Asóka, India egyik legnagyobb uralkodója (i.e kb. 274-232), a Maurya dinasztia alapítójának, Chandragupta Mauryának az unokája volt. A történelmi följegyzések szegényessége miatt nehéz fölidézni az indiai történelem legkiemelkedőbb alakjainak a pályafutását és személyiségét. A Chandragupta birodalom alapításának ideje (ie.322) közel egybeesik Nagy Sándor halálának időpontjával (i.e. 323). A görög és római történészek írásaiban fennmaradt Megathene, Seleucus követe egy jelentésének a töredéke a chandragupták udvaráról és hivataláról, viszont az első jelentést Asóka uralkodásáról Ceylon és India buddhista krónikásainak a feljegyzéseiben találjuk meg. Asóka azonban ránk hagyta följegyzéseit, amelyekről azt remélte, hogy örökké fenn fognak maradni. Ezek kőbe vésett szövegek, amelyeket nem önmagának állított, nem a hőstetteiről szóló emlékművek, hanem a tapasztalatairól közhírré tett erkölcsi törvények és a meditációról szóló beszámolók. Ezekből származtak a magyarázatok és az utasítások. Ő a föliratokat olykor erkölcsi szövegként (Dharma-lipi), máskor erkölcsi nyilatkozatként (Dharma-sravana) említi és kifejezi azon reményét, hogy azok fenn fognak maradni, hogy sugallatot és segítséget nyújtsanak utódainak és az embereknek.

A feljegyzések fennmaradtak. Asóka halála után 50 évvel vége szakadt a Maurya ház uralmának, tehát leszármazottait a följegyzések már nem segítették. Nem szolgáltak viselkedési útmutatóként sem, mert kibetűzhetetlenné váltak, amikor az emberek már nem beszélték többé a prakrit nyelvjárást és az Asokával kapcsolatos korai hagyományok kevéssé utaltak a feliratok tartalmára. Két híres kínai buddhista zarándok, akik meglátogatták Indiát, Fa Hien (A.D. 401-10) és Hiuen Tsang (vagy Yuan Chwang, i.sz. 629-45) leírták Asóka palotájának maradványait és más épületeket, de jelentésüket kiszínezik a legendák és semmilyen rokonságot nem mutatnak a Rendeletekkel. Fa Hien hat oszlopot látott, Hiuen Tsang 15-öt; néhány - négy vagy öt - valószínűleg azonosítható a létező oszlopokkal, mások eltűntek. Asóka felirat nélküli és feliratos oszlopokat is emeltetett és a ma ismert feliratos oszlopok közül csak kettő azonosítható biztosan a Hiuan Tsang által leírtakkal. A Meerutnál és Topranál állított oszlopokat Sultan Diruz Sah (1351-88) Delhibe vitette. A Kausambinál állított oszlopot - feltehetően Akbar - Allahabadba szállította. Azonban a lakosság központjainak a változása és az őserdő terjedése miatt a legtöbb fölirat elveszett és az eredeti helyük feledésbe merült.

Asóka Rendeleteiről mindezek következtében csak az újabb időkben szereztünk tudomást. Az első modern jelentés egy oszlop-rendeletről Tieffenthaler atyától, egy római katolikus paptól származik, aki 1756-ban Delhiben megvizsgálta a Meerut-oszlop darabjait. Asóka-szöveget először 1837-ben James Prinsep fejtett meg. Azóta a szövegeket újra fölfedezték, kiadták és magyarázták. Annak az embernek a jelleme, aki a Rendeleteket kibocsátotta, világosan és élesen jelenik meg: bölcsessége gyakorlati okosságával párosult; abban az időben egyedülálló és a későbbi hatalmasságok által felül nem múlt türelemmel rendelkezett, amely erkölcsi megkülönböztetéssel és igazgatási döntésekkel társult. Törődött népének anyagi jólétével és boldogságával s ehhez az a vágy járult, hogy megjavítsa az erkölcsi szemléletmódot és csökkentse az anyagi birtoklásra, tekintélyre és gyönyörök hajszolására való törekvéseket. Testvériséget érzett minden ember iránt, figyelemmel volt minden élőlényre s ez azon meggyőződéséhez társult, hogy az embereknek különféle utakon kell közeledniük a céljaikhoz és békében kell élniük egymással. A Rendeletek nagyon sajátos volta arra csábította a magyarázókat, hogy hasonlóságokat találjanak Asóka és más vallásos misszionáriusok, szektás hercegek, birodalomépítő, szervező vagy filozófus királyok között. Mindezektől való eltérése nem kevésbé fontos, mint a megfigyelt hasonlóságok.

