Az Alternatív Nobel díjnak tekintett Right Livelyhood Award-ot olyan személyek és szervezetek kapják meg, amelyek a mai világproblémákra igazi alternatív válaszokat adnak, s már jelentõs és távlatos kihatású eredményeket értek el a megvalósításban is. Eddig 44-en kapták meg a díjat, köztük az ausztrál Bill Mollison, az ökológiai mezõgazdálkodás, a permakultúra atyja; Petra Kelly, a nyugat-német Zöldek nemrég tragikusan elhunyt nagy propagálója; Vargha János és a Duna Kör, Bõs-Nagymaros ügyében kifejtett hõsies küzdelmükért (1985-ben); a norvég béke-kutató Johan Galtung; az angliai Survival International amely a törzsi kultúrák fennmaradásáért és önrendelkezési jogáért küzd, és Alice Tepper Marlin, aki a Council on Economic Priorities elnökeként az amerikai vállalati etika egyik legelszántabb harcosa.
Paul Ekins, a díj kutatási igazgatója, legújabb könyvében (A New World Order - Grassroots movements for global change. 1992. Routledge) a díjazottak által képviselt alternatív megoldások összegezésére vállalkozott.
A világproblematika
Ekins szerint a mai világproblematika négy, összefüggõ válság együttes eredõjeként adódik. Ezek a válságok a következõk:
- (I) a világ országainak óriási mértékû militarizációja;
- (II) az emberiség 20%-ának éhezése és abszolút szegénysége;
- (III) a környezetszennyezés, valamint az ökoszisztémák és a fajok olyan léptékû és sebességû elpusztítása, ami már az egész bioszféra regenerációját veszélyezteti;
- (IV) az emberi jogok és az alapvetõ emberi szükségletek megtagadása a világ számos kormánya által.
Néhány egyszerû tény fölelevenítése meggyõzhet bennünket a fenti válságok tagadhatatlan és fájdalmas valóságáról.
- A világon jelenleg ötszázezer kutatót és mérnököt foglalkoztat a hadiipar.
- 25 millió embert öltöztetnek katonaruhába a kormányzatok.
- A teljes katonai kiadások jóval meghaladják az ezer milliárd USA dollárt.
- 1945 és 1989 között 127 háború történt a Földön, ami legalább 22 millió ember halálát okozta és számtalan egyéb áldozatot követelt.
A militarizáció direkt költségeit azonban jóval meghaladják a származékos károk. Itt nem csak a hadászat által elköltött pénzek opportunity cost-járól van szó, hanem mindazokról a közvetett hatásokról, amik jelentõsen eltorzítják a gazdaságok szerkezetét - miként erre itthon Bródy András, hideg közgazdasági logikával rámutatott.
Az abszolút szegénység, azaz a legegyszerûbb szükségletek kielégítésének képtelensége 1 milliárd embert érint, fõképp a Harmadik Világban. Az UNICEF fölmérése szerint csak a gyerekek közül mintegy 15 millióan halnak éhen évente. A világszervezetek úgynevezett fejlesztési projectjei a szegénység mérséklését célozták. A "fejlõdés" után azonban a legtöbb országban nõtt a szegénység mind abszolút, mind pedig relatív értelemben. A segélyek általában a segélyezõ ország és a segélyezett ország elitjének az érdekeit szolgálják.
Az ökológiai válság legfontosabb, bár korántsem egyedüli kifejezõdése az erdõk kiirtása, az elsivatagosodás és a fajok kipusztulása. Mára már eltûnt a Föld trópusi õserdõinek több mint 40%-a. A sivatagosodás terjedési sebessége 6 millió ha/év. 25 millió tonna termõtalaj vész el évrõl évre. Az angol ökológus Norman Myers becslése szerint óránként legalább egy faj kipusztul, s ezzel az élet egy egyedülvaló formája örökre letörlõdik a Föld színérõl.
Az Amnesty International jelentései szerint lelkiismereti okok miatt 84 országban tartottak fogva embereket a nyolcvanas évek végén. 44 országban vetettek kínzásnak alá bebörtönzött embereket. 64 országban katonai rezsimek uralkodtak. Az emberi jogok szószólói, a nyugati országok - saját érdekeinek megfelelõen - együttmûködtek számos elnyomó ország kormányával. (Különösen az USA tette ezt Közép- és Dél-Amerikában.)
