Cikkek, dokumentumok
52. szám
(III. évf. 1998 júl. 19.)
1. Megszentelt szexualitás (1.)
"Ó, micsoda katasztrófa, micsoda megcsonkítása a szerelemnek, mikor pusztán személyes érzéssé tették, elszakítva a nap keltétôl és nyugtától, a napforduló és a napéjegyenlôség mágikus kapcsolatától! Ez hát a baj velünk, a gyökereknél vérezünk, mert el vagyunk vágva a földtôl, a naptól, a csillagoktól, és a szerelem vigyorgó utánzat, mert, szegény virág, letéptük a száráról az Élet fáján és vártuk, hogy viruljon tovább civilizált vázánkban az asztalon." (D. H. Lawrence)
2. Környezeti Nevelés: Víz fölött - víz alatt. Információk, tananyagok és kísérletek a környezet felfedezéséhez és megóvásához gyerekeknek
Cikkek, dokumentumok
"Így hát amit a hindu vôlegény menyasszonyának mond: Én vagyok az Ég és te a Föld, ugyanaz, mint mikor a gujarati Nagara törzs az ifjú párt Shiva és Párvati, isten és istennô nevével ruházza fel; mint mikor Babilóniában a király, aki a mennybolt istenét személyesítette meg, ágyba vitte királynôjét, aki a Földet jelképezte, a világot jelentô zikkurat tetején, s így bennük házasságra lépett a természet és a társadalom." (Francis Huxley)
Személyes bevezetô
...Rögtön megéreztem, hogy D. H. Lawrence sokkal többet tud, mint amennyit tudhatott volna, lévén egy alacsonyabb osztályból származó brit szénbányász fia a századfordulóról. ... a természet volt a legfontosabb dolog életében. Lawrence a szexnek egy egészen más aspektusát próbálta megragadni, mint bármely más modern író. ...az ôsi "imádata a reproduktív szerveknek" rituálisan ünnepli "a természet megtermékenyítô, védô és megmentô erôit". ... A Santa Cruz-i és a sonomai fôiskolákon elôadásaim tárgya a rituálékról és a környezetrôl szólt elsôsorban, de mikor beszélgetésre került sor, a hallgatók egymás után jöttek szexszel és természettel kapcsolatos kérdésekkel.
Mivel a szex olyan alapvetô mozgatóereje minden ember életének, nagyon röviden kitérnék arra, hogyan, miért és mit tanultam saját életemben. ... Katolikusként neveltek fel, és mikor egy katolikus lány a tizenéves korba ér, az egyház egész tekintélyével a szüzesség ideálját írja elô. Innentôl válik a szex problémává. ...Néhány év után, amelyek során a szüzességem megôrzésére irányuló "nemes küzdelemre" összpontosítottam energiámat, úgy döntöttem, jobb, ha férjhez megyek és megoldom a "problémát", hogy aztán az életnek más, fontosabb dolgaival is törôdhessek. Persze ez nem oldotta meg a "problémát", sôt inkább még fokozta. a könnyed, normál szexhez volt szokva, míg én ahhoz, hogy foggal-körömmel harcoljak a szüzességem megôrzéséért, miközben intenzív szexuális tevékenységet folytatok a végsô mozzanatig, amelyre nem kerülhet sor. Természetesen ez a kombináció tarthatatlan volt.
Háromszorosan sarokba voltam szorítva. Sohasem volt orgazmusom - hogyan is lehetett volna a sok katolikus tisztasággal kapcsolatos problémámmal, bár rengeteg érdekes férfi, akivel együtt síeltem és hegyet másztam, több mint készségesen állt volna rendelkezésemre ez ügyben. De katolikusként nem kezdhettem viszonyt házasságon kívül anélkül, hogy ezzel halálos būnt kövessek el - meg aztán egy katolikusnak a házasság örökre szól, így nem tehettem meg, hogy elváljak és máshoz menjek. A végsô szempont pedig az volt, hogy öngyilkosságot sem követhettem el, mert ez is halálos būn, s én pokolra kerültem volna. Most, évekkel késôbb ez a hármas csapda nevetségesnek tūnik... De akkor mindez sok stresszel, haraggal, frusztrációval járt, amelynek nem akart vége szakadni.
Végül is egy lavina mentett meg. ... kiástak ... Ahogy egy barátnôm mondta: "Néhány ember olyan makacs, hogy le kell zuhanniuk a hegyrôl, hogy felébredjenek." Noha a halálközeli élmények gyakrabban tesznek embereket kereszténnyé, saját élményem épp megszabadított ettôl.
Ezt az áttörést természetesen és elkerülhetetlenül követte a válás néhány évvel késôbb. Eddigre már számos igazi kapcsolatra is szert tettem. Néhányuk során olyan technikákat fedeztem fel, amelyek a tantrikus szexbôl, vagy az ún. szexuális jógából származnak, és mūködnek, mert a légzés és az energiaáramlások játsszák a fôszerepet, nem a pusztán nemi szervekre korlátozódó szex. Mivel mindezek a kapcsolatok síoktatás vagy hegymászás közben kezdôdtek, általában fiatalabb férfiak voltak a partnereim, így teljesen megértem, hogy a primitív kultúrák többségében leginkább idôsebb nôk és fiatalabb férfiak vannak együtt, majd késôbb, ahogy a nô meghal vagy eljön az ideje, hogy a férfi második feleséget vegyen, a férfi öregebb és a nô fiatalabb a kapcsolatban. A legtöbb kultúrában nem követik azt a gondolatot, hogy két fiatal kerüljön össze és oldják meg az összes problémát minden elôzetes tapasztalat nélkül.
