15. szám

(II. évf., 1997 okt. 29.)

Tartalom

E számunk a tavaszi Balaton Bulletin hetedik tanulmányát közli.

1. Benjamin Hunnicutt: Kellogg's kísérlete a szabadidõ növelésére

Benjamin Hunnicutt történész, a Work Without End [Vég nélküli munka] c. könyv írója, éveket töltött a Kellogg's vállalatnál végzett kutatómunkával, mely vállalat egyedülálló kísérletet tett a munkaidõ rövidítésére. Munkások százaival beszélt; sokuk szerint a több szabadidõ kreativitást és szabadságot eredményezett.

Mellékletként terjesztjük "idõsebb testvérünk", a háromhetenként megjelenõ Gaia Sajtószemle idegen nyelvrõl fordított anyagait (most a 318. számét).

Cikkek, dokumentumok

1.

Benjamin Hunnicutt: Kellogg's kísérlete a szabadidõ növelésére

Benjamin Hunnicutt történész éveket töltött a Kellogg's vállalatnál végzett kutatómunkával, mely vállalat egyedülálló kísérletet tett a munkaidõ rövidítésére. Munkások százaival beszélt; sokuk szerint a több szabadidõ kreativitást és szabadságot eredményezett. Hunnicutt, aki a Work Without End [Vég nélküli munka] c. könyvet írta, most rendezi könyvalakba a Kellogg's cégnél gyûjtött tapasztalatait. A könyvet a Temple University Press fogja kiadni. Ez a cikk eredetileg az IN CONTEXT 37. számában jelent meg (1994, tavaszi szám, 34. o.).

1930. december elsején, a nagy világgazdasági válság kezdetén W. K. Kellogg a hagyományos napi 3x8 órás mûszakot 4x6 órásra cserélte fel Battle Creekben, Michigan állam egyik gabonaüzemében. Ettõl kezdve - jelentette ki W. K. - a kukorica- és búzapelyhet terményeit egy lelkiismeretes vállalat fogja termelni, ami kész arra, hogy kivegye részét a gazdasági pangás elleni harcból. Azzal érvelt, hogy egy teljes mûszakot beillesztve 30 %-kal több munkahely keletkezik, amire igen nagy szükség volt a városban.

A Kellogg's hatórás munkanapja azonnali sikert aratott, s felkeltette a nemzeti hírközlés és a Hoover kormány figyelmét. Országszerte kiemelkedõ üzletemberek és munkavezetõk, Battle Creekben pedig helyi vezetõk és munkások támogatták a kezdeményezést. Az egész világ elgondolkodott azon, hogy Kellogg kísérlete a válságból való gyakorlati kivezetõ utat ajánlott, s annak a ténynek a fényében, hogy a munkaórák száma már több mint egy évszázada folyamatosan csökkent, szinte biztosan elõrevetítette a jövõt.

W. K. és helyettesei hittek abban, hogy a hatórás munkanap forradalmasítja az ipart, mert a munkások életének súlypontja áttevõdik a pénzszerzésrõl a szabadságra. A jóléti kapitalizmus igazi csodája tûnt ezáltal elõ: a szabadidõ meghosszabbítása. A W. K.-hoz hasonló felvilágosult kapitalisták irányítása alatt a javak cseréje, a szolgáltatások és a szabadpiaci munka nem feltétlenül végzõdne esztelen fogyasztással vagy az emberek és az erõforrások vég nélküli kizsákmányolásával. Az emberek inkább felszabadulnának az egyre növekvõ bérek és a rövidebb munkaidõ hatására, elérve a végsõ szabadságot, melyet a Függetlenségi Nyilatkozat ígért.

A válság évei alatt a hatórás munkanap Kellogg reményei szerint mûködött. Állások teremtõdtek. A munkások boldogok voltak, hogy több szabadidejük van, különösen azért, mert heti bérük csak kicsit lett kevesebb. Az elsõ évben hét órát fizettek a hatórás munkáért, de a második évben a fizetés ismét a nyolcórás munkanap névleges értékére emelkedett.

A termelékenység magas volt az új technológia bevezetésének és a Kellogg-féle munkaösztönzés hatására. Összefoglalva, a Kellogg's vezetõsége megosztotta a megnövekedett termelékenység hasznát a munkásokkal, szabadidõ formájában.

Családi és közösségi élet

Jól tudjuk, mi volt a munkások véleménye a rövidebb munkaidõrõl. 1932-ben az Egyesült Államok Munkaügyi Minisztériumának Nõi Osztálya megfigyelõ csoportot küldött ki Battle Creekbe, hogy kikérdezzék a Kellogg's nõi munkásait. Az eredmény szerint a munkások 85 %-a jobban szerette a hatórás mûszakot, elsõsorban azért, mert több idõ maradt családi dolgokra, a háztartásra és pihenésre, és mert munkát adott néhány munkanélkülinek.

A Kellogg's nõi munkásainak nagy része a "szabadság" szót vagy e szóhoz szorosan kapcsolódó kifejezést használt, amikor összehasonlították a nyolcórás mûszakot a hatórással.

A második leggyakrabban használt szócsoport az irányítással és birtoklással volt kapcsolatos; a nõk ezeket a szavakat használták; "az én munkám", "az én idõm", "a magamra szánt idõ", "feljogosít". Többen elmondták, hogy életük a kényszerû szolgaságból a szabadság és irányítás felé tolódott el.

Más interjúk és felmérések is megerõsítik a Nõi Osztály felmérésének eredményeit.

Susan Smith [álneveket használok az interjúalanyok magánéletének védelmében], a Kellogg's alkalmazottak egyikének számára a munka soha nem volt központi tevékenység. A hatórás munkaidõ lehetõvé tette, hogy gyorsan végezzen a házi munkával, s a hátralévõ idõt számára igazán értelmes tevékenységgel töltse ki: olvasással, sétával, írással. Önmagát képezte, szabadidejében frissen tarthatta elméjét és szellemét egyaránt, és részt vett közössége életében is.

Sok nõ tehernek tartotta a rutinszerû, ismétlõdõ házi munkákat, de szerettek befõzni, varrni, kertészkedni vagy egyéb házkörüli tevékenységet folytatni, amelyek számukra a 19. századi mesterségeket idézték.

Josephine Isley lelkesen mesélt arról, hogyan fõzött be otthon a Kellogg's cégnél töltött elsõ idõkben. "Az egész család élvezte a munkát." Az otthoni munkának más hangulata volt, mint annak, amit a cégnél végzett. Természetesen a befõzés nehéz volt - néha a fiait is bevonta -, de gyümölcsözõ tevékenységnek bizonyult, mely sok fontos, nem anyagi természetû haszonnal is járt; a legfontosabb közülük, hogy a család együtt csinált valami értelmeset. "A fiaim megnyíltak, szabadon beszéltek, ilyenkor voltunk leginkább családként együtt. Jobb szülõnek éreztük magunkat ettõl."

Szembeállította ezeket az összetett tevékenységeket az "ostoba" pihenéssel (TV, videojátékok), mely a modern foglalkozásokkal együtt elveszi az idõt a családi tevékenységektõl.

George Howard azt írta, hogy "a hatórás munkaidõ lehetõvé tette apámnak, hogy négy fiával lehessen, akik abban a korban jártak, amikor ez fontos volt".