A militarizáció, a tömeges szegénység, az ökológiai pusztítás és az emberi elnyomás összefüggõ, egymást erõsítõ jelenségek. A világproblematika mélyén a modernista paradigma válsága húzódik meg. Ennek három összetevõje ragadható meg, a scientizmus, a növekedés-orientáció és a nemzetállamiság.
A scientizmus szerint a világ egyedüli helyes és elfogadható szemlélete a tudományos világszemlélet. A tudomány mondja ki a végsõ, döntõ szót a valóság minden kérdésében. A nem tudományos vagy nem tudományos köntösben megjelenõ eszmék és közelítésmódok eleve kizárhatók a komoly diszkussziók körébõl. Az emberi tapasztalás tudományon kívüli formái érdektelenek, haszontalanok. Az embereket tudományos nevelésben kell részesíteni, hogy feladják ostoba, tudománytalan hiedelmeiket. A scientizmus talán legkomolyabb kritikája Paul Feyerabend "Against Method" címû könyvében található meg.
A növekedés-orientáció azt jelenti, hogy a társadalomnak az emberek fogyasztását kell növelnie mindenáron. Az így felfogott gazdasági növekedés a társadalom legfõbb célja, a kormányoknak ezt kell elõmozdítaniuk. Az a társadalom a legfejlettebb, amelyik a legmagasabb egy fõre jutó nemzeti jövedelmet tudja produkálni. A növekedés káros, sõt kóros jellegére a legerõteljesebben E.F. Schumacher mutatott rá. (A kicsi szép. Budapest, 1991. KJK.)
A nemzetállamiság eszméje szerint a politikai közösség végsõ és egyedül üdvözítõ formája a nemzetállam. A kormányok szuverének saját határaikon belül, azt tesznek, amit akarnak. A nemzetállamiság bírálatának és meghaladásának alighanem a mi Konrád Györgyünk a legjelesebb teoretikusa.
Alternatív Nobel díjasok
A holland Theo van Boven az ENSZ Division of Human Rights igazgatójaként dolgozott 1977 és 1982 között. Sikeresen küzdött azért, hogy az emberi jogok tiszteletben tartását elfogadják a fejlesztési politikák alapvetõ elemeként. Van Boven az ENSZ szerepét az emberi jogok terén a következõkben látja:
- Nemzetközi Emberi Jogi Kódex felállítása (International Bill of Rights),
- A kormányok elszámoltathatóvá tétele az emberi jogok betartása tekintetében.
- Az oktatás és képzés elõmozdítása a népesség legszélesebb rétegeiben az emberi jogok és az emberi méltóság tisztelete terén.
A Women Living Under Muslim Laws (WLUML) szervezet az arab országokban élõ nõk jogaiért küzd. 500 millió nõ él a világ mintegy 30 arab országában. Ezek közül az országok közül számosban a "Muszlim Törvények" - a patriarchátus szellemében- hátrányosan megkülönböztetik a nõket. A WLUML rendszeresen közzé teszi jelentéseit a nõk jogtalan bebörtönzésérõl, kínzásáról, sõt halálra kövezésérõl. Az információk terjesztése, a konkrét visszaélések nemzetközi leleplezése, a nõi öntudat és bátorság segítése a szervezet alapvetõ küldetése. Egy muszlim nõi "felszabadítási teológián" is dolgozik egyik kutatócsoportjuk.
Az USA-beli Seventh Generation Fund az amerikai indián kultúrák védelmére született meg. Az elnevezés az irokéz indiánok azon szokására utal, hogy minden nagyobb döntés esetén mérlegelni kell a döntés lehetséges hatásait a ránkkövetkezõ hetedik (!) generációra. Számos gyakorlati project-et finanszíroznak, amelyek a lokális, kis léptékû, önerõre támaszkodó (self-reliant) gazdaságok fejlesztését, az eredeti indián életformák és erõforrás-használati módok feltámasztását, valamint az indián családok és közösségek kulturális támogatását célozzák. Az alapítvány létrehozóinak meggyõzõdése, hogy az indián kultúráknak nagyon is van mondanivalója a mai modern társadalmak számára, épp a fenntarthatóság és a hosszútávú gondolkodás terén.
