AVAGY A FELEBARÁTI SZERETET NEM ISMER HATÁROKAT

(ami a híradásokból kimaradt)

A Bokor Bázisközösség az Észak és Dél közti hatalmas különbségek tudatában már a hatvanas évek végefelé támogatott harmadik világbeli keresztény programokat (Helder Camara brazil érseket, Teréz anyát, zairei lengyel missziós leprakórházakat, stb.), 1977-tõl pedig egyre jobban az indiai ESP iskolahálózat támogatására koncentrált, mert az oktatás a leghatékonyabb, hosszútávú segítség. Az ESP (Education Sponsorship Programme, nevelést támogató program) olyan szervezet, mely tanulásra ad lehetõséget a Gujarat indiai állam szegény gyermekeinek, kasztra és vallásra való tekintet nélkül. Különösen érdemük, hogy a falvakat járva a szülõket meggyõzik arról, hogy a lányaikat is küldjék iskolába. A már több mind egymilliárd lakosú Indiában ez rendkívül fontos, mert a nõk képzettsége a népesedési probléma kulcskérdése. Az ESP alapelve az, hogy az oktatás és tájékozottság segíthet legyõzni a szegénységet. 1986-ban 7000 gyermeket tanítottak 80 kollégiumban, ma 20.000 gyermeket 90 kollégiumban.

Mit csinálnak ezekben a kollégiumokban? A gyerekek megfelelõ ellátást, tanulási lehetõséget és játékteret kapnak. A kollégiumok elõsegítik a gyermekek sokoldalú fejlõdését. Bátorítják õket a kiemelkedõ tanulmányi eredmények elérésére. Olyan emberi értékekre nevelik õket, mint a csoportmunka, az igazságosságra törekvés és az önzetlen szolgálat. Van idejük az imádságra és az istentiszteletre, az énekre és a táncra, a vidámságra és a játékra. A kollégiumok fenntartásában a gyerekek is segítenek kerti munkával, favágással és fõzéssel.

Az iskolák anyagi alapját elsõsorban adományok képezik, külföldrõl és belföldrõl egyaránt. A Bokor Bázisközösség gyakorlata sajnos ritkaságszámba megy Kelet-Európában. 1986-ban Prakash európai útja során nem csak nyugati támogatóit járta sorra, hanem Magyarországra is eljött, megnézi a különös közösséget, amely a “vasfüggöny” mögül, a törvényi lehetõség és keményvaluta hiányát megoldva támogatást küld nekik. Simonyi Gyula, a BOCS Alapítvány elnöke, a HVA szóvivõje, aki negyedszázada gondozza ezt a támogatási programot, 2000-ben már negyedszer szervezte meg Prakash magyarországi látogatását.

A jelen

Itt két levelet fogok közölni. Az egyik Fülep Sándor beszámolója Cedric Prakash jezsuita legutóbbi látogatásának miskolci állomásáról. A másik pedig Prakash karácsonyi levele az iskolahálózat támogatóinak.

Beszámoló Fr. Cedric Prakash SJ miskolci látogatásáról

Cedric Prakash levele 2000 karácsonyára

Eredmények

Az eredmények? Sok-sok biztató jel: a falvak, a nyomornegyedek lakói átveszik, maguk mûködtetik tovább az új létesítményeket; fiatalok ezrei elõtt nyílik meg lehetõségek sora, és ha nem is mindegyikük, de sokan visszatérnek a népükhöz pl. tanárként, orvosként, köztük segítve elõ egy jobb, emberibb jövõt. Az iskolák tetején, a nyomornegyedekben hatalmas pajzsok fogják be a napenergiát - komoly svájci szakértõk töltöttek éveket Gujaratban, hogy elterjedhessen ez az egyszerû, leleményes technológia. 1995-ben Cedric Prakash (keresztényként elõször!) és a Szent Xavér Szolgálat elnyerte a rangos Kabir Puraskar díjat, amely azoknak jár, akik a legtöbbet tudják tenni a hindu-muzulmán vallási ellentétek feloldódásáért. A Xavér Társulat soraiban vannak hinduk, muzulmánok, keresztények egyaránt - az ismert testülethez mindkét harcban álló fél bizalommal van, ez megkönnyíti a békítést. A kitüntetés pedig olyan új kapcsolatokat, többletfigyelmet tesz Prakash számára elérhetõvé, amely további támogatásokat jelenthet a szegények számára, akikért dolgozik.