Az Asokáról szóló korai följegyzések befolyásolták a Rendeletek értelmezését, annak ellenére, hogy az elmondott események és a belőlük kialakított jellem jórészt ellentmond a Rendeleteknek. Azok nem rendelkeznek független történelmi bizonyítékokkal és valószínűtlenek. Arról szólnak, hogy áttért a buddhista hitre egy fiatal, kegyetlen zsarnok, aki kimondhatatlan rémtetteket követett el, meggyilkoltatott 100 fivére közül 99-t, majd a buddhizmust terjesztette mind Indiában, mind Ceylonon. Ennek következtében már nem úgy ismerték, mint Gonosz Asokát, hanem ehelyett a Dharma királyának (Dharmaraja) nevezték. A rendeletek Asóka áttéréséről szólnak és arról, hogy világi tanítvány lett. Ő azonban nem annyira egyetlen hit misszionáriusa, mint inkább a minden hit iránti türelem képviselője volt, s a Buddhizmus iránti lelkesedéséből az következett, hogy felhívta a buddhisták figyelmét a Dharma tanulmányozásának a fontosságára és a romboló széthúzások elkerülésére.

Összehasonlították Dáviddal és Salamonnal, Izrael királyaival. Ő azonban nem folytatott egy sor háborút - mint Dávid - a szomszédai ellen, nem szervezett hadsereget és államigazgatást, nem vezetett be újításokat az istentiszteleteken, mint pl. zenét vagy zsoltáréneklést. Ő nem volt - mint Salamon - a gazdagság és a fényűzés iránt érzékkel rendelkező költő és látszólag nem volt Salamonhoz hasonlóam tehetséges a kereskedelem fejlesztésében. Összehasonlították Omar kalifával, aki először ellenezte az iszlámot, majd áttért reá - de ő készítette az első gyűjteményt a Koránból és a meghódított területeken katonai-vallásos birodalmat szervezett. Nagy Konstantin 313-ban kiadta a Milánói Rendeletet, amelyben a Római Birodalom elismerte a kereszténységet és összehívta az első Niceai Zsinatot, azonban nincs okunk föltételezni, hogy ezek egy új erkölcsi meggyőződés következményei lettek volna és kevés az arra utaló jel, hogy az áttérése befolyásolta volna a viselkedését, - valójában ő a haláláig, 337-ig nem vette fel a keresztséget. Ezen felül, a kereszténység a Római Birodalomban jött létre, a buddhizmus Indiából terjedt el.

Egyéb hasonlóságokat keresve, más nagy uralkodók nevét is összekapcsolják Asokáéval - Hammurabiét, Nagy Károlyét és Akbarét. Hammurabi Törvényét, melyet ie. 2100 körül véstek egy diorit-oszlopra, 1901-ben találták meg Susaban. Ez a babilóniai törvény egy jogrendszer, míg Asóka erkölcsi rendszert nyilvánított ki, amely módosította a fennálló jogot és annak a végrehajtását. Nagy Károly megnagyobbította és megszilárdította a frank birodalmat, megkoronázta a római császár és a tudomány védelmezője lett. Akbar megnövelte és megerősítette Indiában a mogul birodalmat, megújította a polgári igazgatást és a jogrendszert s megnövelte a vallási sokféleség iránti türelmet.