A San Juan hegység iránti szeretetemmel egyértelmūen kizártam egy folyamatos, töretlen kapcsolat lehetôségét. Bár bizonyos férfiakkal mély és hosszantartó a kapcsolatom, egyikük sem tud itt élni ebben a bányavárosban és fenntartani magát. Ennek megfelelôen inkább az "évszakos férjek" gondolata szimpatikus nekem. Ez a koncepció megfelel a primitív, ôsi mintának, ahol a nônek ott van a kunyhó vagy tipi, és a férfiak jönnek-mennek, a körülményektôl függôen.
A valódi szex megszentelt, és nincs megszentelt szex megszentelt föld nélkül. Elsôsorban persze a szexet nem mint egy dolgot vagy lényeget (szubsztancia) mutatom be (ahogyan az eurocentrikus kultúra általában tekinti), hanem mint egy kapcsolatot (!) az élet egészével egy bizonyos helyen.
Elôszó
"Ó, micsoda katasztrófa, micsoda megcsonkítása a szerelemnek, mikor pusztán személyes érzéssé tették, elszakítva a nap keltétôl és nyugtától, a napforduló és a napéjegyenlôség mágikus kapcsolatától! Ez hát a baj velünk, a gyökereknél vérezünk, mert el vagyunk vágva a földtôl, a naptól, a csillagoktól, és a szerelem vigyorgó utánzat, mert, szegény virág, letéptük a száráról az Élet fáján és vártuk, hogy viruljon tovább civilizált vázánkban az asztalon." (D. H. Lawrence)
Mindannyian "a gyökereknél vérezünk", mert szenvedünk annak hatásaitól, hogy a szexet szubsztanciaként kezeljük. A legnagyobb ezzel kapcsolatos "visszaélés" a monogámia. Egy ember kielégíti minden igényed örökre! Senki másra nincs szükséged, s a földre, a napra vagy a csillagokra sem! Ha mindezt tisztázzuk, látszik, milyen nyilvánvaló képtelenség, de pontosan ez a valódi jelentése a "romantikus szerelem" koncepciójának, és eredményének, a "korrektnek" elkönyvelt monogámiának. A "sorozatos monogámia" jelenlegi hóbortja, amikor valaki megházasodik, elválik, újraházasodik stb., éppilyen rossz, ha nem rosszabb. Minden energiát folyamatosan arra szánnak, hogy próbálja "mūködtetni" ezt a bizonyos monogámiás házasságot, majd a következôt, és az utána jövôt. Semmi energiát nem fektetnek "vissza" a kultúra vagy a hely egészébe.
Természetesen ez is a monogámia ideálját alátámasztó egyik ok: az ipari növekedés társadalmát nagyon jól fönntartja. Végtelen azon "dolgok" sora, amelyek szükségesek a "mūködtetéshez": új frizura, új smink, új divatok, új berendezések, bútorok és új ház, hogy "új életet" kezdhessünk megint!
Túl gyakran bizonyul a modern "szerelem" a "szenvedélybetegség" egy formájának. Olyan kapcsolat helyett, amelyben két ember segíti egymást növekedni egy még nagyobb összefüggésen belül, nagyon sok kapcsolat azon a szükségleten alapszik, hogy valaki mindig legyen a közelben, ami annyit jelent, hogy "a lehetô legtöbb idôt töltjük együtt valakivel, aki totálisan rá van hangolódva az igényeinkre ... az egyének ráakaszkodnak valakire, akit tárgyként kezelnek; igényük erre a tárgyra, 'szerelmükre', csakugyan függôség". (Peale és Brodsky: Szerelem és szenvedélybetegség) Julien Puzey írónô újabb szintet mutat be, mikor azt állítja: "Ha bármikor bármi önmagában végzôdéssé válik, ez a szenvedély. Ha a szexuális aktus önmagában válik a 'véggé', ez baj, mert, mint bármely más szenvedély esetében, egyre fokozódik, ám az eredmény mindig csekélyebb lesz."
A szex valóban a legtermészetesebb dolog a világon! Minden állatfajban a szex azt szolgálja, hogy új utódok legyenek, amelyek továbbvigyék a fajt. A fôemlôsöknél már az is funkciója, hogy a csoporton belüli kapcsolatokat fenntartsa. Mi, emberek, összetartást létrehozó rituális szexuális technikákat örököltünk ôseinktôl; természetesen sokat finomítottunk ezeken. A legtöbb primitív kultúrában ezek a szexuális rituálék a nagy fesztiválok szerves részeivé váltak.
Ahogy az elôzô fejezetben bemutattam, a világmegújító fesztiválok mindig magukban foglalnak emberi szexuális rítusokat: az élet megújítása nem történhet meg szexuális kapcsolat nélkül. Fontos emlékezni arra, hogy a Világmegújító Fesztivál szexuális rituáléitól remélt "bôség" nem csupán az ember-résztvevôkre korlátozódott, hanem annak a helynek egész életére, hogy minden, ami ott él, "viruljon" a teljességéig.
