(Kényszerek, nyomás és egy szorongatott szív. A kelet-európai ortodoxia öt alapkonfliktusa.)

II.Alexijnak, az Orosz Ortodox Egyház (OOE) élén álló férfinek megszakad-e a szíve a konfliktusok láttán, amelyek elárasztják ôt? Júniusban éppen zátonyra futott a bécsi pátriárka-csúcs a római pápával, és közvetlen a küszöbön állt a grazi Európai Ökumenikus Találkozó, amikor megállt a szíve a moszkvai pátriárkának, az oltárnál, egy istentisztelet alatt, Bécsben. De a mentôorvos és segítôi a helyszínen voltak. II.Alexij az osztrák Mentôk beavatkozásának köszöni életét - és azt, hogy az osztrák államnál tett látogatása jól végzôdött.

II. Alexij, Moszkva és egész Oroszország pátriárkája állandó nyomás alatt áll. Észtországból, egy balti német családból származik. Esetében egyszerre van szó személyérôl és az ügyrôl. Azok a kényszerek, amelyek között az orosz egyházi vezetônek mûködnie kell, jellemzik a sok évtizedes KP-diktatúra által keményen kikészített kelet-európai ortodoxia jelen és jövôbeli fô konfliktusait.

Elsô konfliktus: harc a vallási törvényért. A moszkvai parlament júniusban létrehozott egy korlátozó vallási törvényt. Ez monopolhelyzetbe hozta az ortodoxiát, és komoly hátrányba szorította az Oroszországban emberemlékezet óta tevékenykedô baptistákat, valamint az évszázadok óta a pápához kötôdô - "egyesült" - keleti szertartású katolikusokat (görögkatolikusok). A legélesebb harcot hirdették meg az új US-evangéliumi missziós társaságok, és egyáltalán minden közösség ellen, amelyeket a törvény "szektának" minôsít.

Miután így a dumában az orosz nacionalista erôk jutottak túlsúlyra, elkezdôdött a huza-vona. II. Alexij, az egyházat vezetô Szent Szinódus nyomására követelte Jelcin elnöktôl, hogy léptesse hatályba ezt a vallási törvényt, amely rögzíti a régmúlt századok vallásüldözéseit. Ezt a pápa ellenezte. II. János Pál, aki 1981-ben kézzel írt levélben járt közben Gorbacsovnál Lengyelország katonai inváziója ellen, valamint 1988-ban Gorbacsovtól szabadságot kért a görögkatolikusok számára, egy júliusi levélben nyomatékosan emlékeztette Jelcin elnököt a vallásszabadságra. A vallási törvényt nem volna szabad ratifikálni. Ugyanekkor az USA-kormányzat a pápánál járt közben. Bill Clinton elnök az oroszországi protestáns egyházak ügyvédjének nyilvánította magát. Ez a kettôs nyomás hatott. Jelcin nyet-et mondott a vallási törvényre. Ez keserves vereség volt az ortodoxia számára. Az ortodox jobboldal most azzal gúnyolódik, hogy vezetôjük, II. Alexij "gyenge legény".

Második konfliktus: harc az ökumenéért. A Szent Szinódus a pátriárkának elôírja, hogy mit kell tennie és mondania. A szinódus egyházvezetô fôpásztorai között hónapok óta érvényre jutott a gondolat, hogy az orosz ortodoxiának ki kell lépnie a genfi Egyházak Világtanácsából, amelynek tagja 1961 óta. II. Alexij kétségbeesetten harcolt ez ellen. � maradt gyôztes. Ügyrendi trükkök segítségével megakadályozta, hogy a többségi döntés a kilépés végrehajtása mellett szóljon. A vallásos nacionalisták azzal érveltek, hogy Genfbôl, és egyáltalán a Nyugatról jön minden rossz: különösképp a nôk papsága, valamint a nyugati egyházak agresszív missziós tevékenysége. Ennek a nyomásnak hatására II. Alexijnek Grazban, a Második Európai Ökumenikus Találkozón keményen kellett fellépnie; támadnia kellett a nyugati missziót és csalogató propagandát - az úgynevezett "prozelitizmust" - és meg kellett bélyegeznie a "pénz új ezüst függönyét", ami a Keletet a Nyugattól elválasztja.

Az orosz ortodox szóvivôk Grazban nem mûködhettek szabadon. Ugyanis az ortodoxián belüli nacionalisták filmezô csoportokat küldtek oda, hogy figyeljék saját embereiket az "elvetemült" Nyugattal folytatott teológiai összejátszás során, és visszatérve Keletre pellengérre állíthassák ôket.

Alexij éjszaka találkozott Carlo Maria Martini milánoi bíboros érsekkel - elutazás elôtt, magánemberként és kamerák nélkül, egy "orosz megbeszélésre". Következô nap Martini, aki 1989-ben Pünkösdkor, röviddel a fordulat elôtt Bázelben Alexijjel együtt vezette a megindító Elsô Európai Ökumenikus Találkozót, így nyilatkozott: "Alexij ökumenikus volt és marad. Megerôsítette mély elkötelezettségét, és barátságunkat. Rávilágított a nyomásra, amelytôl szenved ô és egyháza."

