Magyarra ford.: György Lajos

Ezeket a Dharmáról[1] szóló rendeleteket az Istenek által szeretett Priyadarsi[2] Király parancsára vésték be. Az erkölcsi rendeletek közül egyesek erősen, mások kevésbé le vannak rövidítve, továbbiak teljes terjedelműek.

Nem hirdettek ki minden rendeletet az összes helyen, mivel a területeim nagyok. Sok felirat készült el és sok további készítésére fogok utasítást adni.

Egyes rendeleteket újra és újra bevéstek a tanítások varázsa miatt [és abban a reményben hogy] az emberek követni fogják a tanokat, ha ismételten hallják azokat.

Néhány rendeletet nem teljes terjedelmében vésnek be, mivel egyes részeik az adott helyen célszerűtlenek, vagy azért, mert okai voltak a kihagyásnak, vagy az átíró tévedése miatt.

Az Istenek által szeretett Priyadarsi király uralkodásának nyolcadik évében elfoglalta Kalinga országát. Százötvenezer embert fogságba hurcoltak, százezret megöltek és ennél sokkal többen haltak meg.

Közvetlenül Kalinga elfoglalása után Priyadarsi Király mélyen elkötelezte magát a Dharma tanulmányozása, szeretete és lelkébe vésése iránt.

Az Istenek által szeretettnek, a kalingaiak legyőzőjének most bűntudata van. Emiatt mély szomorúságot érez és sajnálkozik egy korábban meg nem hódított nép legyőzése miatt, ami mészárlást, halált és az emberek elhurcolását hozta magával.

Még egy sokkal fontosabb oka van a Király bűntudatának. A Brahmanok és a Sramanok [papi és aszkéta rendek][3] továbbá más vallások követői és a családapák - akik mindannyian engedelmesek voltak a feljebbvalóik, a szülők és a tanítók iránt, valamint megfelelő udvariassággal és erős odaadással viselkedtek a barátaik, az ismerőseik, a rokonaik, a rabszolgáik és a szolgálóik iránt - mindnyájan szenvedtek a szeretteiket érintő igazságtalanság, mészárlás, elhurcolás miatt. Még azoknak is, akik saját maguk elkerülték a szerencsétlenséget, mély kínlódást okoztak a mélyen szeretett barátaik, ismerőseik, társaik és rokonaik által elszenvedett csapások. Így mindenki osztozik a szerencsétlenségben és ez nyomasztja Priyadarsi Király lelkét.

[Azonkívül a yona-földön (azaz a görögökén) kívül nincs ország, ahol brahmin és buddhista aszkéták ne lennének] és nincs olyan hely, ahol az emberek ne tartoznának egyik vagy másik valláshoz.

Ezért még ha a Kalinga elleni háborúban csak százszor vagy ezerszer kevesebb ember halt volna meg, öletett volna meg vagy hurcoltatott volna el, mint amennyi a valóságban, még az is nyomasztaná a Király lelkét.

Priyadarsi Király most úgy gondolja, hogy ha egy ember rosszat követ is el, meg kell bocsátani neki a megbocsátható rosszat.

Priyadarsi Király arra törekszik, hogy rávegye az uralma alá tartozó erdei népeket [azaz a elfoglalt terület távoli vidékein élő primitív népeket] hogy elfogadják ezt az életmódot és ezt az eszményt. Azonban emlékezteti őket arra, hogy bűnbánata ellenére is gyakorolja a büntető hatalmát, azzal a céllal, hogy rávegye őket a bűnöktől való tartózkodástól és megmenekülhessenek a kivégzéstől.

Mivel Priyadarsi Király kívánja a biztonságot, az önuralmat, a pártatlanságot és vidámságot minden élőlény számára.

Priyadarsi Király az erkölcsi győzelmet [azaz a Dharma győzelmét, Dharma-vijaya] tekinti a legfontosabb győzelemnek. Ő ismételten eljutott ehhez az erkölcsi győzelemhez mind itt, mind a birodalmának a határain túl, akár hatszáz yojana távolságban [kb. 3000 mérföld] élő emberek között, ahol a yona [görög] király, Antiyoka uralkodik; továbbá Antiyoka-n túl, a négy király, Turayama, Antikini, Maka és Alikasudara[4] országában valamint Délen a chola-k és pandya-k között [az indiai félsziget déli csúcsán], olyan messze is, mint Ceylonon.

Itt a Király birodalmában is, a yona nép között [az északnyugati határtartomány lakói, valószínűleg görögök] és a kamboja-k [a yonák szomszédjai], a nabhaka-k és nabhapankti-k között [akik valószínűleg a Himalája menti határnál laktak], a bhoja-k és paitryanika-k, andhra-k és paulinda-k [mind az indiai félsziget népei], gondosan figyelnek a Dharma tanításaira.

Még azokban az országokban is, ahová Priyadarsi Király követei nem jutottak el, az emberek hallottak a Dharmáról, Őfelsége előírásairól valamint a Dharmára vonatkozó utasításairól és maguk is elfogadják és el fogják fogadni a Dharmát.

Győzedelmeskedjék bárhol is a Dharma, megelégedettséget teremt. A megelégedettség szilárdan a Dharma győzelmén alapul [mivel nem váltja ki a győztes és legyőzött szembenállását]. A megelégedettségnek azonban csekély a fontossága. Priyadarsi Király végül is csak a másik világban kerül kapcsolatba a cselekedeteiből származó értékekkel.

A Dharma rendeletei azért vésettek be, hogy fiaim és dédunokáim, akik utánam jönnek, ne gondoljanak új hódításra értékek nyerése érdekében. Ha hódítanak, teljék a kedvük az önmérsékletben és a büntetések enyheségében. Fontolják meg, hogy az erkölcsi győzelem az egyedüli igazi győzelem.

Ez jó, itt és a másik világban. Teljék örömük az erkölcsi örömökben [Dharma-rati]. Mert egyedül az jó, itt és a másik világban.

Az elmúlt időben sok évszázadon át terjedt az állatok lemészárlása, az élőlényekkel szembeni kegyetlenség, az udvariatlanság a rokonokkal szemben, tiszteletlenség a papok és aszkéták iránt.

Azonban most, Priyadarsi Királynak a Dharmában szerzett gyakorlata miatt a harci dobok hangja átváltozott a Dharma hívásává [a háborús hívás helyett], megidézve az embereket az istenek versenyszekereinek, az elefántoknak, a tűzijátéknak és más isteni látványoknak a bemutatására.

Priyadarsi Király egyre jobban elsajátította a Dharmát, túlhaladva mindazt ami az évszázadok alatt létezett, tartózkodik az állatok megölésétől és az élőkkel szembeni kegyetlenségtől, jóindulatú az emberi és családi viszonyokban, tiszteli a papokat és az aszkétákat, engedelmességet tanúsít az anya, az apa és az idősebbek iránt.

A Dharma gyakorlását segítették ezen és más utakon. Priyadarsi Király folytatni fogja a Dharma gyakorlatának a segítését. A fiai, az unokái és a dédunokái az idők végezetéig segíteni fogják a Dharma gyakorlását; szilárdan állanak majd a Dharma talaján, tanítani fogják az embereket a Dharmára és az erkölcsös viselkedésre.

A Dharma tanítása a legjobb cselekedet. A Dharma gyakorlása lehetetlen egy erkölcstelen ember számára. Ezen gyakorlás növelése, még a csökkentésének a megakadályozása is dicséretes dolog.

Ez a rendelet azzal a céllal vésetett be, hogy leszármazottaim kapjanak sugallatot arra, miként tevékenykedjenek a Dharma terjedése érdekében és hogy megakadályozzák annak a hanyatlását. Priyadarsi Király 12 évvel a megkoronázása után rendelte el ennek a bevésését.

