ÖKUMENÉ

Ökumenikus negyedéves folyóirat

XII. évfolyam  1.  szám

(58. Krisztusi Ökumené füzet)

A

Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság

közhasznú szervezet,

támogatói tiszteletpéldányt és

az SZJA-kötelezettségüket

csökkentő igazolást adnak

Megjelenik az Országgyűlés, a Nemzeti Kulturális Alap, a Nemzeti Civil Alapprogram, a Fővárosi Közgyűlés és a Keresztény Közéleti Akadémia Alapítvány támogatásával.

Kiadja a

KÖT

Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság

1062 Budapest, Andrássy út 132.

Tel/Fax: 3122-739

Felelős szerkesztő:

Dr. Vető István

Felelős kiadó:

A KÖT elnöksége

Tördelőszerkesztő:

Keszthelyi András

Készült a Label Kft. nyomdában.

Felelős vezető: Berend Albert.

ISSN 1218-795X

Internet cím: http://bocs.hu/okumene/oku.htm

Szerkesztők:

Boronkainé Salacz Ágnes

Dr. Fekete Márton

Dr Győri József

Dr Hervei Sarolta

Szerkesztő bizottság:

Aszalós János

Ft Dr Bábel Balázs

Duka Erika

Dr Gaizlerné Dr Madarász Judit

Dr Heller György

Dr Hojcska Mária

Ihrig Dénes

Kalota József

Lak Gyula

Dr Lenhardt Vilmos

Dr Medgyesi György

Dr Pruzsinszky József

Réz-Nagy Szilvia

Rippel Géza

Dr Tóth Károly

Munkatárs: Szlepák Timea

A

Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság

örökös elnöke:

Dr. Gaizler Gyula

örökös tiszteletbeli alelnök

Dr. Gyökössy Endre

Irásaink az egyes szerzők véleményét tükrözik.

A közlésre szánt kéziratokat lehetőség szerint e-mailen vagy mágneslemezen a felelős szerkesztőnek - [email protected] ill. Vető István 1026 Budapest, Balogh Ádám u. 18/c címre – kérjük elküldeni.

ÖKUMENIKUS IMAHÉT

Dr. ERDŐ PÉTER bíboros, esztergom-budapesti érsek

Szentbeszéd·

„Aki hallgatja szavamat, és tettekre is váltja, az okos emberhez hasonlít, aki sziklára építette a házát. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak, de nem dőlt össze, mert szikla volt az alapja. Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette. Szakadt a zápor, ömlött az ár, süvített a szél, és nekizúdult a háznak. Az összedőlt és romhalmazzá vált.” (Mt 7,24–27)

Krisztusban Kedves testvérek!

1. Az idei ökumenikus imahét mottója Szent Pál apostol korintusiakhoz írt első levelének egy gondolata: „Krisztus az egyház egyetlen fundamentuma” (1Kor 3,1–23). Ennek fényében jelenik meg előttünk Máté evangéliumának most felolvasott részlete is. Hiszen a bölcs emberről hallottunk, aki a házát sziklára építette. Helyes az egyén életére vonatkoztatni ezt a szentírási szakaszt. Nem hibázunk, ha a hívő hétköznapi okosság útmutatását megfogadjuk, vagyis az igazságra, a tisztességre, a keresztény tanításra, a krisztusi erkölcs elveire építjük az életünket. De ha belegondolunk a szikla kifejezés bibliai jelentésének mélységébe, akkor ennek az evangéliumi részletnek a tanítása még sokkal megrázóbb és személyesebb erővel rajzolódik ki előttünk.

2. A szikla az Ószövetségben gyakran magát az Istent jelentette. „Én sziklám, én megmentőm” – imádkozik a zsoltáros. „Szabadulásom sziklája” – így szólítja meg a hívő ember az Urat.¹ És joggal teszi ezt, mert Isten messze fölébe magasodik mindennapi életünk bajainak, történelmünk folyamának. De Isten nemcsak magasan áll felettünk, hanem szilárd és rendületlen is. Ő az, akire mindig számíthatunk. Mégis, Istennek ez a nagysága és rendíthetetlen biztonsága nem hideg, külső erőként jelentkezik az ember számára. Isten ugyanis szeret minket. Ezt talán a legdrámaibban a Kivonulás könyvében láthatjuk (Kiv 17,6). „Magam fogok a Hóreb szikláján előtted állni” – mondja az Úr Mózesnek – üss a sziklára, és víz fakad belőle, hogy ihasson belőle a nép”. Híres eseménye ez az Ószövetség történetének. A katolikus egyház zsolozsmájában minden nap megemlékezik róla, amikor az imádságra hívás zsoltárában felidézi a nép zúgolódásának emlékét, akik Masszánál és Meribánál kétségbeesésükben azt kérdezték Mózestől: „Miért hoztál ki minket Egyiptomból?” Sőt, szinte istenkísértő módon provokálták őt: „Köztünk van-e az Úr, vagy sem?” (Kiv 17,7)² És az Úr válasza erre a kétségbeesett provokációra a legnagyobb szeretet. Maga bíztatja Mózest, hogy azzal a botjával, amellyel a vízre sújtott,³ most üssön a sziklára. Egy régi hagyomány szerint Mózes kétségbeesésében magára Istenre emel kezet ezzel a mozdulattal. És Isten válasza nem a bosszú, nem a harag azért, mert annyi csodatétel után még most sem hisznek neki, hanem a megmentő szeretet. A kétségbeesés cselekedetére Isten a vízforrás csodájával válaszol. Olyan esemény ez, amely immár évezredek óta mérföldkő a választott nép és a keresztény egyház hitében.

3. De a keresztény ember a tanító Krisztust hallgatva rádöbben arra, hogy számunkra Krisztus az üdvösség sziklája, benne emberként jelenik meg közöttünk a szabadító Isten. Jézusra alkalmazzuk a zsoltár szavát: „A kő, amit az építők elvetettek, szegletkővé lett” (Zsolt 118,22). „A szegletkő maga Jézus Krisztus” (Ef 2,20). Szent János apostol evangéliumában a keresztre feszítés történetében olvassuk, hogy Krisztus kereszthalála után a katona lándzsája átveri Jézus oldalát, amelyből vér és víz folyik. Ezt az állítást az evangélista különleges hangsúllyal és bizonyossággal adja elő, szemtanúként hivatkozik arra, amit ő maga személyesen látott.⁴ De miért van szükség arra, hogy éppen ebben a kérdésben foglaljon ilyen ünnepélyesen állást? Nyilván azért, mert egészen különleges üzenetet tulajdonít ennek az eseménynek. Az egyház hite szerint Krisztus megváltó áldozatából, fizikai és szimbolikus értelemben is Krisztus átvert oldalából fakad számunkra a szabadulás, onnan fakadnak a szentségek: méltán látja benne a keresztény hit a keresztség és az eucharisztia forrását. Nem Mózes sújt le a sziklára, hanem a katona lándzsája sújt le Krisztus testére. És ebből a tragikus mozdulatból is élet és szabadulás fakad.

4. Említettük már, hogy az Efezusi levél magát Krisztust nevezi szegletkőnek. De mi az a templom, mi az az épület, amely Krisztusra épül? Ez az épület az egyház. Mi vagyunk ez az épület, mindnyájan. Rólunk mondja az apostol, hogy már nem vagyunk idegenek és jövevények, hanem a szentek polgártársai és Isten házanépe. Mi kapcsol bennünket, keresztényeket össze? Sorolhatnánk a keresztény tanítás alapelemeit, a szent könyveket, néhány ősi, egyetemes zsinat tanítását és sok egyebet a keresztény közösségek jelenéből és múltjából. De sokkal rövidebben és sokkal teljesebben is válaszolhatunk erre a kérdésre: minket, keresztényeket maga Jézus Krisztus személye kapcsol össze. Az ő tanítványai vagyunk, az ő halálában és feltámadásában részesülünk a keresztség által. De ne is pusztán arra gondoljunk, amiben mi hiszünk, vagy amit mi cselekszünk. Mert a keresztények azok az emberek, akik a keresztség révén részesülnek Krisztus végtelen szeretetében. Abban a szeretetben, amely az életét sem kímélte értünk.

Ebben a szeretetben bízunk, ezzel a hálával akarjuk egyházunkat Krisztus sziklaalapjára építeni. Mert ő az, aki képes magas kősziklaként fölülemelni minden egyéni önzésen és ambíción, ő az, aki szilárdságot ad hozzá ragaszkodó egyházának az idők végezetéig.

Kérjük a most következő imahét során, hogy isteni irgalmával tegye teljessé és láthatóvá a benne hívő keresztények egységét. Ámen.

Jegyzet

¹ Ter 49,24 De egy erős széttörte íjukat. Jákob erősének keze, Izrael sziklájának neve szétzúzta karjuk inait.

     MTörv 32,15.18 Jákob evett a jóllakásig, Telt lett Jesurun és kirúgott a hámból. Eltaszította Istenét, aki teremtette, Üdvössége szikláját megvetette. … Nem gondoltál többé teremtő szikládra, Istent, aki életet adott neked, elfeledted.

     MTörv 32,30k Hogy üldözhetne ezret egy, Mint szalaszthatna meg kettő tízezret? Csak úgy, hogy sziklájuk eladta, Az Úr kiszolgáltatta őket! Mert az ő sziklájuk nem olyan, mint a mi sziklánk, Nem ellenségeink dolga, hogy közbejárjanak értünk.

     MTörv 32,37 Így szól: Hova lettek isteneik? A szikla, amelyben bizakodtak?

     1Sám 2,2 Nincs más szent, csak az Úr, [mert rajtad kívül senki sincs]. Nincs olyan szikla, mint Istenünk.

     2Sám 22,2.47 Így szólt: Sziklám és mentsváram az Úr, szabadítóm nekem az Isten. … Éljen az Úr! Legyen áldott az én sziklaváram! Magasztaljátok szabadító Istenemet!

     2Sám 23,3 Beszélt Jákobnak Istene, Izrael sziklája mondta nekem. Aki igazságosan kormányozza a népeket, és Istent félve uralkodik.

     Zsolt 18,3.32.47 Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám, hozzá menekülök. Védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram. … Ki az Isten, ha nem az Úr? Ki a szikla, ha nem a mi Istenünk? … Éljen az Úr, áldott legyen az én sziklám, dicsőség üdvöm Istenének!

     Zsolt 28,1 Hozzád kiáltok, Uram, sziklám, ne zárd be előlem füled! Ha nem hallgatsz meg, olyan leszek, mint a sírba szállók.

     Zsolt 31,3k hallgass meg és siess hozzám! Légy megmentő sziklám, erős, szabadító váram! Valóban te vagy a sziklám és váram, nevedért vezess és irányíts engem!

Zsolt 42,10 Így szólok Istenhez: Sziklám vagy, miért feledkeztél meg rólam? Miért kell szomorúan járnom, ellenségtől szorongatva?

Zsolt 62,3.7k Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem, ő az én váram, nem rendülök meg. Egyedül ő a sziklám és az üdvösségem, ő a váram, nem rendülök meg. Üdvöm és dicsőségem Istentől várom, ő az én erős sziklám, igen, Isten a menedékem.

Zsolt 71,3 Légy megmentő sziklám, erős váram! Valóban te vagy sziklám és váram.

Zsolt 73,26 Testem és szívem elenyészik, de sziklám és osztályrészem örökre az Isten.

Zsolt 78,35 Eszükbe jutott, hogy Isten a sziklájuk, a fölséges Isten a szabadítójuk.

Zsolt 89,27 Így szólít majd engem: Atyám vagy, Istenem és üdvöm sziklája!

Zsolt 92,16 Az Úr igazságos; ő az én sziklám, igazságtalanság nincsen benne!

Zsolt 94,22 Bizony akkor is az Úr az erősségem, menedékem sziklája az Isten.

Zsolt 95,1 Gyertek, zengjünk dalt az Úrnak, ujjongjatok üdvünk sziklája előtt!

Zsolt 141,6 Ha majd bíráik a szikla kezébe esnek, meglátják majd, mily szelídek voltak szavaim:

Zsolt 144.1 Áldott legyen az Úr, az én sziklám! Ő tanította a kezemet harcra, az ujjaimat viadalra.

Iz 8,14 Ő a szentély, a botlás köve és a botránkozás sziklája, Izrael mindkét háza számára, tőr és háló Jeruzsálem lakóinak.

Iz 17,10 Megfeledkeztél szabadító Istenedről, és nem gondoltál többé erősséged Sziklájára. Mert pompás csemetéket ültetsz, s idegen hajtásokkal telepíted.

Iz 26,4 Bízzatok az Úrban örökkön-örökké, mert az Úr örökké megmaradó Szikla!

Iz 44,8 Ne féljetek, ne rettegjetek: Nemde régtől fogva megmondtam és kijelentettem nektek, ti vagytok a tanúim: Van-e más isten rajtam kívül? És van-e más Szikla? Nem tudok róla.

²Kiv 17,6k Én odaállok eléd a sziklára a Hórebnél. Üss rá a sziklára, víz folyik majd belőle, hogy igyék a nép.” Mózes úgy is tett, Izrael véneinek a jelenlétében. A helyet Masszának és Meribának nevezte el, mivel Izrael fiai ott zúgolódtak és kísértették az Urat. Ezt kérdezték ugyanis: „Köztünk van-e az Úr vagy nincs?”

     MTörv 33,8 Léviről így beszélt: „Add Lévinek Urimodat. Szeretett emberednek Tummimodat. Masszánál súlyosan megpróbáltad, Meriba vizeinél perbe fogtad.

     Zsolt 95,8 Bárcsak meghallanátok ma a szavát: „Ne keményítsétek meg a szíveteket, mint egykor Meribánál, mint a pusztában Massza napján!

3 Kiv 7,17 Ezért ezt mondja az Úr: ez lesz a bizonyíték számodra, hogy én Jahve vagyok: rácsapok a vízre a botommal, amelyet a kezemben tartok, s az vérré változik.

⁴Jn 19,34k Az egyik katona oldalába döfte a lándzsáját. Nyomban vér és víz folyt belőle. Aki látta, az tett róla tanúságot és igaz a tanúsága. Tudja, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek.

Dr. Szebik Imre, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök – püspöke                                                                                                                              

                                                                                                                              Meglepetések kora - Igehirdetés·

Az elmúlt hét bővelkedett meglepetésekben:

Űrszonda landolt a Titán nevű holdon, a Szaturnusz legnagyobb holdján. Emberi jelenlét nélkül kapunk új információkat egy távoli bolygó természetrajzáról.

Felfedeztek egy már állatokon is kipróbált AIDS ellenes gyógyszert. Jó eredményeket sejtető, biztató fázisba érkezett a kutatás. Véget érhet a milliók halálát okozó vírus diadalútja.

1. Meglepetés, fájdalmas meglepetés a dél-kelet ázsiai természeti katasztrófa, a Cunami. Hadd utaljak a fájdalom, a rettenet mellett mégis néhány pozitív jelenségre.

– Egy 10 éves kislány 200 embert mentett meg földrajzi tanulmányai alapján.

– Luter Gábor, Sri Lankán élő magyar tanár, sok kétségbeesett magyar turista segítőjeként felkarolta a kiszolgáltatott, útlevelüket, ruházatukat, anyagi javaikat, pénztárcájukat vesztett honfitársait.

Megmozdult a világ. Példaértékű adakozás kísérte a segítségre történő felhívást. Istentiszteletek során imádkoztak együtt a különböző felekezetek az áldozatokért és az életben maradottakért. Kérdés: ilyen nagy tragédiára van szüksége az emberiségnek, hogy lelkileg felébredjen?

2. Meglepetés, különös meglepetés az a hangvétel, ahogy az egyházak megszólíttattak a közélet, a társadalom vezetői részéről.

– 1990 óta egy, a társadalom demokratikus kialakítását segítő együttműködés alakult ki egyház és az állam képviselői között. Megállapodások és törvények medrébe terelődött a jó hangulatú együttélés.

– Más-más hangsúlyokkal, de kormányokat átívelő természetességgel folytatódott napjainkig.

– Szeretném hangsúlyozni, meggyőződésem, hogy egymás kölcsönös megbecsülése, egy asztalhoz telepedése és párbeszéd lehet a kibontakozás, félreértések elkerülésének alapja. Ez oldhatja fel a felgyülemlett feszültségeket.

– Nem politikai kérdésekkel, de közéleti és társadalmi kérdésekkel szükségszerűen foglalkoznunk kell az egyházban. Méltán írja Jeremiás: Fáradozzatok a város jólétén, annak jóléte a ti jólétetek is.

– Csak a jó szándék, a köz érdeke, Isten és evangélium iránti felelősség indít bennünket, keresztényként állásfoglalásra.

3. Mit teszünk, mit tehetünk?

Imahét kezdő ünnepi istentiszteletén vagyunk együtt.

Természetes a válasz: imádkozzunk!

Imádkozzunk többet és mélyebben, szívből jövően magyar hazánkért,

– hogy édesanyák vállalják az élet tovább plántálását,

– hogy a szülők istenfélelemben, felelősen neveljék gyermekeiket,

– hogy a felnőttek a rájuk bízott feladatokat hűségesen, odaadóan teljesítsék,

– hogy ne szokjuk meg sem a korrupciót, sem az útonállást,

– hogy az emberi méltósághoz az ünneplés joga és szükségessége is hozzátartozzék,

– hogy gyülekezeteink igazi keresztényként fogadják be az újonnan érkezőket,

– hogy határon innen és túl igazi testvéri közösségben éljünk,

– hogy jó légkörben, a bizalom és a higgadtság félelemmentes légkörében élhessünk,      magyarokkal és nem magyarokkal,

– hogy a hatalom gyakorlói az egész társadalom javára végezzék szolgálatukat.