"Az élet minden formájának egyenlô joga, hogy éljen és viruljon" - ez az elv a mélyökológia egyik legfontosabb észrevétele, ahogy Arne Naess állítja 1972-ben. Ötven évvel korábban D. H. Lawrence ugyanezzel a szóhasználattal élt, amikor leírta, hogy minden élôlénynek "a virágzás felé" kell törekednie. Kortársai közül egyedül a fogékony skandináv regényírónô, Sigrid Undset fogta fel Lawrence mūvének fontosságát. "Lawrence a krízis elérésének pillanatában szimbolizálta civilizációját ... a népesség és a gazdaság krízisekor." A második világháború kitörése elôtt is így írt: "Ami ma Európában történik, és ami kétségtelenül meg fog történni a jövôben, nagy részben a tömegemberiség brutális reakciója azokra a problémákra, amelyeket ez a kivételes ember, a zseniális D. H. Lawrence érzékelt, amelyekkel szembeszállt és harcolt a maga módján." Még ma is, eurocentrikus világunkban, kevesen látják Lawrence-hez hasonló élességgel a világot ma gyötrô problémák szexuális gyökereit.
A legtöbb hagyományos kultúrában az emberi szexuális tevékenység az életfolyamat egészének része volt, mindig az adott helyen. Megvolt az egészre gyakorolt sajátos hatása: pozitív, amikor hozzájárult az élet általános termékenységéhez, ahogy az emberek hozzáadták saját szexuális aktivitásukat a helyi növényi vagy állati lét rituális "szaporodási szertartásához", és negatív, hogyha az embereknek nem sikerült gyermekeik számát azon határokhoz igazítani, amelyeket az adott terület eltartóképessége szabott meg.
Az utóbbi esetben természetesen az emberek elpusztították saját életük és létük alapját. Csak kevés primitív kultúra folytatta ezt hosszan. Vagy kihaltak, vagy elköltöztek, vagy megtanulták azokat a rituálékat, amelyek képessé tették ôket a maradásra. Ez a "megszentelt szex" alapja. Ahogy már fentebb említettem, Thomas Wright mondja: "A nyugati kultúra az egyetlen, amely nem rendelkezik a megszentelt szex folyamatos koncepciójával." A primitív csoportok világszerte ismerték a "megszentelt szex" filozófiáját, akárcsak a taoisták.
Állatôseinktôl örökölt szexuális stratégiák
Elôrebocsátom, hogy szexuális gesztusaink többsége visszamenôleg követhetô a madaraknál és emlôsöknél tapasztalt utódgondozásig. Ahogy Marge Midgley írja: "Kitūnô gesztusrendszerük van, amely egyaránt használható a harag lecsendesítésére, segítségkérésre, és minden módon elôsegíti a társadalom mūködésének zavartalanságát. Olyan élôlények, amelyeknek kiszolgáltatott és követelôdzô utódokkal van dolga, valószínūleg képesek az ôszinte kedvességre és türelemre. A társ-felnôttek számára is lehetséges megcsapolni ezeket a forrásokat, ha gyermek módjára viselkednek."
Az udvarló madarak tátogató csôrrel közelednek egymáshoz, éppúgy, ahogyan a fészekben a fiókák élelemért tátognak. A csók Eibl-Eibesfeldt szerint abból fejlôdött ki, ahogy az anyaállat már megrágott ételt ad át a kicsinyének. Könyvében ez az író egy kekszet reklámozó mai hirdetést is közöl, amely egy fiatalembert mutat, aki éppen egy nônek adja át az ételt, szájtól szájig, s a hirdetés vonzereje ennek a jelenetnek szexuális jellemzôin alapszik. Mi több, az udvarló magatartások mintái csaknem azonosak szerte a világon. Eibl-Eibesfeldt mindezeket fényképeken örökítette meg, olyan különbözô kultúrákban, mint pl. az eszkimóknál, Afrikában, modern világunkban. Ezek a viselkedésminták oly mértékben megegyeznek, hogy következtetése szerint alapjuk egy biológiai minta, amelyet állatôseinktôl örököltünk.
A magasabb rendû fôemlôsök továbbléptek az emlôsöknél megszokott mintától, amelynek lényege, hogy a nôstények az évnek ugyanazon idôszakában válnak párzásra képessé, s így intenzív rivalizálás lép fel a hímek között ebben a korlátozott idôszakban. µltalában a domináns hím egész háremet biztosít magának, hagyva így a többi hímet egyedül kószálni, vagy "agglegény"-bandában kóborolni. Ez a tevékenység erôsen megtöri a nyáj vagy csapat összes tagjai közti kapcsolat folytonosságát. A magasabb rendū fôemlôsöknél mindez megváltozik. Mivel a nôstények párzásképessé válása az év minden idôszakában bekövetkezhet, mindig van alkalmas nôstény; a párzás így folyamatos tevékenységgé válik. Sôt, Schaller szerint a gorillák egyáltalán nem mutatnak féltékenységet. A párosodás egész évben lehetôvé válik, így lesz a szexuális tevékenység olyan eljárás, amely szorosabb kötelékeket hoz létre, ahelyett hogy a társadalom idôszakos felbomlását okozná, mint a legtöbb emlôsfajnál.
