HÁLÓZAT

Remélhetőleg kedves kollégáink már hiányolták kiadványunkat, amelynek a februárit követően ez a következő száma. A több mint féléves szünet nem lustaságunknak vagy szórakozottságunknak köszönhető, pályázati forrásainkkal kapcsolatban voltak fennakadások. Úgy tűnik a helyzet lassan visszazökken a rendes kerékvágásba, mert minden korábban megszokott pályázat megjelenik és pályázható lesz majd.

Ez igen fontos lenne, hiszen az Európai Uniós csatlakozás – és ami ennél fontosabb – a fenntartható világrend csak úgy képzelhető el, ha hatékony környezeti nevelés jellemzi az oktatási rendszert. De nem csupán pénzügyi vonatkozásban van szükség, van a megerősödésre. A környezet terhelésének jelenlegi szintje, illetve a környezeti tudatosság napjainkra jellemző alacsony színvonala mellett mindenképpen szükséges volna, hogy más – eddig túlzottan favorizált tárgyak rovására – növekedjék a természettudományok óraszáma, sőt mindemellett – tehát nem a biológia, földrajz, vagy kémia rovására – a környezetvédelem, környezettan is bekerüljön a tanrendbe. A felsőoktatás rengeteg kiváló szakembert, környezetvédelem illetve környezettan szakos tanárt képez, nem engedhetjük meg magunknak, hogy az élet más területre sodorja őket.