A Gaia elmélet, a Mélyökológia, a Permakultúra, a Biorégiók koncepciója és a Teremtés szellemiségének elmélete többek között az az öt új irányzat, amelyekkel egy holisztikusabb világszemléletet építhetünk.
A zöld mozgalom kortárs gondolkodói közösen fejlesztenek egy új világnézetet, amelynek öt alapeleme, öt kulcsszava: Gaia (James Lovelock), Mélyökológia (Arne Naess), Permakultúra (Bill Mollison), Bioregionalizmus (Gary Snyder) és a teremtés szellemisége (Matthew Fox). Ez az öt alkotórész adja a szerkezetét a Természet egyik integrált szemléletének.
A Gaia elmélet a Föld megértésének tudományos kifejtése. A tudósok többsége a Föld egészét nem egy élõ szervezetnek tekinti, nem látja összefüggõ, kölcsönös kapcsolaton alapuló egésznek. De a Gaia elmélet megváltoztatja ezt. Például: a testem egy rendszer. A fejem tetején lévõ haj tökéletes kapcsolatban áll a lábujjam körmével. Hasonlóan a Föld egésze is egy test -- ez a Gaia.*
Az egy rendszerként mûködõ Föld nagyon szemléletesen jelenik meg az asztronauták által az ûrbõl készített képeken. Az ûrbõl ezt a gyönyörû ábrát egy nagy mûalkotásnak látták; onnan nem látszik a megosztottság; nem láthatjuk Afrikát és Európát, fehéret és feketét, muzulmánokat és keresztényeket, arabokat és zsidókat, szegényeket és gazdagokat. Nem láthatjuk az esõerdõk, az óceán és a föld határvonalait. Ez mind egy testnek -- földgolyó hazánknak -- a része.
Világkörüli gyaloglásom során megtapasztaltam, hogy az élõ Föld egy szervezet. Kontinenseken és országokon, vallási és nyelvi határokon, sivatagokon és vadonokon, hegyeken és völgyeken, folyókon és erdõkön átkelve hasonló tapasztalatokat szereztem, mintha az ûrbõl szemléltem volna a Földet: láttam, hogy a határokat a félelem állította; az emberi nyelv megosztottságából eredõ mesterséges határok ezek.
India szanszkrit tudósai hitték hogy "az egész föld egy család" (Vasudhaiva kutumbakum). Például a fa nem egy hasznos tárgy, amely házépítésre, vagy bútorkészítésre való. A fa a családom egy tagja. A giliszta nem csupán egy olyan teremtmény, amely megfelelõ talajt készít a növényeknek. A giliszta a családom egy tagja. Ha így gondolkodunk, nem borítjuk fel a Föld egyensúlyát, nem romboljuk le a természet mûvét.
Gaia legalább annyira érzelmi tapasztalat, mint tudományos felfedezés. Ugyanúgy költõi kifejezés is, mint elméleti elképzelés. A tudósok és a mindennapi emberek egyformán viszonyulhatnak Gaia-hoz. Mindenki tudja, hogy egymástól függünk; nem csak az emberektõl, hanem a gilisztáktól is. Ha a giliszta nem dolgozna értünk, a földben, nem tudnánk élni, beszélni, állni. Valahányszor kitûnõ élelmiszereinket esszük, köszönetet kell mondanunk a gilisztáknak, amelyek nélkül nem termett volna meg az élelmünk.
Ha megértettük, hogy a teljes Föld egy összefüggõ entitás, a Mélyökológia a következõ lépés. A Gaia elméletnek nem lesz sok haszna, míg meg nem értjük, hogy a Földön minden önmagában érték: a fa, a giliszta, a folyó, minden önmagában jó. A fa nem azért jó, mert szép bútort, házat, vagy tüzifát ad. Ezek mind hasznosak, de másodlagosak. A legfontosabb dolog, hogy a Földön mindennek mély, önmagában való értéke van; minden dolog mély, lényegi kapcsolatot tart fenn egymással. Mind önmagukban jók. Nincs jogunk azt gondolni, hogy mi emberek fontosabbak vagyunk mondjuk az esõerdõknél.
