1996. május végén muzulmánok meggyilkolták a délen húzódó Atlasz hegység Tibehirine kolostorának hét trappista szerzetesét. A fundamentalisták által szított erõszakhullám a keresztények mellett a mérsékelt gondolkodású muzulmánokat - köztük diákokat, újságírókat, mûvészeket és írókat - is sújtja.
A szélsõséges Fegyveres Iszlám Csoport (FICS) azért rabolta el a Tibehirine kolostor hét szerzetesét, hogy így kényszerítse ki terrortámadások miatt francia börtönökbe zárt tagjai szabadon bocsátását. Azzal fenyegettek, hogy ha nem teljesítik követeléseiket, "lemészárolják" az elrabolt szerzeteseket. A 45-80 év közötti testvérek némelyike rossz egészségi állapotban volt: egyikük asztmában szenvedett, egy másik pedig szívbeteg volt. A FICS szélsõségeseinek azonban aligha csak társaik kiszabadítása volt az egyetlen célja.
A keresztények és muzulmánok egyetértésén munkálkodó elrabolt szerzetesek nagy megbecsülésnek örvendtek a fõként muzulmánok lakta vidéken. Szemináriumokat és összejöveteleket tartottak, a kolostor kertjét közösen mûvelték meg a környékbeli muzulmán családokkal. A FICS követõi - szemben a békés szerzetesekkel - egyedül saját korán-magyarázataikat tartják elfogadhatónak. Elutasítják a párbeszédet minden más vallással és könyörtelen harcot vívnak ellenük. Mivel az Iszlám Üdvfront (IÜF) tagjainak többsége dhimmi (másodrendû állampolgár) voltuk ellenére legalább a "könyv népe"-nek elfogadja a keresztényeket és zsidókat, a FICS "hitetlen" voltuk miatt ki akarja irtani õket.
A hét szerzetes elrablása és meggyilkolása jól mutatja, hogy a szélsõségesek milyen módon rombolnak le minden közeledési kisérletet a két vallás között.
A testvérek elrablásának másik indítéka francia állampolgárságuk volt: 1993 októberében a FICS halállal fenyegetett meg minden külföldit, aki nem hagyja el azonnal az országot. A FICS így akarja kitörölni az algériaiak tudatából a francia gyarmati idõkbõl származó alapelveket, mint a demokrácia, a hatalom megosztása vagy a törvény elõtti egyenlõség joga. A FICS szélsõségesei éles ellentétben állónak tekintik ezeket a fogalmakat Allah szavaival és törvényeivel, amelyeket Mohamed foglalt össze a Koránban és amelyek megtalálhatók a saria elõírásaiban is. Ezek a törvények egyszer és mindenkorra szabályozzák az egész társadalmat és halállal büntetik az iszlám hitrõl más vallásra térõ konvertitát, kézlevágással a lopást, megkövezéssel a házasságtörõt, szigorúan elválasztják a különnemûeket az iskolákban és az asszonyoknak csádor viselését írják elõ, hogy elfedjék arcukat.
Az 1992 januári parlamenti választások második fordulóját a hadsereg törölte, mivel bizonyossá vált az Iszlám Üdvfront (IÜF) gyõzelme. A katonák és az iszlámisták közötti összecsapások azóta több mint 40.000 áldozatot követeltek.
Idõközben a Fegyveres Iszlám Csoport (FICS) és az Iszlám Üdvhadsereg (IÜH) radikálisabb lett az Iszlám Üdvfrontnál (IÜF). Mivel az IÜF támogatóinak többsége legalább szóban bejelentette választások kiírását, a demokratikus hatalomváltást és elítélte a külföldiek és békés polgárok elleni támadásokat, a FICS és az IÜH földalatti nyilatkozatában már nemcsak a katonákat és rendõröket fenyegette meg halállal. Fenyegetõ üzenetet intézett azokhoz az asszonyokhoz is, akik nem viselnek fejkendõt (csádort) csakúgy, mint a liberális gondolkodású muzulmánokhoz, diákokhoz, a sajtó képviselõihez, mûvészekhez, írókhoz - és nem utolsósorban a külföldiekhez.
A FICS és az IÜH mindenekelõtt a fiatalok és a nyomornegyedek lakói közül toboroz magának követõket.
Algéria 1962-es függetlenné válása óta a kormányzatok az ország egyoldalú iparosítására törekszenek, sok vidéken élõt kényszerítve ezzel városokba költözésre. Itt nemcsak új egzisztenciát kell teremteniük, de hirtelen szembetalálják magukat a franciául beszélõ középosztály és felsõ tízezer korrupt és diszkriminativ magatartásával, a munkanélküliséggel és a nyomornegyedek kiábrándító reménytelenségével.
Ezeknek az életcéljukat vesztett embereknek a FICS és az IÜH iszlámistái - akik radikális szakítást követelnek az elmúlt 30 évvel - jelenthetnek új reménysugarat.
Dear Mr.Amor,
We are shocked to hear of the murder of seven French Trappist monks from the Algerian monastery of Tibehirine by members of the �Armed Islamic Group� (GIA) in late May 1996.
In this connection, we would like to recall the most recent UN Commission of Human Rights Resolution 1992/62 into account, which �emphasizes that the taking of hostages, wherever and by whomever committed, constitutes a serious obstacle to the full enjoyment of all human rights and is, under any circumstances, unjustifiable�.
We likewise urge you to strive to obtain better protection for Christians and non-fundamentalist Muslims in Algeria.
Respectfully yours,
Place, date (Ort, Datum) Signature (Unterschrift)
Megdöbbenéssel hallottuk, hogy 1996. május végén a Fegyveres Iszlám Csoport (FICS) elnevezésû szervezet tagjai hét - az algériai Tibehirine kolostorban élõ - francia trappista szerzetest meggyilkoltak.
Ezzel kapcsolatban szeretnénk emlékeztetni Önt arra, vegye figyelembe az ENSZ Emberi Jogi Bizottságának legújabb, 1992/62 számú határozatát, amely "hangsúlyozza, hogy a bárhol, bárki által elkövetett túszejtés komoly akadálya az emberi jogok teljes megvalósulásának és ezért semmilyen körülmények között sem igazolható".
Nyomatékosan kérjük, törekedjen az algériai keresztények és nem-fundalista muzulmánok hathatósabb megvédelmezésére.
A kis algériai közösség tagjainak létszáma alig ezer fõ, közülük 130 lelkész ill. szerzetes és 250 apáca. Msgr. Henri Teissier, Algier egyházmegye érseke szerint - fõként a hét trappista szerzetes meggyilkolása óta - mindannyian félelemmel eltelve szemlélik jövõjüket. A támadás veszélye sok egyháztagot akadályoz mozgásszabadságában és szociális tevékenységében. Msgr. Teissier elmondta: "Az algériai egyház hivatása, hogy szolidaritást vállaljon a lakossággal. Még az elrabolt Tibehirine kolostori szerzetesek is többször megvitatták a lehetõségét, hogy - amint azt tanácsolták nekik - kivándoroljanak. Mégis úgy döntöttek, a veszély ellenére is szolgálják közösségüket. (...). Az emberrablás ténye együttes kihívás az algériai egyház és az egész társadalom számára. Egyházunk olyan nehéz helyzetbe került, hogy a teljes megszûnés veszélye fenyeget. Ezért szükségünk van minden segítségre".