A Nemzeti kampány egy békeadó alapért (National Campaign for a Peace Tax Fund - NCPTF) 1971-ben alapult egy olyan törvény meghozatalának elôsegítésére, ami lehetôvé teszi a lelkiismereti alapon tiltakozó polgárok számára, hogy teljes adókötelezettségüket az alapvetô morális, etikus és vallási meggyôzôdésük megsértése nélkül fizethessék. A törvényjavaslatot a békeadó alapra 1972 óta a képviselôk házában és 1975 óta a szenátusban is elôterjesztettük. A törvényjavaslat azóta több változáson ment át.

Az NCTPF iroda Washington DC-ben, az USA fôvárosában található. A személyzet négy emberbôl áll, akik együtt három teljes munkaidejû alkalmazottat tesznek ki. Az igazgató tanács évente kétszer ül össze, 15 választott tagja van, és számos másik, akik a vallási közösségüket képviselik. A jelenleg képviselt egyházi és béke szervezetek a következôk: Quakerek, Mennonitek, Zsidó Békeszövetség (Jewish Peace Fellowship), Pax Christi, Presbiteriánus Egyház (USA), Hittestvéri Felekezet (Church of the Brethren), Anglikán Békeszövetség (Episcopal Peace Fellowship) és az Unitariánus Univerzalista Egyesület (Unitarian Universalist Association).

Tagság: 4500-an vannak a levelezô listán, amibôl 1500 országos illetve helyi vallási és béke csoport, a maradék 3000 pedig egyéni személy. Évente négyszer kiküldünk egy újságot. Minden tevékenységünket körülbelül 2000 személy és különbözô szervezetek önkéntes adományai fedezik. Az alapvetô támogatás egyházi közösségek testületeitôl származik. Az NCPTF évi költségvetése $99 000, a Békeadó Alapítványé $50 000. Az NCPTF végzi a lobbizást, a Békeadó Alapítvány az oktatást és kutatást. Az NCPTF-nek nyújtott támogatások nem adómentesek, míg a Békeadó Alapítványnak nyújtottak igen. A tagok támogatása az újságokon, személyes leveleken, levél kampányokon, elôadó körutakon, felekezeti csatornákon, e-mailen és szervezeti kapcsolatokon keresztül történik. Ezenkívül kialakítottunk egy "home page"-t az Interneten.

USA katonai kiadások jelenleg: Teljes katonaság: 44,6% vagy $507,8 milliárd; minden egyéb: 55,4% vagy $630,8 milliárd. (Katonaság jelenleg: 25,3% vagy $285,4 milliárd; katonaság a múltban: 19,3% vagy $222,4 milliárd.)

Lobbizás: Marian Franz koordinál minden lobbizó látogatást a kongresszus tagjainál és személyzetüknél. Gyakran csatlakoznak hozzá más egyházi szervezetek vezetôi, akik a békeadó törvény védelmében foglaltak állást. Ezen szervezetek vezetôinek egy csoportjával értekezik.

Kongresszusi támogatottság: Jelentôs mutatók jelzik a kongresszusbeli támogatás növekedését annak ellenére, hogy a közremûködôk száma nem túl nagy. A "néma támogatását" élvezzük azoknak a kongresszusi tagoknak, akik még nem készültek fel a törvényjavaslathoz való nyílt hozzájárulásra, de jelzik, hogy nem fognak aktívan ellene dolgozni. Ezek a tagok elismerik, hogy a lelkiismereti tiltakozás a haderôknek fizetett adó ellen nagyobb morális mélységû mint sok, más adófizetôk által felvetett kérdés.

Támogatás a Fehér Házból: 1996 november 20-án sikerült egy órás megbeszélést tartanom egy Fehér Ház-i tisztviselôvel. Az egyházi szervezetek széles spektrumának képviselôibôl álló hét fôs küldöttséget vezettem. A találkozó nagy része a Békeadó Alap törvényjavaslat mûködésére koncentrált, és arra, hogy miért van szükség egy ilyen törvényre. Külön figyelmet szenteltünk azoknak a személyeknek és szervezeteknek, akik büntetést szenvedtek az adóhivataltól (Internal Revenue Service), mivel megtagadták a katonaságban való gazdasági részvételt. Azt is megvitattuk, hogy milyen szerepet vállalhat az Elnök egy Békeadó Alap létrehozásának elôsegítésében.