A rövidebb mûszak a munkát is megváltoztatta. Roberta Babcock: "Akkor mentem nyugdíjba, amikor eltörölték a hatórás mûszakot... de a barátaimmal való beszélgetések során, akik még ott dolgoztak, az derült ki, hogy többé-kevésbé elvesztették érdeklõdésüket, és nem várták a munkát, mint ahogyan mi mindannyian vártuk, míg hatórás munkaidõ volt. Továbbá sokkal oldottabb volt a hangulat, nem volt az a feszültség, ami nyolcórás mûszakot jellemezte. Mindannyian örültek a több fizetésnek, de érezték, hogy nem éri meg az állandó vitát."

Mint munkások elõzõ generációi Európában és az Egyesült Államokban, a Kellogg's-nál dolgozó nõk is erkölcsi tettnek látták a rövidített munkaidõt, mely azt jelképezte, hogy szívesen megosztják jó sorsukat másokkal. Azokat, akik nem támogatták a hatórás politikát, "pénzéhes disznók"-nak nevezték.

Habár nincs összehasonlító adat férfiak részérõl a 30-as évekbõl, bizonyíték van rá, hogy támogatták a kezdeményezést. A 30-as, 40-es években tett üzemi szavazások mellett, melyekben a férfiak 3/4 része a hatórás mûszak mellett szavazott, a még élõ férfiakkal készült interjúk is ezt bizonyítják. Akik még emlékeznek a 30-as évekre, elmondták, hogy csaknem teljes támogatásra talált az ügy az üzemben, s az ellenzõket kinézték maguk közül.

A közösségi élet megerõsödött és nyíltabbá vált. Habár nincs pontos adatunk az akkori könyvtárak és szórakozóhelyek látogatottságának változásáról, 500, a 30-as években Battle Creekben élõ emberrel készült interjú és egy 1932-es nõi felmérés azt mutatja, hogy megerõsödtek azok a hagyományos intézmények, melyek akkor virágoznak fel, amikor az embereknek szabadidejük van: amatõr sportklubok, bárok, egyházak, közösségi szolgálat.

A hatórás mûszak új lehetõséget jelentett arra is, hogy a hagyományostól eltérõ dolgokat csináljanak. Felnõttek jártak iskolába, mert érdekelte õket az önfejlesztés, a mûvészetek vagy egy jobb állás lehetõsége. Az emberek a városba jártak. Sokat beszélgettek arról a lehetõségrõl, hogy valami újat alkothatnának.

Háború utáni változás

1938 után a Kellogg's vezetése kedvetlenné vált a rövid mûszakkal kapcsolatban, és elkezdte megvonni a támogatást. Ez részben azért történt, mert a szakszervezet minden munkásnak hatórás mûszakot követelt; bizonyos osztályokon, ahol nagyon rugalmasan kellett az idõt beosztani, mindaddig megmaradt a nyolcórás munkaidõ.

Minden munkással nõtt a kiadások összege is. A vezetés megpróbált arányos nyugdíjat, biztosítási segélyeket és más támogatásokat adni, de a szakszervezet sürgette az emeléseket. Egy másik tényezõ volt, hogy Kellogg átadta az üzem vezetését Watson Vanderploegnak, egy chicagói bankárnak, aki nem osztotta Kellogg filozófiáját a jóléti társadalomról.

Teljesítvén Franklin Roosevelt háborús intézkedését a hosszabb munkahéttel kapcsolatban, a Kellogg üzemben visszaállították a nyolcórás mûszakot a II. világháború elején. A szakszervezeti nyomásra azonban a vezetés kelletlenül megígérte, hogy a háború befejezése után visszatérnek a hatórás rendszerre.

A háború után a vezetés megpróbálta meggyõzni a munkásokat, hogy továbbra is nyolcórás mûszakban dolgozzanak. A bõkezû pénzbeli ösztönzések és a cég nyomása sem gyõzték meg a dolgozókat, akik 1945-ben, majd 1946-ban is 3/4 részben a hatórás mûszakra szavaztak.

A vezetés ragaszkodott hozzá, hogy "akik akarnak", hosszabb ideig dolgozhassanak. Így megosztották a munkásokat. Az idõsebb szakmunkások szívesen dolgoztak többet több pénzért, és kevésbé akarták megosztani munkájukat. Ez a csoport koalícióra lépett a vezetéssel, hogy kikezdjenek azokkal, akik a hatórás mûszak mellett voltak. Ezt elsõsorban azzal érték el, hogy megpróbáltak mindenkit rábeszélni arra, hogy velük együtt a nyolcórás munkanapra szavazzanak. A "szükségességet" abszolút és változatlan valóságként kezelték, a "teljes munkaidõt" fontosnak, a "pihenést" pedig feleslegesnek tartották.

A munka romantizálása

A Kellogg's vezetõsége az üzleti management új, "emberi kapcsolatok" nevû technikáját üdvözölve megpróbálta meggyõzni a dolgozókat, hogy a munka az élet értelme, és önmaga miatt fontos. Az idõsebb férfi munkások támogatták a vezetést, s a munkát ideális életcélként és szervezõ elvként állították be. Néhányan heroikus és mitikus magasságba emelték a "Munkát".

A gazdasági válság és a 40-es évek alatt a Kellogg's alkalmazottai a bérek emelkedésével csökkenõ szükségrõl beszéltek, arról a lehetõségrõl, hogy az ember "eleget" kap vagy "túl sokat", s hogy képes megosztani a munkát. A "szükségességrõl" mint nem-anyagi értékrõl beszéltek, ilyeneket mondván: "szükségem van több pénzre, de még inkább szükségem van az otthon eltöltött idõre."

Az 1990-es évek után azonban a nyolcórás mûszakban dolgozók többsége már nem ezt vallotta, hanem azt, hogy a pénz az egyetlen igazi jutalma a munkának. Ragaszkodtak hozzá, hogy mindig legyen elég munkájuk nyolc órára. A rövidebb mûszakot kevesebb pénzért "butaságnak" és "hülyeségnek", "elfecsérelt idõnek" tartották, s "gyenge lányokhoz", "lusta emberekhez" és "háziasszonyokhoz" illõnek, akiknek nincs is igazán szükségük a munkára, vagy nem képesek felmérni a Munka komolyságát.

Ez a kérdés nemekre és osztályokra osztotta a munkásokat. A pihenést egyre inkább nõies dolognak tartották. A településen elismert, hatalommal, státusszal rendelkezõ emberek helyzete megingott, mikor az élet más részei - szabadidõ, közösség, család - követelték szerepüket és jelentõségüket a munkások életében, részt kérve idejükbõl és lojalitásukból.

Ha az emberi élet legfontosabb része a munkán kívül van, akkor ki irányítja? Hagyományosan a nõknek van nagyobb hatalmuk otthon és a közösségben. Így az idõ feletti vita a hatalomért való küzdelemmé vált azok között, akik a munka központi szerepét vallották, illetve akik a kultúra más részeinek fontosságát hirdették.

A hatórás liberálisok

Az 1950-es és 60-as évek végén a hatórás részlegek közül több szavazott a nyolcórás mûszakra. De a többi részleg összefogott s kölcsönösen egymást védõ, egymásért harcoló csoporttá váltak. 1960 után a hatórás mûszakban dolgozók többsége nõ volt.

