Kedves Testvérek!

1. Elsô alkalommal jöttek össze az összes európai egyház küldöttei - keletrôl éppúgy, mint nyugatról, északról vagy délrôl, átlépve mindazokat a hitbéli és politikai határokat, melyek még nemrégiben is áthághatatlannak tûntek. Bármilyen mélyek is Európa múltbéli sebei, mégis erôsebbnek bizonyulnak a bennünket Krisztusban egyesítô kötelékek. Kialakulóban van az a közösség, amely reményünk forrása; s mindezért hálásak vagyunk.

2. Gyûlésünk jelszavául a 85. zsoltárból vett idézetet választottuk: "Csókot vált igazságosság és béke".

De milyen messze vagyunk még ettôl az ígérettót! Férfiak, nó'k és gyermekek milliói szenvednek a szegénységtót, éhségtói és háborútól. Újra és újra megsértik a legalapvetôbb emberi jogokat. Növény- és állatfajok tûnnek el örökre, s veszélyben van már egész életünk, s az utánunk jövô generációk léte is.

3. Mit mond ma nekünk, Európa keresztényeinek az evangélium? Minden hiteles bizonyságtétel elôfeltétele a megtérés a megtérés ahhoz a Teremtôhöz, akinek szeretete gondot visel minden egyes teremtményére; a megtérés Jézus Krisztushoz, Isten Fiához, aki életével igazi ember-mivoltunk példáját mutatta fel; a megtérés a Szentlélekhez, az új élet forrásához. E mai krízis okai nekünk, európai keresztényeknek külön is felróhatók. Ezért kérjük Istent, bocsássa meg bûnünket, s adjon erôt a megtérésre, hogy ezáltal az Ô békéjének eszközeivé lehessünk.

4. Istennek az emberiségre vonatkozó végsô döntése végül is mindig titok marad, melybe senki sem láthat bele. Az evangéliumon alapul azonban az a bizonyosságunk, hogy Isten a megváltáshoz fogja vezetni teremtett világát. E bizonyosság alapján szállunk szembe mindenféle fatalizmussal. Szent Pál apostolhoz hasonlóan ma nekünk is tovább kell adnunk a meghívást: engesztelôdjetek ki Istennel. Az Istennel való engesztelôdés azon

óan azt is jelenti, hogy szembeszegülünk a rombolás és a halál erôivel.

- Minden ember - tekintet nélkül nemére, fajára, nemzefiségére és nyelvére - Isten képmását hordozza magában, s ezért a társadalom egyenjogú ta®a. Tegyünk félreérthetetlen módon bizonyságot arról, hogy Jézus szenved azokban is akiknek emberi méltóságát lábbal tiporják; kövessük Ôt azzal is, hogy az elnyomottak, jogfosztottak és megkínzottak oldalára állunk. Fel fogunk lépni a menekültek jogaiért, s kötelességünknek érezzük azon közösség felépítését, melyben azonos felelôsség hárul férfira és nôre.

- A szegénység és éhség botrány, mely nem hagyhat bennünket nyugodni. Elkötelezzük magunkat a javak igazságos megosztása mellett mind közvetlen környezetünkben, mind pedig világméretekben, s támogatni fogunk minden olyan lépést, amely hozzájárul a sok harmadik világbeli országot fojtogató adósságteher megszüntetéséhez.

- A háború soha többé ne lehessen konfliktusok megoldási eszköze. Mi mindannyian - ki-ki a maga hazájában - mindent meg fogunk tenni, hogy a közös biztonság álma megvalósulhasson. Ma itt arra kötelezzük magunkat, hogy megteremtjük azt a határokon túllépô bizalmat, amelynek légkörében növekedhet az atom-, vegyi és hagyományos fegyverek leszerelésére való készség. A megbékélés útjához azonban elengedhetetlen az erôszakmentességrôl való tanúságtétel is.

- Szálljunk szembe azzal az illúzióval, hogy a természet kizsákmányolásának semmi sem szab határt. A természettel való békés együttélésnek elôfeltétele, hogy megszüntessük a gazdaság és a társadalom életet veszélyeztetô tényezôit. E napokban ismételten világossá vált számunkra, hogy az energia- és nyersanyagfelhasználás mai szintjét drasztikusan csökkentenünk kell. Mindenekelôtt azonban radikálisan megváltozott, egyszerûbb életmódra van szükség.

5. A ránk váró feladat megoldásához szükségünk van egymásra. Isten szilárd szövetséget kötött velünk Jézus Krisztusban. Ezen ígéret alapján kívánunk testvériségben és szolidaritásban szövetkezni egymással. Az Európában mostanában bekövetkezô politikai és társadalmi változások reménykedésre adnak okot.

Mi mindannyian szeretnénk kivenni a magunk részét azon világ megteremtésének feladatából, amelyben több lesz az igazságosság, nagyobb a készség a párbeszédre és ahol jobban tisztelik majd a teremtésben nekünk jutott adományokat. S ahogy az országhatárok nem gátolhatják a krízisek terjedését, aképpen közösségünket sem köthetik gúzsba. Nyitva kell állnia a mindazokkal való barátság és együttmúlcödés elôtt, akik - bármilyen vallásúak és meggyôzôdésûek is - az igazságosságban keresik a békét; csak így válhat közösségünk a remény jelévé e fenyegetett és szétszabdalt világban.

Isten szent Lelke, aki bennünket is összegyûjtött, mûködése során újra és újra sokszorosan túltesz mindenen, amit reméltünk. Hisszük, hogy gondja lesz azon termésre is, amely a most elvetett magból sarjad majd. Ebben reménykedünk, ezért imádkozunk.