Az összevetések kiegészíthetők a platoni filozófus-királlyal és Marcus Aurelius-szal való hasonlósággal. Platon azonban leszögezte, hogy filozófus-király által vezetett köztársaság sosem létezett és nem is létezhetett, míg Asóka, akinek a filozófiája erkölcsi meditációra korlátozódott, a Rendeleteit egy valós, változatos és tökéletlen birodalomra alkalmazta. Marcus Aurelius - úgy tűnik - a sztoikus filozófiát a politikai vezetés okozta feszültség elleni vigaszként alkalmazta, ezzel szemben Asóka erkölcsi törvényei nemcsak önmaga számára képeztek szabályt, hanem alárendeltjei és a népe számára is. Végső összehasonlítás jelent Asóka és Gandhi pályájának összevetése. Ők különféle történelmi időszakokban ébresztették tudatra India népét, hogy egyesített erőfeszítést tegyenek a béke érdekében. Asokát “Jóindulatúnak” nevezték, Gandhit a “Nagy léleknek”. Mindketten spirituálissá akarták tenni az államvezetést és a politikát; mindketten az erőszakmentesség eszméjét hirdették; mindketten a jóakarattal és a barátsággal mélyen törődő humanizmust és a kulturális hagyományokat képviselik. Azonban amíg Gandhi elkerülte a politikai hivatalt, hogy követhesse a küldetését, Asóka a legfőbb hatalom gyakorlásában találta meg a föladatát, s azt a hivatalos nyilatkozataiban fejezte ki.

Ha valaki nekifog a Rendeletek olvasásának, azok önmagukért szólnak a monda torzításai és az analógiák figyelemelterelő hatásai ellenére. Rendkívül éles képet festenek, ha határok között is, a kibocsátójukról és a birodalomról, amelyet kormányozott. Ezen felül a bennük fölvetett kérdések, a meghatározott célok és a kihirdetett eszközök annyira egyetemesek, hogy meghaladják saját idejüket és terüket. Mai világunkban különleges jelentőségük és fontosságuk van. Nagyobb összefüggései csak a történelmi körülmények ismeretében ítélhetők meg.

A Rendeleteket aszerint osztályozzák, hogy milyen felszínre vésték be - sziklákra, oszlopokra vagy barlangokba. Ezek a különféle felszínek azonban különféle céloknak feleltek meg és a Rendeletek elhelyezése és tartalma meghatározott mintázatot követ. A Szikla-Rendeletek a birodalom határai mentén vannak, beleértve a két Kalinga-rendeletet a Bengáli öböl két újonnan meghódított területén. A tizennégy Szikla-Rendelet nagyon széles szakterületet fed le, kezdve két Rendeletben az állatok elpusztításával kapcsolatos aggodalommal és az orvosi - jóléti gondoskodással. Ezt követi a Dharma szélesebb erkölcsi alkalmazásának a megfontolása, az igazságszolgáltatás, a Dharma természete és annak hatásai a türelemre, a szertartásokra és a jótékonyságra. Ezeket lezárja a Kalinga elleni háború története és annak hatásai, majd a Rendeletek közti kapcsolatokra vonatkozó megállapítás, amellyel ez a kiadás kezdődik. A két Kalingai-rendelet helyettesít három Rendeletet: a XI. az emberszeretetről és az emberiséghez való kapcsolatról, a XII a vallási türelemről, és a XIII. a kalingai háborúról és az uralkodó tudatának/lelkének/lelki-állapotának megváltozásáról. Ezen két Rendelet címzettjei a meghódított terület tisztségviselői, akik foglalkoznak az erkölcs kérdéseivel, az igazságszolgáltatással valamint a szomszéd népek aggodalmainak csökkentésével és a nemzetközi béke elősegítésével. Az Oszlop-rendeleteket fontos városokban és a birodalom útjai mentén állították fel. Három oszlopot Pataliputrából, Asóka fővárosából a buddhista szent helyekre vezető út mentén találtak a Himalája lábainál. Tartalmuk mintája egyszerűbb: a Dharma természetéről szóló két Rendelettel a kezdődnek, a Dharmához való folyamodással szóló három Rendelettel folytatódnak: a bűn és a szenvedély leküzdéséről, valamint az erkölcs és igazság hirdetéséről, az ünnepek szabályozásáról és az állatok megöléséről, végül az erkölcs terjesztésének eszközeiről szóló Rendelettel zárulnak be (vagy kettővel Topra-oszlop esetében). A Kis Szikla-rendeletek leginkább a birodalom déli és középső részén összpontosulnak. Foglalkoznak Asokának, mint buddhista világi tanítványnak a tevékenységével, egy gyakorlati erkölcsi törvénnyel. Végül, a buddhista szerzeteseknek címzett egyetlen szöveg a III. Kis Szikla-rendelet a Dharmáról szóló buddhista szövegekkel.

