A Bokor katolikus bázisközösség 1986-os ökológia-tanácskozásának vitaindítója

"Akárhogyan igyekeztek is az emberelt sok százezrével kis helyre összezsúfolodva elcsúfítani a földet, amelyen megtelepedtek, akárhogyan teleépítették is kovel, hogy semmi se teremjen rajta, akármilyen buzgón kiirtottak is minden elotöro fuszálat, akárhogy összefüstölték koszénnel meg olajjal a levegot, akármennyire megcsonkították is a fákat, a elüldöztek minden madarat meg négylábút - a tavasz mégis tavasz volt, még a városban is. ... Örvendeztek a növények, a madarak, a rovarok és a gyermekek. De az emberek - a nagy, felnott emberek - most is éppen úgy csalták és gyötörték egymást, mint máskor. Az emberek úgy vélték, hogy nem ez a tavaszi reggel fontos és szent, nem Isten világának a szépsége, mely minden élolény gyönyöruségére adatott - nem ez a békére, egyetértésre, szeretetre indító szépség, hanem fontos és szent az, amit ok, az emberek, maguk találtak ki, hogy egymáson uralkodjanak.

Így a kormányzósági börtönben szentnek és fontosnak nem az számított, hogy minden állatnak és embernek egyformán adatott a tavasz öröme és gyönyörusége, hanem ... a noi osztály sötét folyosójának dögletes levegojét átjárta a kátrány, rothadás és ürülék szaga..."

(Lev Tolsztoj: Feltámadás)

"Igazságot teszek köztetek. juhaim - így szól az ÚR. - Nem elég nektek, hogy a legjobb legelon legeltek? Miért tapossátok össze lábatokkal a többi legelot? Tiszta vizet isztok. Miért zavarjátok föl lábatokkal, amit otthagytok? Azt legeljék az én juhaim, amit a ti lábatok összetaposott, és azt igyák, amit a ti lábatok fölzavart? Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Majd én igazságot teszek kövér bárány és sovány bárány közt Oldalatokkal és vállatokkal taszigáljátok és szarvaitokkal öklelitek félre a gyöngéket, míg csak ki nem szorítjátok oket De én megszabadítom juhaimat ...I"

(Ezekiel 34,17-22)

Az emberi élet tisztelete érzékennyé tesz a fegyverkezési versenyre. De a tudósok azt mondják, hogy ha meg is ússzuk atom-pusztulás nélkül, elfogunk pusztulni az életterünk tönkretétele miatt. Figyelnünk kell erre is.

Dürrenmatt rámutatott a fizikusok-tudósok felelosségére, mert találmányaikat a hadtudomány "hasznosítja" legelsosorban. De ma minden munkás felelosségérol kell beszélnünk, mert munkájukat a Fogyasztás s a vele járó környezetrombolás "hasznosítja" elsosorban.

Fölfedeztük, hogy nem szabad részt vennünk kollektív bunökben, mint pl. az eroszak. De - kárhozatos gyümölcseit látva - meg kell vizsgálnunk, nem a Fogyasztás kollektív bunében való öntudatlan részvétel-e megszokott életformánk jónéhány eleme! Kétségtelen, hogy a gazdagok, hatalmasok rombolják elsosorban a Földet (ezért jelentós a "Szót emelni" c. pont), éspedig elsosorban a fegyverkezéssel, háborúkkal, hiszen az eroszak esztelenül rombol, pazarol (ezért jelentos a Béketeremtés az ökológia szempontjából is), de nem kerülhetjük ki ezt a kérdést sem: vajon nem romboló- e itt, a jómódú Északon a kisember szokásszeru élete is, amely a milliónyi létszámmal megszorzódva már komoly tényezo az ökológiai válságban?

Igyekszünk kevés pénzbol megélni, erre másokat is nevelni s a megtakarítással enyhíteni a nyomort. De a pénzviszonyok nem mindig fejezik ki huen az értékeket. Ami itt olcsón megveheto, fogyasztható, s így magától értetodoen belefér "kevés pénzbol megélésünkbe", az talán máshol nagyon hiányzik, vagy költségeit az egész társadalom, vagy a szegények, vagy a jövo generációk viselik. Nem elég tehát kevés pénzbol megélni: másoknak - leginkább a tiltakozni is gyengéknek - szolgálatára, ne terhére éljünk.

