A Kárpát-medencéből 4 ezer kilométert repültünk kelet felé. A méteres hóban küszködő rénszarvasok között érdekes arcú ázsiai emberek szaladgálnak. Ők lennének a rokonaink?
Igen. A nyelvtudománnyal foglalkozók ma már tényként fogadják el, hogy a magyarok legközelebbi nyelvrokonai a hantik - orosz eredetű szóval osztjákok - és a manysik, vagy vogulok. Az Ob folyó és mellékfolyói partján 5 magyarországnyi területen, egymástól nagy távolságra bukkanhatunk rá szálláshelyeikre. A két obi ugor nép lélekszáma együtt is alig éri el a 30 ezret. Régen sem voltak sokkal többen, hiszen ez a zord táj sok embert nem képes eltartani. Ám ma az obi ugorok töbmillió orosz és ukrán nyelvű bevándorló között elenyésző kisebbségben élnek szülőföldjükön. Nyelvük és kulturájuk napról napra szegényedik, vizeik egyre szennyezettebbek. Újra és újra a pusztulás jeleibe ütközünk, most mégis azt a szépséget szeretnénk bemutatni, ami még mindig jelen van hétköznapjaikban. Hallgassák csak ezt a hanti kislányt, hogy ismeri az erdős tundra fáit!
Aliszka
Nálunk a leggyakoribb fa az erdeifenyő, de van másmilyen is. Az ott egy cirbolyafenyő. A fenyőfa mellett az a fehér a nyírfa, mögötte pedig egy kis berkenye nő. Ennek ősszel piros bogyói lesznek. Itt minden erdőben ilyen fák vannak.
Narrátor
A hanti gyerekek jól ismerik a különféle áfonyákat és gyógynövényeket is, de a termésgyűjtésre ebben az időben nem érdemes sok szót vesztegetni. Körülbelül nyolc hónapig tart a tél. A folyóhoz közeli forrásnál a vízmerítés minden nap jégtöréssel kezdődik. A rénszarvasoknak is meg kell küzdeniük a hó alatt megbúvó zuzmóért. Júniusra persze majd itt is feléled a természet, a rének akkor majd a fák rügyeit, hajtásait fogyaszthatják. Ezek a rénszarvasok nem vadak, de egész évben nagy területen mozoghatnak. A rénszarvastartó családok állataikkal együtt vándorolnak.
Április elején Szopocsinékat még a téli szállásukon találtuk. A gondosan megépített faházon a gerendák közét tőzegmohával szigetelték. Férj és feleség három éve készültek el a házzal. Alapos munkát végeztek, hiszen az év legnagyobb részét itt töltik. Ám néhány napja a rénszarvasok megindultak a 10 kilométerre lévő tavaszi szállás felé, most gazdáik is követik őket. A tavaszi szállás mindig nyitott, széljárta helyen van, hogy a születendő rénborjakat minél kisebb hótakaró fogadja. A sátor pontos helyét éppen most választották ki. Megkezdődhet a póznák felállítása. 1-2 hónapig itt lesz Szopocsinék otthona, de nyáron majd arra a jól bevált helyre vándorolnak, ahol rének és emberek talán idén is túlélik a szúnyoginváziót. Az őszi szállás pedig akkor jó, ha áfonyás, zuzmós hely közelében van.
A vizet egyelőre hóból olvasztják, csak a távolról jött rokonok gondolkoznak azon, hogy az olajkutak közelében mennyi szennyeződés kerül a teába.
Az amerikai indiánokról köztudott, hogy a bölénynek minden porcikáját felhasználták. A hantik a rénekkel ugyanilyen tisztelettel bánnak. A lenyúzott, de ki nem dolgozott bőrből derékalj vagy szántakaró lesz, az állat szállakra szedett inaiból cérna. A rén patái közötti bőrből készül a csizmák talprésze. Nézzék meg ezeket a csizmákat! Az egyik bőrt szőrével kifelé, a másikat befelé fordítják, így vízhatlan és meleg lábbelit kapnak. A hantik a hó tetején óvatos léptekkel járnak, nem akarnak durva nyomokat hagyni a természetben.
Szopocsinék vacsoráznak. A látvány nem vegetáriánusoknak való, de ezen a vidéken növényi táplálékból nem lehet megélni. A friss vért pedig kimondottan egészségesnek tartják. Csak jól meg kell sózni, hogy meg ne alvadjon! A hantik nemrég még sok vadat és halat ettek, de a szennyezés miatt ma már üresek a csapdák és a varsák.
A gyerekeket minden mese, ének és szigorú szabály arra tanítja, hogy kímélni kell a természetet. De a szabályok kialakulásához évszázadok kellettek, most pedig hirtelen új eszközök jelentek meg. Az olajvállalat munkája nyomán nyáron olaj úszik a vizeken. Kárpótlásként dán húskonzervvel, orosz tejkonzervvel és cukorkákkal táplálják az őslakosokat. Legfőbb jótéteményük, hogy Burán márkanévre hallgató hójárművet adnak a hantiknak. Benzint kapnak hozzá bőven, sőt ha megengedik az olajosoknak, hogy újabb kutakat fúrjanak, utakat építsenek, akkor három évenként új buránt is kapnak. Márpedig burán nélkül a nagy hóban nagyon nehéz közlekedni! A széles sítalpak lassan játékszerré válnak, szánhúzó réneket már nem nevelnek. A hantik száguldanak a buránnal ha kell, ha nem. Szabályaik tiltják, hogy az istenként tisztelt Földanya hátát felsértsék, tehát olajat sem szabad bányászni. De ha egyszer ilyen a világ, mit tegyenek! A burán használatát semmi sem tiltja. A buránok füstölnek, az olaj ég, egy nép végnapjait éli. Szebben fogalmazva: alkalmazkodnak a korszellemhez.
Ma még felnőnek hanti gyerekek akik a hó különféle fajtáit tucatnyi néven nevezik. Amit a világnyelvek egyszerűen mocsárnak hívnak, annak náluk tíz neve van. Még vannak, akik gyerekeiket erre a nyelvre és erre a világlátásra tanítják. Hátha van remény!