Tegyünk tanúságot az egyház egyetlen fundamentumáról, Jézus Krisztusról.

– Mert az egyházat nem a földi hatalom megszerzése tartja meg, hanem egyedül az,      akinek adatott minden hatalom mennyen és földön.

– Mert az egyházat nem anyagi javak felgyülemlett betétei éltetik, hanem az, aki ígérte:             én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.

– Mert az egyházat nem összeköttetések szövevényes hálózata és világméretű vagy        nemzeti szövetsége tartja meg, hanem az, aki azt mondta magáról: én vagyok az út, az            igazság és az élet.

– Mert az egyházat nem szellemi termékek sokasága, hanem Krisztus lelki, spirituális értékeinek felragyogtatása tartja meg egyedül, mert nincsen senkiben nagyobb szeretet,    mintha valaki életét adja barátaiért.

– Mert az egyház nem csak látható híveiben és Istent magasztaló gyülekezeteiben,        hanem láthatatlan a hit közösségében és az előrementek hatalmas seregében.

– Mert mi nem csak a látható értékekre építünk, amelyek múlandók, hanem a láthatatlan            kincseket is keressük, amelyek örökkévalók.

Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, de Krisztus elveszti?

4) Mit tegyünk?

Tanúskodjunk Krisztusban való egységünk látható és láthatatlan valóságáról.

a) A megbékélt sokféleség konszenzusában.

Össze lehet-e ragasztani az eltört vázát? Aligha!

De biztos, hogy eltörött? Nem maradt meg köztünk a hit és szeretet egysége? Sokféleségünk nem az Isten teremtésbeli gazdagságának jele, amelyet adott az embernek?

A sokféleség sokszínű egyházat is teremt. Az egyik egyház őrzi a liturgikus hagyomány gazdagságát, a másik a Biblia igéinek hirdetését külön is hangsúlyozza. Az egyik egyház őrzi a személyes hit fontosságát, a másik kiemeli a szentségekben megjelenített isteni cselekvés mindent megelőző prioritását. Az egyik egyház a lelkigondozást tartja főként szem előtt, a másik a karitatív tevékenységet helyezi előtérbe. De hisszük, hogy mindegyikben Krisztus munkálkodik, s mindegyikben megtalálható az egyházak Krisztustól kapott küldetéstartalmának valamennyi vonása. Tovább a megbékélt sokféleség útján megbékélten, úgy ahogy Isten is megbékélt velünk.

b) Konciliáris egység – Ez a gondolat az EVT korábbi nagygyűlésein több mint 30 éve kifejezésre jutott. Ez az összetartozás másik lehetséges jele a világ előtt.

„Konciliaritás alatt keresztények összejövetelét értjük – mind helyi, mind regionális, mind az egész világra kiterjedő értelemben – közös imádságra, tanácskozásra és döntésekre, abban a hitben, hogy a Szentlélek ezeket az összejöveteleket fel tudja használni saját céljaira, megbékélésre, megújulásra és az egyház újraalakítására, amikor az egyházat az igazság és szeretet teljessége vezérli.” Kívánatos, hogy a nagy történelmi egyházak vezetői vegyék fontolóra, az új évezred kezdetén szükség van az értékvesztettség sodrásában, a világméretű terror-mozgalmak szorongató félelmében, a növekvő ellentétek áradatában az egyházak közös tanúságtételének erős, meggyőző hangjára:

Krisztus összeköt, nem elválaszt.

Krisztus megszabadít a félelemtől, nem vallásos béklyókkal megterhel.

Krisztus küld az emberiséghez, és nem elszigetel.

Krisztus szeretetet ajándékoz, hogy kisugározzuk.

Krisztus reményt ad, hogy a halál árnyékában, háborúk poklában is felnézzünk keresztjére és elmúlás feletti győzelmét hirdessük.

ÖKUMENÉ, TESTVÉRSZERETETBEN

A 2005-ös év Ökumenikus Imahetének alapigéje: Krisztus az egyház egyetlen fundamentuma ( 1 Kor 3, 1-23 ).

Hévizgyörkön már több mint másfél évtizede együtt tartjuk az Egyetemes Imahetet; katolikus, evangélikus, református és baptista egyházakban élő keresztyének, az Úr - imádkozni vágyó – gyermekei. Őszinte szívvel elmondhatjuk, hogy igazi testvérkapcsolatot építettünk ki Isten kegyelme által. Ez idáig - hisszük ezután sem - nem ütötte fel fejét közöttünk „nagyegyházi” vagy „kisegyházi” gőg. Egymást kölcsönösen tisztelve, az Úr iránt való alázatban tudunk együtt megállni imádságban, hogy mindannyian áldásban részesüljünk. A szolgálatok terén sem mutatkozik versengés.  Nem azt tartjuk fontosnak elsősorban, hogy ki van a szószéken, hanem sokkal inkább arra vágyunk, hogy a bennünket megáldani képes mennyei Édesatyánk jelenlétét tapasztaljuk, áldásaiban részesüljünk. Tudatában vagyunk annak, hogy bármely látható egyházhoz tartozzunk, a lelki házunk, s az egyházunk az egyetlen fundamentumon, Jézus Krisztuson képes megállni. Hálásak vagyunk Urunknak, hogy az idén is testvérszeretetben éltük meg az ökumenét. Tulajdonképpen lelki módon demonstráltuk a világiak előtt összetartozásunkat, s azt, hogy 2005-ben is lehet látni és láttatni; mi az, ami nem elválaszt, hanem Krisztusban és Krisztus által összeköt bennünket. Közös Hitvallásban – az Apostoli Hitvallás ökumenikus fordítású szövege alapján - és Imádságban fejeztük ki: valóban „Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség!”

Szolgálati székhelyem Kartalon van, mint körzeti lelkipásztor végzek szolgálatot Hévizgyörkön is, a baptista gyülekezetben. Már hagyománya van annak, hogy az imahetet követő egyik februári vasárnapon, Kartalon is tartunk ökumenikus alkalmat. Így volt ez év február 13-án is, amikor Hévizgyörkről átjöttek evangélikus és református testvéreink lelkipásztoraikkal élükön. Lindákné János Zsuzsa immár egy évtizede végzi lelkipásztori szolgálatát az evangélikus gyülekezetben. Szabó Zoltánt ünnepélyes keretek közt - 2004-ben - iktattuk be lelkipásztori szolgálatába; a református gyülekezetben fiatalos lendülettel, nagy lelkesedéssel végzi missziós munkáját. Nagy szeretettel és örömmel fogadták lelkész testvéreimet kartali baptista gyülekezetünkben is.  Rövid, de tartalmas igei szolgálatot végeztek közöttünk. A helyi baptista gyülekezet ifjúsága és énekkara kedves lelki énekekkel és költeményekkel gazdagították együttlétünket.  Ökumenikus istentiszteletünket Agapéval zártuk. Áldásos együttlétünk után várjuk a következő találkozót, hogy ismét testvérszeretetben élhessük át,-és meg az ökumenét.

(Szlepák Lajos baptista lelkipásztor, Kartal)

Eucharisztia és ökumenizmus

60 évvel ezelőtt, 1945. január 16-án Joó Sándor református lelkész kopogtatott be a (Budapest) pasaréti ferencesekhez, kérve őket, segítsenek neki a Torockó téri gyülekezeti terem megmentésében, mert a szovjet katonák istállónak akarják azt használni. Ezek a mégiscsak ortodox hagyományból jött katonák ugyanis, amikor beléptek oda, az ismeretlen építészeti stílus miatt és kereszt hiányában nem hitték el, hogy istenházában állnak. Az átvételi jegyzék szerint a rendház egy keresztet adott át a református lelkésznek, amelynek az igehirdetés helyére való kifüggesztése már a szovjet katonák számára is templommá varázsolta az imaházat, és így Isten Igéjének nem kellett újból állatok társaságában nyugodnia 1945 telén.

            2005 januárjában, az ökumenikus imahét keretében Krisztus keresztje ismét látható módon kapcsolt össze katolikusokat és protestánsokat Pasaréten, amikor is a jelenlévő mintegy 50 hívő részese lehetett annak a kerekasztal-beszélgetésnek, amelyet Kránitz Mihály, Szűcs Ferenc és Reuss András teológiai professzorok folytatattak a templom hittantermében Eucharisztia és ökumenizmus címmel.           

A kerekasztal-beszélgetés egy néhány évvel ezelőtt kezdődött folyamatba illeszkedett, amelynek célja, hogy ferences közösségünk a templomba járó hívőket is bekapcsolja abba a katolikus egyház kereteinél tágasabb életterébe, amely az elmúlt néhány év során alakult ki. Így Csoma Áron lelkész és Hegyi Bálint ferences segítségével tavaly a piliscsabai ferences világi rend közössége és a helyi református gyülekezet együttműködéséről·, 2003-ban pedig Korányi András evangélikus teológus jóvoltából Árpád-házi Szent Erzsébet személyiségének történészi és evangélikus olvasatáról hallhattunk a közösen imádkozott vesperás után.

Az idei esemény magyarországi viszonylatban talán azért is bír különös jelentősséggel, mert az úrvacsoratan kérdéséről nyílt pályán, azaz hívő közösség színe előtt – ismereteink szerint – itthon még nem folyt nyilvános eszmecsere katolikus és protestáns teológusok között.

            A beszélgetés főbb pontjai a következők voltak: az eucharisztia-tan hangsúlyosabb pontjai a három közösség tanításában, a szentírás eucharisztiára utaló szöveghelyeinek értelmezése, az áldozat teológiája, és különösképpen is az Ecclesia de Eucharistia c. pápai levél ökumenikus olvasata. (A témaválasztást egyébként ez a levél és a II. János Pál által meghirdetett Eucharisztia éve ösztönözte.)

            Ennek kapcsán Reuss András kiemelte a pápai levél epiklézisre vonatkozó tanításának jelentőségét: a levél szerint ez a liturgikus imádság Lélek-lehívás, hogy elnyerjük az Úrvacsora ajándékát, hogy megajándékozottak legyünk, és hogy bennünk is megtörténjék az „átváltozás”. A teológus elfogadhatónak tartotta az eucharisztiának, mint az egység csúcsának értelmezését, és egy újabb út megnyílását látta abban, hogy az enciklika az egység építőjének is mondja e szentséget, megfogalmazva a kérdést, hogy vajon ez csak a katolikus egyház benső életére vonatkozik, vagy ennek vannak „ökumenikus vonulatai” is. Fenntartásai voltak azonban azzal a megállapítással kapcsolatban, hogy az Eucharisztiát az Egyház hozza létre. Ennek kapcsán az apostoli folytonosság (szukcesszió) kérdése került még terítékre, amely az úrvacsoratanhoz kapcsolódó teológiai kérdések talán egyetlen olyan, amelyről a három nagy közösség véleménye lényegesen eltérő. Reuss professzor kiemelte a diakóniában való szukcesszió fontosságát.

            Szűcs Ferenc arról beszélt, hogy protestáns részről akkor van meg a szukcesszió, ha Krisztushoz kapcsoljuk a hitben az embereket, míg a jogi hátterét ennek nem annyira érzékelik, ők reformátusok, de lehetségesnek tartotta, hogy ezen a téren is közelebb lépjünk egymáshoz. Kiemelte továbbá, hogy nem az olcsó ökumenizmus hanem a különböző asztalhoz, de az egy Krisztushoz járulás gyakorlata a fontos.

            Kránitz Mihály szerint a katolikus egyház a solus Christus mellett a totus Christusról beszél; teológiájában Krisztusnak, mint a test fejének és a testnek, az egyháznak a kapcsolata „dinamikusabban” jelenik meg, mint a többi keresztény felekezetében. A dialógus kapcsán kiemelte a szeretet és az igazság párbeszédének egymásra találását, amelynek összhangban kell lennie, és fontosnak tartotta megjegyezni, hogy a Titkoknak, az Egyház nem birtoklója, hanem őre, és ezt biztosítja az egyházfegyelem.

            E rövid beszámoló csupán ízelítő akart lenni a pasaréti ökumenikus imahét ezévi összejöveteléről (ezért sem érintettük mindegyik teológus minden témában kifejtett gondolatait.). Terveink szerint a teljes hanganyag március közepétől letölthető lesz majd a www.ofm.hu ferences honlapról, remélve, hogy az Eucharisztia évében máshol és más alkalmakon is lehetőség nyílik arra, hogy párbeszéd kezdődjön a hazai hívő közösségek világában is az úrvacsoratanról.

(Fr. Kálmán Peregrin ofm, a pasaréti ferences plébánia káplánja)

ELŐADÁSAINK

KALOTA JÓZSEF

                                 Az Ortodoxia hangja és szerepe Európában·

Az Ortodoxia ökumenikus szolgálatát a szeretet és az igazság jegyében végzi. A Konstantinápolyi Egyetemes Patriarchátus már több mint száz éve (1902.) kezdeményezője és koordinátora ortodox részről az egyházak közötti párbeszédnek. Nincs jogunk ui. ahhoz, hogy hidakat romboljunk le, hogy elzárkózzunk a hit dolgainak megvitatásától, vagy helyette a vak fanatizmust engedjük érvényesülni. Ennek tudatában tekintsük át röviden az ökumenikus párbeszéd jelenlegi állását és annak néhány ortodox vonatkozású eseményét:

1) Az EVT-ben most az ekkleziológiai viták élesedtek ki. Az ortodox és a protestáns egyházkép ugyanis egyre távolabb kerül egymástól. Ezért az EVT-ben sürgősen tisztázni kell, hogy a teológiai kérdések fórumaként is kíván-e működni a jövőben, mert ha igen, akkor az ortodox tagegyházak sorra kilépnek belőle. A tavalyi KB ülésen ezért olyan határozati javaslat született, hogy ortodoxok és protestánsok kölcsönösen tartsák tiszteletben egymás Szent Íráson és Hagyományon alapuló ekkleziológiai tanítását. Az eddigi szavazási anomáliákon pedig úgy próbálnak segíteni, hogy a többségi szavazás helyett konszenzus lesz, ami gyakorlatilag vétójogot biztosít az ortodox autokefál egyházaknak is egyes kardinális kérdések eldöntésénél a protestáns felekezetek számbeli fölényével szemben. Elfogadták továbbá a közös imákra és az új tagok felvételi rendjére tett ortodox javaslatokat is. Ami pedig az Ökumenikus Charta további kidolgozását és elfogadtatását illeti, az EVT valóban nincs olyan helyzetben, hogy a politikai döntésekkel azonos és mindenkire kötelező érvényű dokumentumot adjon ki.

2) Az Ókatolikus Egyházzal 1870. óta folytatott soklépcsős párbeszéd legutóbbi ülésére a görögországi Kaválában ( Pál apostol korában Neápolisz ) 1987. októberében került sor. Itt három témát vitattak meg: a) a szentségek közül az eddig még nem tárgyaltakat (gyónás, betegek kenete, papság, házasság), b) eszkatológia, c) a teljes egyházi közösség feltételei. Az utóbbi 17 év azonban nem hozott semmi előrelépést. Az ókatolikusok továbbra is szentségi közösségben maradtak az anglikánokkal és az ortodoxokkal folytatott dialógust követően szentségi közösségre léptek az evangélikusokkal is.  

3) Anglikán-ortodox párbeszéd: 1973-tól rendszeresen folyik. Történelmi előzménye az a levélváltás, amely a vértanú konstantinápolyi patriarcha, Kirillosz Lukarisz és a canterburyi érsek folytatott egymással a XVII. században. 1976-ban az anglikánok elfogadták, hogy kihagyják hitvallásukból a „filioque”-t, 1978-ban, Athénban pedig megvitatták a női papság kérdését. Az athéni állásfoglalás kimondja, hogy „amennyiben anglikán testvéreink folytatni kívánják a nők papi felszentelését, az meghiúsítja az anglikán-ortodox egységbe vetett minden reményünket.” Mint tudjuk, anglikán részről ez a gyakorlat folytatódik, és további bonyodalmat okoz, hogy nemrég egy homoszexuális papot szenteltek püspökké. Újabb közös nyilatkozat kiadása ezért csak 2006-ra várható.

4) Az ősi keleti egyházakkal a Chalkedoni Zsinat (451.) óta próbáljuk a teljes egységet helyreállítani. A hosszú párbeszéd a ródoszi IV. Összortodox Zsinaton (1968.) ért be és így 1994-ben a svájci Sambesyben már az anathémák feloldását és a szentségi közösség teljes helyreállítását lehetett kihirdetni. Ezek gyakorlati megvalósításáról azóta nincs hivatalos információ.

5) Az Evangélikus Egyházzal a történelmi párbeszéd a XVI. században kezdődött, amikor II. Joaszáf és II. Jeremiás konstantinápolyi patriarcha a tübingeni teológusokkal levelezett. Folytatására 1981-ig kellett várni. A teológiai vegyes bizottság (VB), azóta rendszeresen ülésezik, a legutóbbi ülésen, Damaszkuszban két közös nyilatkozatot is kiadtak: a) „Üdvösség-kegyelem-igazságosság-szünergia”, b) „Az Egyház, mint misztérium”. 2003. szeptemberében Krétán volt VB ülés, ahol a 12. találkozót készítették elő.