Az állatfajok többsége esetében, mikor a nôstény párzásra képessé válik (estrus, tüzelés), hirtelen elkezdi csábítani a hímeket csalogató illatok és pózok segítségével. Ezt a szakaszát az estrusnak a petefészek hormonjainak felszabadulása szabályozza, fôképpen az ösztrogén. Mind az "estrus", mind az "ösztrogén" a görög "bögöly" szóból származik, amely utal arra, hogy a nôstényeket hirtelen "bepörgeti" ez az "idôszakos felpezsdülése az endokrin (belsô elválasztású) rendszerüknek", ahogy Sarah Hrdy találóan kifejezi. Bár az évszakhoz kötôdô, szigorú szexuális ciklus megszūnik a fejlettebb fôemlôsök esetében, a legtöbb faj nôstényeinél van egy bizonyos idôszak, amikor leginkább fogékonyak a szexre. Azonban az emberi nôstények bármikor készek lehetnek a szexre. Carl Sauer úgy vélte, hogy az estrus ciklusszerūségének a gyengülése és megszūnése "valószínūleg a domesztikáció jellegzetessége, és már az embernek, ennek az elsôként domesztikált élôlénynek történelme hajnalán jelentkezhetett".
Egy következô szempontja az estrusciklusnak, hogy a fejlettebb fôemlôsök néhány fajánál jól látható, mikor tüzel a nôstény, más fajoknál meg nem. égy tūnik, a tüzelés nyilvánvaló jelei, mint pl. a nôsténypávián élénkvörös duzzanata a "sokhímū nemzés rendszeréhez" kötôdik. Különbözô hímek párosodhatnak egy egyedülálló nôsténnyel a csoportban. Ez a "hirdetése" annak, hogy a nôstény termékeny és készen áll, megtakarítja neki az egyenkénti csalogató figyelemfelkeltés erôfeszítését. Hrdy állítja: "Mivel évek óta a hímek szempontjából szemléljük a fôemlôsöket, ez számos kutatót arra vezetett, hogy a megtermékenyítés az egyetlen ésszerū vezérelve a nem emberi állatok közti szexuális viselkedésnek." De a nôstények szempontjából más célok is ide tartoznak: korábban vele párosodott hímek segíhetnek a nôsténynek felnevelni az utódokat, és másodszor, "hímek, amelyek párosodtak egy nôsténnyel, nagy valószínūséggel nem bántják annak kicsinyeit".
Az Atlasz hegységben, Marokkóban, nehéz életkörülmények között élô Barbary makákó majmok példája mutatja, milyen hasznos, ha más hímek is segítenek az utódgondozásban. A nôstények rövid ideig tüzelnek, a fent említett élénkvörös duzzanatot mutogatva. "Egy nôstény az intenzív idôszakban 17 percenként közösül, a csapat mindegyik felnôtt hímjével legalább egyszer párosodik." David Staub kutató, aki ezeket a fôemlôsöket tanulmányozta, úgy következtet, hogy ez a promiszkuitás segíti az utódok fennmaradását, mert több hím hordozza és védi mindegyik kicsit, és ami a legfontosabb, melegen tartják ôket a hideg hegyi szélben. Mindegyik hím több különbözô utód gondozásában segít, így azoknak nagyobb az esélyük a túlélésre.
Másrészt ha a nôstény nem mutatja ki, mikor van ciklusának intenzív szakaszában, ez is elônyös egyes fôemlôsfajok számára. Egyedüli nôstények, mint az orangután esetében, és az egy hím által uralt nôsténycsoportok tagjai a számukra domináns hímmel párosodnak, de másokkal is közösülhetnek, ha más csoporthoz tartozó, ismeretlen hímekkel találkoznak. Nem biztos, hogy a nôstény párosodni akar ezekkel a más hímekkel, ezért nem tanácsos kimutatnia, mikor éppen "tüzel". A nôk szintén nem mutatják semmi külsô jelét annak, hogy az ovulációs ciklus éppen melyik fázisában vannak. Mindkét leírt stratégia elônyös lehet tehát átfogóbb kapcsolatok létrehozására, akár a fôemlôsök egy csoportján belül, akár két különbözô csoport között.
1986 végén tartották a Chicagói Tudományos Akadémián a csimpánzokról szóló elsô fontosabb nemzetközi konferenciát A csimpánzok megértése címmel. Ezen biológusok, antropológusok, pszichológusok és fôemlôsökkel foglalkozó kutatók egyaránt részt vettek. Abból a szempontból, hogyan könnyítik meg a csimpánzcsoportok közti kapcsolatteremtést a szexuális jellegū találkozások, nagyon hasznos volt Nancy Thompson munkája. Afrikában dolgozott törpe csimpánzokkal. Egy ízben éppen az erdô egy bizonyos pontján tartózkodott, mikor törpe csimpánzok két különbözô csoportja találkozott ott. Mindannyian felmásztak egy nagy fügefára és tömeges közösülésbe kezdtek. A kutatónô megjegyezte: "Ha a viszontlátás élménye ezt jelenti a törpe csimpánzok számára, azt hiszem, fantasztikus, ahogyan sziát köszönnek egymásnak."