Harmadik konfliktus: harc a megbékélésért. 1995. november 20-án az orosz pátriárka Berlinben, az Evangélikus Dómban a megbékélés jeleként kezét nyújtotta a német népnek. Ez volt az orosz pátriárka elsô látogatása a kétszeri világháborús ellenfél országában. Mindkét nép múltjából "csak a legjobbakat" kell megôrizni. Alexij magbocsátást kínált. De kérte is a megbocsátást: "azon totális rendszer számára, amit a mi országunkból állítottak fel a nácizmus bukása után Kelet-Németországban". Ez a nagylelkû készség a békére Németországgal szemben, amely felelôs volt a 20 millió orosz meggyilkolását eredményezô hitleri háborúért, máig terjedôen elkeseredett ellenzést vált ki ortodox vezetô körökben és az orosz nacionalisták között a pátriárka ellen.

Negyedik konfliktus: küzdelem a zsidókhoz fûzôdô viszonyért. Alexij pátriárka 1991. november 13-án az USA-ba tett utazása alkalmával New Yorkban megindító beszédet tartott, amelyben visszautasította az antiszemitiznus minden formáját. "A ti prófétáitok a mi prófétáink", kiáltotta oda az amerikai rabbiknak. A moszkvai pátriárka kijelentette: a kereszténységet zsidó alapokra építették, az à- és éjszövetség összetartozik, zsidóság és kereszténység egy egységet alkot.

Ennek a beszédnek rendkívüli hatása volt Nyugaton, Izraelben, és Oroszországban is; konzervatív körökben bombaként robbant. Az ortodox testvériségek, a zagorszki híres Szentháromság kolostor szerzetesei, és mindenekelôtt Ioann szentpétervári metropolita, aki egykor igen bátran viselkedett a szovjet rendszerrel szemben, kiásták a régi antiszemitizmust. Azóta is évszázados "számlákat" tesznek ki az asztalra. A zagorszki szerzetesek zsidóellenes uszító írásokat adnak ki. Ezt az egyházias-barna rohamot kíséri még a konzervatív-nacionalista erôk részben erôszakra kész, vak zsidógyûlölete a politikában és a társadalomban. A többség Alexij ellen van. � azonban tartja irányvonalát: az ortodox-zsidó testvériségért.

Ötödik konfliktus: harc a demokráciáért. Az 1993. évi októberi forradalom alkalmával, amelyben emberek százai vesztették életüket, az orosz ortodoxia nem lépett fel élesen a demokrácia ellen, pedig a barna-vörös antidemokratikus forradalmárok ebben reménykedtek. II. Alexij kezeskedett errôl. Hatalmának határain belül a pátriárka a megfontolt semlegességért szorgoskodott, az ellenségeket meghívta a tárgyaló asztalhoz. Miután sikeresen kivédte a nacionalistákat az egyházvezetésen belül, Alexij végül a politikai nyilvánosság elôtt a végülis gyôztes Jelcin mellé állt.

A pátriárkának ezt makacsul a szemére hányják az ultrák azóta is. Az orosz ortodox egyházat óriási egyensúlyhiányok terhelik. A visszafelé tekintô nyugatellenes nacionalisták tábora erôs. A regionális egyházvezetôk a leghevesebb harcokat vívják egymással. Nem indul be a szovjet múlt racionális, közös feldolgozása. A másik oldalon gyengék a reformerek. Egyesek közülük az életükért aggódnak, mint például a pap és jelentôs polgárjogi harcos Gleb Jakunin. Ez a rettenthetetlen lelkész elsô alkalommal 1965-ben az akkori pátriárkához, I. Alexijhez küldött nyílt levelében kimondta az egyház alapbaját: azt, hogy az államhoz tartozik. Az akkor még fiatal papot nem a szovjet állam, hanem sietôs engedelmességbôl maga az egyház büntette meg, eltiltva ôt az istentisztelet végzésétôl. Ez nem gátolta Jakunint abban, hogy 1975-ben Nairobiban, az Egyházak Világtanácsának összgyûlésén kipakoljon - a Szovjetúnióból odautazott egyházi küldöttek nagy riadalmára. Oroszországban egyházi reformerek alig fordulnak elô. Veszélyes életet élnek. Neves szóvivôjüket, Alexander Men fôpapot 1990. szeptemberében Moszkvában brutálisan meggyilkolták.

Az orosz ortodoxiának nincs egyházi társadalmi tanítása és gazdasági etikája. De pénzre sürgetô szükség van reprezentációs építkezésekhez, kolostorokhoz, szociális szolgálatokhoz és egyházi munkatársak díjazásához. Mióta visszaadták az állam által egykor kisajátított vagyontárgyakat, a hivatalos egyház bizonyos részei nagyon is kétes, maffiaszerû üzletekbe bonyolódnak.

Nehéz idôk: Oroszország túlélése kaotikus. Ugyanakkor az ortodoxia a hatalmas pompa ellenére mélyen megosztott. Múltja tragikus - 200 éves állami gyámkodás 1700-tól 1917-ig, aztán 70 év üldöztetés a szovjet államban, mindez "hihetetlen sok lényeget rabolt el" az orosz ortodoxiától, amint ezt Gerd Stricker svájci keleti-egyház szakértô kijelenti. Annál tiszteletre méltóbbak a megbékélés azon lépései és jelei, amelyeket mindezek ellenére megtesz az elnyomott "szívbéli ökumenikus" II. Alexij. Remélhetôleg mindettôl nem szakad meg a pátriárka szíve. Mindenesetre II. Alexijjal együtt, vagy nélküle, az orosz ortodoxiától nem szabad elvárni olyasmit, amit a nyugati egyházak - még normális körülmények között - sem képesek teljesíteni.

Forrás: Publik-Forum 1997.08.08.
Fordította: Hampel Károly