6) A Református Egyházzal 1986-ban, a svájci Sambesyben kezdődött a párbeszéd, melynek témája „a Szentháromság dogmája a Nicea-konstantinápolyi Hitvallás alapján” volt. 1988-ban ismét Svájcban, majd a legutóbbi, nyolcadik ülésre Nagyszebenben került sor, amelynek témája, az „Egyház szentsége” körül teljes nézeteltérés alakult ki. Ennek ellenére a  résztvevő felek a párbeszéd folytatása mellett döntöttek.

7) A Római Katolikus Egyházzal a XI. század óta törekszünk az egységre. A hivatalos teológiai párbeszéd mai formája 1980-ban Pátmosz és Ródosz szigetén kezdődött. 1990-ben a németországi Freisingben kiadott nyilatkozat elítéli az uniót, mint az egység olyan módszerét, amely ellentétes a két egyház közös hagyományával. Ekkor bukott meg a kelet- és közép-európai országokban a kommunizmus és éledt fel az uniós probléma. A görög katolikusok atrocitásaival szembeni tiltakozásul a libanoni Balamandban tartott 7. vegyes-bizottsági ülésen kilenc ortodox egyház nem vett részt. Az ülésen résztvevő ortodox egyházak pedig visszavonták a freisingi határozatot, ami újabb feszültséget okozott az ortodoxia és Róma között. Így nem csoda, hogy a 8. ülésen (Baltimore, USA) 2000. júliusában a párbeszéd újabb hajótörést szenvedett. Egyelőre, a folytatás lehetősége itt is jó eredménynek számít.

Racionálisan összegezve ezeket a tényeket azt mondhatnánk, hogy a keresztények közötti párbeszéd egy sikertelen vállalkozás. Miért állítjuk mégis, hogy feltétlenül folytatni kell? Azért, mert a hívő ember a remény embere is, aki tapasztalatból tudja, hogy a kapcsolat fenntartásának puszta lehetősége is tovább élteti a keresztény egységbe vetett hitet és annak reményét is. A keresztény egyházak közötti párbeszéd sikere ugyanis nem a felek kompromisszum készségétől, engedékeny hozzáállásától, vagy kényszerű meghátrálásától függ. A keresztény egység: a Szentlélek gyümölcse. (Gal 5,22.) Ezért minden kis eredménynek felbecsülhetetlen értéke van. Gyakran lehet tapasztalni azonban azt a türelmetlenséget is, amely az egyházak egyesülését előre eldöntött, történelmi távlatba szeretné helyezni. Valóban furcsa ellentmondás, hogy az Egyház miközben azért imádkozik, „hogy mindnyájan egy legyenek”, (Jn 17,21) a megosztottság botrányát éli.

Krisztus Egyháza, mint tudjuk az Igazság Egyháza is. Az Igazságról szóló kérügma azonban ma is „kemény beszéd” sokak számára. Az Urat is elhagyták miatta a tanítványai. Ezért tette fel a kérdést magának a tizenkettőnek is: „Talán ti is el akartok menni?” (Jn 6,66-67.) Az Ortodoxia a Szentlélek kegyelmével küzd Üdvözítő Urunk, az Íge Igazságáért, annak megőrzéséért és továbbadásáért. A teológiai párbeszédben résztvevő ortodox teológusok nem független képviselői, vagy tanácsosai az Egyháznak. Személyi autonómiájuknál is fontosabb számukra az igazság iránti alázat és a más keresztények iránti krisztusi szeretet szolgálatának önkéntes vállalása. A nézetek tisztázásához pedig az egyetemes Egyház első nyolc évszázadának teológiai tanítása szolgál közös és elfogadható alapként. Az egység lényegét érintő teológiai és ekkleziológiai kérdésekben az ortodox vélemény szerint valamennyiünknek egyforma felelőssége van az Egyházban. (G. Konidárisz)

Az Ortodoxia nem osztja a rész egyház, rész igazság vagy rész hagyomány elvét, mert az örökös megosztottságra kárhoztatná a kereszténységet. Ezért nem értünk egyet P. Evdokimov orosz teológussal, aki a pápai csalatkozhatatlanság dogmáját, mint helyi, rész hagyományt elfogadhatónak tekinti. Egyetértünk viszont vele akkor, amikor azt mondja, hogy az ortodoxokat nem a hit, a szabadság vagy a szeretet hiányérzete, hanem éppen ellenkezőleg, azok túláradó érzése ösztönzi a párbeszédre.

Az Isten és Egyház előtti felelősség mellett ortodox részről is alapos felkészültségre van szükség az eredményes párbeszéd folytatásához. A tudományos ismeretet az Evangélium szerinti élet hitelesíti és az vezet el a nézeteltérések megoldásához. Az Úr tanítása szerinti hitből és küldetésből fakadó bizonyságtétel előtt ezért az ortodox teológusnak mindenek előtt az „élő víz” egyedüli Forrásához kell eljutnia és akkor Pál apostol kérése (1Kor 1,10.) sem lesz számára hiábavaló.

A XXI. század kezdetén öreg földrészünk népeit ismét az egyesülés és együttműködés lehetősége foglalkoztatja. Eddig 25 ország lépett be az Európai Unióba és újabb országok csatlakozása is várható. Az uniós állampolgárok száma néhány éven belül meghaladhatja az 500 milliót. Az ortodoxok számának növekedésével az Ortodox Egyház felelőssége is növekedni fog. Az ortodox egyházak brüsszeli irodája eddig is élénk figyelemmel kísérte az EU ügyeit és ezután is kész mentőövet nyújtani híveinek személyiségi jogaik, vallási és kulturális örökségük megőrzésében és védelmében. Nem avatkozik bele a politikába, de elvárja az ortodox parlamenti képviselőktől, hogy olyan „reálpolitikát” folytassanak, amely nem sérti egyetlen európai nép történelmi és kulturális hagyományát sem. Ezt ugyanis olyan értéknek tekinti, melynek tiszteletben tartása nélkül nem lehet az emberi személy, a család, vagy egy közösség szociális helyzetének javításáról sem beszélni.

Az ortodox felfogás szerint minden ember egyedi és megismételhetetlen és értékesebb minden földi kincsnél, de szabadnak kell lennie ahhoz, hogy felelős döntéseket hozhasson. Nem válhat egy globalizált tömeg részévé, nem veszítheti el egyéni arculatát, erkölcsi tartását, nyelvét, hitét, lelki örökségét és hagyományát. A nyugati társadalom ész uralmi rendszere nem képes a közömbösség, az individualizmus és az egocentrizmus rohamos terjedésének ellenállni. Elhiteti az emberrel, hogy az eszével mindent elérhet, de valójában csak fantáziál. A metafizika kiiktatásával az európai polgár elveszíti az élet misztériumát, elfásul, kiüresedik, és nem tud sem igazsággal sem szeretettel feltöltődni. Ő annak a balga gazdag embernek a mai megszemélyesítője, aki tragikus helyzetének feledtetésére csupán a szenvedélyekbe menekül.

A neves történész, Steven Runciman szerint az Ortodoxia mai hivatása az, hogy az igaz hit tiszta és eredeti formáját az elvilágiasodott, vén Európának ismét felmutassa. Mit nyújthat ma az Ortodoxia Európának? Először is az aszketizmus ethoszát. Másodszor, az emberi személy méltóságának tiszteletét. Harmadszor pedig a lelki élet elsődlegességét. Természetesen, mindezt a legkisebb elbizakodottság vagy gőg nélkül, alázattal, de nem szolgalelkűen kell tennie, szeretettel és bizalommal fordulva a nyugati keresztény testvérek felé. Az Ortodoxiának nem kell félnie attól, hogy kisebbségben marad Európában mindaddig, amíg ez a „kicsiny nyáj” a só és a kovász szerepét be tudja ott tölteni.

Az Ortodoxia partnere lehet valamennyi európai egyháznak, amely a vallásilag semleges, de a keresztény gyökerek hangoztatását diszkriminatívnak tekintő un. „laikus állam” (état laique) ideológiai csapdájába került. Az EU sok politikusa nemcsak nem értékeli a keresztény civilizáció vívmányait, hanem a más vallású népek jövőbeni csatlakozása szempontjából akadályozó tényezőnek is tekinti. Európai polgárok millióit kellene most Lisszabontól Athénig minden lehetséges fórumon felvilágosítani arról, hogy a keresztény értékek az európai civilizáció alapvető értékei és valójában a saját lelki identitásuk, azonosságuk megőrzését jelentik. Európa lelki öngyilkosság előtt áll, ha megtagadja keresztény értékeit.

Az Ortodoxia fejet hajt az európai államok közösségének megálmodói, Adenauer, Schuman és más alapító atyák emléke előtt, akik hittel küzdöttek azért, hogy évszázados ellentéteket áthidalva lerakhassák Európa egységének, békés fejlődésének az alapjait. Egyetért velük abban, hogy a múlt kísértésein való felül emelkedéshez új európai szellemre is szükség van. Ezt a friss, üdítő európai szellemet egyébként megbocsátásnak, szeretetnek és szolidaritásnak nevezik és a kereszténységgel együtt jött Európába. A megbékélt, egyesült és erős Európa álma ugyanis a keresztény testvériség nemzetek feletti eszméjéből született. Nem légből kapott ideológia tehát és nem is a francia felvilágosodás, vagy a humanizmus terméke. Mégsem mindenki számára érthető, hogy az EU-nak tulajdonképpen azzá kell válnia, ami az európai keresztény kultúrában lelkileg már régen megvalósult, vagyis igazi közösséggé.

A keresztény gyökerek puszta említése is, mint tudjuk allergiát okoz az EU alkotmányt megfogalmazók körében, ezért még a preambulum szövegében sem szerepelhetett. Ez nagy csalódást keltett az európai egyházak körében. Az alkotmányozás eredeti célja ui. az európai értékek és érdekek demokratikus összehangolása lenne. Amennyiben ez sikerül, akkor az EU szép jövő előtt áll. A kereszténység elhallgatása pedig egyenesen az európai civilizáció arcnélküliségéhez vezet, nem is beszélve arról, hogy az európai ember üdvösségébe vetett hitének nyílt megtagadását fejezi ki. Az Egyház így azonos szintre kerül az uniós intézményekkel, bankokkal, lobbykkal stb.

Az európai egyházak, az ortodoxok is tiltakoztak a kereszténység európai kultúrában betöltött szerepének alkotmányos cenzúrázása miatt. Érthetetlen az is, hogy miért nem teszik ugyanezt a híres európai tudományos intézetek, egyetemek, akadémiák, társaságok és pártok is? Nem is szólva arról, hogy hol vannak ilyenkor a máskor oly hangos európai médiumok? Érthető talán, hogy az EU döntéshozói, akik mind elkötelezett demokraták és az EU pillanatnyi geopolitikai érdekének megfelelően készek bármely kompromisszumra, az Egyháztól azt várják el, hogy ne ítélje meg ezért szigorúan őket?

Így az Ortodoxiára, a Vatikánra és az európai protestáns egyházakra hárul jelenleg az a feladat, hogy kifejtsék az európai történelem cenzúrázásával és annak ideológiai szempontjaival szembeni véleményüket. Európa népei eleget szenvedtek már eddig is az egyes hatalmi csoportok erőszakos történelem hamisításai miatt. Ők mindig a közösség nevében, de a saját érdekükben követelőztek. Ma az európai egyházak egyike sem támogat ilyen abszolutista törekvéseket, sem egy olyan elfogult politikát, amely az európai keresztény civilizációt bármilyen érdekből nem meri felvállalni. Az első EU alkotmány elfogadtatásának éppen az a lényege, hogy az ne egy fércmű, egy hamis okmány, hanem az európai egységet és szellemiséget megfelelően kifejező és a történelmi igazságot hűen tükröző és megerősítő alapdokumentum legyen.          

Érdemes ezért felsorolni, hogy melyik kormányok kérték előzetesen, írásban a keresztény értékek deklarálását az EU alkotmányában: a ciprusi, a görög, az olasz, a portugál, a lengyel, a litván, a máltai, a cseh és a szlovák. Az EU alkotmányozás nemcsak a kormányokat, hanem főleg a polgárokat érintő kérdés. Ne feledjük, hogy hátra van még az uniós alkotmány országonkénti elfogadtatása, amely az egyes tagállamokban, más-más formában, pl. népszavazással történik.

Ilyen alkalmanként azért nem árt a közvéleményt is figyelembe venni. A görögországi közvélemény kutatás eredménye megegyezik az Egyház véleményével is. Az „OPINION” kutató felmérése szerint, melyet az „Eleftherotüpia” újságban 2004. május 25-én, tehát még a referendumot kormányfői szinten elfogadó brüsszeli csúcs előtt tett közzé, a megkérdezettek 70,2 % - a egyetért azzal, hogy a kereszténység, mint európai érték legyen megemlítve az EU alkotmányában. Arra a kérdésre, hogy milyen mértékben ért egyet ezzel a deklarációval a következő részletes eredmény született: egyáltalán nem 8,4 %, alapvetően nem 9 %, alapvetően igen 26,9 %, teljes mértékben 43,3 %. A görög közvélemény döntő többségének kiállása a keresztény értékek mellett reméljük, hogy nem egyedüli jelenség Európában. Egyre több pozitív példára lenne szükség ahhoz, hogy más EU tagállamok polgárai is bátran fölvállalhassák keresztény identitásukat és kifejezhessék azt a szilárd meggyőződésüket, hogy a keresztény lelki örökség alkotmányos rögzítése hozzájárulna nemcsak az EU stabilitásához Európában és a világban, hanem elősegítené a népek közötti békét, az emberi jogok tiszteletben tartását és nem utolsó sorban ösztönözné a vallások közötti párbeszédet is.

Simonyi Cecilia

Nőoktatás és vallási helyzet Indiában·

(A szerző kanadai kutatói ösztöndíjjal két hónapot töltött Indiában, 2004. január-februárjában.)

A Bocs Alapítvány egyike annak a néhány, rendszerváltás után alakult nonprofit szervezetnek, amely a fejlődő országok számára gyűjt Magyarországon támogatást. Az Alapítvány az India észak-nyugati csücskében, Gujarat államban működő iskolahálózatot segíti, melyet a hetvenes évek elején jezsuiták indítottak el, és működtetnek máig is. Az alapítványi tevékenység előzményeként a Bokor Bázisközösség csoportjait, sokgyermekes családjait kell említenünk, akik 1974-ben kezdték el jövedelmük tíz százalékát félretenni, hogy Indiába juttassák el, szegény gyermekek oktatására. A közgondolkodásnak ez a hozzáállás ma, harminc év elteltével sem része, pedig 2005-re a fejlődő országok támogatása kormányzati, sőt uniós előírássá is vált.

A Meghraj vidéki iskola csak egyik láncszeme az ESP (Education Sponsorship Programme) iskolahálózatnak, amelyet Cedric Prakash jezsuita szerzetes létesített Gujarat-szerte, s amely ma több, mint 100 iskolában, harmincötezer falusi gyereknek teszi elérhetõvé az oktatást. Bár törvény teszi kötelezõvé az alapfokú állami oktatást, ez a falvakban nagyon kevéssé vagy egyáltalán nem valósul meg: az iskola kevesebb diákot fogad, mint amennyit bejelent, vagy nem is létezik; a tanárok általában nincsenek felkészülve azokra a különleges nehézségekre, amelyek a faluban tanítással járnak, és nem is érdekük, hogy az iskolában folyó munka hatékony legyen. Mindez azt jelenti, hogy a falusiakhoz (márpedig az össznépesség háromnegyede még mindig vidéken él) gyakorlatilag nem jut el semmilyen oktatás. Utazásom során számtalanszor láttam, ahogy az út mentén kékruhás, piros masnis gyerekek ülnek kisebb csoportokban, törökülésben a földön. Egy fának támasztott fekete táblát néznek, mellette fiatal nõ áll, írni-olvasni tanítja õket: iskolában vannak.

Az iskoláztatás nagy szó a szegények Indiájában, az urbánus környezetben csakúgy, mint vidéken – a legtöbb családban a gyerekek nagyon hamar munkaerõszámba mennek, és szükség van a munkájukra, vagy a fizetésre, amit azért kapnak. A városi környezetben ez többnyire háztartási munkák ellátását jelenti. Mindennapi valóság, hogy egy négyéves gyerek tíz vödör vizet hord fel a hetedik emeletre naponta, talán két-három rúpiáért. A munkaadók pedig meglepõ módon zömében az egyszerû középosztályból kerülnek ki. Számtalan civil szervezet erõfeszítései koncentrálódnak arra, hogy ezek a gyerekek legalább néhány órát naponta iskolában töltsenek – ehhez nemcsak a szülõket kell meggyõzniük és valamilyen módon kompenzálniuk a jövedelem-kiesést, de a munkaadókat is, hogy ne iskolaidõben tartsanak igényt a kis szolgára. A kormányra való nyomásgyakorlás is az erõfeszítések része: ha a nõk is ugyanolyan bérezést kapnának mint a férfiak, legalább egy kétkeresõs család megengedhetné magának, hogy a gyerekeit ne dolgoztassa.