Hét elem alkotja az egész univerzumot: a föld, a tûz, a víz és a levegõ a legtöbb európai ember számára is alapelemként elismert, de az Indiaiak és a kínaiak számára az ötödik elem a tér. Tér nélkül nem léteznénk. A hatodik az idõ, nem az órával mérhetõ idõ, hanem az örök idõ. És a hetedik elem a tudatosság. Tudat nélkül nem tudnánk kapcsolatba kerülni semmivel. Itt nem gondolkodom azon a kérdésen, hogy a tudat volt e elõbb és a Gaia abból emelkedett ki, vagy elõször jött a Gaia és hozta létre a tudatot. Ez kifejezetten tyúk és tojás probléma.
Ez a hét elem lényegileg és elidegeníthetetlenül jó; még egy földrengés is jó. Rövid távon nagyon fájdalmas. De hosszú távon a Föld vezérli, fenntartja, javítja és egyensúlyozza önmagát. Mindennek, ami természetesen létezik, megvan a természetes egyensúlya és harmóniája: ez a Mélyökológia.
Ha már egyszer elfogadtuk, hogy Gaia jó, hogyan mûködhetünk együtt vele? Nekünk, embereknek, szükségünk van élelemre; meg kell mûvelnünk a földet; ki kell elégíteni alapvetõ igényeinket. Fára van szükségünk a házépítéshez; vizet kell vennünk a folyóból; ruhát kell készítenünk; tûzre van szükségünk, hogy meleget tartsunk; levegõt lélegzünk és hasznosítjuk az állatokat. Mi az a vezérlõ elv, ami a Gaia-val való kapcsolatunkat meghatározza? Ez az elv a Permakultúra, a folyamatosság, a fenntarthatóság kultúrája.**
Amikor földet mûvelünk, terméket gyártunk, papírt, cipõt, ruhát, bútort, áramot, vagy bármit, azt fenntartható módon kell tenni. Akár üzlettel, gazdálkodással, politikával, vagy iparral foglalkozunk, a Permakultúra minden területen alkalmazható.
A folyamatosság eszméje igencsak régi gondolat. Az amerikai indiánok úgy hitték, hogy bármit teszünk, végig kell gondolnunk, hogyan hat majd az a hetedik generációra. A Permakultúra segít nekünk az utódokról gondolkodni, gyerekeinkrõl, unokáinkról, ük-ükunokáinkról, hogyan hat majd rájuk mai cselekedetünk. Tehát akár földet mûvelünk, termékeket állítunk elõ, gazdaságot mûködtetünk, vagy üzletet -- minden cselekedetünket meg kell tervezni, hogy a megélhetésünk terve a folyamatosság eszméjét tartalmazza. A tudatunkban mindig ott kell õriznünk a kérdést, vajon fenntartható e amit teszünk. Vajon csak rövid távú nyereségre számítunk, vagy hosszú távú, folyamatos és maradandó e a tervünk? A folyamatosság gazdaságtana a Permakultúra.
Ha elfogadtuk, hogy a Földdel való kapcsolatunknak a folyamatosság elvén kell alapulnia, akkor a térérzékünk fejlesztésére van szükségünk. A Föld nagy bolygó. Függhetünk e az új-zélandi vajtól, a kenyai kávétól, vagy az indiai teától? A japán autókat Angliába, az angolokat Japánba exportálják, fenntartható ez? De itt van a biorégiók gondolata, amit Mahatma Gandhi Swadeshi-nek nevezett. A Bioregionalizmus egy decentralizált, helyileg megalapozott gazdaság.