A hatórás liberálisok azt hitték, hogy a munka történelmi csatáját vívják a munkanélküliséggel. A helyi szakszervezet feladta ezt a harcot, s olyan politikusokat támogatott, akik nemzeti szinten ígértek több állást a munkanélküliség felszámolása érdekében. De a liberálisok még mindig helyi problémaként beszéltek a munkanélküliségrõl; a munkanélküliek elbocsátott barátaik, szomszédaik, rokonaik voltak.

Az elsõdleges ok, amiért a liberálisok dolgoztak, a szükségszerûség volt. Ennek ellenére ez a csoport továbbra is kitartott amellett, hogy lehetséges eleget keresni a rövid mûszakkal is egy mérsékelt életvitelhez. A pénz és az idõ egyensúlyáról is beszéltek, amit a munkaidõ csökkentésével lehet elérni.

Ez a csoport abban is reménykedett, hogy a rövidebb munkaidõ újjáéleszti az otthonokat és a közösségeket. Ha a család több idõt töltene otthon a munkanap megrövidítésének következtében, több energia juthatna az otthonteremtésre, a házi munka megoszlana, és az otthonteremtés jótékony része kihangsúlyozódna. Az otthon és a szomszédság fontossága nõne a gyárak, üzletek, áruházak fontossága helyett.

Az 1950-es évek végére a maradék liberálisok nemcsak vesztésre álló csatát vívtak a Kellogg's vezetõségével és az idõsebb szakemberekkel, hanem a betolakodó tömegkultúrával is szembenéztek. A 40-es és 50-es évek alatt a fogyasztás kulturális erõvé növekedett országszerte. Battle Creekben a munkások nagyobb ellenállást tanúsítottak, mint máshol, elõször nem akarták feladni szabadidejüket azért, hogy az új dolgok vásárlásának kelepcéjében "éljenek".

Az 50-es évek után azonban a tömegszórakoztatási eszközök, a rádió és a TV uralomra jutottak a szabadidõ felett. Passzív fogyasztói kultúra kezdte átvenni a hagyományos aktív, gyakorlati és kreatív kultúra szerepét. Miért mennénk el megnézni a baseballozó nõket, amikor televízión megnézhetjük a Detroit Lions csapatát? Miért fõznénk be, mikor készen kaphatók a befõttek az áruházakban? Miért csináljunk bármit is szabadidõnkben, amikor megfizethetünk valakit azért, hogy megcsinálja ?

Amint a szabadidõ elvesztette kulturális szerepét az aktivitás, a közösség és a család szempontjából, megerõsödött a fogyasztás. A munka központi szerepe újra megszilárdult, a felesleges pihenést "buta lányok" tevékenységének bélyegezték, s a fogyasztás ideológiájának nem volt többé ellenfele Battle Creek-ben.

A hatórás mûszak vége

Ebben a környezetben a megmaradt hatórás dolgozóknak kevés esélyük volt. A 60-as és 70-es évek alatti ostrom ellenére megtartották helyzetüket mindaddig, amíg a vita le nem zárult 1984. nyarán. A cég bejelentette, hogy a gabonaiparban lévõ nagy versengés miatt kénytelenek "hatékonyabbá" tenni munkaerejüket. Az igazgatótanács megfenyegette a dolgozókat, hogy más városokban lévõ üzemekbe helyezi át õket, ha az összes hatórás részleg nem szavaz azonnal a nyolcórás mûszakra.

Szakszervezeti nyomásra és a vállalat fenyegetésére a hatórás mûszakban dolgozók nagy része 1984 dec. 11-én szavazással elfogadta a hosszabb munkaidõt.

Eredeti cím: Kellogg's Experiment in Giving Workers More Time
Nyelv: angol
Eredeti méret: teljes fordítás
Forrás: The Balaton Bulletin (Spring 1997)
Fordította: T. T.

Melléklet

A fordítás részek a Gaia Sajtószemle 15. évf. 318. számából

Kiadja: Egyetemes Létezés Természetvédelmi Egyesület Klubja (ETK)
Szerkesztõ: György Lajos, [email protected]

TARTALOM

Trombitás Gábor a Schumacher-Kollégiumról
Miként is mûködik a pénzhatalom?
A goethei tudományszemlélet
Tibetrõl (egyszerûség vagy fogyasztás)
Peking - Tibetrõl és a Dalai Lámáról
8.1 Gazdasági kérdések
11. Energia
Vandana Shiva: Bioetika
14. Környezet-egészségügy
Az Ösa-upanishad az élõlények jogairól
15. Bölcselet
Denise Paljor levele
Rowe: Bioszféra vagy ökoszféra?
A tibeti párttitkár világos beszéde
A mély ökológia és a rendszerelmélet

The Nation July 21, 1997. Bill Mesler: NATO's new Arms Bazaar - U.S.
Military Contractors and Diplomats are Hawking their Wares Together (A
NATO új "jótékony" fegyvervására - Az EÁ hadiszállítói és diplomatái
együtt ügynökösködnek árúikkal)

Beszámol a budapesti Nyugati pályaudvari NATO-vonat indulásról, ahol az
egyik oldalon hivatalnokok, másikon a Munkáspárt és az Alba Kör tüntetõi
álltak, a Miss No-NATO hölggyel. A kecskeméti háromnapos bemutatót azért
rendezték, mert a hadiszállítók remélik, hogy a NATO kibõvítése jól fog
jövedelmezni a számukra. Jelen voltak a legnagyobb, svéd, brit, francia,
és fõleg amerikai fegyvergyártó cégek. Ott volt a budapesti nagykövet és
legalább 50 amerikai katonatiszt.

A fegyvergyártók örömmel üdvözlik a három ország meghívását a NATO-ba.
Ez ugyanis Közép- és Kelet-Európa újra-felfegyverzését jelenti. Az
amerikai szenátusban 2/3 többség kell a meghívás megerõsítéséhez -
többeknek nem tetszik a bõvítés nagy költsége.

A katonai óriásvállalat, a Lockheed-Martin 1996-ban 2,3 millió $-ral
járult hozzá a politikai küzdelem költségeihez, most igyekszik
befolyásolni a NATO ügyében bizonytalan szenátorokat. Van egy
NATO-bõvítési bizottság Washingtonban (US Committee to Expand NATO).
Elnöke Bruce Jackson, a Lockhead-Martin stratégiai tervezési igazgatója,
többi vezetõje is a nagyvállalatok élérõl kerül ki, egyikük a Lockheadet
képviselõ jogász, Steve Hadley.

A három új NATO-tagjelölt 7 md $-t akar költeni harci gépekre, de ez
csak a rövidtávú tervük. Clinton nevetségesen derûlátó, mert szerinte az
amerikai adófizetõknek a bõvítés 13 éven keresztül évi 200 millió $-ba fog
kerülni. Ezzel szemben a szakértõk a bõvítés összköltségét 15 - 120
milliárd dollárra teszik, ennek negyedrészét az EÁ-nak kell majd állni.

Ezek a számok még mindig csak a jéghegy csúcsát jelentik. A jelenlegi
és leendõ tagokra nagy nyomás nehezedik a katonai kiadások növelése
érdekében: GDP-jük 3%-át kell erre fordítaniuk.

A kongresszusi hivatalokban sokan nem is tudtak arról, hogy a fenti
Bizottság hogyan kötõdik a fegyvergyárakhoz, holott nem csak a fentiek
jelentik a kapcsolatot. Charles Manor, a Lockheed-Martin informatikai
alelnöke a Bizottság egyik alapítója. A Bizottság igyekszik egyesíteni a
NATO-bõvítési erõket, pl a mintegy 20 millió közép- és kelet-európai
eredetû csoportokat. Ezek nyomást igyekeznek gyakorolni az ellenálló
szenátorokra. Frank Koszorus Jr., a Magyar Amerikai Koalíció alapítója is
közeledett Bruce Jacksonhoz.