Természetesen meg kell teremteni az iskoláztatáshoz a helybeli lehetõségeket is, akármilyen egyszerû körülmények között is. Az ESP iskoláit (melyeket az iskola, illetve a mellette épült fiú- és lánykollégium alkot) helyi apácák és papok vagy szerzetesek vállalják fel. õk igazgatják az iskolát és a két kollégiumot, helyi támogatókat keresnek, tartják a kapcsolatot Cedrickel, Ők veszik fel a tanárokat, bejárják a falvakat, hívják és újra hívják a gyerekeket, meggyõzik a szülõket, olykor maguk is tanítanak; a falu életébe többféleképpen is bekapcsolódnak, gyógyszert osztanak, látogatnak, élelmiszert (amelyet Cedric az USA-ból kap segélyként) és vetõmagot osztanak... Az õ rendjük is hozzájárul anyagiakban az iskola fenntartásához, amelyet a saját ügyének is tekint. A gyerekek szüleitõl jelképes összegû tandíjat kérnek, ám azok szegénységük miatt gyakran még ezt sem tudják megfizetni. A szülõk tehetõssége és együttmûködési készsége nagy mértékben függ a helyi földrajzi és éghajlati adottságoktól, a földmûvelés lehetõségeitõl, az általuk látott perspektívától (pl. milyen munkalehetõségeket kínál a környék), és persze a falu szokásrendszerétõl, az uralkodó felfogástól.

A tanárok többsége keresztény, bár nem céljuk a kifejezett térítés. De olyan tanárt, aki a falusi iskolában helyt tud állni, van megfelelõ tapasztalata, erkölcsi tartása, elkötelezettsége és megfelelõ munkamorálja, nagyobb eséllyel találhatnak a keresztények között. A térítés kérdése kényes: nagyon vigyáznak arra, hogy a gyerekeket ne szakítsák el a kultúrájuktól. Bár sokan kérik a keresztséget, sõt – ritkán – nõvéri ill. szerzetesi hivatások is feltûnnek, óvatosak a szentség kiszolgáltatásával: szívesebben keresztelnek egy egész közösséget, több családot, vagy akár egy egész falut, amely megfelelõ háttér az újonnan hívõnek. A falusiak eredetileg természetvallást követnek, de a kormány erőteljesen hinduizálja őket. Indiában egyébként a hindu többség (80%), és a népesség muzulmán része (12%) mellett a keresztények aránya mindössze néhány százalékra tehetõ.

A szegénység összetett kérdés – bizonyára mindenütt az, de Indiában kétségkívül. Sok civil szervezet számol be arról, hogy lehetetlen egy problémára koncentrálni, mert csak akkor tudnak eredményeket elérni, ha kezelni tudják mindazokat a tényezõket, melyek valamilyen módon hozzájárulnak a probléma fennállásához. A legtöbb ezek közül a különbözõségen alapuló elnyomás valamilyen formája: a vallási kisebbségekkel szembeni intolerancia és erõszak, az alsóbb kasztok és a törzsi népek föld és jogok nélkül maradása, vagy a nõk helyzete, amit mutat a lánygyermekek Indiában szokatlanul kis születésszáma. A technika ma már sok-sok család számára lehetõvé teszi, hogy már a magzat nemét megállapítsák és a nem kívánt lánycsecsemõtõl megszabaduljanak. És bár a megszületett lányok szívósabbak a fiúknál, az elhanyagolás, betegség esetén az ápolás hiánya, a kiskoruktól rájuk nehezedõ felelõsség és munka, meg a felnõttkori gondok, a gyakori szülés, az alultápláltság, a vérszegénység jelentõs többlet halálozást eredményez: míg az iparosodott országokban a nõk aránya 51%, Indiában csak 48,1%, Pakisztánban 47,6 %. Amartya Sen, gazdaságfilozófiai professzor a Harvard Egyetemen, százmilliós nagyságrendûre becsüli a világnépességbõl "hiányzó" nõk számát.

A nemek közötti megkülönböztetésnek az õsi patriarchális berendezkedésen kívül gyakorlati oka is van: a hozományrendszer. Minél több lány van egy családban, annál nagyobb anyagi terhet jelent a kiházasításuk. Egy apa évekig törleszti a kölcsönt, melyet fel kellett vennie, hogy a megfelelő hozományt előteremtse. Ha egy asszonynak egyre-másra lányai születnek, a legrosszabb bánásmódra számíthat férje és anyósa részérõl – így segítik elõ a nõk is saját elnyomásukat, hogy ezeket a kulturális mintákat öröklik: amennyire szenvedtek lány- és fiatalasszonykorukban, annyira meggyötrik, már anyósként és idõsebb nõként a fiatalokat, elsõsorban a menyüket. Meglepő módon ezt az emberi jogokat sárba taposó hagyományt a piacgazdaság tovább erõsíti. Korábban csak India bizonyos részein volt hozományrendszer, sõt voltak olyan területek, ahol a férjnek kellett hozományt fizetnie, de mára számos új területen is elterjedőben van: a reklámok ugyanis felkapják és reklámozzák mindazokat az árucikkeket, melyek egy boldog házassághoz elengedhetetlenek (ruha, bútor, ékszer), és a lányos szülõkre ez egyre nagyobb elvárásokat, terheket ró.

Teréz anya nõvérei jó barátságban vannak Cedrik-kel. Az egyik, általuk fenntartott házban olyan kisbabáknak viselik gondját, akiket nem sokkal megszületésük után kitettek a szüleik. A környék "rászokott" a Házra, már nem az utcára vagy a kukába teszik a csecsemõket, hanem egyenesen idehozzák õket, a város távolabbi részeibõl is. A nõvérek mellett fiatal nõk segítenek a kicsik gondozásában. Többségük már várandósan jön ide, az otthoni bántalmazás, kitaszítás vagy fenyegetés miatt. Itt biztonságban kivárhatják a szülés idejét és itt hagyhatják a csecsemõt, akit a család ellenzése, az anyagi szükség, a kiközösítés veszélye vagy más kényszerítõ ok miatt nem vállalhatnak. A Házat a gyermekre vágyó házaspárok is jól ismerik. Sokan szeretnének örökbe fogadni, és ez rövid idõn, néhány héten belül elintézhetõ. Olyan Házak is vannak, ahonnan külföldiek is kérhetnek gyereket.

A diszkrimináció tehát sokféleképpen és dominánsan jelen van Indiában, és nagyban hozzájárul a nyomor fennmaradásához. A reggeli lapok házassági hirdetés melléklete hű tükre ezeknek a társadalmi különbségeknek: fiatal és sikeres nõk és férfiak keresik a párjukat, aki megfelel a társadalmi szokásrendszer által támasztott kaszt-, vagyon-, vallás-, és műveltség-beli kívánalmaknak – vajmi kevés ugyanis az esély arra, hogy szembe találkozzanak vele az utcán.

„Ebben az országban az emberi jogok mindenütt sérülnek” – mondja Cedric Prakash, az iskolahálózat jezsuita vezetője. „Ha vallást akarok változtatni, akkor egy űrlapon be kell jelentenem az igényemet a kormánynak, aki eldönti, támogatja-e ezt. Nincs meghatározva, hogy ezt a döntést egy óra, egy nap, egy év, vagy tíz év alatt kell-e meghoznia. Ha nem várom meg a döntését és vallást váltok, büntetést kell fizetnem. Ha dalit (alsó kaszt-beli) vagyok, törzsi vagy nő, akkor dupla büntetést. Dalitnak, törzsinek és nőnek lenni ebben az országban kevesebb jogot jelent.”

A mostani legnagyobb kihívást az iskolahálózat számára az egész Indiában dúló vallási konfliktusok jelentik, és ezeknek az iskolákra gyakorolt hatása.

A 2004 közepéig kormányon levő hindu fundamentalista párt, amely nem nézi jó szemmel a keresztények tevékenykedését a törzsiek között, rengeteg akadályt gördített eléjük: korlátozta, kit vehetnek fel tanárnak, törvényben kötelezte őket hindu tanárok foglalkoztatására, ajándékcsomagokat osztott a falvakban az elsősöknek, ha kormányiskolába mennek, és nemrég minden indiai iskolás gyerek biciklit kapott ajándékba, kivéve az ő iskoláikat (melyek ugyanúgy állami iskolák) látogató gyerekeket. Próbálják a helyieket uszítani ellenük: az egyik atyát a kollégium udvarán verte meg egy férfi, akinek az apját néhány éve ő kezelte tuberkulózissal.

Indiában évszázadokon át kultúrák osztoztak egymással: a hinduknak és muzulmánoknak közös szent helyeik, templomuk, zarándokhelyük volt. Az, hogy ez megváltozott, tudatos politikai tevékenység eredménye. A vallási konfliktusok és diszkrimináció fel-felbukkant már a Mughal dinasztiák korában, de az őket követő angol gyarmatosítás időszakában viszonylagos egyenlőség volt a hinduk és muzulmánok között, és a keresztény misszionáriusok is teret kaptak, hogy iskolák hálózatát hozzák létre, kórházakat alapítsanak és hirdessék az evangéliumot. A brit uralom vége felé fogant meg a hindu nacionalizmus, az Arya Samaj mozgalommal, mely egyre erősödve, egy egyvallású, hindu India létrehozására törekszik. A keresztények és muzulmánok szent helyei Indián kívül vannak, ezért az ő vallásaik nem elsődlegesek Indiában.

Gujarat államban, 2002-ben több, mint kétezer embert öltek meg, több, mint száz szent helyet, kolostort, kutatóközpontot, könyvtárat égettek fel. Senki nem lépett közbe, mert a helyi hatóságok is hinduk, a rendfenntartók is hinduk. Ilyen feliratok jelenhettek meg publikusan a muszlimok ellen: „Pakisztán vagy a temető!”

Mi a keresztények szerepe ebben a kontextusban? Kereszténynek lenni Indiában nem „elõnyös”. Kisebbségként nem sokkal jobb a helyzetük, mint a muszlimoknak. Cedric Prakashnak a muszlimok segítésére, védelmezésére, a konfliktusok enyhítésére tett erõfeszítései is hozzájárultak ahhoz, hogy a keresztények is célponttá, üldözött kisebbséggé lettek. Ennek ellenére, vagy éppen ezért, az iskolahálózat felvállaltan tanítja a vallási együttélést az iskolákban, amit egyetlen más indiai oktatási szervezet sem mer megtenni.

„Kereszténynek lenni” mondja Cedric, „keresztény szellemben nevelni, számunkra itt és most azt jelenti, hogy tanítjuk a vallási pluralizmust, a másság tiszteletét és tolerálását.”

Egyik napon késő este, miközben irodájában beszélgettünk, telefonhívás érkezett, egy megyével keletebbről, egy plébániáról. Két nappal azelőtt a missziós iskola mellékhelyiségében a kapu előtt áruló zöldséges tizenkét éves kislányát találták meg holtan, megerőszakolva. A szerzetesek nem merték jelenteni a rendőrségen az ügyet, mert telefonon fenyegetést kaptak. Ugyanakkor a helyi lapokban azonnal megjelentek róluk a vádló közlemények, a keresztényellenes csoportok pedig patrikákat (szórólapok) kezdtek terjeszteni a városban. Végül felhívták Cedricet, aki értesítette az Emberi Jogi Bizottságot Delhiben, hogy azonnal jöjjenek a helyszínre, és próbálják meg felgöngyölíteni az ügyet.

Hallgattam, ahogy a telefonban pillanatok töredéke alatt kikérdezte a részleteket, elmondta a teendőket, megadta a saját elérhetőségét és elkérte a telefonálóét, elmagyarázta a faxolást és határozottan utasítást adott a feljelentésre, majd ugyanolyan nyers és határozott hangon részvétet nyilvánított, és letette. Nem körülményeskedett – cselekedett. Kérdésemre, hány ilyen hívás jön, azt válaszolta, szinte naponta egy.

Az oktatás tehát, részükről, nyílt társadalmi szerepvállalás, ami számos esetben komoly konfliktus, sőt életveszély vállalását jelenti. Mert azzal jár, hogy beleavatkozva a falusi szokásrendszerbe, a lányok oktatását ösztönzik, mert a kormányzati nyomással szembefordulva arra buzdítják a falusiakat, hogy őrizzék meg törzsi kultúrájukat, természetvallásukat, vagy mert keresztényként hivatásuknak érzik, hogy kiálljanak a vallási alapon történő vérengzések ellen.

Az eredmények? Sok-sok bíztató jel: a falvak, a nyomornegyedek lakói átveszik, maguk mûködtetik tovább az új létesítményeket; fiatalok ezrei elõtt nyílik meg lehetõségek sora, és ha nem is mindegyikük, de sokan visszatérnek a népükhöz tanárként, orvosként, köztük segítve elõ egy jobb, emberibb jövõt. Az iskolák tetején, a nyomornegyedekben hatalmas pajzsok fogják be a napenergiát – komoly svájci szakértõk töltöttek éveket Gujaratban, hogy elterjedhessen ez az egyszerû, leleményes technológia. 1995-ben Cedric Prakash és az ESP elnyerte a rangos Kabir Puraskar díjat, 2004-ben pedig a Parmananda Divarkar „Kommunikáció a Békéért” díjat, mindkettőt azért, amit a kommunalista (hindu-muzulmán) vallási ellentétek feloldódásáért tett és tesz. Az ESP soraiban vannak hinduk, muzulmánok, keresztények egyaránt – az ismert testülethez mindkét harcban álló fél bizalommal van, ez megkönnyíti a békítő munkát. A kitüntetés pedig olyan új kapcsolatokat, többletfigyelmet tesz Prakash számára elérhetõvé, amely további támogatásokat jelenthet a szegények számára, akikért dolgozik.

További információ a www.bocs.hu oldalon található, hírlevelünk pedig az [email protected] címen kérhető.

 ÍRÁSAINK

FRIVALDSZKY SÁNDOR

A szándéktalan bűn

Tudja régóta az ember, hogy egyedül nem boldogulhat az életben. Ha viszont társakkal együtt, közösségben él, akkor le kell mondania ösztönei korlátlan kiéléséről és alkalmazkodnia kell másokhoz. A társas együttélést ezért törvények szabályozzák, a bűnöst pedig megbüntetik. Viszont hogyan kell elbírálni azt az esetet, amikor a törvényszegő nem szándékosan vétett az írott vagy íratlan szabály ellen?

A közösség általában az emberölést tekintette a legsúlyosabb bűnnek. Hajdan ezt vérbosszú követte, mint íratlan törvény, amelynek visszatartó ereje is lehetett. A vérbosszú nem tett különbséget szándékos és véletlen emberölés között, ahogyan a „marxista etika” szerint is mindegy az áldozatnak, hogy előre kitervelten, vagy szándéktalanul halt meg.

A Tóra viszont éles különbséget tesz a kettő között, sőt a különbséget példákkal is szemlélteti. Azonban a pusztai vándorlás és az ígéret földje elfoglalása idején korlátlan vérbosszú dúlt, ezért menedékvárosokat kellett kijelölni a szándéktalan vérontók védelmére, ahol a véres tett körülményeit ki is vizsgálhatták, lásd 2Móz 21, 12-14; 4Móz 35; 5Móz 4, 41-43; 5Móz 19, 1-13; Józs 20. Ebben a kérdésben a kései, a Sámuel könyvek utáni zsidó törvény bizonytalankodás nélkül, pontosan és világosan rendelkezett.

Viszont a mai szemmel nézve magasabb kultúrájú görögök szinte érzéketlenek voltak a szándékos és a véletlen bűn közötti különbségre. Pedig Sophoklés az Oedipus király című drámájában nagy szellemi erőfeszítéssel teremtett olyan helyzetet, amelyben a címszereplő szándéktalanul követhette el a két legszörnyűbb bűnt, amelyet egy görög csak elgondolhatott. Ezt sorstragédiának nevezték el, de ebből a mai ember legfeljebb a zárómondatot fogja fel:

„Senki hát halandó embert, ki e földön várja még végső napját, ne nevezzen boldognak, míg élte kikötőjét el nem érte bánat nélkül, biztosan.”

(Babits Mihály fordítása)

A modern szinházi rendezés csavar egyet az alapgondolaton: ha súlyos zavart észlelsz a környezetedben, úgy elsősorban önmagadban keresd annak okát. Ezért nem csoda, ha mintegy száz évvel ezelőtt a Nagy Bécsi Lélekgyógyász a remekművet a két, szerinte alapvető és elfojtott ösztön leírásának tekintette.

A szándéktalanság, mint mentő körülmény fel sem merül a Oedipus király-ban, csupán a folytatásának tekinthető Oedipus Kolonosban című drámában, de ott is csak mint gyenge kifogás. A mai olvasónak az az önkényes benyomása is lehet, hogy a bűnről talán nem is a tettes, hanem egy szeszélyes isten tehetett.

Ugyan honnan eredhetett a magas kultúrák peremvidékén élő állattenyésztő-földműves zsidó népnek olyan tiszta látása az erkölcsi kérdésekben, amelyet ma is megcsodálhatunk? Ámbár sok kortársunk nem biztos, hogy megcsodálja, hiszen a mai jogrendben mintha elhalványulna a szándékos és a szándéktalan jogsértés közötti különbség.

Kolonits Pálné

EURÓPAI  FELMÉRÉS az ökumené mai állásáról.