Elsõsorban a helyben készült és helyben gyártott dolgokat használjuk; azokat a termékeket, amelyeket közvetlen környezetünkben nem állítanak elõ, közvetlen szomszédságunkból hozható be. Ha azok nem érhetõk el a térségben és nekünk mégis alapvetõ szükségletünk, beszerezhetjük az országon belülrõl. Ha még néhány, de csak nagyon kevés dologra mégis szükségünk van, a kontinensen belülrõl kaphatjuk meg. A szabad világkereskedelem sem nem ökologikus, sem nem fönntartható. A rengeteg energia, bürokrácia, idõ és adminisztráció, amit az export-importra költenek, pazarlás. Meg kell értenünk a helyi régió eltartóképességét és egy állandó népességszámot kell fenntartani. Tanuljuk meg a hely szellemét tisztelni.
Oly sok vadon élõ dolog van, amelyeket nem ismerünk, mert azt gondoljuk, hogy csak az lehet egzotikus, ami Afrikából, vagy Kínából származik. Pedig az egzotikus dolgok az orrunk elõtt vannak.
Mindig a külföldi piacot hajszoljuk. A kormányok mindig azt állítják, hogy a gazdaság fejlõdésének és erõsödésének egyetlen módja a külföldi piac megtalálása -- de mi van a hazai piaccal? Elfelejtik, és a külföldi versenypiacot hajszolják. A bioregionális gazdaság megfelel a jó és maradandó Gaia elméletének. Nagy intézmények nem tarthatók fenn egy ökologikus világban. A bioregionális politika szintén fontos összetevõ. A jelenlegi nemzeti határok a múlt birodalmainak és katonai hódításainak maradványai. A gaia-i határok olyan biológiai realitásokon fognak alapulni, mint a folyók, hegyek, völgyek, kultúrák és nyelvek.
Gaia, a Mélyökológia, a Permakultúra és a Bioregionalizmus egy integrált természetszemlélet gyakorlati alapját képezik. De a világ nem tartható fenn csupán gyakorlati elképzelésekkel. A szellemre is szüksége van. Ha nincs helyünk a szellem számára, céltalanok leszünk. Ezért a Teremtés szellemisége, amely a szentség iránti érzékenységet segít fejleszteni, az ökologikus világszemlélet lényeges része. Mit jelent a Teremtés szellemisége? Ez nem egy vallás, nem azt jelenti, hogy templomba kell járnunk, vagy a Bibliát kell olvasnunk. Azt jelenti, hogy az emberi lélek és a talaj isteni eszmével van átitatva.
A Teremtés szellemisége hozzásegít, hogy a természetet és önmagunkat másképp lássuk. A Föld szent, a fák szentek, és szentek a folyók és a hegyek is. Az indiai emberek azt mondják: ez Ganges szent folyója. A Ganges a világ összes folyóját szimbolizálja, és minden folyó szent. Indiában sok élõfa szentély van. Nincs szükségünk templomokra, minden fa szentély. A Teremtés szellemisége a minden élet iránti tisztelet érzését fejleszti, nemcsak az emberi élet iránti tiszteletet. A legtöbb ember elfogadja, hogy az emberi élet szent; nem vehetjük el az emberi életet. Értékeljük az embert, pusztán, mert ember. Hiszünk az emberi élet szentségében; ezt kell kiterjesztenünk minden életre. Az emberi kapcsolatokon belül elfogadjuk mások segítségét, szolgálatát. Ilyen alkalmakkor azt mondjuk, "köszönöm", kifejezve a hála érzését - ez a hála a Teremtés szellemisége.