Két vagy három Kis Oszlop-rendelet és a két Oszlop-felirat (Nepalban) a buddhizmussal foglalkozik. A Barabar-dombokon található Barlangi Feliratok az esős időszakban a szerzeteseknek menedéket nyújtó helyek rövid felszentelései.

A 14 Szikla-rendeletet hat különböző helyen találták meg bevésve. A 14 közül 11-et és további két járulékos rendeletet (amelyeket olykor XV. és XVI. Rendeletnek vagy Kalingai Rendeleteknek neveznek) a hiányzó három helyén (XI., XII. és XIII. Rendelet), két helységben találták meg. A 14 Szikla-rendelet helyei közül kettő közel van a birodalom nyugati határaihoz az Arab tengernél, Sopara-ban (Bombay államban) és Girnarban, (Saurahtrában). Kettő az északnyugati határ közelében van Mansehrában és Shahbazgarhiban, (Pakisztánban); egy Északon Kalsinál (Uttar Pradeshban); egy Délen Errgudinál (Andhra Pradeshban). A 11 Szikla-rendelet és a Kalinga-rendeletek közül kettő közel van a keleti parthoz a Bengáli öbölben, Dhaulinál és Jaugadá-nál, (Orissában). Ezen 16 Szikla-rendeleten kívül az I. sz. Kis Szikla-rendeletet hét helyen találták meg, India északi részén és Hyderabadban - Bairathnál (Radzsasztánban), Gavimathnál, Maskinál és Palkigundunál (Hyderabadban), Gujarránál (Vindhya Pradeshban), Rupnathnál (Madhya Pradeshban) és Sahasramban (Biharban). Ugyanezt a Rendeletet egy II. sz. Kis Szikla-rendelettel együtt 5 helyen lelték föl Délen - Brahmagirinál, Jatinga-Rameœvaránál, Siddapuránál (Mysore), Erragudinál, és Rajula-mandagirinél (Andhrában). Az I. sz. mellett egy III. sz. Kis Szikla-rendeletet találtak Bairatban. A sziklák, ahová a rendeleteket bevésték, közönséges szikladarabok, amelyeket a nagyságuk és kiemelkedő voltuk alapján választottak ki. Különböző mértékben koptak el és a feliratok többé vagy kevésbé megsérültek, egy réteg fölszínről való leválása, elemi vagy emberi behatások révén, beleértve, hogy a rajtuk való ülés kopásokat okozott. A Sopara fölirat esetében a VIII. és IX Szikla-rendeletnek csak darabjai maradtak meg. A fordításokhoz használt szövegek néha egy helyről valók, máskor többről, attól függően, hogy a feliratok mennyire maradtak fönn. Hiányzó részeket olykor más helyeken talált szövegekkel lehetett pótolni.