A Sarvodaya Sharmadana Movement (SSM) több évtizedes múltra tekint vissza Sri Lanka szigetén. A buddhista kiindulású mozgalom a fejlõdés materiális és spirituális oldalainak egyensúlyát állítja a középpontba. Az emberi szükségletek alábbi kategóriáit definiálják:
- Tiszta és szép természeti környezet.
- Egészséges ivóvíz.
- Minimálisan szükséges ruházat.
- Kiegyensúlyozott étkezés.
- Egyszerû hajlék.
- Alapvetõ egészségügyi ellátás.
- A kommunikáció elemi eszközei.
- A minimálisan szükséges energia hozzáférhetõsége.
- Teljes körû oktatás.
- Kulturális és vallási szükségletek.
A Sarvodaya fejlesztési stratégia ezeknek a szükségleteknek a kielégítését célozza meg. Azok a falvak, amelyek ezt a stratégiát követik, eljutnak az önfinanszírozóvá válásig és környezetük segítéséig. A buddhista gazdálkodás Sarvodaya formája a nyolcvanas évek végén 4500 falura terjedt ki, s további 3500 falu vett részlegesen részt a mozgalomban. Problémái ellenére a Sarvodaya kétségtelenül a Harmadik Világ legsikeresebb és legjelentõsebb gazdasági önfejlesztõ mozgalma.
Az indiai Chipko Movement a Gandhi-féle erõszakmentes ellenállás eszméjére épülõ mozgalom. Elsõsorban a Himalája erdõségeinek megvédésével foglalkoznak. Az elnevezés az átkarolásra utal; a helyi lakosok - fõleg asszonyok - a fák átkarolásával akadályozzák meg az erdõk kiirtását. Egyik aktivistájuk, Sunderlal Bahaguma 1981-1983-ban 5000 km-t gyalogolt a Himalája erdõségeiben, széleskörûen terjesztve az "átkarolás" eszméjét. A Chipko slogan szerint "az ökológia permanens ökonómia".
John F. Charlewood Turner angol építész, az önsegítõ házépítés nagy apostola. Turner azt állítja, hogy sem a bürokratikus, állami lakásépítési programok, sem pedig kontrollálatlan lakáspiac nem képes arra, hogy megfelelõ otthonokat építsenek az embereknek és felszámolják a hajléktalanságot. Csak az emberek maguk képesek erre, ha megfelelõ erõforrásokat biztosítanak számukra és engedik, hogy szabadon használják képességeiket. Számos ország története mutatja, hogy közösségi összefogással az emberek hihetetlenül kevésbõl is kielégítõ otthonokat tudnak teremteni önmaguk számára.
A finnországi Village Action Movement Lauri Hautamaki akció-kutatási kezdeményezésébõl nõtt ki. A falvak revitaliálását tûzték ki célul. Ennek érdekében falufejlesztõ tanácsokat hoztak létre, a kultúra, az egészségügy, a szabadidõeltöltés, az oktatás, a kommunikáció, a szolgáltatások és a gadaságfejlesztés problémáira koncentrálva. A fejlesztõ tanácsok a részvételen alapuló, kis léptékû, közösségi cselekvés mûhelyeivé nõtték ki magukat. Ezidáig 2300 finn falu csatlakozott a mozgalomhoz, 25 ezer ember aktív részvételével.
Egyetemes demokratizáció
A modernizmus alternatívája az egyetemes demokratizáció lehet - állítja Paul Ekins . Ez a tudás és a tudomány, a gazdaság, valamint az állam demokratizálását jelenti. Ehhez azonban az ember--természet és az ember--ember viszony új mintáira van szükség: a kulturális diverzitás ápolására, az ökológiai tudatosság istápolására, birtoklásmentes emberi kapcsolatok kiépítésére, az autonómia és a társadalmi igazságosság köreinek kiterjesztésére. Az Alternatív Nobel díj kitüntettjei ilyen alternatív világok megvalósításáért küzdenek.