Részletesen ír a szerzõ a hadiipar és a lengyelek kapcsolatairól. A
Lockheed már szerzõdött egy lengyel repülõgépgyárral. A másik nagy cég, a
McDonnell Douglas verseng a Lockheeddel a cseh megrendelésekért, a Boeing
a cseh Vodochy repülõgépgyár társrészvényese.

Az EÁ 1996-ban Kelet-Európa országai számára 53 millió $ katonai
segítséget adott. 1997-ben ez 67 millióra emelkedik, amihez 240 millió
kölcsön járul. 1998-ban 70 + 400 milliót terveznek.

Az Amerikai Tudósok Szövetsége katonai kiadásokat ellenõrzõ programjának
igazgatója, Lora Lumpe szerint gyalázat a katonai kiadások sokszáz-millió
dolláros bõvítése. "Kelet Európának sokkal fontosabb gazdasági igényei
vannak, nem F-19-es harci gépekre van szükségük...." Pi

A lap-kivágást Ruth Sheridannek (Alaszka) köszönhetjük. Egy másik
általa küldött cikkben (NY Times 97 jún. 29) arról olvashatunk, hogy a
fent említett Bruce Johnson ebédet adott a szenátorok és
külügyminisztériumi tisztviselõk számára.

8.1 Gazdasági kérdések

The Atlantic Monthly, 1995. october, p.59.-78. Clifford Cobb, Ted
Halstead. Jonathan Rowe: If the GDP is Up, Why is America Down? (Ha a GDP
felmegy, miért megy Amerika lefelé?) (Rövid összefoglaló)

A GDP rossz mérõszáma a nemzeti haladásnak. Egy ország gazdasága ugyanis
egyaránt elõállít "javakat" és "bajokat", a hagyományos gazdasági mutatók
azonban a kettõt egybemossák. Ha egy város rendõrfõnöke kijelentené, hogy
a város közterületein a "tevékenység" 15 %-kal növekedett, az embereket ez
nem elégítené ki. Pontosan mi növekedett? A betörések vagy a faültetések
száma? Az utcai rablótámadások vagy a társadalmi munka? A gépkocsik
feltörése vagy a jószomszédi szolgáltatások? A tevékenység mennyisége
önmagában semmit nem mond arról, hogy az élet a köztereken rosszabb avagy
jobb lett-e. A gazdaságban is hasonló a helyzet. A "kevesebb" vagy a
"több" nem jelent semmit, ha nem tudjuk, mirõl van szó. Nem tesz
különbséget produktív és destruktív, vagy fenntartható és fenntarthatatlan
tevékenységek között. Minden piaci eseményt az emberek javára szolgáló
nyereségként kezel. A bûnözés, a válások, a tömegmédiákhoz való mániákus
kötõdés és a többi ténylegesen növeli a GDP-t. A válások például
tekintélyes összeggel û az ügyvédi számlák, a második háztartás
szükségessége, a gyerek szállítása, a nevelési tanácsadás igénybevétele
stb. û révén. A bûnözés több mint évi 65 milliárd dolláros bevételt jelent
a virágzó bûnmegelõzési iparágnak. A növekedés másik neve társadalmi
hanyatlás lehet. Valami hasonló történik a természeti környezettel is. Az
ország minél inkább kimeríti természeti erõforrásait, annál inkább nõ a GDP.

Kidolgoztunk becsléseket olyan tényezõkre, amelyeket a jelenlegi
gazdasági intézményrendszer figyelmen kívül hagy. Az eredmény egy olyan új
mutató, a Valódi Fejlõdés Mutatója (GPI = Genuine Progress Indicator,
amely sokkal közelebb visz ahhoz a gazdasághoz, amelyet az emberek
ténylegesen megtapasztalnak. 1950-tõl máig Amerikában a GDP több mint két
és félszeresére nõtt, miközben a Valódi Fejlõdés Mutatója egyértelmû
hanyatlást jelez.

(A cikk részletesebb ismertetését ld. a Magyar Hírlap október 11. vagy
18-i számának 6. oldalán, a Haladás-e a növekedés? avagy Mi a növekedés
ára? címû sorozat vitaindítójában.) (zami)

(A Szerkesztõ megjegyzése: Denise Paljor elküldte nekem ezt a cikket
Alaszkából, elolvastam, de még nem fogtam hozzá a fordításhoz, amikor
befutott (zami) fordítása illetve írása. Érdekes találkozás. Zágoni Miklós
közel 3 sajtószemle-oldalnyi fordítását szívesen elküldöm lemezen vagy
drótpostán (csak kérem közölni, hogy az ékezeteket is küldjem-e?)

11. Energia

Nature 385(6616), 480. - 1997. február 6. - Kis hír: Web search hunts
for environmental data (Halászat környezeti adatok után) - a MIT olyan
programot bocsát a kutatók rendelkezésére, mellyel könnyen lehet
környezeti adatokat gyûjtögetni a világhálón. A neve Global System for
Sustainable Development, és környezeti honlapokat (hivatkozásokat)
tartalmaz rendszerezett formában. (gör)

Nature 386(6620), 12. - 1997. március 6. - M.B. Dusseault: Flawed
reasoning about oil and gas (Hibás érvelés olajról és gázról) - hogy ti.
kevés volna. Kanadában és Venezuelában, meg máshol is óriási
sûrûolaj-készletek vannak, összesen talán két-háromszor annyi, mint
hagyományos kõolaj. A kitermelési módszerek fejlõdésével ezek szépen
hozzáférhetõvé válnak, miáltal pl. csak a kanadai készletre alapozva a
jelenlegi észak-amerikai fogyasztás száz évig fedezhetõ. Az árnövekedést
Európában a kormányok mohóságának csökkenése ellensúlyozhatja, Amerikában
tényleges árnövekedés következik majd be. Szóval semmiféle kifogyásról nem
lehet szó, más kérdés, hogy a környezeti hatások szempontjából szabad-e
annyi olajat égetni. (gör)

14. Környezet-egészségügy

Nature 382, 570. - 1996. augusztus - kis hír: Tobacco company found
negligent in lung cancer case (Egy dohánygyárat gondatlannak ítélt a
bíróság tüdõrák-ügyben) - na hol? Mindenesetre 750 000 dollárt kell
fizetniük egy embernek, aki tüdõrákot kapott 1991-ben, miután 1947. óta
Lucky Strikes-t szítt; jelenleg tünetmentes. A gyár fellebbez. Valakik
kicsempésztek a vállalattól egy dokumentumot, mely szerint a nikotin
kényszeres hozzászokást okoz, de ezt jobb lesz nem közölni. Az esküdtszék
fõleg emiatt döntött ellenük.

(Hát ahogyan én fordítom ennek a ciginek a nevét, az önmagában figyelmeztetés. De biztosan nem úgy kell fordítani. - Különben kitaláltam egy reklámot. A cowboyt lövik, indiánok püfölik csatabárddal, hiába, csak vigyorog. Majd örömében rágyújt, és két-három slukk során múmiává aszalódik. Felirat: "Lucky Strike. Semmi más.") (gör)

Chemical and Engineering News, May 5, 1997, p.33.

