólagos teendõk közé sorolandó, hogy az eltett
árcédulát, és az egyes csomagolásokon feltüntetett összetételt
átnézve megállapítjuk, hogy a pénz, a környezetkímélés és a
saját egyéni igény hármas szempontja alapján legközelebb melyik
áruféleséget fogjuk választani.

Külön említem, mert nagyon súlyos és összetett probléma a reklám.
Azt hiszem, környezetbarát társaságban nem kell különösen
megindokolni a következõket: Mivel égen-földön, erre és arra,
szántóföld közepén, vízen, mindenütt kikerülhetetlenül jelen van,
legalább a "reklámra vezetõ" alkalmakat próbáljuk elkerülni.
Ilyen alkalmak fõképp a TV, aztán a rádió, végül a sajtó.
Miután a reklámszakemberek tudják, hogy legjobb alanyuk a gyerek,
aki aztán a szüleit fogja nyaggatni, ezért különösen fontos a
tudatosság. Élõ, szeretetteljes kapcsolatban a szülõ el tudja
magyarázni a gyereknek, hogy miért nem nézünk TV-t, miért nem
veszünk meg ezt vagy azt. A legfontosabb pedig a következõ:
Ne csak azt hangsúlyozzuk, hogy mit nem, hanem pozitívan
álljunk a dologhoz, mit igen. Igen az együttjátszásra, a sétára,
a kirándulásra, a kerti munkára, az együttbarkácsolásra és
fõzõcskézésre, az együttolvasásra, a TV, a video, a számítógépes
és egyéb divatjátékok helyett. Annál nagyobbat nem kaphat egy
gyerek, mint mikor a szülei idejét, figyelmét, kedvességét,
türelmét kapja. Emellett minden egyéb, még a reklám, és a reklámozott
áru utáni vágy is eltörpül. Játsszunk ilyen pozitív kiszorítósdit
a gyerekekkel mindannyiunk javára.

REKLÁM VAGYOK EMBER VAGYOK

1. Látványos, dallamos, színes 1. Juszt se veszek (másokat is
csapda: fogyasztók befogására. lebeszélek) reklámozott áruból

2. Menõ mûfaj vagyok (eszmei 2. Pártolom a hazait, ami nem
mondanivaló nélkül). utazta át a fél világot.

3. Semmit sem kell igazolnom, 3. Nem adok el raklám célra felületet,
elég hogyha besulykolom. éterbõl sem osonhat a lakásba.

4. Tolakodom mindenhova, mint 4. Így növelem hatásfokom:
a piaci legyek. csökkentem a hatásfokom.

5. Lenyûgözlek, s tárcád után 5. Meglepetést szerzek bolti
matatok. ajándék nélkül.

6. Szülõk helyett én lettem 6. Megkímélem, megjavítom,
tekintély a gyerekeknek. nehogy a sok pocsékba ment
végül aztán elborítson.
7. Pénzetekbõl kelletem én magamat. 7. Messze kerülöm a pazarló éttermet,
üzletet és csomagolást.
8. Besöpröm és lejáratom 8. Kiszabadítom a gyermekeket a
jelzõitek legjavát. reklám rabságából.

9. Elhallgatok minden káros 9. Elõnyben részesítem a kicsit,
következményt. egyszerût és tartósat

10. Hangban, képben, lenn és légben 10. Reklámok helyett az emberek
semmi sincs már nélkülem. felé fordítom tekintetem.

(Unger Zsuzsa)

Összefoglalva a mondandómat:

1.) Legyen értékrendem, legyenek alapelveim, jusson eszembe
bármilyen helyzetben, pl.:

2.) Bevásárlás elõtt
- listakészítés, tervezés
- egyszerûség, kevéssel is beérem
- közeli boltok elõnyben
- gyalogos, jobb idõben biciklis megközelítés
- vigyem a megfelelõ táskát, szatyrokat

3.) A boltban
- ragaszkodom a listámhoz és az elveimhez
- választom az egyszerûbb összetételû és minél kevesebb
csomagolású árut
- választom a boltosok tudatformálását
- ha gyerekkel megyünk, elõtte beszéljük meg, miért is
indulunk, tervezzük be, milyen kárpótlásról gondoskodunk
a sok esztelen nyalánkság láttán, a végén pedig
beszéljük meg vele a pénztárnál, mit miért volt
jó megvenni, mit nem vennénk meg legközelebb.

4.) Vásárlás után
- számlák, árufeliratok átnézése, döntés a jövõre vonatkozóan

5.) Az egészet pedig szõje át a reklámoktól való függetlenség,
környezettudatos döntés szabadságának elve!

Sikeres vásárlást kívánok mindenkinek!

Kéry Magdolna