Az állatok között a párosodás módjai a többférjūségtôl a monogámián át a többnejūségig terjednek. A biológusok csak jelenleg kezdik megérteni azokat a tényezôket, amelyek befolyásolják, melyik fajnak melyik mód miért megfelelôbb a másiknál. Lényegében mindez azon a komplex kölcsönhatáson alapul, amely az alapvetô genetikai struktúrák és a faj élelemszerzési, túlélési stratégiája között lép fel. Például a madarak esetében, mivel a nôstény a testén belül hordja a tojásokat, úgy tūnik, hogy a hím nyugodtan elhagyhatná és újra párosodhatna, ha akar. A legtöbb fajnál azonban a hím a nôsténnyel marad. Annak az oka, hogy a legtöbb madárfaj legalább egy költésidôszakra állandó párokat alkot, az, hogy a tojások melegen tartása a meghosszabbított költés ideje alatt, és a kikelt kismadarak állandó etetése két felnôtt madár együttmūködését igényli.
Fôemlôs ôseink számára a szex a csoporton belüli összetartást erôsítô mechanizmussá vált. A korai hominid társadalomban a nôstények végezték a napi élelemgyūjtést, a hímek pedig az esetenkénti nagy vadászatot. Mivel átvették a fôemlôsök szexuális kultúráját mint összetartást és nemzést szolgáló mechanizmust, a szexualitás általában hozzájárult a csoport összeforrásához, együttmūködéséhez. Ennek az élelem megosztása és a szexualitás közti kapcsolatnak a fontosságát senki sem világította meg olyan jól, mint Richard Leakey, Mary és Louis Leakey híres team-jének a fia, ôk fedezték fel Olduvai Gorge-ban elôemberek nyomait. Richard Leakey így ír: "Nagyon valószínū, hogy a felfokozott emberi szexualitás érzelmi kötôanyaggá alakult.. a Homo sapiens kivételes módon egymástól függô gyereknevelési kötelékében. Ha ôseink nem fedezik fel a gyūjtögetés és vadászat élelemmegosztó ökonómiáját úgy hárommillió éve, mi nem lennénk sem olyan intelligensek, sem olyan érdeklôdôk egymás szexualitása iránt, amilyenek ma vagyunk."
Automatikus születésszabályozás
A természet stratégiája
Ma már nyilvánvaló, hogy stressztôl szenvedô anyáktól nem származnak olyan gyermekek, akik kiegyensúlyozott egyéniséggé nônek fel, békében belsô világukkal és külsô természetes környezetükkel. Pszichiátrikus és szociális tapasztalatokról szóló tanulmányok újra és újra bizonyítják ezt. Való igaz, hogy esetenként valóban bizarr stressz nyomán "zsenik" születnek, vagy más aberráns (rendellenes) viselkedésū egyéniségek, akik kirínak és akiket elismernek, de ilyen személy ritkán végez olyan valóban értékes tevékenységet, amely hozzájárul az adott csoport többi tagjának életéhez. A legtöbb állatfajnál - kivéve az emberi állatot - a stressz az anyában automatikusan megakadályozhatja a foganást, és ami még meglepôbb, véget vethet egy már létrejött terhességnek.
Itt csak néhány példát ragadhatok ki annak illusztrálására, hogyan is mūködik ez. Leginkább Wolfgang Wickler, a jól ismert európai etológus mūvébôl idézek, amelynek címe: The Sexual Code: The Social Behavior of Animals and Men (A szexuális jelrendszer: állatok és emberek szociális viselkedése). A túlnépesedés, a csoporton belüli agresszió, túlságos hideg, még az alultápláltság is és ehhez hasonló helyzetek képesek olyan stresszt okozni, amelyre "jellemzô, hogy a mellékvesekéreg több hormont választ ki, mint egyébként, és emiatt a testben kevesebb lesz a növekedési, a pajzsmirigyserkentô és a szexuális hormon, mint normális állapotban". Fôleg egereken, patkányokon, nyulakon és cickányokon tanulmányozták azt a folyamatot, ahogyan ez a jelenség a népesedésre hat, mert ezeket az állatokat könnyū fogságban tartani és könnyen párosodnak.
A cickányok különösen fontosak a tanulmányok során, mert jól látható jeleit mutatják annak, ha stressz nehezül rájuk, míg más állatoknál csak ôket megölve és szerveiket megvizsgálva tudják bizonyítani a stressz jelenlétét. Ha a cickány izgatott, a farkán feláll a szôr és az egész farok kefeszerūvé válik. Normális esetben a szôr lesimul és a farok vékony és sima. Azok a fiatal állatok, akik gyakran láthatók a stressztôl felborzolt farokkal, sokkal lassabban nônek, mint azok, akik zavartalan környezetben élnek. Ha az állat farka az idô 60 %-ában borzas, "elveszíti testtömegének harmadát néhány napon belül". A felnôtt cickányok ezt rövid idô alatt visszanyerik, de az ilyen mértékben megzavart fiatal állatok sohasem érik el normális súlyukat. Ha a farok az idô nagy részében borzas, a cickány elpusztul.
