Bábel és a süket oroszlánok
Szerettel köszöntöm a B. nézõit.
Mai töprenkedésünk tárgya a nyelv, különös tekintettel a zöldpaprikára.
Három nyelv. Az elsõ a képeké, s szellemi kérdéseket próbálunk megfogalmazni általa Istenrõl, a szerelemrõl, a szépségrõl, a második a fogalmaké, melyen vitatkozunk, bizonyítunk, tudományt csinálunk, a harmadik, az információk nyelve, melyen túl akarjuk kiáltani egymást.
Táj, tenger, szép, hullámos vidék, folyó, dombok, hegyek. Ûrfölvétel a Földrõl (Híradótól)
Közben beszélek.
Egy azonban bizonyos, hogy képekben jelenítette meg közlendõit. Errõl tanúskodik az összes õs-írás, mind képírás, valamint az, hogy egyes szavaink értelme képekben gyökerezik: Szív, Növ-ény, Fel-hõ, Huz-al stb. Némelyik egész kis regény. Kitették a legény szûrét, ha nem, jegyben járhattak.
Guzsalytalpak. (Malonyai V. 76.) Igazi kéne! A legjobb lenne, ha mutatnám!
a guzsalytalpra, a legény nyíló tulipánt írt. . A tulipán-virág képírásban szülõszerv, melybõl buggyan ki az új élet, ráülni a közös élet elfogadását is jelentette. Az analfabéta legény és leány világosan olvasták e képírást – nem népmûvészetnek, hanem életnek tekintették.
A különbözõ népek szent könyvei is a képek nyelvén beszélnek. Kezdetben vala a sötétség: El lehet-e ennél pontosabban magyarázni, hogy mi volt az õsrobbanás elõtt: nekünk, a fizikusoknak és a bronzkori zsidó pásztoroknak? Egyszerre!
Errõl beszél a Tao te king elsõ verse:
Olvasok: A tao, melyet szavakkal ki lehet fejezni, nem az örök tao stb. Írásjelek a Tao-ról. Karátson G.-ból.
A képek nyelve a bölcsesség nyelve, az Isten, a szerelem a költészet nyelve.
Shakespeare: Az vagy nekem, mint testnek a kenyér, stb.
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér? Tényleg? akkor minden világos, ha nem, akkor – ismét Shakespeare: csak szó, szó, szó. Amit a vers üzen, több a szónál, él-mény . A képben a szó megsokszorzódik. Zöldpaprika. Elsõ tétova találkozásunkkor zöldpaprikát vásároltunk Évával egy kicsi boltban. Ez a kép azóta is él bennünk és gyarapszik: évek, évtizedek gyûltek össze azóta benne, amióta az vagyunk egymásnak, mint testnek a kenyér. És a zöldpaprika. A szerv, amivel az élményt fölfogjuk, az életünk, a teljes és nyitott személyünk. A kép ezért életre szóló és cáfolhatatlan és teljes.
A világegészbe nyílik, vagy tán maga az egész világ.
Éppen azért állandó, nyugodt, nem fejlõdik folyton. Homérosz, Arany János .
A hívõ, a szerelmes nem "hisz" Istenben vagy a szerelmében, hanem élményszerûen ismeri azt. Amit tud, az maga az igazság , amire az élte a következõkben épül. Ezért örökös, sosem felejtjük el, amíg élünk.
E nyelv négy kulcsszava: Igazság, személyesség, állandóság, teljesség.
Vágókép
A második nyelv, amely néhány száz esztendeje vette át az uralmat, a fogalmaké. A fogalomhasználathoz okosság kell. Tiszta fej. A fogalom ugyanis elválaszt és megkülönböztet. Úgy képezzük, hogy megnevezzük, mi az és mi nem az. Mint amikor késsel-villával eszünk. A villára bökjük a lényeget, a késsel levágjuk a fölösleget. Például a szék bútor, melyen ülni szokás. Rögtön vita támad: és a kanapé? Jó, legyünk pontosabbak: egyszemélyes ülõbútor. Hoppá, hát a fotel? És a hokedli, a karosszék, a trónus? Lám a fogalom nem a nyugalomból s a boldogságból jön, mint a kép, hanem a küzdelembõl. A folytonos harcban és vitában a fogalom ellenfogalommal feszül össze, a jobbik gyõz, a szavak gyarapodás helyett vérüket vesztik: úgy kell nekik, hisz zsoldosok...
Csoda-e ha szkeptikus a fogalmi nyelv? Az Igazsággal úgy van mint Pilátus: – "Mi az igazság?" A vitázó beéri azzal, hogy neki legyen igaza . Amíg az Igazság közös – például Évának és nekem a zöldpaprika – és nem Igazság többé, ha a másik kireked belõle. Sose lesz az enyém, ha õt kilököm belõle! Az igaz az enyém, csak az enyém. Azé, aki megkaparintotta, akinek papírja van róla. Nem személyes, hanem magán. Nem a sorsom és üdvöm függ tõle, hanem az üzletem, a vitám, a pöröm. Esetleg a tudásom.