Az oszlop-rendeletek sorozata hat Rendeletből áll, amelyeket monolit oszlopokba véstek. Ezeket 5 helyen találták meg - Meerutnál (ezt a 14. sz.-ban Delhibe vitték) és Kausambiban (ezt Allahabadba szállították valamikor) (Uttar Pradeshba), valamint Lauriya-Ararajnál, Lauriya Nandangarhnál és Rampurvanál (Biharban). A hatodik oszlopot, amelyre egy hetedik Rendeletet véstek, valamint azokat is, amelyek a többi oszlopokon ott voltak, Toprában (Kelet-Punjabban) állították fel és a 14. században szállították Delhibe. A hat Rendelet szövegei közel azonosak, de több helyen a feliratok nem teljesek vagy nehezen fejthetők meg. Az allahabadi oszlopra, amelyet eredetileg Kausambiban (ma Kosam) állítottak föl, két kiegészítő Rendeletet róttak. Az elsőt olykor I. Kis Oszlop-rendeletnek is nevezik; ez megtalálható Sanchiban (Bhopal állam) és Sarnathban (Uttar Pradesh) is. A feliratok mind a három helyen károsodtak és a szövegeik között jelentős eltérések vannak. A Sarnath Oszlop egy további rendelettel egészül ki, vagy az első folytatásával, ezt néha II. Kis Oszlop-rendeletnek is nevezik. A második kiegészítő Rendeletet az Allahabad-Kosam oszlopon III. Kis Oszlop-rendeletként is említik, megemlékezik Asóka egyik királynőjének az ajándékáról s ezt általában a Királynő rendeletének is nevezik. Végül két oszlopföliratot találtak Nepalban, egyet Rummindei temploma közelében, a Buddha szülőhelyén, a másikat egy Nigali Sagar nevű kis tó közelében, ahol kegyelettel őrzik a korábbi Buddhák között számon tartott Kanakamuninak a maradványait. Asóka sok felirat nélküli oszlopot is felállíttatott, de mint a Rendelet-oszlopok esetében, csak kevés maradt meg. Sok oszlop föliratát nehéz kibetűzni, azonban az oszlopok megjelenése önmagában is meglepő: a törzsük ki van fényesítve egy jellemző maurya kivitelezéssel, aminek a módszere elveszett; monolitok, szokásos módon 40-50 láb magasak (12-15 méter); soknak a tetejére faragott oszlopfő van erősítve - oroszlán (Lauriya-Nandangarh), harang alakú oszlopfő oroszlánnal, vagy a négy oroszlán, amelyeket ma India jelképének használnak (Sanchhi és Sarnath). Egy harang-oszlopfő is van (Rummindei) - míg néhány fölirat nélküli oszlopon egy elefánt vagy egy bika található.

A Barlang-rendeleteket Bihar államban találták meg, a Barabari Dombok gránitjába vájt négy barlang közül háromban; a negyedikben egy, az i.e. 5. századból származó felirat van. A három Asóka-fölirat közül kettő megszenteli a barlangokat mint az Ajivika szekta szerzeteseinek a lakóhelyét. A szektát a Buddha idejében élt vallási vezető, Goœala, alapította. Három további barlang a Barabari Dombok egy másik helyén, a Nagarjuni Dombon, szintén tartalmaz föliratot. Ezek szintén az Ajivika szekta szerzetesei részére szentelik fel a barlangokat az uralkodó nevében, aki saját magát “Az istenek által szeretettnek” nevezi, de ezeket Asóka unokája, Daœaratha vésette be.

Ebben a kiadásban közöljük az összes Rendeletet, kivéve a Királynő Rendeletét és a Kis Rendeletek néhány változatát. Hat főcím alatt rendeztük el ezeket azzal a szándékkal, hogy az olvasót először Asóka Rendeletekről szóló leírásába vezessük be, azután számadását az okról, a célról és az alkalmazott eszközökről, majd végül a Dharma természetéről adott értelmezését és az alkalmazások részletezését. Négy Rendeletet részekre bontottunk, hogy megfeleljenek ennek az elrendezésnek, de ettől eltekintve a Rendeleteket mint egységeket fordítottuk le. Ha ez az elrendezés elősegíti a Rendeletek első értékelését, akkor a célt szolgálta. Ez nem kell, hogy akadályozza világos benyomásunkat a megjelenés eredeti alakjáról vagy a Rendeletek helyéről. Az alábbi táblázat segítséget nyújt az olvasó számára hogy kapcsolatba hozza a föliratok rendjét a fordítás során alkalmazott sorrenddel.

