A szent ká anya beavanya.doc
Szeretettel köszöntöm a Beavatás nézõit. Lehet-e másként beszélni édesanyánkról, mint szeretettel?
Édesanyám képe
Engedjék meg, hogy személyes legyek és a saját édesanyámról beszéljek.
Édesanyánkhoz meghitt, titkos, idegeneknek elmagyarázhatatlan viszony fûz bennünket, ám az anyakép közös. Mindannyiunkat anya szült, az édesanya a világ összes eddigi kultúrájában és korszakában az emberiség közös kincse.
Volt?
Nekem az édesanyám, Serer Erzsébet a példaképem. Az öt gyermekes Serer János decsi asztalosmester lányaként született. Édesapám volt az egyetlen és holtig tartó szerelme. Apám hadifogságba esett és õ mindhalálig várta. Még az ötvenes években is ki- kijártunk a vasútállomásra, ha híre járt, hogy az oroszok engedik haza a foglyokat. Egyedül nevelt föl bennünket, bátyámat és engem. És közben föltalálta a fényképészetet, tudniillik özvegyi jogon folytathatta apám iparát. Egy bizalmas beszélgetésben elmondta, hogy neki is tetszettek férfiak, akadtak, akik a kezét is megkérték, ám õ soha nem tudta volna elképzelni, hogy apámon kívül más férfié legyen.
Anyámék esküvõi képe, zene.
Hogyha egy pontos és erõs szóval akarjuk jellemezni, akkor azt mondhatjuk, szent volt. Ám ebbõl a típusból több milliárd élt és él Patagóniától Lappföldig. Azon kívül, hogy mérhetetlenül szerették férjüket és gyermekeiket, semmilyen jeles tett nem fûzõdik nevükhöz, éppen ezért õket sosem emelik oltárra Rómában a Szent Péter téren. Ám nélkülük nem volna lehetséges az emberi élet a Földön. Ha a csillagászok fölfedezik, hogy van víz a Jupiter Európa nevû holdján,
Mars- és Európa-fotó fekete-fehér, de kékítsük be! Zene.
vagy bolygó kering egy távoli csillag körül, netán szerves anyagra lelnek egy meteoritban, az újságírók rögtön hosszú cikkeket kanyarítanak a hír köré: földön kívüli élet? Csillagközi civilizáció? Ezeknek a híreknek akkor adjunk hitelt, ha a mûszerek majd édesanyák jelenlétét mutatják ki valahol. Nem elég, kérem, az ózonpajzs, a mágneses tér, az arányos bolygóméret, a kellõ fény, víz és hõmérséklet meg hasonlók. Az életet az édesanyák teremtik a szó szoros értelmében, mert akármilyenek vagyunk, szeretnek bennünket
Fotómontázs rengeteg féle emberrel
A keresztény hagyomány 1.500 évig egységesen, a reformációig a Szûzanya, az Istenszülõ tiszteletében a szent anyaképet vitte be a családba. A Boldogasszony egyúttal az anyák mintája és példaképe volt s maradt sokak számára. Innen adódik, hogy ebben a kultúrában a leggyakoribb nõi név a Mária. Olyannyira gyakori, hogy még férfiaknak is adták. Viselte többek között Metternich herceg és Rilke, a költõ is.
Olvasok
Várkonyi Nándor szerint az Aranykort fölváltó Ezüst-, majd Rézkor a matriarchátus ideje volt.
" Az ezüst a Hold érce, a réz a Vénuszé; a nõi bolygó uralkodik az éjszakai égboltozaton, õk gerjesztenek szerelemre, foganásra, táplálják nedvükkel a Földanyát. A nappal uralmát az éjszakáé váltja föl, a teremtést a szülés, a fogantató tüzet a csíráztató víz, a tevékeny szellemet a tétlen anyag. A Panteonok csúcsára fölvonulnak a nõi istenségek, a zsírosfarú barlangi vénuszoktól a karcsú, habszülte Aphroditéig; oltáraik elõtt papnõk végzik szertartásaikat, a férfi csak ministrál, lehetõleg nõi köntösben vagy kasztrálva. A halottakat nem máglyán égetik el, hogy lelkük a test salakjától, az anyagtól megtisztulva Égbe szálljon, hanem a sír mélyére temetik, hogy egyesüljenek az anyafölddel, amelybõl vétettek."
A Föld különbözõ részein emlékeznek e korra mítoszok és szobrok. Hogy csak néhányat említsünk: számos legenda szerint a világ az Õstojásból keletkezett, az tojás pedig a nõkultusz jelképe, akár a Hold- és Földanya-istennõk. Szkítiától Amazóniáig fönnmaradt az amazon-legendárium. A magyar õsvallásban Boldogasszonynak hívták az õsanya-istennõt.
