Fa: A kezdetektől fontos szerepet játszottak a fák az ember életében, azt tartották róluk, hogy szellemek laknak bennük. Valamikor halállal büntették azt, aki kivágott egy fát. Természeti népeknél azt hitték, ha egy ember levág egy faágat, akkor elveszíti egy végtagját.

Tiszafa: A holtak őrzőjeként ismert, sok temetőben nő ma is. Balszerencsés bolygatni hát. Néha a templomokat is ilyen fák közelébe építik.

Rezgőnyár: Azt mondják, Krisztus keresztje ebből a fából készült, azóta is remegnek a levelei.

Galagonya: Jó szerencsét jegyez, bár a legenda szerint Krisztus az ebből készített koronát viselte a kereszten. Egyetlen virágát sem szabad a házba bevinni, ha viszont az ajtó fölött függ, elűzi az ártó szellemeket. Az egész fát kivágni balszerencsét hoz. Fontos időjárás jelző. Amíg a tél utolsó fagya el nem múlt, nem virágzik ki.

Kőris: Több nép mitológiája szerint az első embert kőrisfából alkották. Szerelmi varázslásra is használják. Ha szimmetrikus formájú levelet találunk, különösen szerencsés, ruhánkban kell viselni. Észak-Angliában, ha egy lány a bal cipőjébe teszi az ilyen levelet, az első férfi, akivel találkozik, lesz a férje. Nem tréfa.

Szomorú fűz: hagyományos jele a fájdalomnak, különösen az elhagyott szerelmesek esetében. Ha egy gallyacskáját viseljük, elmúlik a fájdalom. De vajon a szerelem elmúlik-e?

A természetben járva sokszor elgondolkodik az ember, vajon milyen korúak a területen található fák. Sajnos hazánkban még az iparszerű erdőművelés uralkodik, melynek eredménye, hogy az egy tagban található állomány gyakorlatilag azonos korú. Ez a körülmény némileg megkönnyíti a dolgunkat, hiszen ha egy kivágott fa tönkjének évgyűrűit összeszámoljuk, ennek alapján következtetni lehet a közelben álló példányok korára. Nehezebb a dolgunk, ha nem találunk a közelben ilyen tönköt. Ebben az esetben a törzs vastagsága nyújt segítséget. Az alábbiakban a kormeghatározás két módszerét ismertetjük:

Az első módszer nagyszerűsége egyszerűségében rejlik. A talajtól másfél méteres magasságban meg kell mérni a fa kerületét. Ezután el kell osztani el 2,5-tel, kb. ennyi idős a fa. (Pl. Kerület=75 cm, 75/2,5=30 év) – Forrás: Horváth Miklós: Árnyékban és fényben (Pont kiadó, 1995).

A másik módszer némileg pontosabb eredményt ad, bár fasorokban található állomány kormeghatározására dolgozták ki. Több ezer mérés alapján fajokra bontva határozták meg az átlagos törzsgyarapodás mértékét. Az így összeállított táblázatot némileg átdolgozva a 7. oldalon közöljük. – Forrás: dr. Radó Dezső: Bel- és külterületi fasorok EU-módszer szerinti értékelése (Lélegzet 1999. 7-8.szám melléklet).