Az Egy, a Pár és a Fél
Szeretettel köszöntöm a Bevatás nézõit.
Ifjú jogász koromban rengeteg hagyatéki leltár ment át a kezemen. Közöttük számos olyan, amiben olyasmi állt, hogy Kovács Jánosné meghalt május negyedikén, Kovács János nyolcadikán. Leéltek együtt ötven-hatvan évet, aztán elment az egyik s pár nappal utána a másik. Mint a ketteslétra. Egymásban tartották a lelket. S amikor a létra egyik szára eldõlt, a másik nem bírt egyedül állni. Nem is akart.
Kezemmel létrát mutatok.
Boldog házasság éltek: egyek voltak a szeretetben. A titok egyik fele, hogy szeretet mûvelés: állandóan emelni a másikat! És a titok másik fele: egynek lenni.
Közben esküvõi képeket látunk. Esetleg régi családi fotókat!
A történelem a házasságnak minden lehetséges formáját ismeri: a csoportházasságot, a többnejûséget, a többférjûséget, a monogámiát szigorúan vagy lazán, És mégis, a mûvészet mindenünnen a páros szerelemrõl tudósít. A nálunk legismertebb poligám kultúra, az iszlám költõje Omár Chájjám, mesemondója, Seherezádé , építtetõje, Sahdzsahán nagymogul a Tadzs Mahalban mind a páros szerelmet zengi.
Miért? Miként lehet, hogy kalandozunk és nézegetjük a gyönyörû lányokat, s közben mégis az igazi párunkra vágyunk, akinek odaadhatjuk magunkat szõröstül-bõröstül.
Akivel így összeillünk. Mint a két kezünk. Közben Tadzs Mahal.
Egy régi indiai történet azt meséli, hogy az ember valaha kétnemû volt. Isten ketté-, vagyis félbe(!) vágta az embert, s azóta ki-ki a párját keresi, hogy ismét egyesüljön vele.
Errõl, a házassági egységrõl így ír az Ószövetség :
Az Úristen az emberbõl kivett oldalcsontból megalkotta az asszonyt és az emberhez vezette. Az ember így szólt: ez már csont a csontomból és hús a húsomból. Asszony a neve, mivel férfibõl lett. (Is= férfi, isa=asszony) Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettõ egy test lesz. (Ter 2.22., 18.)
Bölcseleti tanácsadónk, anyanyelvünk egyetlen szóba sûríti a a lényeget: egybekelni. Ezt a szentséget egymásnak szolgáltatjuk ki az elhálással. Amikor kikelünk a nászágyból, egy test leszünk .
Az egybekelés szeretetében jön létre nõbõl és férfiból az ember, Isten képmása.
Állítólag az egy a legmagasabb szám, Isten száma. A szónak, Pais Dezsõ szerint nemcsak szám-értelme van, azt is jelenti, hogy szent: egynap-idnap- ünnep , egyház szavaink tudnak errõl.
Vessünk egy röpke pillantást az egy matematikájára! Ha összeadjuk a valamennyit , a mindahányat, a végtelent és a tengernyit , az eredmény egy enlõ lesz valamivel, ami egy befoglalja e sokaságot. A különbözõk tömkelege benne egy esül. A teljes tudást egy etemesnek hívjuk, az eltérõk és a mindenfélék – bárahány – ha találkoznak, egy eznek, esetleg egy formák leszenek, egy be vának, egy et értenek. Számtalan sokan lehetünk egy ütt. A közösség erejét végtelenül megsokszorozza az egy ség. Sokat mondók a fosztóképzõs alakok: egyenetlen , ami hibás, egyetlen , aki az egyetemesbõl valamiképpen kimaradt. Ne feledjük az egy ént, az egy - ént , aki önmagát az Eggyel azonosnak tolja föl.
Kezemet összekulcsolom, szétveszem
Hány egy van a kettõben? Igenes barátom kisfia kérdezte: ha egy istenben három személy van, akkor két istenben mennyi? Két egyben kétszer van meg a teljesség? Az egyetemes? Dupla benne az egység?
Összekulcsolom a kezemet
A kettõnek a legjobb esete az, ha pár . Nyelvünk a páros testrészeket egyes számban mondja, s azt állítja, hogy a pár megbomlásakor nem két egy keletkezik, hanem két fél. Két töredék, csonkaság. Félkarú, félfülû, sõt, féleszû!
Egyik kezem. Másik kezem.
Hasonló logikával gondolkodik nyelvünk a házasságról. A házaspár fele a feleség – a csángóknál a férj is feleség! A pár megvilágosító szó. A párban egyesül a fél, a töredék, ezért belõle keletkezik az élet. Nem a pont olyant jelenti, hanem a kiegészítõ kettõst; ugyan mire mennénk két jobbkézzel? Egy hajórakomány ballábas cipõvel?