1. Asóka gondolatai az erkölcsiség hirdetéséről

Az Istenek által szeretett Priyadarsi Király így szól:

A múltban a királyok gondolkodtak azon, hogyan növeljék a nép Dharma iránti odaadását, azonban a nép erkölcsisége nem jutott eléggé előre.

Ezzel kapcsolatban Priyadarsi Király így szól:

Ez jutott az eszembe. Minthogy a régi királyok gondolkodtak azon, hogyan növeljék a nép Dharma iránti odaadását, azonban a nép erkölcsisége nem jutott eléggé előre, miként lehet a népet arra rávenni, hogy szigorúan kövessék a Dharmát? Miként lehet megfelelő módon növelni az erkölcsi előrehaladást ? Hogyan tudom felemelni őket a Dharma fejlesztésével?

Folytatva ezt a dolgot Priyadarsi Király így szól:

Ez jutott az eszembe. Kiáltványokat fogok kiadni a Dharmáról és elrendelem, hogy tanításokat adjanak az embereknek a Dharma szellemében. Ezeket a kiáltványokat hallván az emberek alkalmazkodni fognak a Dharmához; föl fognak emelkedni és előre fognak jutni a Dharma fejlesztésével. Ezzel a céllal kiáltványt adtam ki a Dharmáról és intézményesítettem különféle erkölcsi és vallási tanításokat.

A legmagasabb rangú hivatalnokaim, akik sok ember feletti hatalommal rendelkeznek, magyarázni és terjeszteni fogják a Dharma szabályait. Kioktattam a tartományi kormányzókat is, akiknek a gondjaira van bízva sok százezer ember, hogy törődjenek azzal, miként lehet elősegíteni az emberek Dharma iránti odaadását.

Priyadarsi Király így szól:

Ezért erre a következtetésre jutva a Dharmát hirdető oszlopokat állíttattam fel. Kineveztem a Dharma terjesztéséért felelős tisztviselőket, akiknek a neve Dharma-mahamatras. Nyilatkozatokat adtam ki a Dharmáról.

[Itt következik egy szakasz a pihenő házakról, víztárolókról és az utazókról gondoskodó fákról; ezek alább megtalálhatók a VI.B.3. részben. Asóka az erkölcs-felügyelők kötelességeinek részletezésével folytatja.]

Priyadarsi Király így szól:

A Dharma terjesztéséért felelős tisztviselőim az aszkéták és háztulajdonosok segítségére vannak különféle szolgálataikkal és fel vannak hatalmazva rá, hogy foglalkozzanak az összes szektával. Néhányukat utasítottam, hogy nézzenek utána a Samgha [buddhista vallásos rend] ügyeinek, másokat, hogy viseljék a brahmin és ajivika aszkéták gondját, ismét másokat, hogy dolgozzanak a nirganthák [dzsainista szerzetesek] között, s egyeseket, hogy más vallásos szektákkal törődjenek. Így különböző tisztviselők vannak kijelölve, hogy foglalkozzanak a különféle vallások ügyeivel, de a Dharmát terjesztő tisztviselőim az összes szektákkal foglalatoskodnak.

Priyadarsi Király így szól:

Ők és sok más magas rangú risztviselő gondoskodik az általam és a királynők által küldött ajándékok szétosztásáról. Ők különféle módokon jelentkeznek az összes háremem arra méltó címzettjeinél itt [Pataliputraban] és a tartományokban. Azt is elrendeltem, hogy közülük egyesek ellenőrizzék a fiaim és más királynők fiai ajándékainak a szétosztását, azzal a céllal [hogy elősegítsék] a Dharma nemes cselekedeteit, és azok összhangját a Dharma előírásainak megfelelően. Ezek a nemes tettek és ezek összhangja [magukban foglalják] az együttérzést, a nagylelkűséget, az igazmondást, a tisztaságot, a kedvességet és a jóságot.

Priyadarsi király így szól:

Akármilyen jó tetteket cselekedtem, az emberek utánozták és mintaként követték. Így cselekedve előrehaladást értek el és további haladást fognak elérni a szülők és tanítók iránti engedelmességben, az idősebbek tiszteletében, a papok és aszkéták, a szegények és ínségesek, sőt a rabszolgák és szolgálók felé gyakorolt szívességben.

[Következik egy rész a meditációról és az erőszakmentességről; az megtalálható alább az V.1. részben. A VII. oszlop-rendelet ezután a feliratok maradandó minőségének erkölcsi hasznáról szóló megállapítással fejeződik be.]

Ez a Dharmán alapuló rendelet azzal a céllal vésetett be, hogy az fennmaradhasson és kövessék, ameddig a fiaim és dédunokáim [uralkodni fognak], ameddig a nap és a hold [sütni fog]. Annak, aki ragaszkodik hozzá, az ezen a világon és a másikon eléri a boldogságát. Ennek a rendeletnek a bevésését 27 évvel a megkoronázásom után rendeltem el.

A Dharmán alapuló ezen rendeletre vonatkozólag Priyadarsi Király így szól:

Ez az erkölcsről szóló rendelkezés vésettessék be mindenütt, ahol oszlopok vagy kőlapok vannak, hogy mindörökre fennmaradjanak.

Priyadarsi Király így szól:

Tizenkét évvel a megkoronázásom után elrendeltem a Dharmáról szóló rendeletek bevésését az emberek jóléte és boldogsága érdekében, hogy a Dharmában különös növekedést fölmutatva felhagyjanak a korábbi életmódjukkal.

Amióta az a meggyőződésem, hogy az emberek jóléte és boldogsága csak ezen az úton érhető el, azon gondolkodom, hogy miként teremthetem meg az emberek boldogságát, - nem csak a rokonaim és a főváros lakói számára, hanem mindazok részére, akik távol vannak tőlem. Mindenkivel azonos módon cselekszem.

Hasonló módon minden társadalmi osztályért aggódom.

Továbbá minden vallásos szektát különféle adományokkal jutalmazok. Azonban úgy ítélem, hogy fő kötelességem személyesen meglátogatni [az embereket].

A Dharma ezen rendeletét megkoronázásom után 26 évvel vésettem be .

2. Asóka segítő részvétele a tennivalókban és példaadása

A múltban a királyok[5] szórakoztató utazásokat tettek (vihar-yatras). Ezeken a kirándulásokon vadásztak és más időtöltéseket engedtek meg maguknak.

Priyadarsi Király azonban tíz évvel a megkoronázása után a bölcsességben megvilágosodott (sambuddha). Azóta a kirándulásai erkölcsi kirándulások (Dharmayatras).

Meglátogatja a papokat és az aszkétákat és megajándékozza őket; meglátogatja az időseket és pénzt ad nekik; meglátogatja a falusi embereket, tanítva nekik a Dharmát és beszélgetve velük.

Priyadarsi Királynak sokkal nagyobb öröme telik ezekben az utazásokban, mint amennyire más utazásokban telhetne.

Priyadarsi Király így szól:

A múltban az állam ügyeivel nem foglakoztak és azokról nem tudattak a nap minden órájában. Ezért intézkedtem, hogy a tisztviselők minden időben és mindenhol bejuthassanak hozzám és jelentést tehessenek nekem a népem ügyeiről - ha étkezem, ha a hárememben vagy a belső lakosztályomban vagyok, ha a jószágaimmal foglalkozom, ha sétálok vagy ha vallásos gyakorlatomat végzem. Most mindenhol a nép ügyeivel foglalkozom. És ha egy adományom vagy szóbelileg tett nyilatkozatom, vagy egy sürgős dolog, amivel kapcsolatban megbíztam a fő tisztségviselőimet, vitát vagy nézeteltérést vált ki a tanácsban, akkor ezt azonnal jelenteni kell nekem, bármely időszakban és bármely helyen. Ezek az utasításaim.

