A keresztények egységét hogyan tolják el Szent Sohanapjára

II. János Pál pápa világos "nigent" mondott a "megigazulás" teológiai témájával foglalkozó lutheránus-katolikus megegyezést rögzítõ iratra. Tovább kell várni? A Vatikán közhírré tette, hogy mielõtt a pápa az igen mellett határozhatta volna el magát, még bizonyos feltételeket kellett volna teljesíteni. És mindezt azután, hogy a Lutheránus Világszövetség 15 évi, a két felekezet közös teológiai elõmunkálatainak hosszadalmas folyamata során a világban létezõ 124 lutheránus egyház kimondta egyetértését a fontos ökumenikus iratban foglaltakkal. Tulajdonképp biztonsággal az volt várható, hogy véglegesen ad acta kerülhet a két egyházat máig elválasztó hittétel, amelyik Luther Rómával folytatott vitájára vezethetõ vissza. Sõt, az elfogadásra ajánlott szövegváltozatot katolikus oldalról a röviddel véglegesítés elõtt még "le is lágyították". A részletkérdésekben fennálló véleménykülönbségek ellenére mindenesetre a következõt fogalmazták meg: "Közösen megvalljuk, hogy az ember üdvösségére nézve teljes mértékben Isten megmentõ kegyelmére van utalva." A dokumentumnak egyháztörténetileg nagy jelentõséget tulajdonítottak. Egy történelmi kompromisszum alakult általa, amelyik megnyitotta az ajtót az egyházak késõbbi közössége számára.

Ezen körülmények figyelembevétele mellett a pápai válasz egyenesen kihívó, sõt szégyentelen. A lutheránusok által már elfogadott "Katolikusok és lutheránusok közös nyilatkozata a magigazulás tanáról" címû iratra adott vatikáni válaszirat után már nem lehet beszélni az ajtó megnyitásáról. A katolikus egyház hitének legfõbb õre, Ratzinger bíboros által kidolgozott válasz hangsúlyozza, hogy Luther kérdése, miképp válik igazzá Isten elõtt a bûnös ember - amire Luther azt válaszolta, hogy egyedül Isten kegyelme által - katolikus nézet szerint alapvetõen másképp hangzik, és átfogóbb rá a válasz is. Katolikus tanítás szerint a keresztség töröl el minden bûnt, míg a lutheri teológia abból indul ki, hogy a megkeresztelt keresztény még teljesen bûnös marad. E súlyos kérdésben még fel kell oldani a nézetkülönbségeket, mielõtt a Trienti ellenreformációs zsinat által erre a lutheri tanításra kimondott elitélést megszüntetnék. A katolikus egyház a már elért részleges megegyezés alapján hozzá kíván járulni a fennálló nézeteltérések leküzdéséhez, húzza alá a Vatikán. A megegyezésig további tanulmányokat kell végezni a kérdésben. Arra is kell gondolni, hogy olyan nyelvhasználat kifejlesztéséért is fáradozzanak, amely a megigazulás tanának tartalmát érthetõbbé teszi a mai ember számára.

Nyilvánvaló, hogy Ratzinger bíboros és a Keresztény Egység Pápai Tanácsának élén álló Edward Cassidy bíboros között mély véleménykülönbség áll fenn. Ha Cassidy véleménye érvényesül, a Szentszék rövid idõn belül aláírja a közös nyilatkozatot a Lutheránus Világszövetség képviselõivel. Nem tisztázott még, mi legyen a helyszíne a közös, ünnepélyes aláírásnak. A szóbeszédben Augsburg szerepelt. Röviddel ezelõtt Jean-Claude Perisset, Cassidy munkatársa bejelentette, hogy hamarosan nyilvánosságra hozzák Róma hivatalos válaszát a közös nyilatkozattal kapcsolatban, amely már készen áll, csak azért nem tették közzé, "nehogy nyomást gyakoroljanak a lutheránus félre", amit viszont a Lutheránus Világszövetség fogadott "meglepetéssel".

Ratzinger szerint a szóban forgó lutheránus-katolikus szöveg igazolja, hogy "egyetértés áll fenn az alapigazságok tekintetében", de további tisztázásokra van igény Isten és ember együttmûködése és a bûnbánat szentsége területén. Ezen felül a Vatikán esetében még arról is van szó, hogy a megigazulás tanát beágyazzák a régi egyház Jézus istenfiúságáról szóló "krisztológiai-szentháromságtani" hitvallásába, valamint abba, hogy az egy Istenben három személy van. A régi egyház hitvallási hagyományába történõ bekötésen "áll, vagy bukik" minden.

Ratzingernél arról van szó, hogy "Pálon túl szükséges kibõvíteni" a bibliai alapokat. Az evangélikus teológusokkal folytatott beszélgetések során a 150 német protestáns teológus professzor "Ellennyilatkozatát" is meglepõ megértéssel fogadta, és nem hagyott kétséget afelõl, hogy elérkezett a nyilvános hivatalos aláírás ideje.

Lutheránus oldalról joggal teszik fel a kérdést, hogy a Róma által javasolt negyedévnyi rövid idõ alatt lehet-e tisztázni az újonnan felvetett kérdéseket. Az elakadt helyzetben mi a teendõ? Az kínálkozik kiútként, hogy a közös nyilatkozat jelenlegi szövegét mindkét fél változtatás nélkül kibocsátja - fenntartva a késõbbi kiegészítések lehetõségét. A megigazulás tanának tárgyában persze ebben az esetben még nem lehet lényegi egyetértésrõl beszélni. Ez döntõen lelassítaná a keresztények egységéért küzdõ ökumenikus mozgalom tempóját, persze az ökumenikus expressz azért még nem siklana ki, csupán bumlivonatként haladna tovább. Remélhetõleg nem Szent Sohanapjáig, vagyis addig, míg - amint azt Róma nyilvánvalóan kívánja - a lutheránusok vissza nem térnek a római egyház anyai ölébe.

Forrás: Publik-Forum 98/13. Fordította: Hampel Károly.