Judge Rules That Tobacco is a Drug ("A bíróság úgy ítélt, hogy a dohány
kábítószer")

Az ítélet nyomán a Food & Drug Administration (FDA, Élelmiszer- és
Gyógyszerfelügyelet, EA.) kábítószerként kezelheti a dohányt, bár nem
hozhat hirdetéseket korlátozó intézkedéseket. Clinton: "történelmi és
határkõ jellegû ez a nap nemzetünk egészsége szempontjából... megvédhetjük
gyermekeinket a káros szenvedélyektõl.." (Hm.... Nálunk furcsán hangozna
pl. Horn vagy Göncz urak szájából) ZsGy

15. Bölcselet

(Pi.: Az alábbi cikk egyes angol szavait nem fordítom, nem akarok
esetleg bevett és általam nem ismert magyar kifejezések helyett újakat
alkalmazni. Nem teljes fordítás, csak kivonat.)

The Ecologist 27/4, July/August 1997, p. 147. J. Stan Rowe: From
Reductionism to Holism in Ecology and Deep Ecology (talán érthetõ mindenki
számára) A szerzõ a saskatchewani egyetem tiszteletbeli tanára.

Föltételezik, hogy az ökológia, különösen a mély ökológia bölcselete
rendszerszemléletû (holisztikus). Ez nem így van, ezért a mély ökológia
elveit módosítani kellene.

A mi, hogyan, hol és mikor kérdésekre a biológusok hét nézõpont alapján
keresik a választ. Ezek: a morfológia és az anatómia (milyen az alakja
kívülrõl és belülrõl?), az élettan és az ökológia (miként mûködik és
milyenek a kölcsönhatásai?), chorology (kb. = helytan, tértan, choros =
hely) és a kronológia (hol van a térben és miként változik az idõben?), a
rendszertan vagy taxonómia (melyek a rokonai?). Minden más kérdés ezek
változata vagy kombinációja. A miért? kérdést nem teszik föl, bár az benne
rejlik az ökológiai szemléletmódban.

Az élettan és az ökológia befelé és kifelé való vizsgálatot jelent. Az
élettanász kutatása: inquiry, investigation, az ökológusé: examination,
exploration.

Az élettani kérdés: Miként mûködik valami? Az ökológiai, holisztikus
kérdés: mi a szerepe, helye, célja, hogyan illeszkedik egy nagyobb
egységbe?

Az ökológiai szakkönyvek figyelme elõször az egyedi szervezetekre
irányul (autecology), azután a fajra és a hasonló lények csoportjára
(population ecology), majd az azonos helyet elfoglaló szervetekre
(community ecology), végül az ökoszisztémára, (közösség + abiotikus
források, közösség + környezet).

Eugene Odum a könyvében kivételt képez (Fundamentals of Ecology,
Saunders, Philadelphia, 1953). Meghatározása az ökológiáról: "a természet
szerkezetének és a mûködésének a tanulmányozása"). Õ elõször az
ökoszisztémával foglalkozik, "az ökológia legnagyobb funkcionális
egységével". Szerinte az egész bioszféra egy hatalmas ökoszisztéma, -
ennek a logikáját kevés ökológus fogadja el.

Gyakran találkozunk a haszonelvû szemlélettel: pl. a bomba nuklidjai
hogyan jutnak az emberbe, miként lehet hasznosítani a fotoszintézist,
hogyan lehet a növényzet révén növelni a vízkinyerést, sõt mások
megemlítik, hogy ennek vagy annak a tudományos eredménynek katonai
szempontból mekkora jelentõsége van.

Gyakori hiba az additív megközelítés, amikor a szervezetekbõl a
populáción át végül fölépítik az ökoszisztémát. Lovelock (The Ages of
Gaia) és Margulis (1995) megkísérelték, hogy a baktériumokból építsék föl
a legnagyobb ökoszisztémát, az "élõ Földet"és nem az élõ világból a
baktériumokat. Nyilvánvaló a biológiai, szervezet-központú elfogultság.
(L. Margulis és C. Sagan: What is Life? - Simon & Schuster, Toronto, 1995).

A "miként mûködik?" kérdés mentálisan boncolja a Földet azzal a céllal,
hogy magasztalja csodálatos összetettségét és fölfogja a szerkezetét,
mivel az anatómia a mûködés kulcsa. A tudósok eljutottak a globális
mûködés kérdéséig, de helyi szinten megválaszolatlan a kérdés: mely
természeti egységek lényegesek ilyen levegõt belégzõ, vizet ivó, élelmet
evõ, földön lakó lények számára, mint amilyenek mi vagyunk, mit jelent a
szárazföld közössége?

Az összes önszervezõdõ (autopoietikus) egység minden szinten része egy
magasabb egységnek és alacsonyabb egységekbõl épül föl. (Nem itt, hanem
késõbb említi Koestler holon-elméletét, illetve, hogy Medawar miért
bírálta õt.)

Mi a szervezeten felüli anyagcserével rendelkezõ autopoietikus
rendszer? Logikus, hogy az ökoszisztéma. Miért nem a közösség vagy a
populáció? Mivel ezek egyike sem teljes mûködõ (metabolikus) egység, nincs
tagolt szerkezetük, élettanuk, sem autopoiezisük. Az életet az
ökoszisztéma teremti és tartja fenn.

Az emberi közösségek a monokultúrára törekszenek, tökéletlenek. A
törzsek, etnikai csoportok, társadalmak, kultúrák mind a Földtõl függnek.

Az ökoszférában testesül meg az "élet" szervezõ alapelve. Az életnek
nincs jó meghatározása, a szervezetek az egyik pillanatban élõk, a
következõben már halottak lehetnek. A halál pillanatában nem veszett el
semmiféle fizikai alkotórész, mégis hiányzik az "élet", a szervezet egy
ismeretlen minõsége. "Halott" alkotórészek is nélkülözhetetlen részei az
életnek - pl. a csontok, a fogak, a haj. Az "élõ" szervezetek elválasztása
a támogató "halott" környezettõl redukcionista, tarthatatlan fölfogás. �gy
vélik, hogy vannak szervezetek, élõlények és ezekkel kell törõdnünk, és a
halott környezetet szabadon kizsákmányolhatjuk.

A meghatározások szerint a Föld halott, mivel nem organizmus. Biztos
nem organizmus, nem is szuperorganizmus, mint Lovelock javasolta. A bolygó
ökoszférája és az ökoszisztémák az integráció magasabb szintjét jelentik,
mint az organizmusok.

Az ökoszféra kifejezés helyesebb, mint a bioszféra - használjuk inkább
ezt. A bioszféra azt jelenti, hogy élettel (organizmusokkal) teli, tehát
egy vékony réteg, az ökoszféra mélyebbre hatol. Benne van a gravitáció, az
elektromágneses terek, a radioaktivitás, a vulkáni tevékenység, a
földrengések, a hegyek keletkezése, az élõ Gaia morfikus tereivel (Rupert
Sheldrake!).

Az egész ökoszférára kell összpontosítanunk a figyelmünket, nem lehetünk
sem antropocentrikusak, sem biocentrikusak. Az Albert Schweizer féle
"tiszteletet az életnek" elvet ki kell terjeszteni az egész Földre.
(Szerk.: miért nem a Kozmoszra?)