Sosem vagyok teljesen elégedett saját, a közügyek kivitelezése során végzett munkámmal vagy éberségemmel. Úgy gondolom, hogy legfőbb feladatom a nép jólétének az előmozdítása és ennek alapja a munka és az állandó igyekezet.

Semmilyen feladat nem annyira fontos a számomra, mint a nép jólétének az elősegítése. Egy ilyen munka, amit megvalósítok, hozzájárul az összes élőlény iránti adósságom lerovásához, hogy azok boldogak legyenek ezen világon és segít nekik abban, hogy elérjék az eget a következőben.

Utasítást adtam, hogy a Dharmára vonatkozó ezen rendeletemet véssék be, s az mindörökre maradjon fenn, hogy a fiaim, az unokáim és a dédunokáim kövessék azt mindenkinek a jóléte érdekében. Ezt azonban nehéz megtenni odaadó és állandó munka nélkül.

Priyadarsi Király igy szól:

Nehéz jót cselekedni. Aki véghezvisz egy jó cselekedetet, az nehéz feladatot valósít meg. Mindazonáltal sok jó cselekedetet vittem véghez. Ha a fiaim, az unokáim és a leszármazottaim az idők végezetéig követni fogják a példámat, akkor jót fognak cselekedni. Azonban aki semmibe veszi ezen parancsnak akár csak egy részét is, az rosszat cselekszik. Mivel a rosszat könnyű elkövetni.

[A rendelet az erkölcs fejlesztésével megbízott tisztségviselők kötelességeiről szóló közléssel folytatódik; ez alább a VI.B.2. részben található.]

Priyadarsi Király nem gondolkozik dicsőségről vagy értékes hírnévről, kivéve ha az emberek, most vagy a jövőben hallanak a Dharma gyakorlatáról és a Dharmának megfelelően élnek. Ilyen céllal vágyik a dicsőségre és a hírnévre.

[A rendelet befejező része kidolgozza a Dharma használatát a bűn elkerülésére; ez alább található a VI.A.1. részben].

1. mint meditáció és erőszak-mentesség

Priyadarsi Király így szól:

Az emberek Dharmában való előrehaladása kétféle módon érhető el, erkölcsi előírásokkal és meditációval. A kettő közül az erkölcsi előírásoknak csekély a következménye, de a meditációnak nagy a fontossága. Az általam kihirdetett erkölcsi előírások magukban foglalnak olyan szabályokat, amelyek egyes állatokat sérthetetlenné tesznek, és sok egyebet. Azonban az élőlények károsításától vagy elpusztításától való tartózkodás ügyében az emberek a Dharmában való legnagyobb előrehaladást a meditáció révén tehetik.

2. mint felismerés, erény és szolgálat

Priyadarsi Király így szól:

A Dharma jó. De mit tartalmaz a Dharma? Tartalmaz néhány bűnt és sok jó cselekedetet, kedvességet, nagylelkűséget, őszinteséget és tisztaságot.

Az embereknek még a különféle módokon való látás [spirituális fölismerés] ajándékát is megadtam. Elrendeltem sok kedves dolgot, beleértve az élet megadását az élőlények számára, a kétlábúaknak, a négylábúaknak, a madaraknak és a vízi állatoknak is. Sok egyéb jó cselekedetet is véghezvittem.

Utasítást adtam, hogy a Dharma ezen rendeletét véssék be azzal a céllal, hogy az emberek annak megfelelően cselekedjenek és hogy ez hosszú időn keresztül fennmaradjon. És az, aki teljességében követi azt, az jót cselekszik.

Priyadarsi Király így szól:

A megkoronázásom után 26 évvel utasítást adtam, hogy a Dharma ezen rendeletét véssék be.

Nehéz elérni a boldogságot, akár ezen a világon akár a következőben, kivéve ha nagy a szeretetünk a Dharma iránt, nagyfokú az önvizsgálatunk, nagyfokú az engedelmességünk, nagy a félelmünk [a bűntől] és nagy a lelkesedésünk. Mégis a tanításom eredményeképpen a Dharma iránti tisztelet és a Dharma szeretete napról-napra növekszik és továbbra is növekedni fog.

Minden -- magas, alacsony vagy közepes rangú tisztségviselőm -- az előírásaim szabályait követve cselekedszik; példájuk és befolyásuk révén képesek visszahívni az állhatatlan embereket a kötelességükhöz. A határterületek tisztviselői hasonló módon juttatják érvényre a parancsaimat. Erre szolgálnak a szabályaik: a Dharma szellemében kormányozni, a Dharma szellemében szolgáltatni igazságot, a Dharma szellemében elősegíteni az emberek boldogságát és a Dharma szellemében megvédeni őket.

3. mint tisztelet és igazság

Priyadarsi Király így szól:

Mindenki engedelmeskedjék az apjának és az anyjának. Mindenki tisztelje az élet legfőbb értékét és szentségét. Mindenki igazat szóljon. Mindenki gyakorolja a Dharma ezen erényeit.

Ugyanígy a tanítványok tiszteljék a tanítóikat és a családokban mindenki illő udvariassággal viselkedjék a rokonaival szemben. Ez a Dharma hagyományos szabálya és ez elősegíti a hosszú életet. A férfiak is ennek megfelelően cselekedjenek.

Írta Chapada az írnok.

4. mint jótékonyság és az emberiséggel való testvériség

Priyadarsi Király így szól:

Nincs adomány, amely felérhet a Dharma adományával, a Dharmán alapuló emberi kapcsolatokkal, a gazdagság Dharma szerinti elosztásával, vagy a Dharmában való testvériséggel.[6]

Ez az adomány magában foglalja a rabszolgák és a szolgálók helyes kezelését, az engedelmességet az anya és az apa iránt, a nagylelkűséget a barátok, az ismerősök, a rokonok, a papok és az aszkéták felé és a tartózkodást az állatok megölésétől.

Az apa, a fiú, a fivér, a mester, a barát, az ismerős vagy még a szomszéd is azt kellene, hogy mondja: “Ez értékes ember. Így kell cselekedni.”

Ha valaki ilyen módon cselekszik, a Dharma ajándéka révén eléri a boldogságot ezen a világon és végtelen érdemet az eljövendő világban.

5. Mint rítus és szertartás

Az Istenek által szeretett Priyadarsi Király így szól:

Az emberek különféle szertartásokat végeznek. Erre alkalmat ad többek között a betegség, a fiú vagy a leány házassága, gyerekek születése, vagy az elutazás. A nők különösen szívesen folyamodnak különféle üres és értelmetlen szertartásokhoz.

Az helyes, ha szertartásokat végzünk. Azonban ilyen módon azok kevéssé gyümölcsözők. A Dharma szertartás (Dharma-mangala) ezekkel ellentétben, nagyon gyümölcsöző. Ebben benne foglaltatik a rabszolgák és a szolgálók helyes kezelése, a tisztelet a tanítók iránt, az élőlényekkel szemben alkalmazott erőszaktól való tartózkodás, nagylelkűség a papok és az aszkéták iránt. Ezeket és a hasonló tetteket nevezzük Dharma-szertartásoknak.

Ezért egy apa, fiú, fivér, mester, barát, ismerős, vagy akár szomszéd így kellene, hogy szóljon ezekről a cselekedetekről: “Ezek jó tettek; ezeket kell véghezvinni ameddig a célt el nem érjük. Meg fogom tartani.”