Mi az a Fogyasztás? Az anyagi javak túlzott mértéku használata, amely

-eltorzítja, elemberteleníti, Istentol eltávolítja a fogyasztó embert, és

-elhasználja és elpusztítja mások (a szegények és a jövendo generációk) elol az élethez szükséges javakat.

Assisi Szt Ferenc lett a környezet védoszentje, mert többek közt az anyagi szegénységre, a természettel való testvériségre, a teremtményi alázatra, a gyönyörködésre és szemlélodésre adott példát.

Nem vagyunk fovállalkozású természetvédok. Hivatásunk: Istenben élni, erre nevelni, a társadalmat erre formálni. Ennek csak része - de igen fontos része - az ökológia. Jó lehetoség az ökumenikus és nemzetközi együttmuködésre, a tudatosságra és emberségre ébresztésre, amely a megtérés felé vezethet Komoly pasztorális lehetoség nyílhat elottünk a természetvédo csoportokban való részvétellel. De nekünk is tanulnunk kell tolük, mert az ökológiának mindenképpen szerepelnie kell a megtértek helyes életre tanításában.

Mit tehet a Bokor? Minden tagja egy szem, amely jelzi a környezetében meglátott rombolást. Legyenek az ágaknak környezetvédo felelosei, akik összefogják ezeket az információkat és tudnak azon testvérekrol is, akiknek beleszólási, publikálási lehetoségük ill. szakértelmük van. (Nagyon fontos a szakemberek

nevelése, támogatása, hogy megvesztegethetetlenül és megfélemlíthetetlenül dolgozzanak). A Bokor minden tagja a helyesebb életre tanítást fogadja szívesen és másoknak is adja tovább. Az ökológiai felismerések ezen az információláncon formálhatják a köztudatot és életformát. S végül a súlyos, sürgos ügyekben a Bokor a szélesköru megvitatás helyévé lehet, megfontol, döntést segít, mintát nyújt a közös teherviselésre, mindenki fájdalma figyelembevételére, a sokoldalú látásmódokból közös bölcsesség kimunkálására; részt vehet (esetleg maga is szervezhet) aláírásgyujtésben, együttes fellépésben, támogathat javaslatokat, tiltakozásokat.

Vannak az ökológiának hamis felfogási módjai:

- a gazdagok költséges és csalt saját életterükre vonatkozó környezetvédelme,

-a technokrata környezetvédelem csak egy újabb környezetromboló iparág,

-a "környezetkímélo" címkét sokszor reklámfogásként használják, a termék lényegi változása nélkül.

Nem válunk bios-központúakká attól, hogy az ökológiát komolyan vesszük, hiszen az egyszeru, szegény megélhetés feltételeit akarjuk csak biztosítani unokáinknak is. Az ökológia éppen hogy a fogyasztói, biosközpontú élet elleni harmadik motiváció (az Irgalom és a Mammont-megvetés mellett).

Mindenkinek lelkiismeretbeli kötelessége tájékozódni, hogy saját életvitelével és tevékenységével okoz-e bajokat, mi az oka, s hogyan kell beleilleszkednünk a teremtés bonyolult és precíz, csodálatos harmóniájába. Ajánlott irodalom:

-Frederic Vester: Az életben maradás programja (Gondolat 1982)

-Robert Allen: Hogyan menthetjük meg a Földet? (Mezogazd. kk. 1984) (Az ENSZ környezetvédelmi programja)

-ELTE Természetvédelmi Klub (ETK) kiadványai: a kétheti Sajtószemle és a kéthavi Természetvédelem

-Balogh István: Egy korty halli (RTV-Minerva 1982) (Zöld telefon: 177-177)

-Ökológiai kapcsolatok (fordítások) (Közmuvelodési lnformációs Intézet, 1984)

-B. Ward - R. Dubos: Csak egyetlen Föld van! (Közg. és Jogi kk. 1975) , b./ Mit ajánlasz még?

- Aurelio Peccei: Kezünkben a jövo 40. - Norman Meyers: A süllyedo bárka 40.