Megvitatásra került, hogy az Elnök milyen módon segítheti a törvényhozást, többek között egy elnöki közigazgatási rendelkezéssel, egy utasítással az adóhivatalnak (Internal Revenue Service - IRS) és a pénzügyminisztériumnak, hogy szüntessék meg közbevetéseiket, illetve a Békeadó Alap nyílt támogatásával a kongresszuson. A delegáció kifejtette, hogy néhány kongresszusi tag azt tanácsolta az NCPTF-nek, hogy a vallásszabadság kiemelésével fogalmazzák újra a törvényjavaslatot. Az óra végén a tisztviselô felkérte a küldöttséget, hogy térjenek vissza további megbeszélésre, amikor az új szöveg elkészült. Világos, hogy Bill Clinton elnök vallásszabadság iránti elkötelezettsége tette ezt és a következô találkozót lehetôvé.

Támogatás szervezetektôl: Ez a támogatás fokozatosan jött. Eredetileg a történelmi békefelekezetek, a Quakerek, Mennonitek és a Hittestvéri Felekezet támogatott. Azután sokkal nagyobb, középvonalú felekezetek, mint az Egyesült Metodista Egyház, a Baptista Egyesült Bizottság (Baptist Joint Committee), és a Presbiteriánus Egyház ajánlották fel hivatalos támogatásukat. Késôbb csatlakoztak hozzánk azok, akiket "valószínûtlen szövetségeseknek" hívok, többek között konzervatívabb egyházi csoportok, mint például a Keresztény Jogi Társulat a Törvényrôl és Vallásról (Christian Legal Society on Law and Religion) és a nemzeti Evangélikus Egyesület (Association of Evangelicals).

A támogatásnak ez a drámai növekedése olyan szervezetek részérôl, amelyek azelôtt kevés figyelmet szenteltek a Békeadó törvényhozásnak, segít felkelteni a figyelmet az ügyünk iránt. Ezek a csoportok vallásos kérdésnek tekintik a Békeadó Alapot, amit figyelembe kell venni az USA alkotmánya elsô kiegészítésének, a szabad vallásgyakorlásnak tekintetében. A támogatás ilyen széles, a Béke-felekezeteknél messze továbbnyúló skálája kihangsúlyozta a háborús adó elleni lelkiismereti tiltakozók aggodalmainak mélységét, és segít letisztázni az ide tartozó jogi kérdéseket. A kongresszusi tagok figyelmét is felkeltette, akik aggodalmainkat most új megvilágításban látják.

Törvényhozási stratégia:
1992-ben az "Adóíró Bizottság" (Tax Writing Committee) egy albizottsága a Képviselôk házában meghallgatást tartott az USA Békeadó Alap törvényjavaslatának ügyében. Egyházi csoportok, jogi szakemberek és háborúadó megtagadók vezetôi tettek vallomást a Békeadó törvény fontosságáról. A meghallgatás az ellenvetései megfogalmazására késztette az IRS-t: hogy a intézkedés adminisztrációja túl költséges lenne, és bevonná az IRS-t annak megállapításába, hogy ki valóban lelkiismereti tiltakozó, és a teljes költségvetési folyamatot aláásná. Erre kongresszusi tagok és államügyészek válaszoltak, akik úgy gondolták, hogy a törvény valójában hasznára lenne az IRS-nek a megnövekedett önkéntes szolgálatkészségen és csökkent behajtási költségeken keresztül.

1993-ban írott kérvényt nyújtottunk be egy újabb meghallgatásra, amikor az IRS jelentette a Kongresszusnak, hogy minden évben 10 millió személy és vállalat mulasztja el állami adóbevallásának benyújtását, ami becslések szerint a szövetségi kincstárnak évi $10 milliárdba kerül. Az NCPTF azért írta a kérvényt a meghallgatásra, hogy jelezze, hogy az adó elkerülôkkel ellentétben, valójában az adónk 100%-ának befizetésére keresünk módot, amennyiben azt tiszta lelkiismerettel tehetjük. 1995-ben írott kérvényt nyújtottunk be egy meghallgatásra az adóreformról a Fehér Ház-i adóíró bizottsághoz.

1997-ben a Szenátus tagjai arra bíztattak minket, hogy írjuk újra a Békeadó Alap törvényjavaslatot úgy, hogy kiemeljük a vallásszabadsággal kapcsolatos oldalát. A cél vonzóbbá tenni a Jogi Bizottságok számára, és csökkenteni a csakis a Pénzügyi Bizottságra vonatkozó kérdés jellegét. A Jogi Bizottságot elnöklô szenátor a vallásszabadság erôteljes szószólója, és már kifejezte érdeklôdését. Amikor megnézte a törvényjavaslatunkat, megjegyezte, hogy az nem béke-törvényjavaslat, hanem vallásszabadság-törvényjavaslat. Reméljük tart egy meghallgatást a Szenátus Jogi Bizottságán, ahol a lelkiismereti tiltakozás természetére összpontosít, nem pedig egyszerûen az adótörvény mûködését nézi.

