A menekültkunyhók csúcsos tetején kis keresztek jelzik: itt keresztények élnek. Egyikük Georges, Szudánból menekült gyülekezeti vezetõ, aki keresztény hite miatt nem kapott munkát és most nem tudja eltartani a családját. Hat hónapja él a táborban: "A gyerekeim betegek, és alig van gyógyszerünk. Sok családnak kellene sürgõsen gyógyszer."
Ireneo két évet töltött már a menekülttáborban. Muzulmán, mégis menekülnie kellett a khartumi iszlám hatalom elõl. Sok hozzá hasonló földmûves sorsára jutott: ültetvényét önkényesen kisajátították. A föld kellett a rezsimhez hû embereknek.
Ireneo gyalog menekült Eritreába, mivel nem tudja táplálni feleségét és három gyermekét.
Gash Barkában egy ember napi vízszükséglete (beleértve az iváshoz, tisztálkodáshoz és minden egyébhez használt vizet) 8-10 liter között van. Ez éppen megfelel a Világegészségügyi Szervezet (WHO) minimum-ajánlásának. A menekülttáborok lakóinak azonban be kell érniük négy liter/nap mennyiséggel: ennyi jut összesen ivásra, fõzésre és mosásra. Az élethez nélkülözhetetlen folyadékot naponta szállítják tankerekkel a közeli városból.
Összehasonlításul: egy svájci átlagember napi vízfogyasztása kb. 180 liter (WC, fürdés, zuhanyozás, mosás, mosogatás, ivás, fõzés, stb).
A folytonos vízhiány gyöngíti a menekültek szervezetét, akik egyre fogékonyabbak a különféle betegségekre. Ugyanakkor növekszik a fertõzés veszélye is, mivel a tartályokon kívüli víz minõsége sokszor rossz: a Gash Barka-i síkságon egyedül a CSI ásatott mély kutakat, mert az ún. felszíni víz nem olyan tiszta, mint a mélyen fekvõ sziklák forrásvize. Ezért a gyerekeknél nem ritka a gyomor- és bélfertõzés.
A menekülttáboron túl a szikkadt talajon akácok és bokrok zöld csoportja jelzi a kiszáradt folyómedret, amely alatt vízér sejlik. Vízmérnökünk, Richard Walters ennél a pontnál állíttatja föl a fúrótornyot. Ez a kút fog tiszta ivóvizet adni a menekülteknek.
A csoport már hajnali szürkületben munkához lát, hogy elkerüljék a déli nap perzselõ hevét. Hat órával késõbb, 54 méteres mélység elérésekor a fáradt munkások szünetet tartanak. Vizet ugyan nem találtak, de a fenékrõl felhozott kõzetminta - amelyet Richard Walters megvizsgál - igéretes: fekete-fehér, lyukacsos - ahogy a bennszülöttek nevezik -, "só-bors" szikla, amely könnyen jelezhet vizet!
Nem sokkal napnyugta elõtt, egyszerre kiáltás hallatszik: víz!
A fúróhegy ekkor 70 méteres mélységben áll. Az érbõl napi 40.000 liter vizet tudunk felhozni. A kémiai elemzés megerõsíti, hogy a víz friss, édes és jó minõségû. A második fúrás újabb 40.000 liter hozamot jelent. Dr Omer Nur el Daeiem - számûzetésben élõ szudáni politikus, a korábbi kormány tagja - becslése szerint a következõ hónapokban a menekültek számának megkétszerezõdése (esetleg háromszorozódása) várható a szudáni belpolitikai helyzet drámai romlása miatt.
A két új kút azonban még egy ilyen megnövekedett menekülthullám esetén is elegendõ vizet fog adni.
Eddig elkészült az 50.000 literes fõ-víztartály és két 4.000 literes konténer a táborhoz vezetõ vízvezetékkel együtt. A kútfúró csapat küldetése azonban nem merül ki a vízellátás biztosításával. A lelkek szomját is enyhítik: a csillagos ég alatt levetítik a Jézus életét bemutató filmet.