-Élelem hatmilliárd ember számára (A Római Klub budapesti konferenciája 1983, szept. 27. Mezogazd.k. 1985) 46.

-Dr.Kós Károly: Mihez kezdjünk a természetben? (Mezogazd.k. 1985) 46.

- Tarján Gábor: Mindennapi hagyomány (Mezogazd.k. 1984) 46. - Környezetvédelmi ABC (Lapkiadó V. 1980) 46.

- Biofüzetek 46.

"Miután mindannyian ettek és jóllaktak, Jézus így szólt tanítványaihoz: - Szedjétek össze a maradékot, hogy semmi kárba ne vesszen! - Összeszedték tehát és tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyérbol maradt darabokkal."

(J 6,12)

Az anyagiakban való szegénység (nem nyomor!) az embernek való, neki jó életforma, mert aki megveti a Mammont, az tudja szeretni Istent, így ez lehetoség a gazdagságra a lelkiekben, szellemiekben, személyességben, közösségben, kreativitásban.

Csak az anyagiakban való szegénység terheit bírja el a Földanya s nem a Fogyasztás terheit. Most, hogy az emberiség "betöltötte a földet", csak így lehetséges az élet A fejlodésnek meg kell találnia az elobb felsorolt új, nem-anyagi dimenziókat.

Az anyagiakban való szegénység szabadítja fel anyagi eroinket az embertestvériség megkívánta osztozásra. Enélkül a Földön tönkremennek az életfeltételek, mert ahol az éhhalál fenyeget, ott nem mérlegelik a környezetvédelem szempontjait, a létért való küzdelemben kipusztítják az erdoket, az elsivatagosodásig kizsarolják a talajt stb.

Atorz világgazdaságot is, amely kiszolgálja a gazdagok fogyasztói igényeit, de nem segít a sze- , gények létszükségletein, alakítjuk- ha minimális mértékben is - a szegénységünk által a piaci viszonyokon keresztül: ugyanis ha nem vesszük itt meg a fogyasztói cikkeket, hanem pénzünket a valódi problémák megoldására küldjük, akkor ott teremtünk fizetoképes keresletet és a fogyasztói cikkek piaca szukül.

Nem tud az ember százféle kis szabályra figyelni minden nap. Az öntudatlan beidegzodéseinket és életterünket, ill. az emögött álló életcéljainkat, életrendünket kell a gyakorlatban átalakítanunk.

Sok anyag, energia, természetalakítás, és egy család életmódját meghatározó élettér: ökológiai szempontból is nagyjelentoségu a tervezés.

-Telekválasztás (tájolás a napenergia-felhasználáshoz; ott lakjunk, ahol élni akarunk: minél kevesebb közlekedés; konyhakert; csend...)

- Építés anyaga, módja (pl. Xylamon mérgezo

kipárolgású? Vízállóvá ill. nagyobb teherbírásúvá tea vályog - tégla vagy kert fal? Meszelés. Sövénykerítés...)

-Mint élettér, segíti-e az öko-életmódot? (Energiatakarékos, nem magas szobák, padlófutés?, hoszigetelés, szolármegoldások, szelektált szemét..)

-A lakás életszükséglet, de a "modem" lakberendezés egyáltalán nem az! Sok tízezer forintot lehet megspórolni rajta. De kényes pont, mert a leginkább ez látszik az emberek elod. Hogy ne függjünk annyira az emberek tekintetétol, elmélkedjünk Noéról. Ot bolondnak nézték, de nem azok voltak az esztelenek, akik gonoszságokat cselekedtek, mintha nem is volna Isten?! Hasonlóan, az emberek ma úgy élnek, mintha nem is lenne Éhezés! Az otthonunk rádöbbenti-e a hozzánk jövot: "Fogyasztó ember, bunösen és siváran élsz!"?