Vitapontok:
A bevétel növekedése: a Szenátus és a Képviselôház Pénzügyi Bizottság tagjainak jelentése szerint a Békeadó Alap törvény növelné, nem csökkentené, az adó bevételeket.

Vallásszabadság: A Vallásszabadság Visszaállítása Törvény (Religious Freedom Restoration Act - RFRA) azért jöhetett létre, mert a vallásos és civil szabadságjogok szervezetei precedens nélküli koalíciója éveken át szorosan együttmûködött. Ellenezték a Fôbíróság egy döntését, ami sértette a vallásszabadságot. Ma ugyanezek a szervezetek ajánlják fel segítségüket a Békeadó Alapnak. Egyetértenek abban, hogy a háború elleni lelkiismereti tiltakozás a vallásszabadság érvényes kérdése, és a lelkiismereti tiltakozást alapvetô, személyi jognak tekintik. Vitathatatlan, hogy a vallásszabadság érve megváltoztatja a Kongresszus tagjainak perspektíváit a törvényjavaslatunkkal kapcsolatban, amikor megértik, hogy az egy kérés a vallás hû gyakorlásának szabadságáért az élet minden terén. Ez egy hatásos érv, amit a Kongresszus tagjai nem könnyen háríthatnak el.

Egy vita a közegészségügyrôl a figyelmet azokra az állami támogatásokra összpontosította, amiket terhesség-megszakításokra fordítanak. Egyes polgárok kijelentették, hogy ha az állami alapot erre a célra használják, megtagadják a fizetést. Számos abortuszellenes kongresszusi tag épp azért támogatja a Békeadó Alap törvényjavaslatot, mert következetlenség lenne számukra nem azt tenni. Azt kérdik: "Ha dicsôítjük a vallásszabadságot, nem kerülünk-e kényes területre, amikor határt szabunk a másik lelkiismeretének az élet-halál kérdésekben?"

Választópolgári cselekedetek:
'10 000 levél program': 1994-ben eddigi legagresszívebb levélíró programunkat indítottuk be. Az volt a terv, hogy összegyûjtünk 100 aktivistát, akik mind elkötelezik magukat amellett, hogy több mint tíz hónapon keresztül havi tíz levelet írnak a Békeadó Alap törvényjavaslat támogatására. Arra ösztönöztük az aktivistákat, hogy másokat is vonjanak be az erôfeszítésbe. Önkénteseink havonta kaptak egy információs csomagot és egy mintalevelet.

A legutóbbi hivatalosan bejelentett számlálás szerint 41 államból a több mint száz aktivista több mint 9000 levelet írt. Figyelembe véve, hogy valószínûleg voltak levelek, amiket nem jelentettek, és hogy a '10 000 levél' önkéntesein kívül voltak mások, akik továbbra is leveleztek a Kongresszussal, a kampány biztonsággal jelenthette ki, hogy abban az évben 10 000 levél ment a Kongresszusnak. Sok személyes, szenvedélyes és emlékezetes levél volt köztük.

A 10 000 levél programon keresztül megtanultuk, hogy egy intelligens és motivált aktivistákból álló hálózat nagyon fontos, és megéri a kiépítésére szánt idôt. Egy összpontosított program mint ez új embereket tud bevonni és új erôt ad a régi aktivistáknak. Az összehangolt választói részvétel elengedhetetlen az elôrelépéshez a törvényhozásban és szerepet játszik a Kongresszus nagyobb nyitottságában is.

Rólunk alkotott kép: Egyre kevésbé látnak minket a Vietnám-kori háborúellenes radikálisoknak a 60-as évek végén és a 70-es évek elején. Az új kapcsolatok az országos szervezetekkel a valódi lelkiismereti tiltakozás, mint egy minden polgárt érintô, alapvetô értékekkel foglalkozó, érvényes és nyilvános kérdés, nagyobb megértéséhez és gyakori megvitatásához vezet. A lelkiismereti tiltakozókat egyre kevésbé látják egyszerûen a nyilvános politikával nem egyetértô embereknek, és egyre inkább olyanoknak, akiket mély morális meggyôzôdésük vezérel. A nemzetközi kapcsolatok, mint a konferenciánk is, erôsíti ezt a képet.