Egyéb szertartásoknak kétes értékük van. Vagy elérik a céljukat, vagy nem. Ráadásul a célok, amelyek miatt végzik ezeket, erre a világra korlátozottak.

A Dharma szertartása, ellenkezőleg, időben nem korlátozott. Ha nem is valósítja meg a célját ebben a világban, korlátlan érdemeket szerez a következőben. De ha teljesíti a célját ebben a világban, akkor megvalósítja mindkét hatást: az ezen világban óhajtott célt és határtalan érdemet a másikban.

Azt is mondják, hogy ajánlatos a nagylelkűség. Azonban nincs nagyobb nagylelkűség, mind a Dharma ajándéka vagy a Dharma jótéteménye. Ezért egy barát, egy jóakaró, rokon vagy társ adott alkalommal unszolhat valakit, mondván. “Ezt kell tenned, ez dicséretes. Ha ezt teszed, eléred az eget.”. És mi nagyobb érték, mint az ég elérése?[7]

1. Az egyén bűnei és szenvedélyei ellen

Priyadarsi Király így szól:

Az ember csak az értékes tetteiről vesz tudomást, magában így gondolkozva: “Ez jó cselekedet volt, amit tettem.” Nem vesz tudomást a bűneiről, nem így gondolkozik: “Ez rossz cselekedet volt, amit tettem; ezt nevezik bűnnek.” Nehéz az ilyen önvizsgálat és felismerés.

Mindemellett az ember azt kell, hogy mondja önmagának: “A kegyetlenség, a zsarnokoskodás, a harag, az önteltség, a féltékenység vezet a bűnhöz; nem hagyhatom, hogy ezek a szenvedélyek tönkretegyenek.” Világosan meg kell különböztetni a cselekedeteket, mondván: “Ez a cselekedet a javamra irányul ezen a világon és az a másik a javamra lesz a majdani világban”

Bármilyen erőfeszítést is tesz Priyadarsi Király, az a jövő élet kedvéért van és azzal a céllal, hogy az emberek megszabaduljanak a rabságukból. Mert a bűn az rabság.

Gazdag és szegény egyaránt nehezen fog így cselekedni, hacsak nem tesznek nagy erőfeszítést és meg nem tagadják összes többi céljukat. A gazdag számára sokkal nehezebb ezt megtenni, mint a szegénynek.

2. Az egyén vallástalansága ellen

[A rendelet Asokának a buddhizmushoz való ragaszkodásával kezdődik; az megtalálható a VI.B.4. részben. A rendelet azután annak a meggyőződésének a kifejtésével folytatódik, hogy a vallásos élményt a szegény és a gazdag egyaránt elérheti, a kifejezések emlékeztetnek a X. szikla-rendeletnek a bűn és indulat elkerülésére vonatkozó megállapításaira.]

Jambudvipában az istenek akik azelőtt nem voltak kapcsolatban az emberrel, most társulnak velük. [8] Azonban arra az eredményre, amihez eljutottam, a szegény ember is eljuthat, ha odaadó a Dharma iránt. Helytelen föltételezni, hogy az csak a gazdagok számára van korlátozva. A szegények és a gazdagok ezt kell hogy mondják: “Ha ezen a módon cselekszel, ez a dicséretre méltó tett hosszú ideig fennmarad és emléke sokáig növekedni fog.”

3. A vallási türelmetlenség és a közösségen belüli megkülönböztetés ellen

Priyadarsi Király azt akarja, hogy a birodalmában az összes vallás hívei mindenütt élhessenek.

Mivel mindannyian törekednek az érzékek feletti uralomra és a tudat tisztaságára. Azonban az emberek hajlamai és szenvedélyei különböznek és lehetséges, hogy kötelességeiket teljes egészében, vagy csak részben végzik el.

Még ha valaki képtelen is bőkezű ajándékot adni, uralkodni érzékei és a tudatának tisztasága felett, a hála és az állhatatos odaadás ajánlatos és lényeges.

Priyadarsi Király ajándékokkal és nagyrabecsülésének különféle jeleivel tiszteli meg minden vallás híveit, a vallásos rendek tagjait és a világiakat egyaránt. Azonban nem értékeli sem az ajándékokat, sem a megtisztelést annyira, mint az összes vallás híveinél a hit lényeges értékeiben történő gyarapodást.

Ennek a gyarapodásnak sokféle alakja lehet, azonban ennek a gyökere, hogy kordában tartsuk a beszédünket. Kerüljük el, hogy a saját hitünket dicsérjük (extrolling?) és más hitét becsméreljük, nem odavaló módon, vagy ha az alkalom helyénvaló is, ne túlzott mértékben.

Mások hite megérdemli, hogy ilyen vagy olyan ok miatt tiszteljük. Ha tiszteljük azokat, akkor magasztaljuk a saját hitünket és ugyanakkor szolgálatot teszünk a mások hitének is. Másképpen cselekedve, ha valaki bántalmazza a saját hitét, rossz szolgálatot tesz a másokénak is. Mivel, ha egy ember magasztalja a saját hitét és a másikét becsméreli, - mert odaadó a sajátja iránt és azt dicsőíteni akarja, - mégis komoly mértékben árt a sajátjának.

Ezért csak az egyetértés ajánlatos, mivel az emberek az egyetértés révén tanulhatják és tisztelhetik a Dharma mások által elfogadott eszméjét.

Priyadarsi Király azt kívánja, hogy bármilyen valláshoz tartozó emberek ismerjék meg a többiek tanait és sajátítsák el az igazi tanításokat. Azoknak, akik egy adott felekezethez tartoznak, azt kell mondani, hogy Priyadarsi Király egyik vallás híveinél sem értékeli annyira az ajándékokat és tiszteletet, mint a vallás lényeges minőségeinek a növekedését.

Az ezen céllal kapcsolatos feladatokra sok tisztviselő van kijelölve, a Dharma terjesztésével megbízott tisztek, a nők főfelügyelői a királyi háztartásban, a szarvasmarhák és a legelők ellenőrei, és egyéb tisztviselők.

Ezen intézkedések célja minden ember saját hitének az elősegítése és a Dharma dicsőítése.

4. Az államok közötti agresszió és feszültség ellen

Priyadarsi Király így szól:

Elrendelem, hogy ezen utasításaimat közöljék Samapa-beli tisztviselőimmel[9]:

Valahányszor valami helyes dologról értesülök, azt gyakorlattá akarom tenni és azok megvalósítására hatékony eszközöket akarok kigondolni. A fő eszközeim erre, hogy eljuttatom hozzátok az utasításaimat.

Minden ember az én gyerekem. Éppen úgy, ahogyan a saját gyermekeim jólétére és boldogságára törekszem, ezen és a következő világon, ugyanarra törekszem minden ember számára is.

A birodalmam határai mentén élő független népek szeretnék ismerni a rájuk vonatkozó intézkedéseimet. Az egyetlen óhajom, tisztelettel irántuk, hogy ne féljenek tőlem, hanem bízzanak bennem; hogy csak boldogságot várjanak tőlem és ne nyomorúságot; továbbá, hogy értsék meg, megbocsátom a megbocsátható támadásokat; hogy a Dharma gyakorlásában mutatott példám vezesse őket ebbe az irányba; hogy érjék el a boldogságot ezen a világon és a következőben.

Azzal a céllal adom át nektek ezeket az utasításokat, hogy lerójam adósságomat [irántuk], tudósítva titeket és elmondva nektek akaratomat és rendíthetetlen szándékomat és elkötelezettségemet. Ilyen módon kell véghezvinnetek a kötelességeteket és meg kell alapoznotok a Királyba vetett bizalmukat, biztosítva őket hogy ő olyan hozzájuk, mint az apjuk, úgy szereti őket mint saját magát és ők hasonlatosak a saját gyermekeihez.