Medawar azért bírálta Koestler holonelméletét, mert az helytelenül
hierarchiát állapít meg a részek között.

(Példákkal támasztja alá a redukcionista gondolkodást, fizikai,
molekuláris biológiai, orvosi, társadalmi szinten, és dícsérõleg említi az
ökopszichológiát, T. Roszak könyvét: The Voice of the Earth, 1992.
Ismertetése a Harmadik Partban ill. a könyvemben. - Pi.)

Rövid következtetések: a Föld a szervezetek elõtt van. Az ökoszisztéma
az emberek elõtt. Ökocentrizmus és nem biocentrizmus. Ökodiverzitás és nem
biodiverzitás.

Ökológiai etikáról szól és egy korábbi cikkére hivatkozik (Rowe,
Environmental Ethics - Ethical Ecosphere, The Trumpeter, 7/3, 1990).

Végül összeveti nézeteit a mély ökológia 8 pontja közül az elsõ néggyel.

1.- "A földi emberi és nem-emberi életnek bennerejlõ értékei vannak. A
nem-emberi értékek függetlenek attól, hogy azok mennyire hasznosak az
emberiség számára."

Megjegyzés: Ne csak az ÉLÕ világot hangsúlyozzuk ki.

2.- Az életformák gazdagsága és különbözõsége szintén önmagában való
értéket jelent és hozzájárul a földi emberi és nem-emberi élet
virágzásához.

Megjegyzés: Ebbõl nem látszik, hogy a szervezetek különbözõsége nem
létezhet élettér nélkül, pl. kacsák nem létezhetnek mocsár nélkül.

3.- Az embernek nincsen joga ahhoz, hogy csökkentse ezt a gazdagságot
és különbözõséget, kivéve, ha az életfontosságú a számára.

Megjegyzés: Ez a kivétel árulásnak értelmezhetõ. Az emberi
szükségletek kielégítése egyensúlyban kell, hogy legyen az ökodiverzitás
fenntartásával. A mai mezõgazdasági gyakorlat tönkreteszi az ökoszisztéma
diverzitását. Ez a gyakorlat csak akkor igazolható, ha nagy területen
megõrzünk természetes füves, erdõs vagy mocsaras tájakat. Egy ésszerû
népességszámot (1 milliárdnál kevesebb embert) még kielégíthet anélkül,
hogy elpusztítanák a füves területeket, az esôerdôket, korallzátonyokat
stb.

4.- Az emberi élet és kultúra virágzása összeegyeztethetô az emberi
népesség csökkenésével. A nem-emberi élet virágzása megkövetel egy ilyen
csökkenést.

Megjegyzés: Ez fölhívást jelent arra, hogy az emberiség nagyobb
felelôsséggel járjon el saját szaporodása tekintetében, anélkül, hogy
embertelen módszereket alkalmazna. Pi.

Zöld Pók 1997. július 14. - Feladó: [email protected] ---
[email protected]

Robert Thurman, buddhista szerzetes cikkébôl, aki most a Columbia
Egyetemen dolgozik, (The Christian Science Monitor, 1997. június 9.)

A tibeti társadalom tagjai abban látják az élet célját, hogy kitárják
saját képességeiket a közösség megértése felé. A céljuk, hogy magasabb
szintre jussanak az életük folyamán. Életük eszménye az igazságosság,
nyájasság, alkotókészség. Ez az eszme szemben áll az iparosítás, fogyasztó
kapitalizmus és hódító militarizmus "barbár keverékével", amely mindenütt
növekvôben van. "Mûvelt nemzetté váltak, az együttérzést a legfontosabb
erényükké fejlesztették, életük egyensúlyba került és az utóbbi 300 évben
szakértô módon tanították a népet"

Amióta Kína 1949-ben elfoglalta, megszállta Tibetet, több mint egy
millió tibetit öltek meg. Több mint 6000 kolostort romboltak le, a nyelvet
és a szokásokat el akarják feledtetni, Kína be akarja olvasztani az
országot.

"Sok nyugati azt hiszi, hogy a buddhisták ülnek a párnáikon és kilépnek
a világból. Azonban a tibetiek képesek voltak rá, hogy 50 éven keresztül
felmorzsolódás nélkül fennmaradjanak, természetes körülményeik között,
érintetlenül fenntartva a mezôgazdaságukon alapuló aszketikus
életerejüket, s ez azt mutatja hogy igen gyakorlatias emberek."--bill menza (Pi)

Zöld Pók, 1997. június 2. Feladó: [email protected],

Kína mindent elkövet azért, hogy az EÁ ne támogassa Tibetet. A
Kongresszus elé kerül egy törvényjavaslat: támogatni akarják a tibeti
menekülteket, ösztöndíjat akarnak adni a tibeti diákoknak, stb. Kína
EÁ-beli követe, Li Daoyu a Kongresszushoz írott levelében azt állítja,
hogy a Tibetrôl való gondoskodás komoly mértékû beavatkozást jelent Kína
belügyeibe, nem veszi figyelembe, hogy Tibet Kína része. Ez károkat okoz a
kétoldali kapcsolatokban.

A hálózati hír aláírói kérik az olvasókat, hogy keressék meg
képviselôjüket illetve szenátorukat és kérjék segítségüket Tibet ügyében.

TIN - AN INDEPENDENT INFORMATION SERVICE

A Dalai Láma egy beszédében azt mondotta, hogy ha a kínai-tibeti vita
folytatódik és nem oldódik meg, amikor ô meghal, akkor a reinkarnációja
Tibeten kívül fog bekövetkezni.

"Ha én számûzetésben halok meg és ha Tibet népe folytatni akarja a
Dalai Láma intézményét, a reinkarnációm nem következik be kínai ellenôrzés
alatti területen" mondotta a tibeti menekültek egy gyûlésén New Yorkban
május 25.-én.

"A 15. Dalai Láma alkalmasabb és jobb lesz, mint a jelenlegi", mondotta.

Ez az újjászületés feltétlenül Kínán kívül, a szabad világban
következik be, ezt abszolút biztonsággal állítom." Ez volt a Dalai Láma
elsô nyilvános beszéde azután, hogy Peking a halála hírét keltette.

A China's Tibet c. Pekingben kiadott hivatalos újság 1995 februárjában
arról írt, hogy "a Dalai Láma halálával a számûzetésben élô tibetiek el
fogják veszíteni lelki vezetôjüket és a mozgalom szét fog esni."

Ugyanez a lap tavaly télen azt írta, hogy a Dalai Láma hosszú életre
vágyik és azzal vádolta ôt, hogy meg akarja érni 120-ik évét. Mint írják,
a "hisztérikus" láma okkult csatát vív, megakadályozandó, hogy indiai
vallásos ellenfelei ezoterikus erôt alkalmazva korábbi halálát okozzák.

A cikk megerôsítette a szóbeszédet, hogy 1993 szeptembere óta, amióta a
kínaiak és a számûzetésben élôk között minden párbeszéd megszakadt, Peking
csak a Dalai Láma halálát várja, hogy az megoldja a vitát.

A láma halála után a szabályok szerint mintegy 20 éves bizonytalan
idôszak következik, amíg az utód felnô.

A Dalai Láma azt is mondotta, hogy Kína nem lesz képes ellenôrizni a
reinkarnációs választást, ha a vita nem oldódik meg.

A levél emlékeztet a pancsen-láma körül történtekre. Pi.