A feliratok nyelve nem az irodalmi szanszkrit, hanem prakrit, Magadha népi nyelve. A stílusa egyszerű és időnként nyers. Ezért úgy gondolják, hogy a feliratok szavai valószínűleg azonosak voltak az uralkodó által használt szavakkal és ezek feltehetően különböztek az igazgatás hivatalos nyelvétől és valószínűleg érthetőek voltak szerte Asóka birodalmában a köznép számára. A prakrit képezi az összekötő láncszemet a szanszkrit és India mai modern indo-európai nyelvei között. Beszélt nyelvként Asóka idejében szélesen használták és látható Bactria görög királyainak kétnyelvű pénzérmein. Kétféle írást használtak, - kharosthit a birodalom északnyugati vidékén és bráhmit másfelé a birodalomban. A kharosthi ábécét már évszázadok óta nem használják, de a bráhmi ábécé a forrása a modern India összes szanszkrit és dravida, valamint Délkelet-Ázsia egyéb nyelvei ábécéjének. Mivel a Rendeletek közül sok a népnek szólt, a föliratok azt bizonyítják, hogy Asóka állampolgárai között magas volt az olvasni tudók aránya. Bármennyien is voltak, a nyelv kiválasztása Asóka erkölcsi fölfogása egyetemességének a jele. Nem homályos eszmét hirdetett, azzal a céllal, hogy a filozófusok, teológusok vagy elmélkedő misztikusok kövessék; minden ember számára megmutatta a tudati hozzáállás és az élet útját.

Több Rendelet megmutatja annak kibocsátása és más események időpontjának az egymáshoz való viszonyát, amilyen pl. Asóka megkoronázása, világi tanítvánnyá válása. Könnyű megállapítani a Rendeletek kibocsátásának az egymásutánját és ennek alapján megállapítható uralkodásának valószínű időrendje (bár nem szükségszerűen ismerjük az egyes föliratok keltezését, mivel Asóka utasítást adott rá, hogy a rendeleteket le kell másolni és be kell vésni, ahol alkalmas kövek és oszlopok vannak). Az első Kis Rendelet említi, hogy két és fél éve világi tanítványként határozottá vált az erőfeszítései során. A XIII. Szikla-rendelet szerint Kalingát nyolc évvel a megkoronázása után foglalta el. A VIII. Szikla-rendelet a Sambodhiba tett látogatását 10 évvel a megkoronázása utáni időre teszi és ez volt a Dharma-útjai közül az első. A III. és IV. Szikla-rendeletet 12 évvel a koronázása után adta ki. Az V. Szikla-rendelet jelzi az erkölcsi kérdésekkel foglalkozó tisztviselők kinevezését (Dharma-mahamatras) 13 évvel a megkoronázása után, tehát ez a felirat nem születhetett meg ezen idő előtt. Az első két barlangi fölirat keltezése a koronázása utáni 12. év., a harmadiké: a 19. év. Az I., IV., V. és VI: oszloprendeletet Asóka 26 évvel a koronázása után bocsátotta ki; a VII. Oszlop-rendeletet 27 évvel. A Purana hagyomány és a pali könyvek szerint az uralkodása 36 vagy 37 évig tartott. Asóka születésének az idejét kb. ie. 304-re teszik, trónra lépése valószínűleg ie. 274-nél nem később történt, megkoronázása nem később ie. 270-nél. A kalingai háború eszerint ie. 262 körül lehetett. Ő valószínűleg korábban áttért a buddhista hitre és elhivatottságának fokozódása a háború idejéből származik. A Dharma-utazások kezdete kb. ie. 260, s ugyanebben az évben adta ki az I., a II. és valószínűleg a III. Kis Szikla-rendeletet. Ezek voltak az első rendeletek. A Kalinga-rendeleteket (XV. és XVI. Szikla-rendelet) ie. 259-ben bocsáthatta ki, de a 14 Szikla-rendelet és a Barabari Dombok két barlangi fölirat kelte ie.258-257. A Dharma tisztségviselőit ie 257-ben iktatta be. A nepáli két emlékoszlopot ie 250-ben állította, az Oszlop-rendeleteket ie 243-242-ben. Asóka halálának időpontját olykor ie. 237-236-ra teszik, máskor ie 232-re, attól függően, hogy az uralkodásának 36-37 évét a trónra lépésétől vagy a megkoronázásától számítják.