Ezért nem lehetséges a homoszexuális házasság: õk ugyanis sehányan sem tesznek ki egyetlen egy párt, tudniillik semmilyen bizarr alakzatban sem képesek egybekelni.
Próbálják meg átkulcsolni a kezüket. Nálam rendesen a bal hüvelykujjam van fölül. No, váltsunk, legyen fölül a másik. Észlelik a különbséget? Lehetséges így az egység?
Homokos-fölvonulás, esküvõ, stb.
Ebbõl ered, hogy csak elvétve monogámok. Az AIDS-vizsgálatok mutattak rá, hogy
(olvasok) "Amíg egy német heteroszexuális személy egész életében átlagosan három-négy szexuális partnerig jut el, sok homoszexuális ennek a százszorosát is könnyen eléri. Három év alatt ezer különbözõ(!) intim partner semmiképpen sem csúcsteljesítmény, vélik az amerikai orvosok". Az úgynevezett párkapcsolatban élõk szokásairól beszél egy Victor nevû AIDS-beteg: " Egész héten együtt voltunk, de éjszaka mindegyikünk csak egymagában ment el hazulról. S ha aztán adódott valami, a mindenkori illetõvel tértünk haza."
A homoszexuális férfiak AIDS-es drámája fölidézi az amazonok halálos legendáját. Az amazonok szintén páratlanul éltek: Eurázsiában, Afrikában, a Kolombusz elõtti Amerikában azonos szabályok szerint; csak a szaporodásra vettek igénybe férfiakat. Társadalmuk talán éppen a páratlanság miatt a halálról szólt. Fiúgyermekeiket világrajöttük után nyomban megölték, máskülönben kizárólag hadakozással foglalkoztak a legendák szerint.
Amazon ábrázolások.
Amikor Jézus: (Mt 19. 5 skk, 1115.) megismétli a mózesi törvényt: "A férfi elhagyja apját, anyját és feleségevel tart és egy test lesz a kettõ". És " Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét." Akkor a farizeusok vitáznak vele: Mózes megengedte a válást. Jézus azt feleli, hogy "Mózes szívetek keménységére való tekintettel engedte meg nektek, hogy elbocsássátok feleségeteket, de kezdetben nem így volt."
Jézus nem vallási, hanem ontológiai okból tiltja a válást. Azt állítja, hogy a férfi és a nõ létezése az egybekelés folytán teljesen megváltozik: eggyé lesznek. Válásuk tehát egyenértékû azzal, mintha ketté mûtenék õket... Éppen ezért a házasság törés az Egy megtörése. Az elválásban, aki próbálta, tudja, hogy nem két egy keletkezik, hanem két fél , akik mintegy kettéhasítva élnek.
A rádióban a minap a magyari elmaradottságot ostorozta egy pszichológusnõ, szerinte ennek a sebzettségnek az oka az, hogy "nálunk az emberek megfelelõ válási stratégia nélkül kötnek házasságot."
A kutya és a macska szobra: ülnek a polcon egymás mellett, lógázzák a lábukat.
A válás okozta sebzettséget elkerülendõ a legjobb nem egybekelni. Nincs új a Nap alatt: "már a régi rómaiak is" kitalálták korunk forradalmi ötleteit:
"A házasság társadalmi teher, írta Metellius Macedonius (Várkonyi I. 247) és természetesen súlyos, de kötelességérzetbõl nem szabad elhanyagolnunk. Ha tehetnõk, természetesen mindnyájan megszabadítanánk magunkat ettõl a köteléktõl, a természet azonban olyanná alkotott bennünket, hogy éppoly kellemetlen számunkra asszonyokkal együtt élni, mint nélkülük gazdálkodni."
Ennius: "Inkább háromszor veszélybe kerülni a csatában, mint életet adni egyetlen gyermeknek."
"A nõket fel kell szabadítani a házasság rabsága alól."
Õszintébb korokban a formátlan kapcsolatot ágyasságnak hívták. Gyerekkoromban hallottam, hogy X. és Y. összeálltak, vadházasok, vadasan élnek.
Manapság az élettárs varázsige járja: nekünk nem kellenek a formák, mi papír nélkül is... Aki átlát a posztmodern szövegelésen, az elõtt világos, hogy az élet szó idekeverése füllentés. Az élettársaság egyrészt nem az élet továbbadására jön létre, másrészt dolog lényege éppen az életre szóló elkötelezettség hiánya: addig csináljuk, amíg jó. Nem cél az egybekelés: ki-ki marad fél , amit önállóság nak szokás eufemizálni. Ebbe a helyzetbe pompásban befér a válási stratégia, ám belefér-e a holtomiglan-holtodiglan felelõssége?
Belefér-e a jövõ?