-A fogyasztói nyaralás (s a vele járó közlekedés és nyaralóépítés) a legszebb tájakat teszi tönkre. Az osszel-tavasszal kijárkálás a hétvégi házba, nyáron onnan bejárni munkába zaklatod életformája helyen törekedjünk ott lakni; ahol élni is lehet (ahonnan nem kell elmenekülni minél többször). Az evilág fiainak más az értékrendjük, mint a mienk, ezért találhatunk olyan helyeket, ami nekünk jó, mégse tülekedési pont (ahol csak nagy pénz stb. bevetéssel lehet helyet szerezni), mert az evilágiaknak nem jó. A nyáron is megfelelo lakhelyet jól kiegészítheti az üres plébániákon, elutazó testvér lakásában, falun, vagy barátok nyaralójában való nyaralás lehetosége, és a kóborlás.

Az "eldobó" társadalom kizsigereli és szemétbe fullasztja a Földet Hogyan fogyasszunk kevesebbet és mit csináljunk a hulladékkal?

-Pazarlás a csomagolással (pl. konzervet csak többnapos útra ill. váratlan esetre használjunk, amikor kihasználjuk a hosszú tárolási képességét májkrém vagy kenomájas? Az áruk vevofogó csomagolása érték a szemünkben?)

-Barkácsolás (egy kis tároló, szerszámok és ügyesség: amikor vásárolni kellene, talán kidobandó dologból is megcsinálható - kevesebb hulladék, kevesebb vásárlás.)

-A feleslegessé váló bútor, ruha, könyv, gépek, különösen gyerekholmi (kiságy, kocsi, ruha, cipo, játék, kismamaruha) nagyon jól keringetheto a közösségben használható karítészre ill. a "leülepedo" maradék értékesítheto az éhezokassza javára (Báv, Méh, ócskás). Egy konkrét akcióként vagy állandó raktárként is megvalósítható. Ez utóbbi azonban csak akkor muködik, ha a közösségben szokássá válik, hogy vásárlás elott körülnézünk a raktárban, hátha ott találunk azt, ami kell. (A gyakorlat azt mutatja, hogy a felesleg beadása könnyebben szokássá válik. Raktárunk gondja az értékesítés.)

-Hulladék szelektált gyujtése és értékesítése: papí (újrafelhasználás is: gyerekek rajzolnak, hajtoga- tunk), rongy, fém, muanyag, üveg (ezek a MÉH-be), tüzelo, moslék, komposzt (a közösség olyan tagjának, ahol még - vagy már - van kályha, állat, kert).

-Vásárlás: listával menni a boltba, nem az ottani révületben dönteni; nagyobb beruházások elott gondosan tájékozódni, nem elsietni. Amit ma megvennél, ne halaszd holnapra; hanem holnaputánra, talán akkor már meg se kell venned!

Akinek, amikor és ahol csak lehet: kerékpárt

Az autó nagyon hasznos lehet mint helyes munkában jól kihasznált munkaeszköz, fontos gyors segítség, tömegközlekedéssel nehezen elérheto helyekre ill. tele kocsival utazás, teherszállítás eszköze. Ugyanakkor a technika "vívmányai" közül az egyik legkárosabb eszköz: zaj, füst, a koolajkincs elégetése, balesetek, óriási terület és beruházás igény, környezetszennyezés, zsúfoltság stb. Ezért bun pl. a városi tömegközlekedés helyett használni. Törekedjünk olyan életformára, amely csak ritkán igényli az autóhasználatot. Az olcsóbb kocsi néha még károsabb

(pl. kétütemu). Ha valakinek van autója, akkor is csak indokolt esetben használja, egyébként pedig éljen úgy, mintha nem lenne. A "mindenük közös volt" (Csel 4,32) lelkülete lehetové teheti számunkra, hogy fontos esetekben rendelkezésünkre álljon egy autó, mégse kelljen az autó üzemeltetésének költségeit (beleértve az okozott kár enyhítésének költségeit is!) egyedül viselnünk. Több személy ill. család is képes megosztozni egy kocsin, ha igényeiket a feltétlen szükségesre csökkentik. Természetesen ahhoz, hogy

a kozöl kocsi közkincs legyen és ne közpréda, okos megállapodások és fegyelmezettség kell - mint a közösségi élet minden egyéb területéhez is. Pl. legyen "fo" gazdája, aki gondozza; a kilométerpénzben legyen benne az amortizáció, a szervíz, a gondozás, a garázs, a biztosítás, az adó, az enyhítés; közös naptárban jegyezzék az igényeket stb.