Utasításokat adva és megismertetve akaratomat valamint rendíthetetlen szándékomat és elkötelezettségemet, tisztviselőket nevezek ki, hogy ezt az utasítást elvigyék az összes tartományba. Képesek vagytok rá, hogy a határvidék népét eltöltsétek az irántam való bizalommal és elősegítsétek jólétüket és boldogságukat ebben a világban és a következőben. Így cselekedve, ti szintén eléritek az eget és segíttek nekem abban hogy lerójam adósságomat a nép felé.

Ez a rendelet bevésetett itt, így a tisztviselőim minden időben azon fognak dolgozni, hogy a szomszédos országok népeinek sugallják az irántam való bizalmat és rávegyék őket a Dharma gyakorlatára.

Ezt a rendeletet minden negyedik hónapban ki kell hirdetni [a forró, az esős és a hideg évszak kezdetén] a Tisya-napokon [azaz, amikor a hold konstellációban van, tartalmazva/fékezve Tisyát, Szíriuszt]; ki lehet hirdetni ezen időpontok közötti szakaszokban is; továbbá megfelelő alkalmakkor elolvasható egyéneknek is.

Így cselekedve végrehajtjátok a parancsaimat.

B. Eseti alkalmazások

1. Megszorítások az ünnepségekkel és az állatok megölésével kapcsolatban; megbocsátva a raboknak

Priyadarsi Király elrendelte, hogy ezt a Dharmáról szóló rendeletet véssék be:

Itt [Pataliputrában, Asóka fővárosában] semmiféle élőlényt nem szabad megölni és ünnepi összejöveteleket sem szabad rendezni. Priyadarsi Király sok rosszat lát az ünnepi összejövetelekben. Bizonyos ünnepeket azonban jóváhagy.

Őfelsége konyháin naponta sok-százezer élőlényt öltek meg az étkezéshez. Most, amikor ezen, a Dharmáról szóló rendeletet bevésik, naponta csak három élőlényt ölnek meg, két pávát és egy őzet, de az őzet nem rendszeresen. A jövőben még ezt a három állatot sem fogják megölni.

Priyadarsi Király így szól:

Huszonhat évvel a megkoronázásom után olyan határozatot hoztam, hogy a következő állatokat nem szabad megölni: papagájt, seregélyt, az arunat, rozsdás ludat, vadlibát, a nandimukhat, galambot [vagy darut], denevért, hangyakirálynőt, viziteknőst, csont nélküli halat [valószínűleg garnélarákot], a vedaveyakát, a gangeszi puputát, ráját, szárazföldi teknőst, sünt, mókust, 12 agancsú szarvasbikát, szabadon engedett bikákat, a családhoz tartozó állatokat, férget, orrszarvút, fehér galambot, házigalambot és az összes négylábút, amelyek nem hasznosak és nem ehetők.[10]

Nem szabad megölni nőstény kecskéket, anyajuhokat, kocákat, ha hat hónaposnál fiatalabb kicsinyeik vannak, vagy szoptatnak.

A kakasokat nem szabad kiherélni.

Nem szabad elégetni élőlényeket tartalmazó terméseket.

Az erdőket nem szabad értelmetlenül vagy élőlények elpusztítása céljából felgyújtani.

Élő állatokat nem szabad megetetni más állatokkal.

Halat nem szabad megölni vagy eladni a telihold napjain a három évszak kezdetén, a Tisya idejében [Szírius] telihold alkalmával három napon keresztül, amely lezár egy 14 napos időszakot és megkezd egy újat, valamint a böjti napokon [összesen 56 napon egész évben.]

Ugyanezen napokon az elefánt-erdőkben és a halászterületeken élő állatokat nem szabad megölni.

A kéthetes időszak 8. napján, a 14. és a 15. napon, Tisya és Punarvasu [valószínűleg a pleiadok idején] napjain, minden évszak első teliholdas napján és az ünnepeken nem szabad kiherélni bikát, bakkecskét, kost, kan disznót valamint azokat az állatokat, amelyeket ki szoktak herélni.

Tisya és Punarvasu napjain és minden évszak teliholdas héthetes időszakában nem szabad lovakat és ökröket jelölni.

A koronázásom óta eltelt 26 év alatt 25 alkalommal adtam utasítást a rabok elengedésére.

2. Közigazgatás: az erkölcsi tanítások közhírré tétele és az igazságszolgáltatás

Priyadarsi Király így szól:

12 évvel a megkoronázásom után a következőket rendelem el:

A birodalmamban mindenütt a helyi, tartományi és állami tisztviselők minden ötödik évben tegyenek körutat a saját területükben hogy hirdessék a Dharma alábbi előírásait, valamint hogy végrehajtsanak más munkákat:

Az anya és az apa iránti engedelmesség; a barátok, ismerősök, rokonok, aszkéták iránti nagylelkűség; az élőlények megölésétől való tartózkodás; és dicséretes dolog a pénz elköltésének és a tulajdon-szerzésnek a mérséklése.

Ezen parancsoknak az utasításomnak és szándékomnak megfelelő végrehajtására a Tanács helyi tisztviselőket fog küldeni.

Korábban nem voltak még a Dharma terjesztésével megbízott tisztviselők. Uralkodásom tizenharmadik évében létesítettem ezeket az állásokat.

Ezek a tisztviselők azzal vannak megbízva, hogy működjenek együtt minden szektával a Dharma megalapozása és terjesztése érdekében, gondoskodva mindazok jólétéről és boldogságáról, akik hűek a Dharmához a yona-k, a kamboja-k, a gandharak, a rastrikák, a pitinikák és a többi, a királyságom nyugati határainál élő nép között. Meg vannak bízva azzal, hogy dolgozzanak a katonák és parancsnokaik, az aszkéták, a háztulajdonosok, a szegények és az öregek között, valamint hogy biztosítsák a Dharma iránt elkötelezettek jólétét, boldogságát és a börtönből való kiszabadulásukat. Azzal is meg vannak bízva, hogy dolgozzanak a rabok között, hogy pénzt osszanak azoknak, akiknek sok gyerekük van és hogy biztosítsák azok kiszabadulását, akiket mások vittek a bűnbe és hogy megbocsássanak a nagyon időseknek.

Ki vannak jelölve mindenhol - itt [Pataliputraban] és minden tartományi városban, fivéreim, nővéreim és más rokonaim háremeiben. Ezek a Dharma terjesztésével megbízott felügyelők az egész birodalmamban dolgoznak a Dharmához hű, vagy csak a Dharma felé hajló, vagy a Dharmát elfogadó vagy a jótékonyság iránt odaadó emberek között.

Megparancsoltam a Dharmáról szóló ezen rendelet bevésését, így az örökké fennmaradhat és a leszármazottaim alkalmazkodhatnak ahhoz.

Priyadarsi Király így szól:

A megkoronázásom után huszonhat évvel megparancsoltam ezen Dharmáról szóló rendelet bevésését.

Kineveztem tartományi kormányzókat [Rajuka-kat], hogy intézőként szolgáljanak többszázezernyi ember fölött.

Azzal a céllal, hogy bátrak és elfogulatlanok lehessenek a tartományok lakóinak a jóléte és boldogsága érdekében és jóindulatúak legyenek, ezen kormányzókra bíztam a megtisztelő jutalmazást és a büntetések kiszabását.