Továbblépve a tanulmány szexuális aspektusaira, Wickler megállapítja, hogy azokban a fiatal cickányhímekben, "amelyeknek a farka a húsz óra több mint 40 %-ában borzas, a heregolyók nem jutnak keresztül a lágyékcsatornán a herezacskóba, ahogyan normális esetben tennék, hanem a testben maradnak". A herezacskó bôre sem sötétedik meg. Ha az állatokat biztonságos környezetbe helyezik, egy hétbe is beletelik, mire a herezacskó megsötétedik és a heregolyók a helyükre kerülnek. A cickánynôstények egyszerūen nem hoznak létre utódot, ha a farkuk szôre a nap felében borzas.
A vadnyulak jó példák arra a jelenségre, amelyet Bruce-effektusnak neveznek. Például ha egy idegen hím nyulat tesznek egy már fogant nôstényhez, a hím szaga egymaga kiváltja az abortuszt. "Az embriók megtermékenyített petesejtjei, amelyek az anyaméhben már fejlôdésnek indultak, elpusztulnak." Ez egészen a szülés elôtti pár napig megtörténhet. Wickler szerint az új-zélandi vadnyulak közt a terhességek több mint fele így végzôdik.
A Biological Mechanisms of Population Regulation (A népességszabályozás biológiai mechanizmusai) címū könyv másik kiváló forrása azoknak a természetes stratégiáknak, amelyek az utódok számának csökkentésére irányulnak. A túltömegesedés okozta stressz agresszív interakciókhoz vezet. Ezeknek az interakcióknak az eredménye "csökkentett hormonkiválasztás és a mellékvesekéreg fokozódó tevékenysége", amelyek így korlátozzák az utódnemzedék létrehozását. Ezenkívül "a népsūrūség csúcsidôszakaiban a reproduktív funkció teljesen megszūnhet, míg az alacsony népsūrūség éveiben a fiatalok végig érettek lehetnek a tenyészidôszak folyamán".
Párzás és szexuális reprodukció
Számos különbözô esettanulmányra támaszkodva Wickler bebizonyítja, hogy "a közösülés nem kapcsolódik feltétlenül a szexuális reprodukcióhoz". Sok halfaj akárhol lerakja ikráját és kibocsátja spermáját és továbbúszik, a véletlenre bízva, hogy a sperma eléri-e az ikrákat. Másrészt meg a "pillangóhal" az élôvilág azon kevés faja egyikének bizonyul, amely állandó monogámiában él. Ennek az az oka, hogy ez a hal nagyon kicsi, mégsem nagy csoportokba verôdve úszkál, ahogyan az apró halak többsége teszi. Ögy nagyon nehéz a hatalmas óceánban másik pillangóhalra bukkannia a párosodáshoz. Ha egyszer ketten egymásra találnak, együtt is maradnak, mert lehet, hogy sohasem akadnának más párra.
A monogámia másik szembetûnô példája a szürke ludak között a párok kialakítása. Ez a monogámia élethossziglan tart, alapja a "módosított agresszió". Amikor a fiatal gúnár párt keres, a nôstényt, amely felkeltette figyelmét, ūzôbe veszi, utánaúszik. Közben lesi, mikor futhat el és támadhat meg más gúnárokat, hogy bemutassa, milyen bátor és erôs. Miután elūzte a másikat, dicsôségesen visszatér kiszemelt párjához, aki szintén átveszi a hím izgatottságát és bemutatják a híres "diadalszertartást". Ennek keretében meghajtják nyakukat, fejüket hol leeresztik, hol felkapják, mintha támadni akarnának, de a fenyegetéseket egymás mellé irányítják és hangosan, pergôn gágognak egymásnak. Ögy kezdôdik az élethossziglani kapcsolatkötô szertartás. Ezt követôen minden év tavaszán megújítja a kapcsolatát a pár. Mindegyik összecsapás után visszatér diadalittasan a hím, mindent elmesél a nôsténynek. Mi több, a nôstény elmegy és arra csábít egy idegen hímet, hogy kergesse ôt. Odacsalja a párja közelébe, aki diadalmasan elūzheti a betolakodót. Láthatjuk, hogyan tartja fenn a kötôdést az agresszió ebben az élethossziglani monogám kapcsolatban, amelyre csak néhány példa van az állatok birodalmában. Az emberek között is a párok gyakran használják ezt a stratégiát, így próbálva fenntartani a kapcsolat intenzitását.
A monogámia nem emelkedik szükségszerûen más kapcsolatformák, pl. a poligámia vagy idôszakos kapcsolatok fölé. Ezeknek a típusoknak mindegyike "megfelel a tipikus létfeltételeknek, az adott idôszaknak, a vizsgált faj körülményeinek. A folyamatos monogámia átmeneti állapot lehet" bármely faj evolúciója során. Wickler a továbbiakban kijelenti, hogy az emberek közötti házasság jelenlegi különbözô formáiról nem mondható, hogy valamelyik "biológiailag helyes" vagy "helytelen". Ami számít, az az, hogy vajon "a kérdéses házassági forma illeszkedik-e az adott törzs vagy nemzet életének átfogó struktúrájához".