Mi ez a fentebbi enyhítés? Az ember, ha kárt okoz, igyekszik jóvátenni, vagy legalább enyhíteni. Az autózás károkat okoz, leegyszerusítve kb. a következoket:

1. Elégeti a pótolhatatlan, újratermelhetetlen koolajkincset, amely vegyipari alapanyag és olcsó energia. Évmilliók eredményét pazaroljuk el évtize- dek alatt. A saját nem-életbevágó igényeink kedvéért a szegények létszükséglete elol vesszük el, mert mi jobban meg tudjuk fizetni, s az unokáink létszükség- lete elol vesszük el, mert ok nem tudnak tiltakozni. Arra akarjuk kényszeríteni utódainkat, hogy egyre több atomeromuvet építsenek az "olaj-utáni" korszakban?

2. Tönkreteszi az ember lakóhelyét. A legtöbb egészségkárosodást ma a zaj okozza, s a legfobb zajforrás a közlekedés. A lakásból kilépve a gyerekekre nem élettér, hanem halálos veszély vár. A légúti megbetegedések népbetegséggé váltak. A közlekedés stresszé lett. Az utcákat eltorlaszolják a parkoló autók.

3. Nagyon sok acélt és más nyersanyagot, vizet, oxigént, energiát, termoföldet, tájat, munkaerot "fogyaszt" az autóipar és az infrastruktúra, s nagyon sok szennyet, természetrombolást "termel". Korunk emberisége mérhetetlen áldozatokat hoz, hogy autózhasson. Arra kell törekednünk "autózás-fogyasztásunk" radikális mérséklésével, hogy ez az iparág pangjon.

Ezeket a károkat jóvátenni nem lehet, csak enyhíteni. Pl. úgy, hogy az ember elhatározza, hogy minden kilométer után fizet X Ft-ot a szegényeknek. Vagy minden Y kilométer után ültet egy fát egy zajos út mellett. Vagy befizet egy összeget a kerékpárúthálózat fejlesztésébe. A sokféle enyhítés közös lényege, hogy

-nem számít adásnak, hanem az autózás egyik költségének;

-ténylegesen enyhit a terheken, amelyeket mások (az ez ellen védekezni gyengék) viselnek az autózás miatt;

-elég nagy összeg ahhoz, hogy az autózás valóságos költségeit megközelítse és így az autóhasználat radikális mérséklésére ösztönözzön. Reálisan a benzinköltség jónéhányszorosáról van szó. Ne gondoljuk, hogy a pénzviszonyok megfelelnek a teherviselés viszonyainak - azaz, hogy az autó, a benzin stb. árával megfizettük mi magunk az autózásunk költségeit. A pénzviszonyok az eroviszonyokat tükrözik, nem a teherviselést.

Ma Magyarországon már 800 faluban ihatatlan nitrátos a víz. A mezogazdaság kemizálása okozza De az utóbbi évtizedekben annyira lecsökkent a mezogazdaságban dolgozók és a magukat részben a kertbol ellátók száma (urbanizáció, iparosítás) szerte a világon, hogy gépesítés és kemizálás nélkül nem is menne. Hogyan lehetne nagy pénzek nélkül (nagyvárosi kert ára) helyreállítani azt a helyesebb életformát, hogy minden családnak legyen egy konyhakertje és néhány gyümölcsfája és azt természetvédon gondozza?

Talán a kisváros felélesztése lenne a megoldás, amelynek magja (gondoljunk a középkori kis belvárosokra) igazi kultúra-centrum, amelyet gyalog (ma: kerékpáron) elérheto távolságban körülvesz a kertek övezete. A házaknak nincs kertjük, csak zöldudvaruk, de az utcákon élni lehet (az autók kitiltása a belvárosból), és az egész város a természet ölén van. A vidék-misszió, a lakásmegoldás és a természetesebb, önellátóbb életforma igénye szerencsésen ötvözodhet a kisvárosba költözésben.