Asóka életútja összefüggött egy fontos eseménnyel, az egyetlen katonai fellépésével, a rövid kalingai háborúval, amelyben legyőzte a szomszéd népet. Följegyzi a háború kegyetlenségére bekövetkező mély érzelmi reakcióját és “szívének/tudatának/lelki-állapotának változását”. A Rendeletek ezen tanúsága szerint a változás megnyilvánult személyes életében, a királyi háztartás működésében, a kormányzás szervezésében. A Rendeletek, amelyek a változások következményei és megnyilvánulásai, elmondják a Dharma, az erkölcsiség eszméjének minden kiterjedését. A Dharma gondoskodik a személyes viselkedés szabályozásáról, az emberi kapcsolatokról, a politikai igazságosságról, a nemzetközi kapcsolatok elveiről, és a Dharma eltéríti az emberek életét a rossz cselekedetektől, a kölcsönös türelmetlenségtől és a fegyveres összeütközésektől.

Asóka új életmódra kötelezte el magát. Ebben a vallásos, politikai valamint erkölcsi indítékok és célok elkülöníthetetlenül összekapcsolódtak egymással, a vallásos szertartás és a kormányzás az erkölcsi elvek alkalmazása révén átalakult, az etika valóssá vált és a mindennapi cselekvés fontos része lett. Asóka áttérése a buddhista hitre, legalább is világi tanítványkénti elhivatottságának növekedése hozzávetőleg egybeesett a kalingai háború eseményeivel. Küldetésévé vált a Dharma tanulmányozása, a Dharma szerinti cselekvés és a Dharma elsajátítása. Minthogy a Dharma a buddhizmus alapvető fogalma, ezt a törődést a Dharmával - a legendák szellemében, - mint a buddhizmus iránti misszionárius buzgalmat magyarázták. A legendák nem számolnak be a kalingai háborúról és annak hatásairól, de megemlékeznek Asokának a buddhizmus terjesztése érdekében tett erőfeszítéseiről, valamint fiának, Mahendrának és unokájának, Sumanának ceyloni küldetéseiről. Azonban a Dharma a hinduizmusnak és más indiai szektáknak is az alapvető eszméje volt. Asóka távol állt attól, hogy a Dharmát egyetlen vallás elveire és gyakorlatára szűkítse le, a XII. Szikla-rendeletben kinyilvánítja, hogy az összes vallás és szekta művelheti a Dharmát és minden vallás híveiben fejleszteni akarja azt. Ehhez a célhoz hűen a III. Kis Szikla-rendeletben arra tanítja a buddhistákat, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a Dharmáról szóló buddhista szövegekre. A VII. Szikla-rendelet bemutatja az országa összes szektája közötti türelmes összhang eszméjét. A Dharma újonnan kinevezett tisztségviselőit azzal bízta meg, hogy ügyeljenek az összes alárendeltjük jólétére, beleértve az egyes szekták - hindu, ajivika, dzsaina és buddhista - sajátos tevékenységére.. Végül két Rendeletben megemlíti, hogy küldöttségeket indított nem csak Ceylonba, hanem öt hellenisztikus görög királyságba, Szíriáról Macedóniáig. A XIII. Szikla-rendelet megörökíti, hogy ezek a népek tájékoztatást kaptak a Dharmáról, a II. Szikla-rendelet pedig, hogy orvosi segítséget nyújtottak nekik. A Rendeletekben a Dharma és a jólét szorosan kapcsolódnak egymáshoz, a Rendeletek hangja és szelleme azt sugallja, hogy az intézkedések célja sokkal inkább a szomszéd országok népei anyagi és lelki állapotának a javítása volt, mint a buddhista vallásra való áttérítésük. A Dharma gyakorlásának a lényegét képezte a vallásos erkölcsiség, az ember istenekhez való viszonya, a szentségről való fölfogás, a többi emberhez való viszony, a jótékonyság. Nemrégiben Kandaharban, Afganisztánban találtak egy rövid föliratot görög és arami nyelven, egy, az állatok megölését tiltó rendeletet, amelynek szándéka azonos az I. Szikla-rendelettel. Kandahar Asóka birodalmán belül volt, annak a területnek a része, amelyet Seleucus Nicator átengedett a nagyapjának. A felirat valószínűsíti Asóka azon szándékát, hogy befolyásolni akarta a hellenisztikus görög királyságokat és világosan mutatja, hogy mekkora mértékben vitték szét a feliratait, hogy a Rendeleteket bevéssék ahol csak lehetséges.