Mûve megírásával Wickler fô célja az volt, hogy az átlagembert segítse ennek felismerésében: nincsen olyan "természeti törvény", amelyet minden embernek követnie kell, mikor párkeresésre és utódnemzésre kerül a sor. Elôszavában így ír: "A Humanae vitae enciklika hatására íródott ez a könyv. Mert ez az enciklika tisztán megmutatja, hol elégtelen a teológiai tudás a természetrôl és miért gyanúsak az utasítások, amelyeket a természeti törvények égisze alatt ad." A pápának ez az enciklikája újra megerôsítette azt az alapvetô katolikus álláspontot, hogy közösülés csakis utódnemzés céljából történhet, mert ez a "természeti törvény". Wickler könyvét mindenkinek el kellene olvasni, aki ebbe a csapdába esett. Wickler néhány fejezetet annak szentel, hogy a szex kötôdést erôsítô természetét bemutassa, majd így összegez: "Amint láttuk, az, amit általában a párosodás elôjátékának neveznek, gyakran nem törekszik új élet létrehozására, hanem hogy egy pár tagjait még szorosabban összekösse. Egy kezdeti vagy teljességig vitt közösülési aktus még mindig szolgálhatja ezt a célt, még ha az ejakuláció, a sperma kibocsátása a nôstény ivarútjaiba el is marad."
Az állatok viselkedésének különbözô példáit hozza fel itt. Az indiai repülô kutyánál csak három-hét közösülés után lép fel ejakuláció. Néhány majomfaj, mint például a rézus vagy a pávián szintén többször kell hogy közösüljön, mielôtt az ejakuláció bekövetkezhetne. Ez az, amiért a domináns hím pávián hagyja, hogy háremjének tagjai más, alacsonyabb rendū hímekkel is közösüljenek. Ez erôsíti a csoportbeli kapcsolatokat, mert az aktus után a hím szalad és "reprezentál" a vezetônek. A vezetô csak rövid ideig aktív, hogy biztosítsa a szükséges szociális elégedettséget. Wickler hozzáteszi, hogy a klasszikus görögországi játékokban "a fiatal versenyzôk közül kivált gyôztesnek állítólag szintén megvolt az a joga, hogy kiengesztelô anális (végbélbe) közösülést végezzen legyôzött riválisával". Ez két példa arra, hogyan szolgálja a közösségen belüli összetartást a szexuális tevékenység. Alább további példákat hozok különbözô emberi kultúrákból, de elôbb idézni akarom Wickler nagyon fontos összegzését a könyve végérôl, mert ez mindenkinek segíthet, aki "természetesen" próbál élni, hogy túllépjen azon a zūrzavaron, hogy az élet szexuális aspektusait illetôen mit "illik" tenni:
"A teológia megmutatta, hogy alkalmatlan annak meghatározására, mi természetes és mi természetellenes a szerelmi életben... A házassági aktus morális volta nem minden egyes alkalom potenciális termékenységétôl függ, hanem a kölcsönös szerelem kívánalmaitól annak teljességében. Következésképpen mindenki saját felelôsségére alakítja szerelmi életét, és a házaspár önmaga dönti el, melyik módozatok elfogadhatók a számára, és ezek a módozatok minden házasságban mások lehetnek. Mi több, mindenkinek önállóan kell eldöntenie - ismét annak ismeretében, hogy egy-egy házasságban mit kíván meg a kölcsönös szerelem -, hogy mi engedhetô meg számára házasságon kívül az ún. flörtölés mint szociális kapcsolat terén. Mindkét esetben számolni kell a társadalom azon tagjaival is, akiket ezek a döntések többé-kevésbé érintenek - ami nem könnyíti meg a kérdést."
Eredeti cím: Dolores LaChapelle: Sacred Land, Sacred Sex, Rapture of the Deep.
Nyelv: angol
Eredeti méret: a fordítás kissé rövidített
Forrás: Sacred Sex c. fejezet, 250-268. oldalak
Fordította: S.K. (A Soros Alapítvány támogatásával)
Környezeti Nevelés
Víz fölött - víz alatt. Információk, tananyagok és kísérletek a környezet felfedezéséhez és megóvásához gyerekeknek
Környezeti nevelési báziskönyvtár (Selyemgombolyító): 502[37] B 55
Berger, Claudia - Krisch, Nadja - Prader, Ursula: ber Wasser - unter Wasser. Arbeitsmappe für Kindergarten, Volksschule, Hauptschule und Understufe der AHS Víz fölött - víz alatt. Információk, tananyagok és kísérletek a környezet felfedezéséhez és megóvásához gyerekeknek Wien : ARGE Umwelterziehung in der ÖGNU, 1991. - 71 p., ill. ISBN 3-900-717-09-5
KIKNEK SZÓL
Óvodáknak és az általános iskola alsó és felsô osztályainak.
TARTALOM
Földünk alapeleme a víz, nélküle nincsen élet, mégsem értékeljük eléggé. A víz elôfordulása, tulajdonságai, és alapvetô fontossága ma már közismert. A munkafüzet (egyes fejezeteiben rövid, elméleti bevezetô után számos javaslat található, hogy a közös megfigyelésekkel, kísérletekkel, játékokkal, beszélgetésekkel vagy a munkafüzet segítségével a témát közösen megvitathassuk, megtanulhassuk.