Tehettek-e a mást az új idõk gondolkodói Gazdaságkor hajnalán
enciklopédiát szerkesztettek, lexikonokat , értelmezõ szótárakat, ezek képe!
hogy a fogalmakat rögzítsék. Ekkor indultak a modern tudományok is: a matematika, a biológia, a kémia, a mechanika stb. új rendszerei. Al- és melléknyelvek alakultak ki: a közigazgatásé, a különféle tudományágaké, a jogé, a statisztikáé és így tovább a végtelenségig. Észrevétlenül végrehajtódik Gazdaságkor egyik titkos varázslata, a szétválasztás: ahogy levált pl.: a bölcsességrõl a tudás, úgy válik szét a közlés és a beszélõ személye – az ember önmagától. Egy tudományos vita annál korrektebb, minél kevesebb benne a személyes.
A fogalmi nyelv kulcsszavai: személytelenség, pontosság-igazolhatóság, az Egész elvetése, másszóval a relativizmus .
De mire megyünk vele pl.: személyes hitel nélkül?
Olvasok: Hamvas B. Szilveszter (233) Ön föltételezi, hogy valamely mondat számtalanszor ismételhetõ, s mindíg ugyanaz marad. Én tudom, hogy a mondat valósággá csak akkor válik, ha személy mondja. Egyébként alaptalan és lényegtelen stb.
Fönntartható-e az eszmecsere a szellemi kérdésekrõl, ha a társadalom jelentõs része a képek nyelvét nem érti, kizárólag a fogalmakét? Van-e tragikomikusabb, mint a mûvészetrõl, a hazáról, a hitrõl, a családról olyan nyelven beszélni, amelyben bármi definíció kérdése :
Mit mondhatunk a fogalmak okos nyelvén például a szerelemrõl?
Larousse-lexikon: "A szeretett személy iránti vágyban és odaadásban megnyilatkozó, nemi vonzalmon alapuló érzelem."
Engels Frigyes fogalmai szerint viszont a szerelem, mint ok a család kialakulásánál szóba se jöhet, "A materialista fölfogás szerint a történelemben végsõ fokon a közvetlen élet termelése és újratermelése a döntõ mozzanat."
Mi lesz a zöldpaprikával?
Ezek után mi a gyilkosság, jog vagy erkölcs, alap, termelés, fölépítmény? Jogos-e a disznóság, ha a többség megszavazza? Mi a kultúra? Áru? Hogyér’ megy most a piacon az ország, a kórház, a gyerek? Olcsóbb-e világra hozni, vagy kifizetõdõbb elkapartatni. A nagymamát szintúgy.
Kép: Reklámok, szalagcímek, írók arcképei, szobrok zuhognak, diszkó, tõzsdehírek, tõzsedeképek: ezer ember telefonál egyszerre
Bejelentette hatalmi igényét a harmadik nyelv, ami se nem szó, se nem kép, de adott esetben akár mindkettõre hasonlíthat a megtévesztésig, sõt azon túl is. Az információ. Az infó egyszerûen adatot jelent, ami piacra küldhetõ és pénzt fialhat. Az emberhez, az Isten képmása személyhez, vagy a maga igazáért küzdõ polgári egyénhez semmi köze, mert abszolút személytelen: esett az árfolyam, vagy emelkedett, ki az új megasztár a diszkóban, a külügyminiszter Patagóniában, és ez mennyit ér a tõzsdén? Tökéletesen fölszabadult az Igazság és az igaz-nem igaz dilemma alól, ugyanakkor nem állíthatjuk, hogy hazug, tudniillik a piac nyelve, a Dolgoké, azok pedig ilyesféle moralista megkülönböztetést nem ismerhetnek. Roppant bájos, amikor az okos mosóporok és a még okosabb részvények nyelvtanfolyamokat indítanak a Barbiknak a piár nyelvrõl, az üzleti kommunikációról. Miként kell másokat bepalizni konzumidiótának.
A modern tudományok fogalmai, bár lehettek a "hatályos tévedések gyûjteményei" változó, de mégis fontos értékeket halmoztak föl. Newton törvényei nem vesztették érvényüket Einstein és Heisenberg (képeik!) után, csak lejjebb sorolódtak a világ tudományos magyarázatában. Az infó viszont nem viszonylagos, hanem semmilyen, értékmentes: az E=mc négyzet, az üdvösség, a nyúlbogyóízû rágó titka közt semmi különbség. Érvényét nem egy okosabb és pontosabb dönti meg, hanem száz másik, ami rázúdul. Legyen vigaszunk, hogy az infó abban a pillantban elévül, mihelyt fölrobbant. Tök fölösleges ismerni a múlt heti dollár-árfolyamot, az õszi bestseller-regényt, a tavalyi divatot.
Fölsorolhatjuk az infó-nyelv kulcsszavait: értékmentesség , fénysebesség , abszolút személytelenség, formátlanság. De összefoglalhatjuk egy szóban is: zaj .
A fölsíketítõ zaj a süket oroszlán világa; meg sem hallani, ha valaki rákérdez a nagy titokra:
zaj: zene, gépek, forgalom, suttogva beszélek, túlsuttogom
elvesztettük a nyelvünket? A Dolgok megnevezésének hatalma kicsúszott kezünkbõl? Zöldpaprikánkra az infórobbanás pernyéje hull?
Vajon mirõl beszélgetnek a süket oroszlánok?