"Aki meg akarja orizni biológiai életét, az elveszíti a szeretet el nem múló életét!" Nem az a dolgunk, hogy igyekezzünk magunkat kímélni és konzerválni, hanem hogy a szolgálatban és kockázatvállalásban áldozattá váljunk. Mindemellett ne a fegyelmezetlen, nemtörodöm életmód áldozatai legyünk. Talán különösebb pénz- és idoráfordítás nélkül, fegyelemmel és hozzáértéssel is megvalósítható egy olyan testi-lelki egészséges életmód, amely alkalmasabbá tesz a szolgálatra és amelyben másoknak jó példát mutatunk:

- természetgyógyászat

- táplálkozási szokásaink

- meditáció, jóga, relaxáció

-napirend, életrend, lakásrend, noteszrend (ld. Bokorlelkiség).

Ezekhez csak néhány gondolatébreszto mondat, s javaslatok gyujtése.

-Energia: Többszáz rabszolgányi energia szolgál mindannyiunkat: feledékenységünk, nemtörodömségünk vagy egyszeruen butaságunk, rossz szokásaink nagy veszteséget okoznak. Jó pl. a sávos ill. helyi világítás. Fedo nélkül melegíteni háromszoros energia. A lábas alól kilógó láng veszteség. Futési homérséklet. A megfelelo energiafajtát használjuk (pl. villannyal hot termelni többszörös energiaátalakítási veszteség).

-Zaj: pl. rádiónk stb. áthallatszik-e másokhoz? Csendes tájon kiabálunk-e? A gyerekek csöndesen beszélnek, vagy hozzá vannak szokva, hogy kiabálniuk kell, különben nem figyelnek rájuk?

-Dezinformáció (fölösleges és káros információk özöne, amelyben az igazi információ is elveszik): pl. mennyi újságot járatunk? (Ráadásul papírpazarlás a tömegmanipuláció érdekében.)

-Víz: pl. mennyi használat után mosunk ki valamit? Mosószer túladagolás. Folyóvízben mosogatás. Egy pohár vizet iszunk: hányszorosát folyatjuk el közben? Esovizet dézsában fölfogni.

-Levego: pl. ne használjunk freon-os spray-ket. Az értékes avar elégetése.

-Talaj: pl. az emésztogödröt ne szivárogtassuk el. Milyen vegyszereket használunk a kertben és mennyit? - Élovilág: pl. növényzet védelme, fukitaposás,

virágszedés. Otthoni növények.

Újítások, javaslatok az embernek való és természetbe illeszkedo technológiákra és termékekre, ill. lelkiismereti ellenvetés a romboló munkákkal szemben. Néha egészen alapjaiban, céljaiban megkérdojelezheto egy munka, akár egy egész cég. Nem mindig hasznos, amiért fizetést adnak! Sokszor éppen a nem csoportérdekeket szolgáló (az emberiségnek hasznos) munkát alig (vagy nem) fizetik.

Például ha valakinek elhasznált savat kell rendszeresen a csapba öntenie; járjon utána, ki tudná azt újra felhasználni. Ha van ilyen, oldják meg a gyujtését és -elszállítását. Ha nincs, hirdessenek, vagy írjanak vegyi üzemeknek, kisiparosoknak, vagy kérjenek föl egy vegyi kutatót az újrafeldolgozás kitalálására stb. Ha semmit nem sikerül elérni, akkor csak a lelki- ismeretes megtagadás marad. Ez a fogalom nemcsak a megszokott egy területre alkalmazható. De még ha ez nem is lehetséges az illeto számára, akkor is kovászosító hatása van a mozgolódásának.

Természetesen mindig mindenhol azt válaszolják, hogy nem gazdaságos. De ha a teremtéskor kapott tokénket, a Föld kincseit tokeként és nem bevételként vennénk számításba, mindjárt megváltozna a gazdaságosság fogalma. (A nem emberiségben, hanem csoportérdekben gondolkodók veszteségnek tekintik, ha a maguk vállára vesznek olyan költségeket (a környezet védelme, a hulladék visszaalakítása stb.), amelye- ket át is háríthatnak a köz, a szegények és a jövo generációk vállára. Pedig ma sokkal kevesebbe kerülne a károk megakadályozása, mint késobb a károk hely- rehozása - viszont azt mások fizetik. Leplezett önzésbol követik el tehát a legnagyobb közgazdasági baklö- vést (Schumacher): a tokét bevételként kezelik, ami egyenes út a csod felé - de az emberiség csodje felé és hosszútávú csod felé, ami korántsem izgatja úgy a csoportérdekueket, mint a saját csoportjuk rövidtávú haszna.