Ők meg fogják ismerni az emberek boldogságának és nyomorának a forrásait és figyelmeztetni fogják a tartományok lakóit a Dharmához hűségesek segítségével, hogy elvezessék őket a boldogság elnyeréséhez ezen a világon és a következőn.

A tartományi kormányzóknak természetesen készen kell állniuk arra, hogy engedelmeskedjenek nekem. Engedelmeskedniük kell a magasabb rangú tisztviselőknek [Purusák], akik megismerkedtek a kívánságaimmal és akik szintén tanítani fogják az embereket, azzal a céllal, hogy a tartományi kormányzók legyenek képesek örömet okozni nekem és engem szolgálni.

Éppen úgy, ahogyan egy ember bizalmat érez, amikor a gyerekét rábízza egy okos dajkára, gondolván: “Ez az okos dajka jól fogja gondozni a gyerekemet”, úgy neveztem én ki a tartományi kormányzókat a tartományi népem jóléte és boldogsága érdekében.

Annak érdekében, hogy ők bátran, magabiztosan és derűsen végezzék a feladatukat, felhatalmazást kaptak a jutalmak szétosztására és a büntetések kiszabására.

A jogi eljárások során és a büntetéseknél kívánatos a pártatlanság. Ezért elrendeltem, hogy ezentúl a halálra ítélt raboknak három napos haladékot adjanak. [Ez alatt az idő alatt] a rokonaik fellebbezhetnek a hivatalnokoknál a rab életéért; vagy, ha senki sem nyújt be fellebbezést, a rabok készülődnek a másik világra ajándékok szétosztásával vagy böjtöléssel.

Azt kívánom, hogy ha a haladék letelt, érjék el ők a boldogságot a másik világban és hogy különböző módon való gyakorlás, önuralom és ajándékok adományozása révén, a Dharma növekedjék az emberek között.

Priyadarsi Király elrendeli, hogy a következő utasításait adják át a tisztviselőinek Tosaliban.[11]

Valahányszor egy helyes dolog az eszembe jut, azt a gyakorlatban meg akarom valósítani és ehhez hatékony eszközöket akarok kigondolni. A fő eszközeim ennek a megtételére hogy eljuttassam hozzátok az utasításaimat. Mivel én titeket többezer ember irányításával bíztalak meg, hogy elérjétek az irántam való vonzalmukat.

Minden ember az én gyermekem. Ahogyan ezen a világon a saját gyermekeim jólétére és boldogságára törekszem, más emberek esetében is ez a célom. Ti nem értitek meg teljesen ezen vágyamat. Néhányan megérthetik, de azok is csak részben és nem teljesen. Bármennyire is magas az állásotok, erre figyelnetek kell.

Olykor az igazságszolgáltatás során bebörtönözhetnek vagy megkínozhatnak egy embert. Ha ilyen történik, s az véletlenül meghal, sok ember szenved e miatt.

Ilyen körülmények között meg kell kísérelnetek, hogy a középső ösvényt kövessétek [azaz az igazságosságot vagy mérsékletet]. Irigység, harag, kegyetlenség, türelmetlenség, az igyekezet hiánya, lustaság és fáradság akadályozza ennek a középső ösvénynek az elérését. Ezért mindnyájatoknak törekednetek kell arra, hogy ne legyenek ilyen szenvedélyeitek.

Ezen igyekezet sikerének a kulcsa, hogy ne legyünk haragosak és ne siessünk. A fáradt tisztviselő nem halad előre, de nektek intézkednetek kell, előre kell jutnotok, haladnotok kell. A felügyelőitek azt kell hogy mondják: “Tegyetek meg minden erőfeszítést, hogy teljesítsétek a király által rátok rótt kötelességeiteket. Ezek és ezek az Istenek által szeretett Király utasításai.”

Ennek a parancsnak a betartása nagyon jó dolgot eredményez; a be nem tartása nagy kárt. Mivel ha ti nem tartjátok be, sosem fogjátok elérni sem az eget, sem a Király jóindulatát. Ezen nagy gondolat értelme, hogy ezen kötelesség betartásából kettős haszon ered, mivel a pontos végrehajtása révén elnyeritek az eget és teljesítitek az irántam való kötelességeiteket.

Ezt a rendeletet mindenkinek föl kell olvasni minden Tisya napon. Fel lehet olvasni még egyéneknek is, megfelelő alkalmakkor, más időben is. Ha megteszitek, képesek lesztek a kötelességetek végrehajtására.

Ezt a rendeletet azért vésték itt be, hogy ebben a városban emlékeztesse a bírósági tisztviselőket arra, hogy kerüljék el mindenkor az igazságtalan bebörtönzést és kínzást. Hasonló céllal minden ötödik évben ki fogok küldeni egy tisztviselőt, aki nem lesz szigorú vagy kegyetlen, hanem jóindulatú, azzal a megbízatással, hogy megvizsgálja, a bírósági tisztviselők követik-e az utasításaimat. Továbbá az Ujjayini városát kormányzó herceg legalább minden harmadik évben ki fog küldeni hasonló tisztviselőket. Taksasilából is ki fognak küldeni egy tisztviselőt. Ezek a tisztviselők nem fogják elhanyagolni a saját kötelességeiket, de azt is vizsgálni fogják, hogy vajon a helyi bírósági tisztviselők végrehajtják-e a Király parancsait.

3. Orvosi segítség és jólét

Priyadarsi Király tartományaiban mindenhol, valamint a cholák, a pandyák, Satiyaputra, Keralaputra határ-tartományában [mindegyik az indiai félsziget déli csúcsa], a ceyloniaknál, az Antiochos nevű yona király és a szomszédos királyok területein -- mindenhol gondoskodtak kétféle orvosi kezelésről, az emberek illetve az állatok számára.

Ahol korábban nem léteztek az emberek és az állatok számára használatos orvosi növények, azokat behozták s elültették. Ahol a gyökerek és a gyümölcsök hiányoztak, azokat is behozták és elültették.

Az utak mentén kutakat ástak és fákat ültettek az emberek és az állatok használatára.

Priyadarsi Király így szól:

Elrendeltem, hogy fügefákat ültessenek az utak mentén, hogy árnyékot adjanak az embereknek és az állatoknak. Elrendeltem, hogy mangó ligeteket ültessenek. Elrendeltem, hogy kutakat ássanak minden fél-kos távolságban [mintegy 0,5 mérföld], és elrendeltem, hogy menedékházakat építsenek. Sok víztárolót építtettem az emberek és az állatok részére.

Ez csekély kényelem. Az emberek a korábbi királyoktól, továbbá tőlem különféle lehetőségeket kaptak. Én azonban azt akartam, amit elsősorban elrendeltem, hogy az emberek hittel és odaadással kövessék a Dharma útját.

4. A buddhizmus és az Ajivika szekta

Az Istenek által szeretett Priyadarsi Király[12] a következő nyilatkozatot/kiáltványt bocsátja ki:

Két és fél éve világi Buddha-tanítvány vagyok. Több mint egy évvel ezelőtt meglátogattam a Samghát [buddhista vallási rend] és azóta határozott vagyok az erőfeszítéseim során.

[Ez a rendelet a továbbiakban kinyilvánítja a szegények és gazdagok számára a Dharma gyakorlása révén egyformán meglévő, istenekhez vezető utat; lásd fentebb, VI.A.2.]

Magadha Királya, Priyadarsi az üdvözletét küldi a Samghának, jó egészséget és boldogulást kíván.

Tisztelendő uraim, ti ismeritek a Buddha, a Dharma és a Samgha iránti tiszteletem és hitem mértékét.