Bevezetés

Emlékeztetjük olvasóinkat arra, hogy korábbi számainkban több ízben hírt adtunk arról, hogy az International Ecumenical Fellowship (IEF) 2oo3. augusztusában Budapesten tartotta 35. nemzetközi konferenciáját. A nagyon gazdag és nagyon hangsúlyos liturgikus eseményeken, valamint a plenáris előadásokon, a szellemi műhelymunkán és a kulturális programokon túl a szervezők egy felmérést végeztek arra vonatkozóan, hogy az IEF-ben tagcsoporttal rendelkező európai országokban tagjaink és azok ökumenikus barátai hogyan látják az ökumené helyzetét saját környezetükben, országukban.

Mivel a konferencia mottója a "Szereteten alapuló egység" volt, (s ehhez kerestük a megfelelő Ige-helyet; mely a János 13, 35 -ban idézett Jézus-i felszólítás volt tanítványaihoz: "Arról ismerjék meg az emberek, hogy az én tanítványaim vagytok, hogy szeretitek egymást!"), először tagjainkhoz az alábbi 4 kérdéssel fordultunk, hangsúlyozva, hogy csak a felekezetek közti viszonyra vonatkoztatjuk most a jézusi parancsot:

- Szeretik-e egymást a különböző keresztény felekezetek és tagjaik?

- Úgy viselkednek-e, mint ugyanannak a Jézus Krisztusnak a tanítványai?

- Meg fog-e állni az ökumenikus folyamat, mert sem a teológiai, sem a szervezeti egység nem halad előre? Avagy a szereteten alapuló egység (János 13, 35 szerinti értelemben) már észlelhető? Fontos lépés-e ez az ökumené útján?

- Mit tapasztal Ön, kedves Barátunk, erről a saját környezetében örvendetesként, és mit akadályként, vagy keserű tapasztalatként?

A visszaérkező válaszok alapján arra a következtetésre jutottunk, hogy fontos, hogy egy megfelelő kérdőívet is szerkesszünk, amelyben konkrét ökumenikus megnyilvánulásokra kérdezünk rá. Ez megtörtént, és tagjainkhoz részint e-maileken juttattuk el a kérdéseket, részint az IEF honlapján volt megtalálható hónapokig.

Az esszé típusú választ igénylő kérdéseinkre 17, a kérdőívre pedig 184 értékelhető válasz érkezett együttesen Európa 10 országából. (Ezek: Belgium, Cseh Köztársaság, Egyesült Királyság, Franciaország, Hollandia, Magyarország, Németország, Románia, Spanyolország, Szlovákia.) - A kérdőívre egy-egy válasz érkezett még más országokból is (Dánia, Izland, Olaszország, Svájc, Svédország), de ezeket nem vontuk bele a kiértékelésbe.

A szervezőkhöz beérkezett esszé típusú válaszokból az IEF minden régiója kapott másolatot, a kérdőívekre adott válaszokat pedig előzetesen országonként összesítettük, és ezekből is kapott egy-egy példányt az illető régió. A konferencia alatt kisebb csoportokban történt ezek megtárgyalása, majd a csoport-véleményeket egy plenáris ülésen ismertették. A plenáris ülés moderátora értékelésében számos részletre kitért, de végül a felmérés jelentőségét az alábbiakban jelölte meg:

- a tagságban erősödött a jelen ökumenikus helyzetre vonatkozó tudatosság,

- új elgondolások születtek az IEF ökumenikus feladatait illetően,

- bátorítást adott arra, hogy "menjünk szembe az ellenszéllel".

Az IEF vezetősége megbízta a Magyar Régiót azzal, hogy a Felmérés eredményeit füzet formában jelentessük meg és juttassuk el az IEF vezetőségén kívül még az ökumené iránt érdeklődő egyházi vezetők, ill. velünk rokonszenvező (és az adatszolgáltatásban is résztvevő) ökumenikus ifjúsági szervezetek számára. Ez 2oo4. februárjában megtörtént.

Szeretnénk megjegyezni, hogy ez az összeállítás nem tudományos munka, csupán az IEF szerény hozzájárulása Európa jobb önismeretéhez.

A beérkezett válaszok értékelése azt mutatta, hogy a különálló négy kérdésre, ill. a kérdőív 24 kérdésére érkezett válaszok jól kiegészítik egymást: az előbbiek jobb betekintést engedtek az érzelmekbe, míg az utóbbiak alkalmasak voltak statisztikai feldolgozásra. Az előbbiekből -helyszűke miatt- csak néhányat közlünk REFLEXIÓK címszó alatt, míg az utóbbiak eredményét a STATISZTIKAILAG FELDOLGOZHATÓ ADATOK....cím alatt tárgyaljuk. A kérdőíven szerepeltek olyan kérdések is, amelyekre adott válaszokat nem lett volna érdemes a statisztikai feldolgozás nagyon leegyszerűsítő eljárásának alávetni. Ezek rövid referálása is több oldalt venne igénybe, így csak ízelítőt adunk belőlük a SZÖVEGES VÁLASZOK EGYES KÉRDÉSEKRE alfejezetben.

REFLEXIÓK a János 13, 35 alapján feltett kérdésekre

                                               (Néhány kiragadott példa)

Egyesült Királyság

M. anglikán tiszteletes, a CEC (Council of European Churches) munkatársa:

Angliában a Churches Together nevű szervezet 1990 óta összefogja a legtöbb felekezetet, a római katolikust is beleértve. Azokat fogja össze ez egy bizottságban, akik a tagegyházakban hasonló felelősséggel (beosztással) bírnak. (Anglikán részről a canterbury-i érseket, katolikus részről a westminster-i bíboros érseket, valamint a Szabad Egyházak moderátorát.) Ők évente 4 alkalommal tanácskoznak azokkal kiegészítve, akik a pénzügyekért, az oktatásért, a lelkiekért felelősek.

Püspökségi/regionális szinten léteznek a Country Churches Together szervezetek, jelenleg 56, ahol az egyházi vezetők és mások tanácskoznak területük missziós kérdéseiről.

Helyi szinten ott, ahol több felekezet is jelen van a településen, megalakultak a  Churches Together szervezetek, melyek a helyi lelkipásztorokat és világi vezetőket fogják össze. 860 ilyen szervezet dolgozik elkötelezve magát a közös munkára, számos közös istentiszteletet szervezve (néhány helyen minden vasárnap) és a forrásokat is megosztva. (Néhány helyen közös bankszámlájuk van.)

Nemzetközi szinten az anglikánok teljes kommunióban vannak az Északi- és Balti Lutheránus Egyházakkal. A református egyházakkal az előrehaladás csekélyebb, különösen a püspökség értelmezésében fennálló különbségek miatt. Anglikán/római katolikus viszonylatban vannak ajánlott teológiai megállapodások, melyek még nem nyertek hivatalos megerősítést római katolikus oldalról.

C. metodista lelkésznő:

A történelem ugyan hátrahagyta a bigottságnak és a gyűlöletnek néhány forró pontját pl. Észak-Írország egyes részein, de ma már erőteljes a kölcsönös tisztelet és megértés. Ha jobban megismerjük és megértjük egymást, akkor a szeretet is növekszik. Egyes keresztények még mindig igyekeznek meggyőzni gyermekeiket arról, hogy csak az ő hitük és útjuk helyes. Ezek általában nem gyűlölik egymást, de átnéznek a másik feje fölött, vagy leereszkedően viselkednek a másikkal,  - (de a lelkésznő maga úgy vélekedik, hogy bizonyos mértékű konfliktus szükséges ahhoz, nehogy eltemessük azokat a különbözőségeket, amelyek később problémákat fognak okozni).

Hiányoznak ugyan a felső-szintű beszélgetések, de az ökumenizmus nem sérül.

Ô maga gyakran résztvesz a Christian Fellowship (Keresztény Baráti Társaság)  nevû szervezet tevékenységében, amely 21 felekezetet fog össze, a katolikusoktól a "házi egyház"-ig, anglikán, baptista, kongregacionalista, metodista és pünkösdista felekezeteket. Ők mind segítik egymás tevékenységét, különleges alkalmakra közös istentiszteleteket szerveznek, együtt imádkoznak és dolgoznak. Az ő saját gyülekezete és egy anglikán gyülekezet 2oo2. októbere óta közös liturgián vesz részt, de erősen kötődnek a helyi baptista és katolikus gyülekezethez is. De vannak szomorú esetek is, amikor a lelkészek minden együttműködést visszautasítanak. (Neki személyesen szomorú élménye, hogy néhány magasabb pozíciójú anglikán lelkész visszautasítja az ő lelkészi szolgálatát.)

Csehország

A Cseh IEF csoport közös válasza:

A) Szeretik-e a keresztény felekezetek és követőik egymást?

- Néha az ökumenikus kapcsolat inkább kísértést jelent, hogy a másikat meggyőzzed saját nézetedről.

- Ez bizonyára az, amit udvarias ökumenizmusnak lehet nevezni. A múltban még ez sem létezett.

- Ez inkább diplomácia az egyházi vezetés szintjén.

- A keresztény felekezetek nem monolitikusak. Sok a belső különbség, -néha a keresztények a saját felekezet-belieket sem szeretik!

- Már vannak jelei a haladásnak, ilyen az Egyházak Cseh Ökumenikus Tanácsa körül szervezett aktivitás. Az emberek már nem törik magukat egymás elleni trükkökre. Vannak az emberek otthonában zajló csoport-találkozók, ökumenikus imák és ökumenikus Biblia-órák. Ez most a mások iránti alapvető tisztelet kifejeződése.

B) Úgy viselkednek-e, mint akik mindnyájan ugyanannak a Jézus-Krisztusnak a tanítványai?

- Még nem, de már dolgoznak rajta.

- A különböző felekezeteknek különböző hangsúlyaik vannak, de az alapok nem változhatnak.

C) Akadályozza-e az ökumenizmust az, hogy sem a teológiai, sem a szervezeti egység nem haladt előre?

- A teljes szervezeti és teológiai egység csak a végcélja egy folyamatnak. Nem várhatjuk el ebben a stádiumban.

- Az ökumenizmust egyes esetekben olyan látható problémák akadályozzák, mint pl. az interkommunio korlátai.

- Az egyház nem egy szervezet, hanem egy organizmus. A szervezeti kérdések nem a legfontosabbak.

- Az ökumenizmus sokkal több, mint teológia és szervezet.

- Létrejöttek megállapodások bizonyos dolgokban, más témákban viszont új szakadások keletkeztek, gyakran az egyes felekezeteken belül.

- Bizonyos teológiai és szervezeti témákban már haladást értek el. Pl. a Cseh Huszita Egyház és az Evangélikus Cseh Testvérek kölcsönösen elismerik egymás klerikusait, vagy pl. a Római Katolikus Egyház részéről a vegyes házasságokra vonatkozó kedvezőbb előírások. Vagy: a keresztség kölcsönös elismerése a Cseh Huszita Egyház, az Evangélikus Cseh Testvérek és a Római Katolikus Egyház részéről.

- A hit általi megigazulásról szóló megállapodás a római katolikusok és a lutheránusok között nagy előrelépés volt.

- A mozgalmak először informálisan jönnek létre. A szervezet csak később. Hiba volna valamit mesterségesen létrehozni, ha az nem alulról jön.

D) Vagy a szereteten alapuló egységesülés (János 13, 35 szerint) már látható? Fontos lépés ez az ökumené útján?

- Véleményünk szerint ezen a bázison határozott előrehaladás tapasztalható.

- Az a csodálatos tapasztalat, amire Swanwickben tettünk szert (a 2oo2. évi IEF konferencián) és az a szeretet, amit ott éreztünk, 20 évvel ezelőtt még nem lett volna lehetséges.

- Érdekes példa az Isten humorára, hogy a kommunista uralom alatt az egyházak elnyomása összehozott  bennünket és lakásokon szerveztünk ökumenikus csoportokat, a kockázat ellenére. Úgy látszik, a veszély jobban összehozott bennünket, mint most a szabadság.

- Az emberek úgy reagáltak a szabadságra, hogy meg akarták mutatni mit tudnak csinálni egyedül, ahelyett, hogy együtt akartak volna dolgozni.

- Ha együtt imádkozunk, akkor nem vitatkozunk.

- Problémát jelent az információ hiánya arról, hogy hogyan is mennek a dolgok. Át kell adnunk másoknak pl. a swanwicki  tapasztalatokat, az anyagokat és az ott kapott ötleteket.

Németország

Egy helyi ökumenikus csoport nevében K.B. lutheránus teológus:

A válaszok a kérdésekre:

ad 1.) Igen, szeretik egymást ott, ahol alkalmuk van egymás személyes megismerésére és a hitről való kölcsönös beszélgetésre és annak feltárására, hogy Krisztusban milyen mélyen össze vagyunk kötve.

   2.) Igen, úgy viselkednek, mint ugyanannak a Krisztusnak a tanítványai olyan feltételek mellett, mint amiről az 1.) kapcsán már szóltam. Sajnos azonban mindig újra feltör a konkurálás, a félreértés és a szeretet hiánya. Tapasztalataim szerint ezután többnyire az történik, hogy egyes ökumenikusan gondolkodó híveket egyházaik azon képviselői befolyásolják, akiknek mindenek előtt az egyházak hagyományos viszonyának megőrzése fekszik a szívén, vagy akik abból indulnak ki, hogy saját egyházuk nagyobb mértékben birtokosa az igazság ismeretének, mint a többi. Sajnos, az utóbbi években sok egyházban ismét növekedett a hajlam  az önértékelés és az elhatárolódás irányában. Gyakran elég csupán egy személycsere a püspöki hivatalban, és az ökumené addigi pártolása hanyatlásnak indul.

   3.) Az utóbbi évtizedekben az egység értelmezésében olyan komoly teológiai fejlődés volt, ami már négyszáz éve nem fordult elő, de az ökumené mellett elkötelezett keresztények szenvednek attól, hogy ezek a teológiai ismeretek a saját egyházaikban nagyon keveseknek jutottak tudomására, és az egyházaknak nehezére esik, hogy ezekből a teológiai ismeretekből a mértékadó következtetéseket levonják. Egy azonban világos: egyik egyház sem maradhat úgy, ahogy ma van. Az ökumené mindig a Jézus Krisztushoz való visszatérést jelenti, és azt a készséget is magában foglalja, hogy a többi egyháztól is tanuljunk azért, hogy mindenkivel együtt Jézus Krisztus mélyebb megismerésére jussunk. Kiábrándító tehát, hogy a teológiai ismeretekben való előrehaladás szervezési síkon semmilyen következményekkel nem járt. Ez az ökumenikus elkötelezettség tartósságára nagyon rosszul hathat és akár egy veszélyes elforduláshoz is vezethet, nem csupán az ökumenétől, de a keresztény hittől is. Lehetséges, hogy egy "egyházak melletti" ökumené jön létre. Ezáltal az egyházak számára elvész ezen emberek elkötelezettsége, ami pedig feladataik teljesítéséhez nagyon is fontos az egyházaknak. A szereteten alapuló egység elmélyítése a bűnbánatra nem képes egyházaknál csak szenvedés árán lesz lehetséges.

Szlovákia

Egy bratislavai 10-fôs IEF csoport közös válasza:

Teológiai téren az első siker a keresztség kölcsönös elismerése volt a Római Katolikus és a szlovák Ágostai Evangélikus Egyház részéről.

A katolikus egyház mindig hívja őket, mondván, hogy a katolikus egyház mindenki számára nyitott.

Minden egyháznak van saját sajtója, de egymás egyházainak sajtóját nem olvassák. A közös összejövetelek ritkák, és ezért a kölcsönös ismeretek is hiányosak. De annak örülnek, hogy a tömegtájékoztatásban a keresztények ökumenikus szellemben beszélnek, továbbá a katekizmusaik stílusa sem konfrontatív. De az alap- és középfokú katolikus katekizmusokban nem említik a többi keresztényt. Hivatalos szinten a párbeszéd még különleges esemény. Katolikus oldalról még nehezebbé vált, mert plébániai ökumenikus összejövetelekhez a püspöki hivatal engedélye szükséges. Tapasztalatunk az, hogy az u.n. nagyegyházak nem mutatnak érdeklődést és megértést az ökumenikus párbeszéd irányában. A helyzetet a passzív tolerancia kifejezéssel lehet jellemezni.

Jobb a helyzet egyetemi szinten. Az Egyetemi Pasztorációs Központban gyakran és teljesen spontán módon jönnek össze a főiskolások közös istentiszteletre. A kórházakban és az idősek otthonában is egyszerűbb együtt imádkozni. És ott könnyebb közös kápolnát találni.

A lelkészek nagyon keveset foglalkoznak ökumenikus kérdésekkel, és az emberek sem mutatnak különösebb érdeklődést ebben az irányban. A lelkészek is csak különleges ünnepi alkalommal jönnek össze egy templomban.

Úgy gondoljuk, a civil társadalom nem sokat vár az ökumenikus mozgalomtól. Többnyire csak szociális munkát és segítséget a különböző nézetű emberek közti megértés növeléséhez.

Vitatott kérdésnek tűnik a saját hagyományhoz való hűség, a teológiai kérdésekben bizonytalanság, rendezetlenség van,  közöny is és óvatosság az interkommunio területén.