Zöld telefon, helyi újság, tanács, városvédo egyesület, Népfront környezetvédelmi bizottság stb. Indít- ványokkal, levélben és személyesen, foleg helyi ügyekben (pl. autók kitiltása, kerékpárok beengedése a belvárosba; kerékpárút-hálózat a városban; szemét- telep; MÁV gyerekszakaszt védjék táblával stb.) Persze ne csak beszéljünk, legyünk aktív résztvevok a jóban!

Jobban kihasználni a nyilvánosság szolídabb csatornáit. Írni preevangelizációs tartalmú cikkeket, olvasói leveleket (ÉS, Élet és Tudomány, Nok Lapja, egyetemi lapok, egyesületi értesítok - valószínuleg sokkal nyitottabbak, bátrabbak, mint az egyházi lapok). Aktívan formálni klubok arculatát.

Az olyan nagy hordereju döntések, amelyek - talán igen súlyos - következményeit a következo generációk (is) viselik, feltétlenül megkívánják felelos

állampolgári hozzászólásunkat. A nagyközösség (gally, ág, Bokor) különleges lehetoség nehéz kérdések üregvitatására, mert tagjai révén sok mindent megtud és mert nincs bizalmatlanság, félelem, cenzúra a közösségen belül. Ilyen kérdés ma ökológiai té- ren pl. a Duna vízieromu, vagy ilyen lenne egy második atomeromu kérdése.

Lehet, hogy a közös fellépés helyett eredményesebb a tömeges, de egyéni csatlakozás ahhoz a konkrét környezetvédo csoporthoz, amely az adott ügyet viszi. Ezek ugyanis - érthetoen - óvakodnak attól, hogy a konkrét ügyüket megterheljék egy általáno- sabb - pl. a nagyobb demokráciáért való - küzdelem- mel (annak ellenére, hogy a környezetvédelemnek sokkal jobb lehetoségeket nyitna a nagyobb demokrácia).

Még akkor is az egyéni, más keretekben való cselekvés látszik helyesnek, ha az ökológiát a Bokor Szeretet-programja szerves részének tekintjük. (Vannak más ilyen konkrét társadalmi részei is: pl: az Éhezok, a Béketeremtés, a Karitász és a Közösségteremtés - amelyeket mind egyéni, különbözo keretekben való cselekvéssel valósítunk. Természetesen az esetleges közös fellépést sem politikai pártként képzelem, mint a "Zöldek", hanem társadalom-ková- szosító baráti szövetségként, mint "Szelídek" - ez az ökológiában is kulcsszó).

Ez természetesen nem zár ki olyan közös akciókat, mint természetvédo tábor, faültetés...

Már a Római Klub elso jelentése fölvetette a zsidó- keresztény hagyomány felelosségét az embernek a természet feletti brutális uralmáért, növekedés-mániájáért és a túlnépesedésért (ma évente 100 millióval no az emberiség létszáma). Dr. Norbert Lohfink S.J. a következoképp válaszolt erre a vádra: A Gen 1,28 ("Szaporodjatok és uraljátok a földet") nem parancs, hanem áldás. Nem állandó növekedésrol van szó, hanem egy kifejlett állapotban stabilitás a cél, az ál- dás beteljesülése. Minden nép töltse be a maga terri- tóriumát és éljen ott egyensúlyban.

Az állatokat megszelídíteni, munkára fogni szabad. Az eredeti, paradicsomi állapotban az ember is, az állatok is csak a növényeket kapták eledelül. A Vízözön után Isten megengedi az állatok megevését. De nem szabad fajokat körtani, hanem csak létszükség- letbol szabad ölni.

Atechnikáról a Gen 1,28 nem szól, de a papi irat összvéleménye: a technika nem vezethet kizsákmányolásra, nem lehet eszköze a kényszermunka. Az embernek úgy kell alakítania a földet, hogy a mennyhez váljék hasonlóvá, hogy Isten az O népe közt lakjék.