Majdnem ugyanilyen módon Asóka fölhasználta a Dharma eszméjét a birodalom ügyintézésének az ujjászervezésére. A trónra lépése nem volt ellenvélemény mentes; a birodalom kiterjedése hatalmas volt és sok szektára, osztályra és kasztra tagozódott, - erre utalnak a Rendeletek olyan kifejezései, mint “aszkéták és háztulajdonosok”, “gazdagok és szegények”. Az indiai uralkodók csak a társadalmi zavarok, politikai cselszövések és katonai vetélkedések által korlátozott abszolút uralkodók voltak. Asóka a nagyapjától és az apjától örökölt egy igazgatási rendszert. A Rendeletek eszközével lefektette a törvényeket magyarázatát. Az alárendelt tisztségviselők a saját körzetükben meghatalmazással rendelkeztek, egy olyan rendszeren belül, amelyik biztosította a folyamatos felülvizsgálatot és ellenőrzést. A tisztviselők egy osztálya meg volt bízva az erkölcsi ügyekkel vagy a Dharma ügyeivel és óvintézkedéseket tettek az igazságtalan bebörtönzések és jogtalan kínzások ellen valamint az ítélet végrehajtása előtti fellebbezési lehetőség érdekében. A tisztségviselők foglalkoztak az orvosi segélynyújtással, utakkal, az emberek és állatok számára létesített vízlelőhelyekkel, az árnyat adó fákkal, menedékházakkal. Az egész politikai szervezet alá volt rendelve az erkölcsi törvénynek, megfoghatóan értelmezve a törvényt az emberi és társadalmi viszonyok különféle alakjaira.

Asóka tevékenységeinek a középpontjában az erkölcs állt. Az erkölcs nem egy eszmény prédikációját vagy egy törvénykönyv előírásait jelentette. Asóka azt tanította, hogy a törvény lényege, legyen az vallási vagy politikai, az önmagunkba nézés és a mások iránti tisztelet. A módszer a tanítás volt és bár a tanítás függ előírásoktól és a meditációtól is, meg volt győződve arról, hogy az előírás értéktelen és minden bizalmát a meditációba helyezte. A meditáció az ő véleménye szerint nem elméleti spekuláció vagy misztikus elmélkedés - az valakinek a másokhoz való viszonyában, a belső beállítottságában és külső törekvéseiben nyilvánul meg. A meditáció következtében átalakulás következik be más vágyak és eszmények irányában, az emberi testvériség és méltóság szélesebb és gazdagabb felfogásának a hatására. Ez csökkenti a feszültséget, félelmet és sóvárgást. Sejtteti a felelősség új eszméjét, amelyben a mások iránti türelem nem közöny, hanem a javulás irányába való befolyásolás. Ennek révén bepillanthatunk a politikai és társadalmi viszonyok során alkalmazott új erkölcsi szabályokba. Ezek élesen szemben állnak az erkölcsi magabiztossággal amely másokat a saját értékei alapján ítél meg és a moralizáló csalással, amelyik azt prédikálja, amit nem gyakorol. A történelem nem ad fölvilágosítást arra nézve, hogy Asóka kormányzata miként valósította meg a programot, de a rendeletekben kifejtett alapvető eszmék és gyakorlatok új értelmet és fontosságot kapnak a mi életünk időszakában, amikor az egyének és a nemzetek problémái újra alapvetően erkölcsiek.