Magyarország

V., IEF tag:

A felekezetek egymás iránti szeretete ma még inkább csak egyfajta kölcsönös elfogadottság, megbecsülés + felebaráti szeretet. Ehhez társul a társadalom mindenkori állapotától függő "fegyverbarátság", amely a keresztény értékek és a keresztény intézmények védelmére alakult ki közöttük. Ilyen értelemben mindnyájan Krisztus tanítványának vallják magukat és ezt a meghatározást egymásról is elfogadják. Különböző közösségeik azonban csak a januári ökumenikus imahéten találkoznak egymással. Egész kis helységek esetén képesek egymást minden módon segíteni (pl. templomépítés, felújítás, felekezeti iskola mûködtetése), de a nagyobb városi közösségek nem a hívek, hanem csak vezetőik, értelmiségi aktivistáik szintjén érintkeznek.

A tanbeli különbségek feloldását a gyülekezetek felülről várják. A tanbeli különbségek fájóak és fájó ezek újraélesztése az "írástudók" által... A vélemények és a véleményalkotók szabadsága létezik és abban még reménykedhetünk, hogy a hagyományőrző görcsöket előbb-utóbb úgy sikerül feloldani, hogy az ökumené eközben nem tenné nevetségessé az "ősök hitét", hogy egyik felekezet sem akarna diadalt ülni a másik felett, hanem a cél a Krisztusban kifejeződött igazság és szeretet minnél tökéletesebb megközelítése lenne, és ennek elérése fölött érzett öröm kárpótolna azért, hogy saját tradíciónkból egyet-mást elhagyunk, míg másokéból egyet-mást átveszünk. Tudjuk, hogy boldogok azok, akik keresik az igazságot.

A keresztény felekezetek ma már képesek arra, hogy együtt jelenítsék meg a kereszténységet iskolákban, honvédségnél, kórházakban, egyetemi fiatalok között, börtönökben, a médiában együtt tudnak nyilatkozni a keresztény értékek védelmében, a társadalom védelmében, együttműködnek életvédő mozgalmakban. Felekezeti iskoláik, sőt egyes szemináriumaik is kapcsolatot tartanak egymással. Van közös ökumenikus esketési szertartásunk. Karitatív szervezeteik még külön-külön működnek, mert a nemzetközi anya-szervezeteik is így tesznek.

G. KÖT tag:

-van ökumenikus Miatyánk és közös Apostoli Hitvallás. Közös protestáns Biblia-fordítás már van, de a protestáns hívek jelentős része a régi fordításhoz ragaszkodik, a katolikusokkal közös fordítás még nincs;

- tíz évvel ezelőtt a Katolikus Egyház Katekizmusának megjelenése után a gyerekek (fiatalok) részére is kiadtak egy Kis Katekizmust. Ebben a 317 kérdés közül csak a 87. utal az ökumenikus mozgalomra. Ez nem sok, de még mindig jobb, mint a még mindig hatályos Heidelbergi Káté 80. tétele, amely minden mai magyarázó szöveg nélkül változatlanul azt tartalmazza, hogy a katolikus mise egy elitélendő bálványimádás.

J. KÖT tag:

Úgy látom, hogy az ökumené ügye vakvágányon áll...  Olyan területen próbálunk egy kalap alá gyülekezni, ahol sohasem válik belőlünk közösség, vagyis liturgikus, hitbeli, valamint egyházközségi, szervezeti alakulat. Vannak dolgok, amelyeket vidáman és eredményesen tudunk együtt csinálni...Liturgiáink, dogmatikánk és egyházaink szervezeti felépítése ugyanakkor nagyon különböző. Minden egyház jogosan ragaszkodik hozzájuk, mert ha ezekben engedékenynek bizonyul, az identitását teszi kockára. Tanítás dolgában lehetne közeledni, de ennek meg az az akadálya, hogy Jézus tetteit, tanítását, környezetét, valamint az ősegyház helyzetét egyikünk sem érti igazán. Az újszövetségi Szentírásba így belemagyarázzuk, amit benne akarunk látni, és kimagyarázzuk, amit nem akarunk benne látni.

Úgy gondolom, jelenleg két út áll előttünk. Az egyik mellett a következő olvasható: "Egység a sokféleségben". Vagyis tessék tudomásul venni, hogy sokfélék vagyunk... A másik út melletti táblán ugyanakkor ez áll: "Áss a mélyre!" Ha meg akarjuk érteni azt, ami bennünk közös, a közös gyökeret kell keresnünk. Ez az út nehéz, és a jelenlegi tapasztalatom az, hogy szinte senkinek sincs bátorsága rálépni....Ha az első utat választjuk, fel kell adnunk a lelkiismeret furdalást. Eddig jutottunk és kész. Ha viszont a második útra kívánunk rálépni, előítéleteinket kell föladnunk és sok mindent abból, amit jelenleg természetesnek és minden vitán felül állónak tartunk.

Sajtószemle a magyar nyelvű médiából:

T. K. , Ökumenikus Tanulmányi Központ:

A keresztény azonosság a Jézus Krisztusba vetett hitből áll. Az alapvető keresztény azonosság Krisztus követésében jut kifejezésre. A hétköznapi valóság, a keresztény hit történetileg kialakult módja a felekezeti azonosság. Ez az a sajátos forma, amelyben mindegyik egyház a lelki egyediségét megéli. Ezért a konfesszionális azonosság tartalmaz negatív és pozitív elemeket, amelyek az ember esendő, bűnös voltának jellegzetességeit hordozzák. A felekezeti azonosság végletes hangoztatása olyan mértékű lehet, hogy ellentmondásba kerül a keresztény azonossággal.. Senki sem tagadhatja, hogy a keresztény azonosság konkrétan ma csak felekezeti azonosságban lehetséges. Az ökumenikus jelleg nem felekezeti tagadással, vagy elbizonytalanodással jár, hanem olyan szemléletváltozást követel, amely a sajátosságát a többi egyházra való tekintettel juttatja kifejezésre. Ebben a szellemben képtelenség a katolikus vagy a protestáns ellenesség.

Egyetemi lelkészek:

- nem kell elmosni a különbségeket, de a legfőbb alapokban egyet kell érteni,

- az idősebb hívek bezárkóznak a saját felekezeti közösségükbe, mert ott biztonságban érzik magukat; a fiatalok viszont a saját választásukat követik,

- egy ökumenikus ifjúsági összejövetelnek új identitása van: k ö z ö s e n  keresni Krisztus igazságát, a mindennapokban pedig irgalom, szeretet és hiteles élet.

Cs.K. ref. lelkész:

Nem valamely felekezet, hanem a közös alapokon állók lelki egysége az anyaszentegyház, felekezeti hovatartozástól függetlenül. Ezen nem kell fáradoznunk, ez az egység létezik. Másféle egységre pedig nincsen szükség... A szektákra nem az a jellemző, hogy protestánsok, hanem az, hogy kiragadnak egy tanítást, vagy bibliai részt a többi közül, és arra építenek egy sajátos teológiát és gyakorlatot. Ráadásul a legtöbbjük egyedül üdvözítőnek hirdeti magát. Ilyet a reformáció egyházaiban sohasem mondhatnak. A II. Helvét Hitvallás szépen vallja: ha valaki minket az igéből jobbra tanít, azt elfogadjuk és meg is köszönjük..

Ö.L. jezsuita:

Igaz, hogy a teológiai pontosság minden ökumenikus vagy vallások közötti párbeszéd lényeges része, de legalább ennyire fontos az előzékenység is.. A Dominus Iesus olvasható ugyan a katolikus hit bizonyos tételeinek összegzéseként, de közvetíti-e a keresztényeknek vagy más vallásúaknak azt a szeretetet és tiszteletet, amelyre Szent Pál mutatott példát?... A II. Vatikáni Zsinat óta az egyházak kölcsönösen elismerik egymásról, hogy Isten lelke révén van egy belső egységük.

V.IEF tag:  vatikáni megnyilvánulások az ökumenéről a magyar sajtó tükrében:

Athéni útja során (2ooo-ben) a pápa a görögországi római katolikus főpásztorokhoz szólva is az egységtörekvésekről beszélt. "A II.Vatikáni Zsinat által megfogalmazott elvek szerint folytatni kell az egységre irányuló erőfeszítéseket és magán a katolikus egyházon belül meg kell teremteni a más egyházakkal való egyetértés biztosabb alapját. Ugyanakkor világosan kell látni, hogy az érlelődés feltételezi a türelmes szeretet gyakorlását, hogy a hívek és a papok fokozatosan be tudják fogadni a szükséges változásokat. A Szentlélek azt kéri tőlünk, hogy új módokat, vagy újra felfedezett régi módokat alkalmazzunk, de abban a bizonyosságban, hogy a HIT-LETÉTEMÉNY (Istentől az egyházra bízott hitigazságok összessége) ne vesszen el, de még árnyék se vetődjék rá. A NYITÁS és a HÛSÉG kettős erőfeszítése inspirálta mindig pápaságomat és biztos vagyok benne, hogy ez áll a ti vágyaitokban és törekvéseitekben is."

A pápa a 2oo3. évi ökumenikus imahét alkalmából mondta: "Minden megkeresztelt ember egységének helyreállítása valójában olyan adomány, ami csak Istentől jöhet.. Amikor a keresztények (az imahéten) találkoznak, testvérnek ismerik el egymást. Azon igyekeznek, hogy enyhítsék a szenvedéseket, imádkozzanak az egységért, és ezzel hozzájáruljanak ahhoz, hogy Krisztus arca és az Ő dicsősége újra fölragyogjon....Igen, megosztásnak vagyunk alávetve, és sok még az olyan korlát, amely elválaszt bennünket. Kedves Testvéreim, kérjük a mi Urunktól, hogy növelje az egységet a keresztények között egészen az IGAZSÁG és a SZERETET teljességéig. Ez legyen közös könyörgésünk."

- . -

A helyzetfelmérés másik fontos eszköze a KÉRDÔÍV volt. Ez az alábbi összeállításban került postán, e-mailen és az IEF internetes honlapján keresztül az érdeklődők kezeihez:

IEF BUDAPESTI KONFERENCIA

Kérdőív

Személyes adatok:

A.  Neme.                   Férfi                            Nő

B.  Kora                     < 30 év                        30-60 év                     >60 év

C.  Melyik egyházhoz, felekezethez tartozik:

D.  Lakhelye: (ország, püspökség, plébánia..)

1. Teológia

1.1. Léteznek-e komoly erőfeszítések az Ön környezetében a teológiai egyeztetésre a különböző egyházak és felekezetek között?

1.2. Mik az eszközei és módszerei ennek a közeledésnek (Biblia körök, konferenciák, kiadványok)?

1.3. Milyen módon mutatják be egymást a felekezetek a katekizmusukban?

1.4. Eltűntek-e már a katekizmusokból az egyoldalú, félrevezető, karikírozó vagy szélsőséges állítások; hogyan változtak meg?

1.5. Vannak-e arra vonatkozó komoly erőfeszítések, hogy a nemzetközi ökumenikus párbeszédek főbb eredményeit helyi szintre is lebontsák, megvitassák?

1.6. Milyen elgondolása van Önnek arra vonatkozóan, hogy a két szintet (a hivatalos párbeszédekét és az alsó szintűeket) hogyan kellene összehozni?

2. A gyülekezet

2.1. Vannak-e kapcsolatok a helyi gyülekezetek között? Ezek rendszeresek vagy alkalmiak? Milyen témákra vonatkoznak (pl. liturgia, lelkipásztorkodás)?

2.2. Résztvesz-e az Ön helyi gyülekezete a Keresztények Egységéért Imahét eseményeiben minden januárban? Hányan vesznek részt ezeken?

3. Egyházi személyek

3.1. Van-e találkozójuk a különböző felekezetek lelkészeinek? Milyen szinten? Alkalmilag vagy rendszeresen?

3.2. Konzultálnak-e a lelkészek az ökumenikusan vegyes területek pasztorálásánál? Résztvesznek-e az egyházi személyek egymás beiktatásán vagy más fontos alkalmakon?

3.3. Szükség esetén a különböző felekezetek lelkészei helyettesítik-e egymást pasztorációs céllal idősek vagy betegek esetében? Vagy prédikációnál? Hitoktatásban?

3.4. Szükség esetén a különböző felekezetek lelkészei adnak-e megfelelő támogatást és bátorítást híveiknek az ökumenével kapcsolatban?

4. Épületek

4.1. Épültek-e az Ön területén különböző felekezetek közös használatára templomok?

4.2. Szükség esetén a különböző felekezetek befogadják-e egymást liturgikus események megtartására saját templomaikba? Milyen alkalmakkor?

5.Eucharisztia és házasság

5.1. Általános, vagy különleges eset-e az Eucharisztia együttes vétele különböző felekezetek tagjai között?

5.2. Szokott-e Ön résztvenni az Eucharisztiában egy másik felekezetnél?

5.3. Könnyebbé vált-e az ökumenikus esküvő országos, vagy helyi viszonylatban, ha igen, milyen módon?

6. A társadalom

6.1. Melyek a civil társadalom elvárásai a felekezetek ökumenikus magatartását illetően? Közömbösek? Ellenségesek? Ökumenikus nyitottságot várnak el?

6.2. Láthatóvá vált-e a társadalomban az ökumenikus tevékenység a templomok falain kívül?

6.3. Mi az egyházak közös felelőssége a társadalmat illetően a helyi-, nemzeti- és nemzetközi szinten a politikai, gazdasági tényezők tekintetében?

7. A jövő

7.1. Hol gondolja ön a fő megosztó tématerületeket manapság a felekezetek között?

7.2. Mit tehetünk az ökumenikus folyamat előrehaladása érdekében ezeken a területeken?

7.3. Mit tehetünk mi keresztények? Mit mint világiak? Mint egyházi személyek? Mint értelmiségiek vagy aggódó emberek?

7.4. Az ökumenikus elkötelezettség személyes szintjén minek adna Ön elsőbbséget? Kérjük, állítson fel sorrendet az alábbiak között (1. a legfontosabb, 7. a legkevésbé fontos):

            -Tárgyalások során kiérlelt nyilatkozatok, vagy más teológiai megnyilatkozások tanulmányozása

            -Egyéni ima az egységért

            -Más keresztények szertartásainak látogatása

            -Közös szertartásokon való részvétel

            -Hivatalos, vagy nem-hivatalos találkozó a különböző egyházak tagjai között

            -Ökumenikus csoport tagjává válni

            -Diakoniai, vagy szociális munka együttes végzése más egyházbeli keresztényekkel.

8. Van-e általános észrevétele?

A KÉRDŐÍVEK  ÉRTÉKELÉSE

A kérdésekből jól látható, hogy azok két csoportra oszthatók:

            - az egy-két szóval, adattal megválaszolhatók, - ezek voltak statisztikailag jól feldolgozhatók,

            - hosszabb szöveges választ igénylők.

Statisztikai módszerekkel jól feldolgozhatók voltak a személyes adatok, továbbá az ökumené látható jeleire vonatkozó 1.1, 1.3, 1.4, 1.5, 2.1, 2.2, 3.1, 3.2, 3.3, 3.4, 4.1, 4.2, 5.1, 5.2, 5.3 és a 6.1. kérdésekre adott válaszok oly módon, hogy fokozatokat állítottunk fel aszerint, hogy az adott ökumenikus megnyilvánulást a válaszadó pl. rendszeresnek, esetinek, vagy nem észlelhetőnek nyilvánította. A többi kérdésre adott szöveges válaszokat pedig tömörítve, de szövegesen közöltük.

Azok, akik a kérdőívet visszaküldték, rendszeresen néhány kérdést megválaszolatlanul hagytak. Mivel az az adat is alkalmas következtetések levonására, hogy mely kérdéseket válaszoltak meg nagyobb ill. kisebb arányban, ezért az eredményeket bemutató diagramokból ez is leolvasható.

Bár a következő diagrammok különösebb magyarázatot nem igényelnek, egy esetet kiemeltünk ezek közül: vizsgálva az Eucharisztiában részesülés gyakoriságát más felekezetnél (v.ö. 5.2. kérdést)  azt találtuk, hogy jelentősen eltér az I. (Katolikus + ortodox), illetőleg a II. (Protestáns) csoportba tartozó válaszadók gyakorlata. (Lásd lentebb)

STATISZTIKAILAG FELDOLGOZHATÓ ADATOK

Összesen 16 európai országból érkeztek a kérdőívekre válaszok, de ebből csak a következő 8 országból érkezettek voltak statisztikai módszerekkel kiértékelhetők: Belgium, Csehország, Franciaország, Hollandia, Magyarország, Nagybritannia, Németország, Spanyolország. Két országból csak esszé-típusú jellemzés érkezett: Románia, Szlovákia, míg több országból csak egy-egy válasz jött: Dánia, Izland, Norvégia, Olaszország, Svájc, Svédország, így értékelésük nem lehet hiteles, hiszen tapasztalatunk szerint a válaszok szóródása jelentős.

A VÁLASZOLÓK SZEMÉLYES ADATAI jól csoportosíthatók voltak, ezek:

            - a felekezetek szerinti sorrendjük %-ban: római katolikus (59,8), lutheránus (14,7), anglikán (8,2), kálvini reformált (5,4), holland reformált (2,7), adventista (1,62), Cseh-Testvérek (1,62), metodista (1,62), baptista (1,1), ó-katolikus (1,1), egyesült reformált (0,54), presbiteriánus (0,54), ortodox (0,54), egyesült szabad evangélikus (0,54);

            - országuk szerinti sorrendjük %-ban: spanyolok (40), németek (15), angolok (14), magyarok (13), belgák (5), franciák (5), csehek (4), hollandok (4);

            - életkor szerinti összetételük %-ban: < 30 év (8), 30 - 60 év (39), > 60 év (53);

            - nemek szerinti összetételük %-ban: férfiak (45), nôk (55).