Zöld Pók, 1997. május 28. Feladó: [email protected] ---
[email protected]

Vandana Shiva: Bioethics: A Third World Issue (Bioetika: Egy Harmadik
Világot érintô kérdés)

Suman Sahai egy újabb cikkében ("Álvita a bioetikáról") azt állítja,
hogy az etikai aggodalom csak a fejlett országok fényûzése, amit a
Harmadik Világ nem gyôz erôvel.

Nem értek vele egyet. Valójában az etika technológiától való
elválasztása sajátosan nyugati jelenség. A bioetikát "hamis"-nak nevezve
Suman Sahai pontosan úgy beszél, mint a nemzetekfeletti biotechnológiai
ipar képviselôi, akik az etikát "lényegtelen aggodalom"-nak tartják. Suman
Sahait az interneten a leghangosabban Henry Miller (Stanfordi Egyetem
Hoover Intézete) tapsolta meg, aki az amerikai biotechnológiai ipar
jobboldali szószólója.

Azt az érvet, hogy a Harmadik Világ nem gyôzi erôvel a bioetikát,
általában a biotechnológiai ipar használja, azt állítva, hogy az éhezôk
számára az etika és a biztonság közömbös dolgok. Ez azonos Lawrence
Summers logikájával, aki szerint a szennyezô ipart ki kell telepíteni a
Harmadik Világba. Az etika elkülönítése a technológiai és gazdasági
határozatoktól - nyugati találmány. Ez a számunkra idegen szétválasztás
teszi lehetôvé az ellenôrzést és a gyarmatosítást.

A tudomány és a technológia erkölcstôl való elválasztása Descartes
tanain alapszik, aki elkülönítette egymástól a res extensat (anyag) és res
cognitanst (tudat), mondván, hogy a tárgyilagos tudat a természetrôl
tárgyilagos és semleges tudással rendelkezik. A szétválasztásban Hume is
részt vett, amikor azt mondta, hogy a "van"-ból nem lehet logikusan
következtetni arra, hogy minek "kellene lenni".

"Hume guillotinja" elkülönítette az etikát a tudománytól. Az empirikus
és pozitivista bölcseletrôl föltételezték, hogy a "van"-ról objektív
nézetekkel rendelkezhetünk. A tudás és a megismerés azonban nem semleges,
ezek a tudással rendelkezô személyek termékei, s egy adott kultúra részei.
Az etika és a tudomány összefüggenek, mert az értékek a tudomány
lényegéhez tartoznak.

Az értékek alakítják a technológiát és annak kiválasztását,
meghatározzák, hogy ki nyer és ki veszít a technológia társadalmi hatásai
révén. Valójában a bioetika fontosabb a Harmadik Világ, mint a Nyugat
számára. Több érv szól e mellett:

Elôször, az etika és az értékek kulturális azonosságunk és
civilizációnk meghatározott elemei.

Az ôsi Ísa-upanisad mondja: "A mindenség a Legfôbb Hatalom teremtménye
mindenki javára. Ezért minden élôlénynek meg kell tanulnia élvezni a
jótéteményeit megmûvelve a rendszer egy részét, szoros kapcsolatban más
fajokkal. Semmiféle lény nem avatkozhat bele mások jogaiba"

A Dalai Láma a 60. születésnapján írta: "Minden érzô lény, beleértve a
legkisebb rovart, becsben tartja önmagát. Mindegyiknek joga van arra, hogy
legyôzze a szenvedést és elérje a boldogságot. Ezért imádkozom, hogy
mutassunk szeretetet és együttérzést minden lény iránt."

Tagore arról írt, hogy "A jelenlegi nyugati civilizáció téglára és
faanyagra épül, a városokban gyökeredzik. Az indiai civilizáció abban
különbözik attól, hogy megújulásának anyagi és szellemi forrásai az
erdôben vannak és nem a városokban. India legjobb eszméi akkor
keletkeztek, amikor az ember közösségben élt a fákkal, folyókkal és
tavakkal, távol a tömegektôl. Az erdôk békéje segítette az ember szellemi
evolúcióját. Az erdô kultúrája táplálta az indiai társadalom kultúráját.
Az erdôben keletkezett kultúrára hatottak az élet megújulásának különféle
folyamatai, amelyek mindig jelen vannak, fajról-fajra, évszakról-évszakra
változnak, más és más a látványuk, a hangjuk és a szaguk. Az élet
sokféleségének, a demokratikus pluralizmusnak egyesítô alapelve lett az
indiai civilizáció alapja."

Együttérzés és aggodalom a többi faj iránt ott van a pluralista
kultúránk mélyén, a bioetika ezen a hagyományon alapul.

Másodszor, a bioetika azért is különösen fontos a számunkra, mivel
Észak vállalatai el akarják rabolni a Harmadik Világ biológiai és emberi
változatosságát. Azt állítják, hogy az erkölcsnek semmi köze a Harmadik
Világ változatosságának a kisajátításához. Szabadon elveszik a bennszülött
népek vérmintáit és a Harmadik Világ gazdálkodóinak a magvait, aztán
szabadalmaztatják és áruba bocsátják azokat.

Harmadszor, az értékek biztonsági szempontból meghatározzák a
biotechnológia fejlôdését. A Harmadik Világ illetve Dél indítványozta a
biológiai változatosságról szóló megállapodás 19.3 pontját és javasolta a
bio-biztonsági egyezményre vonatkozó határozatot.

A Harmadik Világban szükségesek a bioetikával és az értékekkel
kapcsolatos elhatározások, mivel a biotechnológia, akár a többi
technológia, hatásait tekintve nem közömbös. Egyesek számára aránytalan
elônyökkel jár, mások számára aránytalan költségekkel. Az a kérdés, hogy
ki nyer és ki veszít, hogy melyek az elônyök és milyenek a költségek.
Ezeket a kérdéseket a Harmadik Világ vetette föl a biológiai
változatosságról szóló megállapodás tárgyalása során. A hatalmas ipari
országok ragaszkodnak ahhoz, hogy a bioetika fényûzés a Harmadik Világ
számára. Szerencsétlenségre a gén-mozgalomban részt vevô Suman Sahai
csatlakozott az Észak kórusához. Szerinte ami jó a nemzetekfelettieknek,
az jó az embereknek is, ami jó a magtermelô vállalatoknak, az jó a kis
gazdaságoknak is.

A "Flavr Savr" paradicsomot említi példaként arra, hogy a
biotechnológia alkalmazása ígéretes a Harmadik Világ számára és azt
állítja, hogy az etikai megfontolások megakadályozzák az elônyök
érvényesülését az indiai termelôk és a fogyasztók számára. A 'Flavr Savr'
rossz példa, mivel az csak a kereskedelem érdekeit szolgálja a paradicsom
jobb eltarthatósága révén. A vállalati érdekek nem tükrözik az emberek
szükségleteit. A tartósság és a nagy távolságra való szállítás
lehetôségének géntechnológiával való létrehozása helyett csökkenteni kell
a szállítás távolságát. Kuba például az EÁ kereskedelmi zárlata miatt sok
ezer városi kertet hozott létre, ahol szerves gazdálkodással termelnek
zöldségeket. A helyben is megtermelhetô alapvetô élelmezési cikkek nagy
távolságra való szállítása nem a kistermelôk, hanem a nagyvállalatok
érdekeit szolgálja.