Ugyanígy, ha gyümölcsöt szakítunk a fáról, vagy faágat törünk tûzrakáshoz, mondhatnánk, "köszönöm, fa". Ha nem is öntjük szavakba, ha nem is mondjuk ki, nem baj. De ha a szívünk mélyén érezzük ezt a hálát, az a Teremtés szellemisége. Ha megvan ez az érzésünk, sose leszünk képesek beszennyezni, lerombolni, megcsonkítani a természetet tisztelettudásunk miatt. A modern ipari társadalomnak nincs meg ez a tiszteletérzése a természet iránt, ez eredményezi a Föld szennyezõdését, tönkremenetelét. A környezeti válságot a haszonelvû, materialista, szentség és szellemiség nélküli világszemlélet okozza, amely szerint a Föld a mi hasznunkért, kényelmünkért, kívánságunkra létezik. Következésképpen a határok ismerete nélkül veszünk el a Földtõl. Amikor a tisztelet érzése feltámad bennünk, csak annyit fogunk elvenni a természettõl, amennyi létfontosságú. És amikor elveszünk valamit, megköszönjük, hálát mutatunk, mintha anyánk tejét szívnánk; az anya nagyon boldog, hogy a tejét adhatja, ugyanígy a Föld is boldog, hogy gyümölcsét adhatja, amíg csak a szükséges mennyiséget vesszük el. Amikor a gyerek jóllakott, abbahagyja a szopást. Sajnos, az emberekkel kapcsolatban ez nem mondható el -- többet veszünk el a Földtõl. Mahatma Gandhi azt mondta: "Mindenki szükségleteinek elegendõ a Föld, de nem elegendõ mindenki vágyainak." Tehát meg kell különböztetni a szükségleteket a vágyaktól. Hogyan különböztethetjük meg? A kormány nem hozhat rá törvényt. Diktátor sem erõltetheti. Egyéni érzéseinkbõl kell kiemelkednie, a szépség, az isteni megérzésbõl. Amikor ez birtokunkba kerül, akkor mindig úgy fogunk elvenni a Földtõl, hogy amit elvettünk, újratöltjük.
Indiában minden polgártól megkövetelték, hogy ültessen öt fát és figyelje a felnövekedésüket; gondozza, táplálja, tisztelje. Ez volt a punchvati Indiában. Ez az öt fa volt a hozzájárulás, mindenki az újratöltés, a yagnya cselekedeteként tette ezt meg. Gyerekeiért, unokáiért, dédunokáiért, az utódokért. A Föld eleget nyújt embernek, állatnak, madárnak, és elég olyasmit is nyújt, ami visszatér a földbe, héjat, szalmát, hullott gyümölcsöt, bõrt; rengeteg ehetõ gyümölcs és zöldség van, de rengeteg a komposztálható is, ami visszatér a földbe. A Föld így van visszatáplálva. A fa egész télen meztelenül áll, levelek nélkül; a fa a leveleivel tölti újra a Földet; minden levél visszatér a földbe; ott elrothadnak, termékennyé téve a talajt, azokat a gyökereket táplálva, amelyek viszonzásul életet adnak a leveleknek és a gyümölcsnek; ez az újratöltés gyönyörû körforgása. A természet a mi nagy tanárunk; megtanulhatunk újratölteni és nem pazarolni. Nincs nagyobb tanár a természetnél. Még Buddha és Jézus is a természettõl tanult bölcsességet.
A Teremtés szellemisége nem függ egyetlen szervezett vallástól sem. Ez egy érzés a szívünkben, hogy az élet sokkal több, mint ami látható belõle, hogy nagyobb csoda annál, hogy megismerhetnénk; a látható világ mögött nagyobb jelentés rejtõzik. A fény bennünk ég. Csak be kell csuknunk a szemünket, és befelé nézni. Nem a templomban, a mecsetben, a zsinagógában, vagy máshol. A fény nem kívül van. A szellemiség fénye a lelkünkben van.
A Földet nem tudják megmenteni a technokraták, a sekély ökológusok. Azt mondják: Okos emberek vagyunk, kezelni tudjuk a környezetet. De mindenki tudja, hogy a környezet nem kezelhetõ. Csak tisztelhetjük, elfogadhatjuk a környezetet, a környezet a részünk, és mi a környezet része vagyunk. A teljes egység csak akkor érkezik el, ha szellemi, és nem hasznossági alapja van.
A cikk a Prakriti Indiai Nemzetközi Központban tartott szeminárium elõadásán alapul (New Delhi, 1993 január). A RESURGENCE 160. számából válogatta és fordította Faludi Erika