AZ ÖKUMENÉ LÁTHATÓ JELEI

Az erre irányult kérdések válaszait országonként csoportosítva ábrázoltuk az adott országból beérkezett kérdőívek számának százalékában, és ezek a következő hisztogrammokon láthatók. Ezekhez  -egy kivételével-  külön kommentárt nem fűzünk. Az egyetlen kivétel a fentebb már említett 5.2 kérdés volt.

Az 5.2. kérdésre adott válaszokat a két nagy felekezeti csoport bontásában is kidolgoztuk. A két csoport (I. Katolikusok + ortodox, illetőleg II. Protestánsok) között nagyon jellemző különbség adódott, feltehetőleg abból adódóan, hogy a protestáns felekezetek tagjai egymás szertartásain általában minden korlátozás nélkül járulhatnak Úrvacsorához. A katolikusoknál ez tiltott. Nyugati tag-szervezeteink egy része úgy tudja, hogy ez alól indokolt esetben az illetékes katolikus püspök felmentést adhat, ill. sokan úgy tudják, hogy a vegyesházasok eleve ilyen felmentést élveznek.

Az értékeléshez azt is tudni kell, hogy a válaszolók túlnyomó többsége az IEF-nek, vagy ökumenikus jellegű diákszervezeteknek a tagjai.

A részvétel gyakorisága az egyes csoportoknál:

                                   I. Katolikusok + ortodox                                 II. Protestánsok

a) rendszeres                                       18,0 %                                                69,9 %

b) eseti,

    meghatározott feltételekkel               11,8                                                      8,2

c) nem vesz részt                                 35,1                                                      4,1

d) nem válaszolt erre a kérdésre                      35,1                                                      17,8

SZÖVEGES VÁLASZOK EGYES KÉRDÉSEKRE

Itt kellene szerepeltetni a KÉRDÔÍV 1.2., 1.6., 6.2., 6.3., 7.1., 7.2, 7.3., 7.4. és 8.számú kérdéseire kapott válaszokat. Erre helyszûke miatt nincs lehetőség. A 184 db visszaérkezett kérdőívből gyûjtés és rendszerezés útján előállított, valamint a Szlovák Régió közös válaszából kigyűjtött rezüméből álljon itt csak az a rész {a 7.) pont "A jövő", ill. 8.) pont "Általános észrevételek" témakör}, amely még közvetetten sem olvasható ki a diagrammokból. Jelezzük, hogy a válaszolók országonkénti megoszlásából adódik, hogy itt jelentős súllyal a spanyol, német, angol és magyar válaszok érvényesülnek].

7.1. A felekezetek közötti fő megosztó tényezők

- történetiek: a múlt bűnei, rossz oktatás, rossz gyakorlat, kulturális habitusok különbözősége, generációs rés, annak elfogadása, hogy a megosztottságok a hagyomány részei, szocio-kultúrális sajátosság, a megosztottság képzete és a látható akciók hiánya;

- teológiaiak: az üdvözülésünkben (üdvözítésünkben) való saját részvétel kérdése, a liturgiák és imádságok eltérései, Mária és a szentek szerepe, szentségek és az Eucharisztia (átváltozás és valóságos jelenlét), a laikusok és a nők szerepe a szolgálatban, erkölcs, szexualitás és homoszexualitás, a Biblia interpretálása és a hagyomány szerepe;

- strukturálisak: egyháztan, a tekintély kérdése, a testvéregyházak megértése, intézmények és a kánon, egyenlőtlen pénzügyi lehetőségek, hatalom és politika. Szervezetek vagyunk, ahelyett, hogy élő organizmusok lennénk;

- metodológiai természetűek: a kommunikáció, a megértés és a párbeszéd hiánya, érdektelenség, felsőbbrendűség és ellenérdekeltség, konzervativizmus és nehézkesség, a hit hiánya, a "hideg zuhany"-tól való félelem, rossz stílus, a közös célok hiánya, a méltányosság és megértés hiánya, bizalmatlanság, hiányzik annak képessége, hogy föladjuk saját állásainkat, hiányzik az egyenlőként való elfogadás, rettegés az önazonosságunk elveszítésétől, a nyitottság és az alázatosság hiánya.

7.2.) és 7.3.) Mit tehetünk az ökumenikus folyamat előrehaladása érdekében ezeken a területeken? Mit tehetünk mint keresztények? Mint Világiak? Mint egyházi személyek? Mint értelmiségiek vagy aggódó emberek? , valamint 8.) Általános észrevételek

Minden nap és minden órában építenünk és élnünk kell az egységünket. Eseményeket kell rendeznünk, melyek segítenek megismerni és megérteni egymást. Lehetne ebben nagyobb részvétel a teológusok részéről is. Imáinkban nem szabad föladni a reményt, pozitívnak kell maradnunk. Meg kell őrizni a hitünket a teljes és látható egységben. Nyitottság is szükséges a lehetőségek irányában, a megértés és a párbeszéd atmoszférájában. A közös projektek felé kellene elköteleződnünk, kezdeményezéseket javasolva (találkozók, hangversenyek, kiállítások és szociális segélyező projektek). Az Evangélium értékeinek közzététele, tanítása és megélése szintén nagyon fontos. Meg kell értenünk, hogy Jézus Krisztus követése nem állapot, hanem egy folyamat. El kell fogadnunk a különbözőségeket.

Barátságokat kell építenünk a felekezeti falakon átívelően, imádkozni, időt és erőfeszítést szánni az ügyre, fantáziával élni, de szerényen, távol tartani az intellektuális gőgöt, -kellenek szociális kapcsolatok, és annyi mindent együtt tenni, amennyit csak lehet, továbbá fenn kell tartani a párbeszédet. Imádkoznunk kell, hogy a Szentlélek világosítsa meg teológusainkat, hogy megtalálják az egységre vezető utat.

A laikusok bevonása, találkozók, tanítás, osztozás és párbeszéd, -ezek döntően fontosak. Magyarázatok, személyes kapcsolatok, együttműködés és együttélés,  -ezek kell legyenek a mi módszereink, kizárva a szektásságot. Arra vagyunk meghívva, hogy összeadjuk kincseinket és megosszuk a világ problémáit, hogy magunk is példákká váljunk, megerősödve a szeretetben és toleranciában. Ki kell mutatnunk közös ökumenikus felfogásunkat, meghallgatni és megérteni egymást, kibékülésben az egység jelei alatt. Létesítsünk kapcsolatokat, tegyünk látogatásokat, dolgozzunk együtt, legyen közös gyakorlatunk, álljunk párbeszédben, fejlesszük a lelkipásztorok ökumenikus képzését, szervezzünk ifjuság-cserét, imádkozzunk együtt, folytassunk közös missziót és osszuk meg információinkat. Mint keresztények, mint laikusok, mint lelkészek vagy mint értelmiségiek vagy elkötelezett emberek számos kezdeményezést tehetünk a világ elé tárva azokat és beszélve róla.

Gyermekké kell válnunk és meg kell válnunk terheinktől. A hagyományokat a lényeg mögé kell besorolni, a lényeg pedig Krisztus, amikor reménnyel telve akarunk haladni az utunkon, példánkkal, változásunkkal és önzetlen együttmûködésünkkel segítve az ökumenizmust.

Említenünk kell azt az örömet, amit a Nemzetközi Ökumenikus Társaságba (IEF), a Keresztény Diák Világszövetségbe (WSCF), a Diákok Keresztény Mozgalmába (SCM) és az Ökumenikus Ifjúsági Európai Tanácsba (EYCE) tartozás jelent.

Egyéb fontos szempontok: az egyházi személyek közös képzése, a laikusok felnőttképzése, a szolgálatok és missziók hivatalos megosztása, közös akciók. Hangsúlyoznunk kell, hogy mit tudunk közösen: imádkozni, rábeszélni, hallgatni, és terjeszteni a jó tapasztalatokat, miközben nyitottak maradunk a változásokra. Arra vagyunk meghívva, hogy megismerjük és szeressük egymást, dolgozzunk és imádkozzunk együtt, megértésben és szerényen.

A fiatalokkal való foglalkozás döntő fontosságú, hogy fenntartsunk egy tájékozott érdeklődést, átírjuk az ön-meghatározásunkat és hogy megismerjük egymást.

Fáradhatatlanul kell támogatnunk a helyi ökumenizmust, mivel hitelesebb az élet párbeszédben. Személyes utak Istenhez, szabad ökumenikus körök, megértett történelem, vegyes-házas családok, és az ökumenikus párbeszéd eredményeinek kifejtése, -ezek legyenek a vezérmotívumok. Helyileg is társadalmi felelősséggel kell dolgoznunk, arra összpontosítva, hogy mi az, ami összeköt bennünket, és támogatva különböző szervezeteket, az élet szentségét, és megszabadulni az előítéletektől. Ez elvezet bennünket az identitásunk újrafogalmazásához, az egyház-vezetéssel együttmûködve és az ő befolyásuk alatt. Kihívás ért bennünket, hogy legyünk bátrak és bátorítottak kereszténységünkben, alkossunk véleményeket, küldjünk közzététel céljára kommünikéket és nyilatkozatokat, vegyünk részt más felekezetek liturgiáiban és Ige-hallgatásában. Ez lesz a mi keresztény jelenlétünk a társadalomban.

Ezeken az alapokon akarunk dolgozni, tanúságot tenni, átalakulni, nyilvánosságot szerezni és tanulmányokat folytatni, derékké válni, azt keresni, ami egyesít bennünket, mivel az egyesülés a Szentlélek műve; szeretni akarunk, ahogy Jézus Krisztus szeretett bennünket; egyesíteni akarjuk a hangunkat, meghatározva hitünk közös lényegét; önkritikusak akarunk lenni; szeretnünk kell egymást méltányosan és szerényen.

7.4. Az ökumenikus elkötelezettség személyes módjainak rangsorolása

Néhány válaszoló úgy gondolta, hogy mind a 7 felsorolt tevékenység fontos, de nem mindenkinek van adottsága vagy lehetősége résztvenni valamennyiben. A személyes ima viszont mindenki részéről megvalósítható. A felmérés szerinti fontossági rangsor:

            1. A különböző egyházak tagjai közötti hivatalos és nem-hivatalos találkozások

            2. Személyes ima az egységért

            3. Közös istentiszteleteken való részvétel

            4. Más keresztények istentiszteleteinek látogatása

            5. Más egyházak keresztényeivel közösen végzett diakóniai vagy szociális munka

            6. Valamilyen ökumenikus csoport tagjává válni

            7. Közös nyilatkozatok ill. más teológiai publikációk megvitatása.

ÖSSZEFOGLALÁS

Megállapítható, hogy valamennyi feltett kérdésre érkezett számos olyan válasz, amelyből kiderült, hogy a válaszadók jelentős része már megtapasztalta az ökumené látható jeleit. Ennek alapján állíthatjuk, hogy az ökumenizmus terjedésének egy közbülső stádiumát sikerült rögzíteni, országonként.

Tényként megállapítható, hogy még van mit tenni fokról fokra a felekezetek közti jelenlegi méltányos, baráti viszony továbbfejlesztése révén a szeretetteljes, kooperatív viszony általános elterjedése érdekében. Sok válaszolóban a felmérés valóságos ötlet-áradatot indított el, melyek kifejtésére a KÉRDŐÍV-ben megfelelő kereteket biztosítottunk.

Végszóként röviden megállapítható, hogy az ökumenizmus meglökött szekere lassan ugyan, de előre halad.

A Felmérés elindításában és értékelésében Nagypál Szabolcs, a Békés Gellért Ökumenikus Intézet munkatársa működött közre.

1. Teológia

1.1. Léteznek-e komoly erőfeszítések az Ön környezetében a teológiai egyeztetésre a különböző egyházak és felekezetek között?

1.3. Milyen módon mutatják be egymást a felekezetek a katekizmusukban?

1.4. Eltűntek-e már a katekizmusokból az egyoldalú, félrevezető, karikírozó vagy szélsőséges  állítások; hogyan változtak meg?

1.5 Vannak-e arra vonatkozó komoly erőfeszítések, hogy a nemzetközi ökumenikus párbeszédek főbb eredményeit helyi szintre is lebontsák, megvitassák?

2. Gyülekezet

2.1 Vannak-e kapcsolatok a helyi gyülekezetek között? Ezek rendszeresek vagy alkalmiak? Milyen témákra vonatkoznak (pl. liturgia, lelkipásztorkodás)?

2.2 Résztvesz-e az Ön helyi gyülekezete a Keresztények Egységéért Imahét eseményeiben minden januárban? Hányan vesznek részt ezen?

3. Egyházi személyek

3.1 Van-e valamilyen rendszeres találkozójuk a felekezetek lelkészeinek? Milyen szinten? Alkalmilag, vagy rendszeresen?

3.2 Konzultálnak-e a lelkészek az ökumenikusan vegyes területek pasztorálásánál? Résztvesznek-e az egyházi személyek egymás beiktatásán vagy más fontos alkalmakon?

3.3 Szükség esetén a különböző felekezetek lelkészei helyettesítik-e egymást pasztorációs céllal idősek vagy betegek esetében? Vagy prédikációnál? Hitoktatásban?

3.4 Az Ön egyházának lelkészei adnak-e megfelelő támogatást és bátorítást híveiknek az ökumenével kapcsolatban? Hogy tudnák fejleszteni ökumenikus

felelősségüket híveik felé?

4. Épületek

4.1 Épültek-e az Ön területén különböző felekezetek közös használatára templomok?

4.2 Szükség esetén a különböző felekezetek befogadják-e egymást liturgikus események megtartására saját templomaikba? Milyen alkalmakkor?

5. Eucharisztia és házasság

5.1 Általános vagy különleges eset-e az Eucharisztia együttes vétele különböző felekezetek tagjai között?

5.2 Szokott-e Ön résztvenni az Eucharisztiában egy másik felekezetnél?

[Itt az adatok nincsenek szétbontva I. (katolikus+ortodox) és II. (protestáns) csoportokra]

5.3 Könnyebbé vált-e az ökumenikus esküvő országos- vagy helyi viszonylatban? Ha igen, milyen módon?

6. Társadalom

6.1 Melyek a civil társadalom elvárásai a felekezetek ökumenikus magatartását illetőe? Közömbösek? Ellenségesek? Ökumenikus nyitottságot vár el?

HÍREK

2005. április 16-án, szombaton

a Fokoláre Mozgalom

Nemzetközi Családfesztivált rendez,

hogy a család értékei széles nyilvánosságot kapjanak.

A családfesztivál mind az öt kontinensen, több mint száz országban ugyanazon a napon kerül megrendezésre. A helyi rendezvényeket műholdak és az internet segítségével 90 percre egyetlen interaktív hálózattá kapcsolják össze, hogy a különböző vallású, kultúrájú és nemzetiségű családok életét is bemutathassák.

Kérjük, jegyezze elő az időpontot naptárában!

A családfesztivál célja

A fesztivál célja, hogy bemutassa, milyen alapvető szerepet játszik a család a társadalomban, valamint a béke és az emberek közötti testvériség előmozdításában.

A fesztivál alkalmat nyújt a helyi, a nemzeti és a világméretű kezdeményezések bemutatására az egyes országok beszámolóival, az előkészületek során kidolgozott nyilatkozat ismertetésével és művészi produkciók segítségével.

Hazai előkészületek

A fesztivál előkészítésére országszerte fórumok, kerekasztal-beszélgetések, baráti találkozók szerveződtek állami, egyházi és civil szervezetek együttműködésével. Ezek keretében a családok megismerhetik és segíthetik egymást személyes tapasztalataik megosztásával, megerősíthetik meggyőződésüket, hogy  a családnak, mint a társadalom legfontosabb sejtjének ma is fontos szerepet kell adni. 

Magyarországi helyszínek

Nemzeti Sportcsarnok

1146 Budapest, Istvánmezei út 1-3.

Papp László Sportcsarnok

6600  Szentes, Jövendő u. 1.

ahová elsősorban családokat és fiatalokat várnak, valamint a téma iránt érdeklődő szervezetek képviselőit.

A rendezvény védnökei

Mádl Dalma asszony

dr. Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek

D. Szebik Imre evangélikus elnök-püspök, a Magyarországi Egyházak Ökumenikus Tanácsának elnöke

A program

Délelőtt hazai résztvevők előadásai hangzanak el, valamint a családok életéről és tevékenységéről szóló beszámolók.

Délután mindkét helyszín bekapcsolódik a nemzetközi  programba.

Interaktív kapcsolat

A római Capitoliumon 15 órától 16.30-ig megrendezésre kerülő központi rendezvényt az egész világra közvetítik, és az alábbi városok között létesül interaktív kapcsolat:

Algír, Toronto, Sao Paulo, Buenos Aires, Stockholm, Brüsszel, Nairobi,

Johannesburg, Teherán, Manila, Melbourne, Jeruzsálem, Krasznojarszk

Magyarországon ezt az eseményt a Duna Televízió élő egyenes adásban közvetíti

Bővebb információ:

www.ujcsaladok.hu www.familyfest2005.org [email protected]

Reskovits Ágnes

e-mail: [email protected]

telefon: 403-1985, 30/525-4775

Haáz Andrea

e-mail: [email protected]

telefon: 20/584-9730

HÍREK AZ INDIAI EGYHÁZAK ÉLETÉBŐL·

Egy szívesen fogadott győzelem

„Gratulálunk a választóknak, akik aktívan részt vettek ebben a demokratikus folyamatban és a Választási bizottságnak a szabad és korrekt választások bátor megszervezéséért” mondotta a delhii érsek, Vincent Concessao, az Indiai püspöki konferenciát, India Egyházai Nemzeti Tanácsát és az Indiai evangelikális testvériséget összefogó Egyesült Keresztények Nemzeti Fórumának elnöke.

