Gazdaságkor "fejlõdése" a 4 pillérbõl levezethetõ. Az önmagában fontos gazdaság elveszítette szellemi korlátait, ami nem növekszik, az tönkremegy. A körkörös idõnek volt középpontja, abból még ki lehetett emelkedni Isten felé. Az egyenes idõnek nincs már középpontja, és nincsenek korlátai sem. A francia forradalom jelszavaiból a kapitalizmus a szabadságot emelte ki: mindent szabad, amit a törvény nem tilt. (A törvényeket pedig mi hozzuk.) A gazdasági fejlõdés szenvedésekkel járt, de áldásai is voltak. A kapitalizmus marxi kritikája osztályharcos alapon az egyenlõséget emelte ki, a fasiszta kapitalimus-kritika is, de nem osztály, hanem faji alapon. Ezeknek az ideológiáknak közös vonása, hogy csak gazdasági kérdésekrõl beszélnek, a gazdasági növekedés maga alá gyûrt minden más problémát. A kapitalizmus szabadság eszméje a feudalizmussal szemben a függetlenséget, a korlátok nélküli életet célozta. A szabadság-elvûség (nem szabadelvûség!) korlátja csak a másik ember szabadsága lehet. Ez azonban öngyilkos relativizmushoz vezet, ha a szabadság a végsõ érték, akkor ez szükségképpen lerombol minden egyéb értéket és erkölcsöt: az abortusz és euthanázia korában már a másik ember szabadsága sem korlátoz. Ezzel szemben az Írásból tudjuk, hogy a szabadság forrása az igazság, és csak az szabad, aki nem rabja a bûnnek.

Végsõ soron azonban az ember szabadságát is megette az áru szabadsága, csak az számít, hogy az árukat teljesen szabadon lehessen gyártani és eladni világszerte, ehhez képest az emberi szabadság bármiféle korlátozása (hatalmi vagy reklám-diktatúrákkal) másodlagos. Az ember értékét a piaci teljesítõképessége szabja meg, tehát áru-egyenértékké vált maga is. A szabadság az árué, az ember dolga, hogy életébõl ennyi vagy annyi órát, napot, évet adjon egy-egy árucikk megvásárlása fejében: az idõ is a gazdasági növekedés szolgája lett, áru-egyenértéke van. A hatalmat a dolgok vették át, minden emberi tevékenység értelme a dolgok szaporodása. Mefisztó egyetlen kérése mindezért cserébe csak az üdvösségünk, errõl ne essék több szó, miként Istenhez hasonlóságunkról se.

A nagyszámú hozzászólásból, kérdésbõl és Czakó Gábor válaszaiból csak néhányat említek.

- A mefisztói alku ellensúlyaként közösségek alkotásával csöjkkenthetjük a fogyasztói felületet, s mivel a világméretû pozitív változást nem remélhetjük amagunk életében valóra válni, csak transzcendens remény erejében élhetünk.

- Miben térjünk meg?

Az áldozat irányának visszafordítása a lényeges, ez az út az isteni létbe.

- Erkölcsösen nem lehet megélni!

Le kell mondanunk a gyõzelemrõl, a versenybõl ki kell szállnunk, de ezt nem veszteségként kell megélnünk, hanem nyereségként.

- Hogyan léphetünk Isten felé a gyakorlatban?

Vissza kell vennünk az idõt, a szabadságunkat, egyenként, személyesen, pl. imádkozzunk TV nézés helyett.

- Miért nehéz ezeket a gondolatokat a tömegtájékoztatásban képviselni?

Azért, mert az információ csak az értelmünkhöz szól, és szükségképpen pillanatnyi érvényû. Az élmény egész emberségünkben érint meg, ezért örök, mint a mûvészet.

- Ha én kilépek, mi lesz a többi Barbie-val?

Egyetlen ember is sokakra hat, ha hiteles az, amit csinál.

- Ma már a háborúk célja sem a hódítás, hanem a másik nép kiirtása. A dolgok hatalma alól, a fogyasztás bolfdogtalanságából szellemi értékválasztásunkkal éa közöss-keresésünkkel vonulhatunk ki.

- Miért nem avatkozik be Isten ebben az apokaliptikus korszakban pl. a háborúkba? Lehet, hogy amíg a mefisztói alku végig nem futja a pályáját, tehetetlen az emberrel szemben?

- A gazdaságkor az emberi természetbõl következik, ennek megváltoztatása nagyon nehéz, csökkenthetjüka magunkboldogtalanságábólésközösség-keresésünkkelk megváltoztatása nagyon nehéz.

Nem térhetünk vissza az állathoz, a szellemi Isten-kapcsolat a testi törekvéseknek is irányt és határt szab.

- Önmagunk változtatása, közösség alakítása és ezek továbbadása a megoldás.

- Gazdaságkor összeomlásának áldozatai is lesznek, a kereszténységnek köszönhetõ, hogy eddig is nem omlott még össze.

- A Bokor hármas eszménye ellene mond a fogyasztói társadalomnak.

- A gazdaságkor az engedetlenség büntetés, Isten ereje a leghatékonyabb, emberi tevékenységtõl nem javul, csak romlik a világ, amelyben csak az ember az Isten gyermeke.

A végén Dõry Pista örömmel állapította meg, hogy 24 hozzászóló egészítette ki a diagnózist, közülük 17 megoldási javaslatot is adott.