A víz jelentôségét ismét tudatosítani kell a gyermekben, és megteremteni a lehetôséget, hogy a vizet, mint sokrétū elemet és jelenséget megértse és megszeresse. Ehhez segítenek a fejezetenkénti csoportos játékok, szemléletes rajzos ábrák, verses magyarázatok, ábra-kiegészítések, és az otthon elvégezendô, igen hasznos kísérletek. A kísérletek nemcsak az anyag befogadásában segítik a gyermekeket, hanem az ember által kialakított káros környezeti állapot helyreigazításának nehézségeirôl és lehetôségeirôl is ismeretet adnak. A könyv olvasmányos, érdekes, leköti a gyermek figyelmét. Hat nagy tartalmi fejezetre osztható, melyeken belül az alapfejezetek a tanár egyedi tanítási stílusa szerint felcserélhetôk, kiegészíthetôk, adott esetben elhagyhatók.
IDÔIGÉNY
Fejezetenként minimum két kísérlet található, a könyv lehetôvé teszi az egyéni ütemtervet.
ESZKÖZIGÉNY
A kísérletekhez szükséges anyagok a kísérletek ismertetésénél részletesen megtalálhatóak.
FEJEZETEK
- A víz tulajdonságai: A víz színtelen; Szimatjáték; A víz megjelenési formái; Milyen állapotaiban találjuk a vizet a természetben; A vizek múzeuma; Megtanulunk egy képletet; Csoportos képfestés; Vizizenekar.
- Nincs élet víz nélkül: A víz felhasználása a háztartásban; Vízfelhasználás az iparban és különbözô mesterségeknél; A víz kimutatása gyümölcsökben; A növényeknek és állatoknak is szükségük van vízre; Vízveszteség; A mindennapi vízszükséglet; A kis herceg; Korábban; Az esô; Te mit gondolsz?; Vízfelhasználási modell.
- A víz körforgása: Párologtatás; Cseppfolyósítás; A párolgás felgyorsításának feltételei; Az esô teszi; A víz kimutatása krumpliban; Cserepes növények (az orgona ág vizet ad le); Esik az esô; Források az osztályteremben; Esô és talajvíz; Egy esôcsepp meséli; A vízkörforgás; Mit jelent a forrás megértése; Szivárgó víz; Egy forrás megértése; Hogyan kerül a víz a házba
- Vízszennyezettség: Szennyezett vízbôl is meg tudnak élni a növények?; Az olajprobléma; Toll az olajfoltban; Hóteszt; Egyes emberek...; Út az ivóvízhez; Savvizsgálat lakmusszal/vöröskáposztával; Indikátorok; Savhalál vízben; Hogyan tartsuk tisztán a vizet?/Vízspórolás.
- Öntisztulás: Táplálék körforgása vizekben; A növények szállítják az oxigént; Baktériumok és a termôtalaj; Vízteszt baktériumokra és termôtalajra; A malompatak titka; Mi történik a szennyezett vízben?
- Tisztítás: Olvasnivaló; Mosás; Megpróbáljuk a szennyezett vizet megtisztítani; A szennyvíz kimutatása szūrô segítségével; Mini-tisztítóberendezés; Tisztítás tisztítóberendezéssel.
- A víz mint élettér: Vizek; Tavacska és virágai, állatai; Hogyan ismerjük meg játékosan az állatokat; Michael felfedezése; A béka; Egy béka kifejlôdése; Békalendárium; Békakoncert; Az utcai átkelés különösen veszélyes a békák számára; Merítôháló; Vízalatti nagyító; Táplálékláncok; Tavacska uborkásüvegben.
- További ötletek és utalások: Iskolai tavacska; Folyóvizek; Játék; Közmondások; Irodalmi ajánlások
MAGYAR NYERDFORDÍTÁS
Nincs
Förster Anita ismertetése
(A Soros Alapítvány támogatásával)
Agora tartalomjegyzék
@GORA elektronikus magazin [email protected] http://www.zpok.hu/@gora heti e-mail változata: AGORA HÍRLEVÉL -- 1998.06.20-26. -- tartalom:
HÍREK
# Vegyi katasztrófa az Ohio folyónál
130 ezer liter formaldehid ömlött ki egy kisiklott vonatból
# Ellenôrzött fegyvereladás az USÁ-ban
Tavaly hatvankilencezer vásárlótól tagadták meg a fegyvereladást
# Leonardo da Vinci csaknem 18 ezer fiatal európait mozgósít
Az Európai Bizottság 29.7 millió ecu-t hagyott jóvá szakképzésre
# Európai esélyegyenlôség -- jelentés
Az EU Bizottság 1997. évi jelentése a férfiak és nôk esélyegyenlôségérôl
# A Biwater megpróbálja elfojtani a közvélemény hangját
A nemzetközi óriáscég nem kér az Interneten megjelenô kritikákból
ÓH, DICSÔ TERMÉSZET!
# 6 millió forint büntetés -- védett madarak csempészetéért
12 millió Ft eszmei értékû madarat akartak kicsempészni a határon
# Partifecske-vész
A Tisza mentén fészkelô partifecske-párok száma idén harmadára csökkent
NÉZZÜK, MIBEN ÉLÜNK!
# Szeméthegyek Kínában
A gyors gazdasági növekedés mellékhatása a hulladékok felhalmozódása
TÁRSADALOM
# Sorkatonák vagy zsoldosok?
A sorozott és az önkéntes hadseregrôl rendeztek tanácskozást