Az indiai egyházak üdvözölték a hindu nacionalista Bharatya Janata Párt által vezetett indiai kormány vereségét az általános választásokon.

Ipe Joseph lelkész, a 29 ortodox és protestáns Egyházat összefogó India Egyházai Nemzeti Tanácsa főtitkára szerint „ez az indiai laikus demokrácia megújítására adott mandátum”.

Donald De Souza, a katolikus püspökök Konferenciájának szóvivője szerint „az eredmények világosan mutatják, hogy a demokrácia nagyon is élő és mélyen meggyökerezett az ország laikus étoszában”. A katolikus Egyház őszintén örül az eredménynek és gratulál a választóknak, amiért világosan kimutatták, hogy egy laikus kormány javára döntenek, amely a társadalom valamennyi részét összefogja.

Erőszak a keresztények ellen

Az Egyház vezetői a kormány beavatkozását kérték a Madhya Pradesh államban lévő Jhabua környékén élő keresztény közösség védelmére. Többnapi feszültség és erőszak után a helyzet normalizálódni látszik a Gujarat állammal határos egyházmegyében. A környéket a Vishna Hindu Parishad, a Bajragdal és a Durga Vahini hindu fundamentalista csoportok által szított összetűzések sorozata sújtotta 2004 januárjában. Ezek a csoportok ürügyet kerestek a keresztény közösség elleni fellépésre és egy jhabuai katolikus iskolában tanító szerzetes nővéreket és főnöknőjüket vádoltak meg egy ott 2004 január 11-én elkövetett bűntény miatt, amelynek során egy törzsi eredetű lányt megtámadtak és megöltek. A szélsőségesek erőszakos cselekedeteivel párhuzamosan folytatott néhánynapos vizsgálat után a rendőrség letartóztatta a tettest és a nyugalom visszatért.

Észak-India Egyháza (CNI) egy delhii ügyvédet bízott meg azzal, hogy kérje az Egyháznak egy hinduk és keresztények közötti összecsapás során letartóztatott 17 tagja óvadék ellenében való szabadlábra helyezését. A rendőrség azután vette őket őrizetbe, hogy egy helyi képviselő által vezetett felfegyverzett hindu tömeg betört a CNI Jhabua közelében, Alirajpurban lévő iskolájába és templomába. Az összecsapásokban egy hindu meghalt.

A 17 keresztényt, közöttük egy lelkészt gyilkossággal vádolják, de az Egyház szerint ártatlanok és a lelkész nem is volt ott a templomban az erőszakos cselekedetek idején. Később húsz, keresztények által lakott házat fosztottak ki és gyújtottak fel Alirajpur környékén hindu tömegek.

Visszatérítés

Több mint 200 indiai keresztényt „tisztítottak meg” mielőtt „visszatértek” a hinduizmusba egy az Orissza állambeli Jharsuguda hindu templomában tartott nyilvános szertartáson, amelyen részt vettek az államban kormányon lévő Bharatya Janata Párt vezetői.

Az érinthetetlenek kasztjához tartozó, a terület bennszülött törzseiből származó keresztényeket először a hindu fundamentalista Vishna Hindu Parishad (VHP) mozgalom által szervezett rituális szertartások során megtisztították majd visszafogadták a hinduizmusba.

Az Orissza állam fővárosától, Bhubaneshwartól 375 km-re nyugatra lévő Jarsugudában tartott szertartás a VHP-nek a törzsi közösségekhez tartozó 400 ezer keresztény visszatérítésére kidolgozott programjának a része volt. A szélsőségesek szerint hinduk ezreit megtévesztéssel vették rá arra, hogy legyenek keresztények. A misszionáriusokat azzal vádolják, hogy kihasználják ezeknek a gyakran analfabéta és nagyon szegény népcsoportoknak a tudatlanságát. Az elismert keresztény Egyházak visszautasítják a hindu nacionalista mozgalmak vádjait. A hindurtvát vallók számára indiainak lenni és hindunak lenni ugyanaz.

Valójában a törzsek tagjai nem hinduk, hanem megvannak a saját hiedelmeik és kultúrájuk.

(Vető István fordítása)

ESEMÉNYNAPTÁR

A Tudomány és Hit Jesenius Központ előadásai

A Központ az Evangélikus Hittudományi Egyetem és a Károli Gáspár Református Egyetem 2004 novemberében alakult közös intézménye. Jesenius Nagyjeszenyi Jeszenszky Jánosnak (1566-1621), a prágai egyetem hitvalló protestáns orvosprofesszorának, Kepler barátjának latinosított neve.

Kerekasztal beszélgetések a Szilágyi Dezső téri református gyülekezet helyiségében; vagy a gyülekezeti teremben vagy a 5 Égtáj teaházban (1011 Budapest, Szilágyi Dezső tér 1, bejárat a Fő utcáról). Érdeklődni lehet a 70/3633-169 telefonszámon vagy az [email protected] e-mail címen vagy interneten: www.jesenius.hu

Április 27 18h Fordulópontok a tudomány és hit kapcsolatában

Május 25. 18h Felebaráti informatika

„Ismeret, bizonyosság, bizalom” munkacímű konferencia 2005. Október 7-8.

A KÖT hírei

A KÖT junius 6-i első hétfői előadását Korányi András evangélikus lelkész tartja Árpádházi Szent Erzsébetről. Az előadásra 18 órakor kerül sor Dr. Gaizler Judit Bp., VI. ker., Andrássy út 132. sz. alatti lakásán.

A 2005. évi konferenciára szeptember 8-9-10-én kerül sor a Tamás Alajos Közösségi Házban, Bp. II. ker., Rómer Flóris u. 4. sz. alatt.

MEGHÍVÓ A KÖT KÖZGYŰLÉSÉRE

A közgyűlés helyszíne: a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaság székhelye, 1062. Bp., Andrássy út 132.

A közgyűlés időpontja: 2oo5. április 4., 17 óra, határozatképtelenség esetére  az ismételt kezdet 18.oo óra.

A közgyűlés napirendje: a  2oo3. évről szóló közhasznúsági beszámoló, vita, elfogadás.

A pénzügyi adatok valamint a tevékenység rövid ismertetése az alábbiakban olvasható, míg a beszámoló részletes szövege megtekinthető Vetô Istvánnál, valamint Kolonits Pálnénál (előzetes időegyeztetéssel), valamint a közgyűlés kezdetekor.

Minden kedves KÖT-tag megjelenésére számítunk.

Budapest, 2oo5. február  22.

Duka Erika a KÖT képviselője, titkár

PÉNZÜGYI BESZÁMOLÓ és MÉRLEG

                                                                                                                             2oo3. évben                         2oo4. évben

1.) Nyitó vagyon (pénzeszközökben)                                                             1.046.863 Ft                             887.6o1  Ft

2.) Bevételek                                                                                                      1.798.533                               1.279.663

3.) Kiadások                                                                                                       1.957.795                               1.488.351

4.) Záró vagyon                                                                                                   887.603                   678.913

RÉSZLETEZÉSEK

A BEVÉTELEK részletezése;

Tagdíjak                                                                                                                                157.353                  189.613

Adományok                                                                                                         111.400                  14o.66o

APEH-tôl "1 %-ok"                                                                                              56.576                                     56.57o

Pályázatokból                                                                                                       650.000                  85o.ooo

Kamat                                                                                                                     24.104                                     32.27o

Értékesítés                                                                                                               2.000                                     1o.55o

Egyéb (IEF konf.val kapcsol. letét és ktg.térítések)                                       797.100                                -

A KIADÁSOK részletezése:

ÖKUMENÉ c. periodika                                                   

                tördelés                                                                                                  81.700                                   118.675

                nyomda                                                                                                 317.994                  549.24o

                postázás                                                                                                                292.455                  27o.264

Rendezvények                                                                                                     127.664                  194.o56

Telefon                                                                                                                  149.411                    78.952

Támogatások                                                                                                                    

                egyházi intézménynek (konfer.terem)                                                40.000                                     2o.ooo

                egyházi intézményeknek (szállás)                                                      33.600                                     55.ooo              

                egyházi intézmény (ökumen. templom építésre)                                                                              35.ooo                               ifjuságsegítô egyesületnek                                                                         20.000                                     3o.ooo

Javítások, pótalkatrész                                                                                                                                        31.95o               

Anyagvásárlás                                                                                                     31.827                                     21.95o

Fénymásolás                                                                                                              784                                          443

Postai levelezés                                                                                                       7.909                    17.875

Könyv, sajtó                                                                                                            8.460                    16.56o

Banki költségek                                                                                                     43.398                    31.926

Irodaszer                                                                                                                 9.253                                       8.798

Hirdetés                                                                                                                  2.090                                                 -

Egyéb (IEF konfer.val kapcsolatos kiadások)                                                                781.250                                                 -

A MÉRLEG tételei az alábbiak:

Forgóeszközök                                                                              888  eFt                    679  eFt

ebbôl: Pénzeszközök                                                                      888                           679

Követelés                                                                                                                       5o

ESZKÖZÖK  összesen:                                                                            888                            729

Induló tôke                                                                                  1.047 eFt                     888

Tárgyévi eredmény                                                                    -   159                                    - 159

Kötelezettségek                                                             

FORRÁSOK összesen                                                                   888 eFt                      729 eFt

KÖZHASZNÚ TEVÉKENYSÉG

Egyesületünknek, a Keresztény Ökumenikus Baráti Társaságnak legfőbb célja az ökumenikus eszmeiség terjesztése nemcsak a kifejezetten vallási, de a társadalmi problémák közös megvitatása által is a különböző felekezetű keresztények  között, hogy ezzel a társadalmi békét  is szolgálja.

Az ökumenikus szellemiség terjesztése részint ELÔADÓI ESTEK szervezését jelenti (egy évben 9-10 alkalommal), valamint egy két és fél-napos konferenciáét (ezek programját mellékeljük). Másrészt annak érdekében, hogy az ezen alkalmakon elhangzott gondolatok eljussanak a vidéken, és a határokon túl élő tagjainkhoz, barátainkhoz is, évente 4 (szűkös években csak 3) alkalommal megjelentetjük az ÖKUMENÉ című 35-40 oldalas PERIODIKÁNKat magyar nyelven, továbbá ennek német nyelvű referáló lapját 100-150 példányban, első sorban Ausztriában élő tagjaink, barátaink számára.

Ezeknek a kiadványoknak szerkesztését, esetenként megírását, fordítását, korrekcióját tagjaink végzik önkéntes munka formájában, térítés, avagy bárminemű kompenzáció nélkül. De a tördelés, nyomtatás, csomagolás, címzés, postai feladás munkáját vállalkozásokkal végeztetjük. Ezek, valamint a postai továbbítás költségei igen jelentős hányadát teszik ki éves költségvetésünknek. De nem szeretnénk lemondani erről, ugyanis ezek a kiadványok igen fontos feladatot látnak el: így tudjuk a vidéki és határon túli tagjainkkal a színvonalas előadásokat megismertetni, továbbá hírt adni (előre is, utólag is) a jelentősebb nemzetközi ökumenikus irányzatokról, eseményekről.

De nem csupán a tagjaink jutnak így korszerű ismeretekhez, hanem azok is, akik érdeklődnek a téma iránt, eseti, vagy rendszeres adományaikkal támogatják Társaságunk erőfeszítéseit. Ők is hozzájuthatnak az ÖKUMENÉ-hez. Egyidejűleg eszmeiségünk terjesztése céljából "hivatalból" kapnak tiszteletpéldányt püspökségek, pap- és lelkész képző intézmények is. Tekintettel arra, hogy az ökumené terjed mind a hadseregben, mind a börtönökben, így pl. érdekes színfolt, hogy a Büntetésvégrehajtási Intézet könyvtára évről évre kéri kiadványunkat. Az ÖKUMENÉ című periodikánk az egyébként igen gazdag hazai folyóirat választékon belül egyedül képviseli teljes súllyal az ökumenikus eszmeiséget. Ezt nemcsak az egyes cikkek révén terjeszti, de azáltal is, hogy nem egyetlen felekezethez tartozik, sőt nem is egyházi intézmény tartja fenn, hanem egy minden szempontból civil szervezet. Ezáltal a szerzőket kiszabadítja a felekezeti sajtótermékek korlátai közül, és akaratlanul elsajátíttat velük egy egymás iránti ökumenikus toleranciát.

KONFERENCIÁINKra határokon túli magyarokat is hívunk korlátozott számban, és a rászorulóknak útiköltséget térítünk és vendégül látjuk őket. Ők pedig hozzászólásaikkal emelik a konferencia színvonalát, tágítják a látókörünket. A konferencia keretein kívül egyik évközi előadásunkra Erdélyből hívtunk különböző felekezethez tartozó lelkészeket (református, katolikus, unitárius, evangélikus), akik ismertették velünk, hogy hogyan tapasztalják környezetükben a felekezetek békéjét, sőt együttműködését. Osztrák tagjaink is vannak, akik közül néhányan eljönnek a konferenciánkra és ott szereplést is vállalnak, ill. egy osztrák ökumenikus szervezet meghívott elnökségünkből két főt egy általuk szervezett ökumenikus hétvégére.

Nemzetközi szinten az International Ecumenical Fellowship (IEF) munkájában tagjaink közül 15 fő vesz részt (kettős tagság révén). 2oo3-ban az IEF 35. nemzetközi konferenciáját Budapesten tartotta, amelyen 10 európai országból 250 fő vett részt (valamint mi, mint magyar szervezők). De vannak Ausztriában, Németországban az IEF tagságán kívüli ökumenikus barátaink is. Mindezek a kapcsolatok már évek óta jó gyakorló terepet jelentettek számunkra a különböző felekezetek és népek Európájába való betagozódásra.

Mindezekhez a fentebb bemutatott tevékenységekhez a tagdíjakon és civil személyek adományain felül különböző pályázati pénzeket is kénytelenek vagyunk megszerezni.  2oo4. év során  áthúzódó támogatásunk volt a Parlamenttől, ill. csak a 2oo4. évre a Fővárosi Önkormányzattól, a Nemzeti Kulturális Alapprogramtól, a Nemzeti Civil Alapprogramtól valamint a Keresztény Közéleti Akadémia Alapítványtól.

SZERZŐINK

Dr. Frivaldszky Sándor 1938-ban született Budapesten. 1962-ben matematikus-matematika tanári diplomát szerez az ELTE-n. 1972-ben kandidátusi fokozatot szerez. Nős, a felsőkrisztinavárosi plébánia gyülekezetének tagja. Vallási és közéleti kérdésekről mintegy 50 írása jelent meg különböző újságokban. Utoljára lapunk 55. számában jelent meg írása.

Kalota József ortodox esperes, a Konstantinápolyi Egyetemes Patriarkátus vikáriusa. Utoljára lapunk 49. számában közöltünk tőle írást.

Kolonits Pálné1935-ben született Kaposvárott. 1958-ban vegyészmérnöki diplomát szerez a Budapesti Műszaki Egyetemen, a műszaki tudományok kandidátusa. Római katolikus. Házas, négy gyereke és kilenc unokája van. Utoljára folyóiratunk 50. számában közöltünk tőle írást.

TARTALOM

ÖKUMENIKUS IMAHÉT

Erdő Péter bíboros érsek szentbeszéde

Szebik Imre püspök-elnök igehirdetése

Ökumené, testvérszeretetben

Eucharisztia és ökumenizmus

ELŐADÁSAINK

Kalota József: Az Ortodoxia hangja és szerepe Európában

Simonyi Cecilia: Nőoktatás és vallási helyzet Indiában

ÍRÁSAINK

Frivaldszky Sándor: A szándéktalan bűn

Kolonits Pálné: Európai felmérés az ökumené mai állásáról.

HÍREK AZ INDIAI EGYHÁZAK ÉLETÉBŐL

ESEMÉNYNAPTÁR

A KÖT hírei

PÉNZÜGYI BESZÁMOLÓ és MÉRLEG

KÖZHASZNÚ TEVÉKENYSÉG

---

· elhangzott az ökumenikus imahét nyitónapján, 2005. január 16-án, Budapesten, a Kálvin téri református templomban

· Az Ökumenikus imahét ünnepi nyitó istentiszteletén 2005. jan. 16-án a Kálvin téri református templomban elhangzott prédikáció szerkesztett változata.

· Lásd az Ökumené 54. számában Német Béla Ökuménia Piliscsaba hétköznapjaiban c. írását.

· A KÖT 2004. évi konferenciáján szeptember 11-én elhangzott előadás szerkesztett változata

· A 2005. február 7-ei „első hétfői” előadás szerkesztett változata

· Válogatás a L’Église dans le Monde (Egyház a Világban) francia katolikus információs folyóirat 2005 1. negyedévi számában megjelent híranyagából, esetenként rövidítésekkel. A folyóirat kiadóhivatalának címe 29, rue du Louvre  - 78750 MAREIL-MARLY TÉL. 01 39 17 30 10