1997. február elején 30.000 - imámjai által vezetett és rendôrökkel megerôsített - muzulmán elpusztította Shanti Nagar települést. Az esemény a keresztényellenes zavargások újabb tragikus mélypontja és rávilágít a Pakisztánban uralkodó vallási megkülönböztetés gyakorlatára.
1997. február 6.: 30.000 mozulmán lerombolta a fõleg keresztények lakta Shanti Nagart
"Szégyellhetjük magunkat. Nem ez a legalkalmasabb pillanat függetlenségünk 50. évfordulójának megünneplésére" - mondotta Meraj Khalid megbízott miniszterelnök néhány nappal az 1997. február 3-i parlamenti választások elôtt. Azután - a Le Monde tudósítása szerint egy ENSZ-jelentésbôl idézve - hozzátette: "Pakisztán 20 éven belül felbomlik."
Az elmaradott, nagybirtokosok kizsákmányolta, katonai vezetôitôl gúzsba kötött, korrupciótól aláaknázott, etnikai és vallási konfliktusoktól vérfoltos Pakisztán (a "tiszták országa") puskaporos hordó. A választások utáni harmadik napon a Punjab tartománybeli Shanti Nagarban ("béke földje") kitört a háború.
A legnagyobb támadás
Az összetûzések elôzménye 1997. január 14-én kezdôdött: egy házkutatást végzô rendôr széttaposott egy bibliát a túlnyomórészt keresztények lakta Shanti Nagarban, mire ôk hivatalos feljelentést tettek. Khanewál város rendôrkapitánya megtagadta a jegyzôkönyv felvételét. A keresztények tiltakozására január 17-én letartóztatták a kapitányt, a házkutatást végzô rendôrt pedig felfüggesztették. A választás napján mégis mindketten szolgálatban voltak. Február 5-én este muzulmánok azt állítva, hogy egy Shanti Nagar melletti mecsetben és Khanewálban is megszentségtelenített koránt találtak, felszólították hittársaikat, hogy büntessék meg a keresztényeket. 5.000 muzulmán elpusztította Khanewál 300 fônyi keresztény kisebbségének épületeit; három templomukat, az internátust,
az iskolát és boltjaikat.
A rendôrség nem avatkozott közbe. Másnap 30.000 fônyi muzulmán tömeg indult a 22.000 lakosú Shanti Nagar ellen. Sok keresztény a földekre menekült a saját készítésû bombákkal, fejszékkel és puskákkal felfegyverzett csôcselék elôl. Younis lelkész, az Üdvhadsereg kapitánya így számolt be a támadásról Stuart Windsornak (CSI-Anglia): "A rendôrség azt mondta: ne aggódjatok, veletek vagyunk, megvédünk benneteket és a tulajdonotokat is." Amikor azonban a kapitány a falu területére ért, a közeledô tömeg vezetôi rálôttek. Younis kapitány feleségével egy házba menekült. A csôcselék közben - könyveivel, berendezéseivel együtt - lerombolta a kapitány házát.
A dühöngô tömeg Shanti Nagarban elpusztított összesen 800 házat, öt templomot és az egészségügyi állomást.
A pakisztáni Friday Times így írt a február 5-6-i erôszakos cselekményekrôl: "Az elmúlt 50 évben ez volt a pakisztáni keresztények ellen elkövetett legsúlyosabb támadás."
A rendôrség bosszúja
"Az eset közvetett bizonyítékai: a rendôrség feldühödött kollégái felfüggesztése miatt és elégtételt akart Shanti Nagartól - írta a Friday Times, majd így folytatta: - A rendôrség együttmûködôkre talált a Khanewálban erôs Sipah-e-Sahaba papokban és a Kasmírból visszatért Harkatul-Ansar szabaságharcosokban."
A Sipah-e-Sahaba szélsôséges szunnita mozgalom, amely erôszakos konfliktusokba keveredett a siitákkal. A Friday Times szerint az elmúlt években a Sipah-e-Sahaba részt vett a rendôrség által elkövetett bûncselekményekben. Ögy tett az a katonai egység is, amely - bár a rendôrség elôször feltartóztatta - teljesen lerombolta és kifosztotta Shanti Nagart.
"Pakisztánban bûn kereszténynek lenni? Igen!", "Megvédenek minket Pakisztánban? Nem!" - Graffiti egy elpusztított ház falán
Vallási megkülönböztetés
"A kisebbségeknek nincsenek egyenlô jogaik - állítja Shimaun Kaiser politikailag elkötelezett khanewali keresztény. - Vissza kell kapnunk egyenlô jogainkat és vissza kell térnünk a közös választási rendszerhez." Az 1977-1988 között uralkodó Zia ul Haq katonai diktátor vezette be a mai napig érvényben levô elkülönített parlamenti választási rendszert: mivel minden gyülekezet csak saját vallású jelöltet választhat, a parlamenti székek túlnyomó többsége a muzulmánok részére van fenntartva. A keresztények, hinduk és ahmadisták (nem elismert muzulmán csoport) ezért politikailag kisebbségben maradnak. "A pakisztáni büntetô törvénykönyv 295/B és 295/C pontját törölni kell" - teszi hozzá Shimaun Kaiser. A választási rendszerhez hasonlóan ezeket is Zia ul Haq vezette be, hogy egyoldalúan védelmezzék a fô vallást, az iszlámot és - mint a múlt példáiból kiderül - fölhasználják a vallási kisebbségek ellen.
A 295/B cikkely a korán megszentségtelenítését, a 295/C pedig Mohamed próféta megsértését bünteti.
Mian Nawaz Sharif elsô miniszterelnöksége idején (1990-1993) Mohamed próféta megsértése esetén kötelezôen elôírták a halálbüntetést.
"A vallási türelmetlenség feszült légköréért nagyrészt ezek a �fekete törvények� felelôsek" - jegyzi meg a Compass Direct keresztény hírügynökség.
Szolidaritás
A növekvô vallási türelmetlenség közepette is lehetséges a muzulmánok és keresztények közötti békés együttélés. A khanewáli erôszakos cselekmények ellenére sértetlenül maradt Szent Katalin kolostor példája mutatja ezt. Amikor a dominikánus nôvérek értesültek a csôcselék közeledtérôl, imádkozni kezdtek. Két szomszédos muzulmán család szembeszállt a tömeggel és sikerült elhárítaniuk a kolostor elleni támadást. Más muzulmánok védelmükbe vették khanewali és Shanti Nagar-i szenvedô keresztény szomszédaikat. A támadás után vált ismertté, hogy a keresztények és több más felekezet hívôi között létrejött a szolidaritás és az áldozatok megsegítésének erôs mozgalma, amelyhez sok muzulmán is csatlakozott.
| Dear President, On February 5th and 6th of this year 30 000 Moslems led by their clergy and the police destroyed churches, schools, homes and shops in Khanewal and Shanti Nagar in Punjab province. This represents the largest attack on the Christian community in Pakistan's 50 years of existence. The violence is a direct consequence of the religious apartheid system in your country, which is most significantly expressed in the separate electoral system and sections 295 B and 295 C of the Pakistan penal code. The attacks and discrimination create a bad reputation for Pakistan. Therefore I ask you to fully compensate the victims of these tragic riots, to prevent such violence in the future and to abolish the religious apartheid system in your country, just as Pakistan has helped to overcome the political apartheid system in South Africa. Yours respectfully and sincerely,
|