Tisztelendő uraim, akármit mondott a Buddha urunk, azt természetesen helyesen mondotta. Azonban helyénvaló, ha elsorolom azokat a szövegeket, amelyek kifejezésre juttatják a valódi Dharmát és amelyek azt örökkévalóvá teszik.

Tisztelendő uraim, ezek a Dharmáról szóló szövegek:

Az erkölcsi tan fölmagasztalása [Vinaya-samu-kasa]

Az ideális életről való elképzelések [aliya-vasani]]

Félelmek a jövőtől [Anagata-bhayani]

A remeték szutrája [Muni-gatha]

Előadás a szent életről [Mauneya-sute]

Az Upatisya kérdései [Upatisa-pasine] és

a Rahulához intézett beszéd [Rahulavada], amelyet a Buddha úr a hazugság tárgyában mondott.

Tisztelendő Uraim, arra vágyom, hogy ezeket a Dharmáról szóló szövegeket sok pap és apáca gyakran hallgassa meg és meditáljon fölöttük. A világi tanítványok, férfiak és nők egyaránt, hasonlóan cselekedjenek.

Tisztelendő Uraim, azért adtam utasítást ezen rendelkezés bevésésére, hogy ismerjék meg a szándékomat.

[A rendelet első sorait, amelyeket valószínűleg Asóka Sanchi-beli tisztviselőihez intézett, megcsonkították. Ebben a részben olvasható a “megosztassék” kifejezés és az utasítások világosan a Samgha szétszakadásának a megelőzését szolgálják]

A papok Samghájának és az apácák Samghájának az egysége létrejött és ennek fent kell maradnia, ameddig a fiaim és a dédunokáim uralkodnak és ameddig a nap és a hold sütnek.

A szerzetestől vagy az apácától, aki szétszakítja a közösséget, fehér ruha viselését kell megkövetelni [a szokásos sárga helyett] és nem lehet bentlakó (anabasasi). Az az óhajom, hogy a Samgha legyen egységes és maradjon az örökké.

[A rendelet első három sorát megcsonkították. A töredékes maradvány azt valószínűsíti, hogy Priyadarsi Király utasítja a tisztviselőit, föltehetően azokat, akik Pataliputrában állomásoztak, hogy tegyenek óvintézkedéseket, hogy] senki se szakítsa szét a Samghát.

Ha egy szerzetes vagy egy apáca szétszakítja a Samghát, annak fehér ruhát kell viselnie és nem lehet bennlakó.

Ezt a rendeletet ki kell hirdetni a szerzetesek Samghájában és az apácák Samghájában.

Priyadarsi Király így szól:

Helyezzétek el ezen rendelet egy másolatát a vihara kolostorában; adjatok egy további másolatot a világi tanítványok részére. A világi tanítványoknak minden böjti napon össze kell gyűlniük és tanulmányozniuk kell ezt a rendeletet. Minden tisztviselőnek a böjti napokon meg kell látogatni a szertartást, hogy megismerkedjen a rendelettel és teljesen megértse azt.

Ráadásul ti [azaz Asóka tisztviselői Pataliputrában] küldjetek szét utasításokat a vezetésetek alatt lévő körzetekbe hatásossá téve ezen rendeletet. Az alárendeltjeitek tegyék ugyanezt minden megerősített városban és az őket övező körzetekben.

Az istenek által szeretett Priyadarsi Király a megkoronázása után 24 évvel személyesen meglátogatta ezt a helyet és imádkozott itt, mert a Buddha, a Sakyák Bölcse itt született.

Elrendelte, hogy a hely körül építsenek kőfalat és a látogatására emlékeztetve emeljék ezt a kőoszlopot.

Lummini [most Rummindei] falut adómentesnek nyilvánította, termésüknek csak 1/8 részét kell befizetniük [a szokásos fele részét], mint földadót.

Priyadarsi Király, 19 évvel a megkoronázása után a nagyon kellemes Khalatika Dombon, az esős évszak áradásai után. megszentelte ezt a barlangot.

[1]“A Dharma” szó átvitt értelme “Törvény” vagy “erkölcsiség”, a vallásos buzgóság és a társadalmi kötelesség felhangjával. Minden egyes fordítás szükségszerűen kihangsúlyozná ezek valamelyikét a többi rovására és kétes analógiákat adna más vallásos hagyományokra, törvényes rendszerekre, erkölcsi szabályokra. A “Dharma” szó ezért a fordítás legnagyobb részében megmaradt, de esetenként, ha a szövegnek az felel meg jobban, akkor erkölcsiség (moralitás) szerepel. Aœoka saját jellegzetes szóhasználatában a fogalomnak van társadalmi, tantételszerű és hinduista - buddhista misztikus tartalma. A “Dharma” szó megtartása lehetővé teszi az olvasó számára, hogy eredeti alakjában értékelje Asoka szándékát és eldöntse önmaga számára, hogy milyen mértékben távolodik el a szűk értelmezéstől, feltárva egy új és szélesebb erkölcsi belátást. A Dharma jelentése és alkalmazása tekintetében l. az előszót.

[2]Asoka a rendeletekben sosem említi a saját nevét; az kétszer fordul elő társításokban. Helyette egy sor kifejezést alkalmaz: “Devanampriyah Priyadarœi raja”, “Devanampriyah”, “Devanampriyah Asoka”, “Priyadarœi raja” és “raja Priyadarœi”. Asoka akkor vette föl ezeket a neveket, amikor trónra lépett és a Maurya uralkodóházbeli elődeire is alkalmazta ezeket. A későbbi dokumentumokban más országokban uralkodó kortársaira is használta, de nincs meggyőző bizonyíték rá, hogy akikre Asoka alkalmazta, azok maguk is használták-e, vagy ez Asoka újítása volt? Ezek megtisztelő címek voltak és nyilvánvaló módon többet jelentettek, mint ma a “Felséged”, az “Eminenciád”, vagy az “Őfelsége”. A Devanampriyah szó szerint annyit jelent, mint hogy az “istenek által szeretett”, vagy “az istenek számára kedves”; Priyadarœi” azt jelenti, hogy “valaki, aki gondoskodik a mások javáról”, “valaki, aki kedvesen tekint ránk”, vagy szabadabban fordítva “jóindulatú”; a raja jelentése egyszerűen “király”. Minthogy a címek tiszteletet fejeznek ki, egyes fordítók Asokát a “szent és könyörületes felség” kifejezéssel említették; mások elhagyták a szavak prakrit vagy szanszkrit megfelelőjét; ismét mások szó szerint az “istenek által szeretett”-nek és “jóindulatú”-nak fordítják. Számunkra ezen megoldások egyike sem tűnt kielégítőnek: a modern címek korszerűtlenek és nem helytálló mellékértelmet tartalmaznak; a prakrit szavak idegenszerűsége és változatossága megzavarja az azokban nem otthonos olvasót; a szokatlan leíró címek ismétlődése miatt elvész azok hagyományos alakisága és zavaróvá válnak. Ezért a“Priyadarsi rajat” és a “raja Priyadarsit” “ Priyadarsi királynak” fordítottuk, ezt használtuk mindig Asoka helyett és esetenként hozzátettük az “istenek által szeretett” jelzőt.

[3]A “Brahmanok” nem a kasztra utal, hanem az aszkéták brahmani rendjére, amelynek sok szektája volt. A “Sramanok” másféle aszkétákat jelent, amelyek valószínűleg több szektára oszlottak. A kettő együtt az összes aszkétát jelentette, a hindu és buddhista vallásúakat. A továbbiakban brahmin és buddhista aszkétáknak, vagy egyszerűen papoknak és aszkétáknak fordítjuk őket.

