Index, Internetes napilap, 2000. július 10. hétfõ 15:07

Három aknásított körzet Magyarországon?

Csapody: hiányosságok az ENSZ számára készített hivatalos jelentésben

A nemzetközi tilalom ellenére a világ számos országában mintegy 100-150 millió akna lapul a föld alatt, és okozza havonta legalább 6000 ember halálát vagy sérülését. A taposóaknák teljes tilalma és az Ottawai Egyezmény betartása érdekében a Nemzetközi Kampány a Gyalogsági Aknák Betiltásáért (ICBL) felkérésére született meg a gyalogsági aknák magyarországi elöfordulásáról készített jelentés, amely a hazánkban elöforduló aknásított területek feltérképezésén túl a magyar hatóságok aknamentesítési gyakorlatát is vizsgálta.

Magyarország területén az ország nyugati határánál 1965 és 1970 között felszedett aknazár óta nincsen összefüggö aknamezö. Az ország területén azonban több “aknás-löszeres” terület van, amely a hazánk által is ratifikált Ottawai Egyezmény szerint aknásított körzetnek minösül. A gyalogsági vagy más néven taposóakna olyan föld alatti aknát jelent, amely emberi jelenlét, közelség vagy érintés hatására robban, és egy vagy több személy harcképtelenné tételét, sérülését vagy halálát okozhatja. Európa legsúlyosabban érintett térségei Jugoszlávia, Horvátország és Koszovó. Hazánkban a statisztikai adatok szerint a múlt évben csupán három esetben történt taposóakna okozta baleset, és egyik sérült sem volt magyar állampolgár.

Magyarország 1999-ben ratifikálta az eddig 143 ország által aláírt Ottawai Egyezményt, és még egy évvel korábban meghirdetette az Agenda ’98 programot, amellyel hazánk az aknák betiltásához, felszámolásához, valamint az általuk okozott károk enyhítéséhez kíván hozzájárulni. A program szerint a gyalogsági aknakészletek 2000. december 31-ig való megsemmisítése mellett Magyarország vállalja, hogy létrehoz egy, a magyar kutatók által kifejlesztett és a taposóaknák áldozatainak felépülését szolgáló fiziko- és pszichoterápiás intézményt. Az intézmény tervezett helye Siklós volt, a rehabilitációs központ azonban nem jött létre. Az Agenda ’98-ban hazánk ígéretet tett továbbá arra is, hogy aknamentesítést végez Horvátország területén, erre azonban szintén nem került sor.

A jelentés szerint hazánkban három aknásított körzet van, amelyek különbözö idöszakból és forrásból származnak. Az elsö terület a Somogy megyei Nagybajom környéke, ahol még a II. világháború idejéböl maradtak a német csapatok által telepített aknák.

1945 és 1986 között az aknakutatók több mint 13 millió különbözö aknát semmisítettek meg az országban. Nagybajom környékén eredetileg 11 ezer hektár volt aknásítva, ma körülbelül 3-5000 hektárnyi terület, többségében erdö tartozik az elaknásított körzet kategóriájába. Az itt elhelyezett mintegy 20 ezer taposóaknából nem tudni pontosan, mennyi van még a föld alatt.

A jelentés alapján a második az a Dráva vonalán, mintegy 66 km hosszan húzódó terület, ahol 1991-92-ben illetve 1994-95-ben telepítettek a szerbek és a horvátok aknákat. Ez a körzet átnyúlik az ország területére és leginkább a tiltott határátlépésekkor jelenthet veszélyforrást.

A harmadik aknásított körzet a volt szovjet katonai objektumok közül azok területén található, ahol kiképzés vagy gyakorlás folyt. A szovjet alakulatok által használt lö- és gyakorlóterek, és a katonai bázisok teljes átvizsgálása a mai napig nem történt meg, bár a területek veszélyességét csökkenti az a tény, hogy az ezeken talált aknák 95%-a gyakorlóakna volt, amely halált ugyan nem okozhat, de balesetveszélyes lehet.

A jelentés több helyen bírálja a taposóaknák hatástalanításának magyarországi gyakorlatát. Így megemlíti többek között, hogy bár az aknák általában a civil lakosságot veszélyeztetik, nem történt meg a veszélyes körzetek körülkerítése illetve a figyelmeztetö táblák felállítása. A tanulmány kifogásolja továbbá, hogy az aknák megsemmisítése sem a megfelelö körülmények között történik. A megtalált taposóaknákat jelenleg egy Törökbálint közelében lévö üzemben hatástalanítják, ám az itt dolgozók védöruha nélkül, az egészségre káros körülmények között dolgoznak.

Csapody Tamás, független jogász, az Alba Kör tagja, tanulmányában külön kitér a hazánk által az ENSZ-nek adott 1999-es és az azzal teljesen azonos 2000. áprilisában született hivatalos jelentésére, amelynek tartalmával kapcsolatban több ponton hiányosságokat tapasztalt. Többek között nem szerepel a jelentésben az országban felhalmozott, aknasemlegesítö eszközök kifejlesztésének céljából megtartott aknák pontos mennyisége. Nem tettek említést továbbá minden aknásított körzetröl, és hiányosan számoltak be a Magyarországon gyártott illetve a honvédség birtokában lévö aknák típusáról és mennyiségéröl is.

Deák László, a külügyi tárca képviseletében, a jelentéssel kapcsolatban elmondta, hogy csak feltételezhetö, hogy Magyarországon léteznek aknásított körzetek, azok hollétéröl azonban nem rendelkeznek pontos adatokkal. A Külügyminisztériumnak nincsen tudomása továbbá a déli határsáv aknásításáról, illetve a volt szovjet bázisok potenciális veszélyességéröl sem. A Honvédelmi Minisztérium szintén úgy nyilatkozott, hogy nincsen tudomásuk a Csapody Tamás jelentésében említett aknásított körzetekröl. Az aknamentesítéssel foglalkozó tüzszerész zászlóalj ez ügyben illetékes vezetöjével nem sikerült felvennünk a kapcsolatot.