Hathor, Istár, Démeter, Gaia, Willendorfi Vénusz stb. mindenféle istennõk.
A mûvészetnek állandó és roppant gyakori témája a Madonna. Szoborban, képben, versben. Természetesen õsidõk óta, amint ez a Kr. e.: 600 évvel keletkezett mezopotámiai szobrocska is mutatja.
Szobor, és egyre modernebb Madonnák gyermekükkel
Irodalmunkban a legszebb anya-rajz talán Móricztól származik. A Hét krajcár címû novella fõhõse igazi szent-anya, aki fölemeli, megszenteli maga körül az oly nyomorúságos életet. Igazából egyetlen eszköze van a szent anyának, szeretet. Eszköze visszahat rá, s õt teljes emberré teszi, aki nem specialista, mint a gégész, akire csak a gyerek mandulája tartozik, vagy a matektanár, akire a történelmi tudatlanság már nem. Õrá a gyermek teljes egészében minden porcikájával vonatkozik és viszont. A szent anya képe évezredeken keresztül legyûrhetetlennek látszott. Még az én gyermekkoromban is kötelezõ volt anyánk nevének és becsületének, mondjuk így szentségének védelmére kelni, ahogy ezt a Papp Laci filmben látjuk.
Szidod az anyám? Papp Laci filmjébõl.
Amióta a társadalom oka, célja és értelme a gazdaság, a haszon, azóta megszûnõben az a spirituális tér, amelyet családnak neveztünk, és amelynek a szellemi középpontja a szent anya volt. Egyre több anyát beszéltek rá arra, hogy hagyja el szakrális pozícóját és fogjon inkább önmegvalósításba – elhitetvén vele, hogy az élet mûvelésénél értékesebb, ha parizert mér a pult mögött, vagy jogot a tövényszéken.
Nõi munkások, bírák, rendõrök, stb. Legyen változatos!
Tessék mérleget készíteni! A Hét krajcár -beli édesanya hoz-e súlyosabb, bonyolultabb, ha úgy tetszik "értelmiségibb" döntéseket a hét krajcár összekeresése során, miközben a világot megjavítja maga körül, vagy az a posztmodern utóda, aki – mondjuk – egymillió krajcárért bankfiók-igazgató. Aki, a kedves nézõk közül szülõ és munkavállaló, az tudja, hogy melyik feladata kíván tõle emberibb helytállást. A propaganda mégis hatásos. Számos asszony majdhogynem beleõrült, amíg odahaza élt a gyeremekével: gyesbeteg lett, s bizony kevés választotta el az alkoholizmustól, még szakirodalom is keletkezett róla... Félreértés ne essék, nem baj, ha egy anya dolgozik, és örvendetes, ha jól keres; csupán az önmegvalósítás csapdában elgondolkodtunk a sár és az arany összekeverésérõl. A fejlõdésrõl: folyton emelkedünk s torkunkban a süllyedés keserû gombóca...
Gyermekek
A gyermek gyakorta a szülõi önmegvalósítás eszköze lett. Õ tanul a szülõk helyett vívni s falja az anyuék gyernekkorából kimaradt csokikat.Máskor csatabárd a házastársi torzsalkodásokban, még inkább a válópörben, majd utána is. Tanúja a veszekedéseknek, az abortuszoknak, hallani eseteket, hogy óvodáskorú gyerek szavaz tulajdon testvérei kinyiffantásáról...
Önkéntelen, majd lassan alkalmazkodó tanúja annak, miként élnek a fölnõttek a tévében és odahaza – szappanopera-életet... A bomló házasságok viharában némely gyerek fél tucat szülõvel küzd meg, mire fölnõ. Melyikük legyen a példakép? És vajon lehet-e példakép a deszakralizált anya, aki töredék, specialista; csak munkavállaló, csak fényképész, csak miniszter? Csak nõje az apunak?
Vágókép. Édesanyám ismét.
Csoda-e, hogy a posztmodern, vagyis a kortárs mûvészetbõl a Madonna-téma szinte teljesen kiszorult? Nincsen társadalmi realitása és a piac sem igényli...
Hallgassuk meg a legifjabb nemzedéket: milyen a lelkében a szent-anya kép:
Kisiskolások fociznak és kurv’anyáznak
Kirõl beszélnek ezek a kisgyerekek? Önmagukról? A jövõnkrõl? Semmirõl, csak a szájuk jár? Vajon egy messzi bolygó csillagásza észleli-e még, hogy van élet a Földön?