Amíg a Pepsico Pandzsab termelôinek csak 0,75 rúpiát fizetett a
paradicsomért, a kivitel esetén a szállítás támogatására 10 rúpiát kapnak.
Ezen állami támogatás nélkül a távoli termékeket forgalmazó
nemzetekfeletti vállalatok nem tudnák kiszorítani a helyi
élelmiszertermelôket.

A nagyvállalatoknak nem-rothadó paradicsomra van szükségük. A
kistermelôknek és a fogyasztóknak olyan áru kell, ami a friss volta miatt
nem rohad meg. Az embereknek helyben termelt élelmiszerre van szükségük,
olyan termékre, amelyet a termeléshez a lehetô legközelebbi helyen
fogyasztanak el.

Az elônyök fölnagyításának és a jótétemények általánosításának nagy
etikai és gazdasági hatása van. Fontos, hogy a biotechnológia valódi
eredményeit olyan alapon értékeljük és aszerint hozzunk etikai alapon
döntéseket, hogy a módszerek mit kínálnak a költségek és az eredmények
vonatkozásában.

Ha a Harmadik Világ számára az etikát és az értékeket a
biotechnológiával kapcsolatban közömbösnek tartjuk, akkor ezzel
elôsegítjük a szellemi gyarmatosítást. Ez rosszabb esetben azonos a
katasztrófa fölidézésével.

(Kapcsolat V. Shivával: Research Institute for Science, Technology and
Ecology A-60 Hauz Khas New Delhi 110 016 INDIA, e-mail:
[email protected]). Suman Sahai cikke a "Biotechnology and
Development Monitor" c. lapban jelent meg.

(Ez a fordítás megjelent az Élet és Tudomány TeVédd rovatában.) Pi.

Zöld Pók 1997. július 28. Tárgy: Halálbüntetés Tibetben - A Buddhista
Béke Szövetségnek (Buddhist Peace Fellowship)

Feladó: [email protected] Július 25, hideg felhôs reggel. A nyárnak
vége (Alaszkában), augusztus a hideg ôszt hozza. Egy üzenetet kapott, ami
szerint Tibetben létezett halálbüntetés...

A tibeti kultúra magasztos szenteket, nagy uralkodókat, néhány
szörnyeteget és sok közönséges embert teremtett - tele hibákkal és jó
tulajdonságokkal, ahogyan az emberek általában. Ha valaki kimondja, hogy
egy nemzet alkalmazza a halálbüntetést - még nem szól a körülményekrôl,
vagy hogy milyen gyakran alkalmazzák azt. A tibetiek vad és gyakorlati
hegyi nép voltak, mielôtt a buddhizmus valamennyire megszelídítette ôket
és az teszi az én számomra csodálatossá ôket, hogy számukra a szent a
közönségesben is megtestesül, nem tesznek különbséget köztük. Úgy vélem,
hogy a tibeti kultúra alkalmas rá, hogy megvalósítsa a spirituális utat.

Könyvajánlataim Tibet történetérôl:
Civilized Shamans: Buddhism in Tibetan Societies Geoffrey Samuel -
Smithsonian Press
Tibet: A Political History Tsepon W.D. Shakabpa Potala Pub.
The Status of Tibet: History, Rights, and Prospects in International Law
Michael C. van Walt van Praag Westview Press
The Water-Horse and Other Years a history of 17th and 18th cent.
Tibet K. Dhondup Tib. Library of Works and Archives
Tales of Uncle Tompa. Végtelen történetek, tele vicces szójátékkal,
amelyeket nehéz lefordítani. Denise

Zöld Pók 1997. augusztus 17. Küldi: [email protected]

Kultúrális megsemmisítés - Az Alaszkai Tibet Bizottságtól

A kultúrpolitika: betiltott történelemkönyv. Kimondották: a tibeti
kultúra "nem buddhista"

A tibeti íróknak megparancsolták, hogy valósítsák meg a szocialista
irodalmat és munkáik tükrözzék a munkásosztály nézeteit, vegyék tudomásul,
hogy a tibeti kultúra nem buddhista kultúra és támogassák a kínai
kulturális behatolást.

Két könyvet a Tibeti Kerület Párttitkárságának július 11-i határozata
szerint betiltottak, ezek Tibet 17. századi történelmérôl szólnak. Az
egyetemen megtiltották a buddhizmus, a tibeti történelem és kultúra
tanulmányozását.

Chen párttitkár július 11-én beszédet mondott. Kifejtette, hogy nem
lehet egyenlôségi jelet tenni a tibeti nemzeti kultúra és a tibeti vallás
között, azaz a tibeti kultúrát buddhista kultúrának tekinteni. Chen
szerint a buddhizmus idegen kultúra, a tibeti kultúra már a buddhizmus
bevezetése elôtt, a 8. században virágzott. Aki a buddhizmust és tibeti
kultúrát azonosítja egymással, az kisebbíti a tibeti nemzeti
azonosságtudatot.

Bírálja azokat is, akik a Lhasai egyetemen panaszkodtak amiatt, hogy
csökkenteni akarják a tananyagok vallási tartalmát. Chen a káros
ideológiai nézeteket összekapcsolja a függetlenségi mozgalommal. A vallást
a politika terén felhasználó függetlenségi mozgalom ellentéteket teremt a
nemzetiségek között - állítja. "Akik a kulturális haladást szolgálják,
azoknak elô kell segíteni a kulturális cserét más nemzetiségekkel, pl. a
Han nemzetiségûekkel" - azaz: Kínával. Bírálta a "Dalai klikkjét", a
hazudozását és a nemzetközi erôk rosszindulatú támogatását.

"Szükséges a tibeti mûvészet és irodalom cseréje, összefonódása más
nemzetiségek kultúrájával. Tibetbôl már a 8. században mentek tanulni Kína
akkori fôvárosába."

Megfenyegette a beszédében a tibetieket: a Dalai Láma függetlenségi
mozgalmának a támogatása bûntettnek minôsül.

Érdekes, hogy újabban Kína pártvezetése bátorítja a tibetiek és nyugati
kutatók Tibet Buddhizmus elôtti korszakára vonatkozó kutatásokat.

Valószínûleg gátolni, csökkenteni fogják a létezô tibeti nyelvû kiadói
tevékenységet. Jelenleg egyetlen tibeti nyelvû kiadó mûködik az autonóm
területen.

(Kínában jelenleg az egész országra kiterjedô mozgalmat indítottak a
szocialista - kínai irodalom fejlesztése érdekében, a nyugati dekadencia,
a pornográfia ellen. Az íróknak, mûvészeknek a marxista elmélet
szellemében a szocializmust kell szolgálniuk. Nem beszélnek sehol,
Tibetben sem arról, hogy virágozzék száz virág és száz gondolati iskola,
amit még tavaly decemberben mondottak.)

Chen különbséget tesz a dolgozó osztályok és az uralkodó rétegek
kultúrája között, s szerinte a dolgozók kultúrájának semmi köze nincs a
valláshoz. Ilyen különbségekrôl a mûvészetekben Jiang elnök sem beszélt
eddig. Chen szerint olyan dalok kellenek, mint hogy: "A keserû is édes
lesz majd, ha itt kommunisták lesznek majd." stb.

Növelni fogják az elemi iskolákban a kínai nyelvû oktatást, amelyet
"ellenséges erôk el akarnak szabotálni". A beszédbôl nem tudni, hogy több
kínai óra lesz-e, vagy több tárgyat fognak kínai nyelven oktatni. Pi.