[4]Az öt király a következő: Antiyoka = a szíriai Antiochos II Theos (ie. 261-246); Turamaya = az egyiptomi Ptolemaios II. Philadelphos (ie. 285-247); Antikini = a macedóniai Antigonos Gonatas (ie. 278-239); Maka = a cyrenei Magas (ie. 300-258) ; és Alikasudara = az epirusi Sándor (ie 272?-258). Ez a rész rendkívül fontos nem csak azért, mert megadja Asoka uralkodása eseményeinek időpontjait, hanem azért is, mert ebből megítélhetők annak a kornak a kapcsolatai. Megadja továbbá az ie. 258 évet, mint a legkésőbbi időpontot, amikor mind az ötükre egyszerre lehetett hivatkozni és ezzel rögzíti a rendelet valószínű idejét.

[5]Asoka itt az “ istenek által szeretett“ kifejezést alkalmazza az elődjeire, Devanampiyah -nak nevezve őket.

[6]Ebben a négy fogalomban Asoka újra a rendeleteiben mindvégig alkalmazott eszközöket adja nekünk, hogy meghatározza a Dharmáról alkotott eszméjét - a “Dharma” eszméjének a kapcsolatát a szokásos emberi tevékenységekkel, azzal a céllal, hogy az erkölcsi eszméhez kapcsolva átalakítsa a szokásos gyakorlatot. Így, a háborúval való kapcsolat és a győzelem elvezette őt a Dharma-vijaya eszméjéhez, a Dharma győzelméhez, ami az egyetlen igazi győzelem és amely minden valódi örömöt Dharma-rati-vá, a Dharmában megvalósuló örömmé alakít. A szórakoztató kirándulások szokása elvezette őt a Dharma-yatras, erkölcsi kirándulások eszméjéhez, amely nagyobb beteljesülést és örömet okoz, mint a szórakozások. A vallásos szertartás jótékonysággal és alamizsnálkodással társul, ezt Asoka gyakorolja és buzdít erre, feltéve, hogy az nem fajul el, gépiesen helyettesítve a felismerést és felelősségérzést. Az igazi jótékonyság a Dharma-dana, a Dharma ajándéka és hordozza a Dharma-samstava eszméjét, azaz a kapcsolatot más emberekkel és velük a Dharma alapján kialakított viszonyt; a Dharma -samvibhaga, a gazdagság szétosztása a Dharma szellemében, a Dharma-sambandha, a Dharma-testvériség. A következő rendeletben (IX. szikla-rendelet) Asoka ugyanezt az eszközt alkalmazza, hogy tisztázza a vallási szertartások és ceremóniák eszméjét, úgy vélve, hogy minden ceremónia kétes értékű, kivéve a Dharma-mangala-t, a Dharma-szertartást. A hatás minden esetben azonos: a háború, a társadalmi viszonyok, a politikai intézmények, a vallásos gyakorlat átalakítása, olyan alapvető erkölcsi elvek felé való irányítása, amelyek azonnal fölfedik a jelen gyakorlat elfajzását, közönyét és kegyetlenségét és egyszerű elvekkel valamint világos vezérfonalakkal helyettesítik azt.

[7]Ez a bekezdés megjelenik a sziklarendeletek girnari, dhauli és jaugada szövegeiben, a két előző bekezdést helyettesítve.

[8]Ez a rendelet 12 feliraton jelenik meg bizonyos szövegváltozatokkal. Néhány szöveg azt állítja, hogy az emberek, akik “nem keveredtek az istenekkel” , másik hogy “keverednek az istenekkel”. Két felirat (Rupnath és Maski) úgy szól az istenekről, hogy azok nem keveredtek. A különbség eltérő fordításokhoz vezetett: azok, akik az első alakot hangsúlyozzák, úgy magyarázzák az állítást, hogy Jambudvipaban az emberek Asoka misszionárius tevékenysége következtében visszatértek a valláshoz; azok, akik a másodikat emelik ki, azok szerint Asoka azon fáradozott, hogy a különféle szektákat egyetlen vallásban egyesítse. Egy felirat, Brahmagiriben, az egyetlen, ahol a szöveg sértetlen, nem oldja meg a vitát, mert az értelmezhető úgy, hogy “az emberek keveredtek az istenekkel” vagy pedig, hogy azok “egybekeltek az istenekkel”.

A vita oka nyilvánvaló módon nem a szöveg nehézsége, hanem a későbbi nemzedékek értelmezőinek azon hajlandósága arra, hogy bizonyítsák: Asoka, mint nagy vallási vezető, elkötelezett volt egy vallás, a hindu vagy buddhista terjesztésében. Más Rendeletek a vallási türelemre és minden vallás iránti tiszteletre irányulnak. Ez megfelel annak, hogy Asoka más Rendeleteiben tiltotta a vallási vitákat és szakadásokat a buddhizmuson belül, ugyanis azokban a Rendeletekben támadásának tárgya a vallás lényegét fenyegető dogmatikus vita. Hasonló módon, az a vallás, amelynek a fejlesztésére törekedett, nem egy választott hitvallás elveihez való ragaszkodás, hanem a Dharma gyakorlata volt. A Maski Rendelet adott pontját és az attól szavakban eltérő szövegeket kihangsúlyozza az a tény, hogy Asoka a “jambudvipai embereket ” választja példának, mint “az istenekkel nem keveredők”-et. Jambudvipa nem egy elmaradt terület volt, amelynek arra lett volna szüksége, hogy a misszionáriusok bevezessék a vallásba; a szent szövegekben olyan tartományként említik, ahol a spirituális élet nagyon magas fokú volt. Asoka ezért azt mondja, hogy még olyan az embereknél is, akik életüket vallásos gyakorlatokkal töltik, előfordul, hogy nem mutatnak Isten iránti tudatosságot, jóllehet mindenki, papok és világiak, szegények és gazdagok egyaránt ismételhetik Asoka cselekedeteit fölfedezve a Dharmát és elkötelezik magukat a vallás lényegét képező erkölcsi gyakorlatok iránt.

A nézet az istenek és emberek elkeveredéséről hasonlít Cicerónak a világról adott meghatározásához (universus hic mundus): az istenek és emberek közössége (De legibus i. 7.23). Cicero számára ez azt jelenti, hogy az emberek és istenek erényei törvényei azonosak.

[9]A jaugadai felirat címzettjei Samapa tisztviselői, a Dauli-szövegé “Tosali hercege és tisztviselői”. A két város Kalinga ország Jaugada és Dhauli kerületének a központjai voltak.

[10]A prakrit nevükön említett állatok ismeretlenek vagy kétesek.

[11]A dhauli szövegeket Samapa/a samapaiak olvassa/ák. A két kalingai Szikla-rendeletet csak Dauliban és Jaugadaban találták. Az I és II Kalingai Rendelet ugyanúgy kezdődik; de Asoka, miután kijelentette, hogy az összes ember az ő gyereke, a II. Kalingai Rendeletben folytatja a szomszéd országokhoz való viszonyára vonatkozó rendelkezéseit (l. fentebb, VI.A.4.), míg az I. Kalingai Rendeletben a figyelmét az igazságszolgáltatással kapcsolatos utasításokra fordítja.

[12]A Maski szövegben a Király neve, Asoka szerepel; a Gujarra szövegben Asoka Király, Asokaraja.

[13]A Barabari Dombokon 7 barlangot találtak, ezeket mint barabarit (négyet) és nagarjunit (hármat) említik. A barabari barlangok közül három tartalmazza Asoka rendeleteit. A hét közül öt barlangot az aszkéták Ajivika szektájának használatára szenteltek fel. A Barabari Domb neve Asoka idejében Khalatika-domb volt.