Junge Kirche 1998. novemberi számának öko-szemléje

Kazahsztánban minden 20. gyerek torzszülött

Urküz S. Ilijeva, a Kelet Asszonyainak Nemzetközi Ökológiai Szövetsége nevű szervezet Kazahsztán fővárosában, ALma-Atában (új neve: Almatü) élő elnöknője fényképekkel bizonyítja a mindennapi horrort, amely ellen 1992 óta küzd: Kazahsztánban minden 20. gyerek torz fejjel, karral vagy lábbal jön a világra, a férfiak korán halnak, a nők közel 90 %-a szenved vérszegénységben az atomszennyezés által érintett régiókban. A beiskolázáskor elvégzett orvosi vizsgálatokon csak kevés gyerek bizonyul viszonylag egészségesnek.

Ez a sok szenvedés és halál jórészt a kínai Lob Nor kísérleti atomtelepén végrehajtott robbantások következménye: 1996 közepéig 45 atom- és hidrogénbombát robbantottak fel itt, s ezeknek is közel felét a föld fölött. E robbantások nyomán kilószám került a levegőbe a súlyosan mérgező Plutonium 239, Caesium 137 és Strontium 90. De magában Kazahsztánban is öt kísérleti atomtelep működik, s az ország területének nagy része sugárfertőzött.

Ilijeva kezdetben ötödmagával hozta létre a Lob Nor Bizottságot és tiltakozott a kísérleti atomrobbantások ellen, ma több mint 1100 küzdőtársa van Kazahsztánban, Tadzsikisztánban, Kirgisztánban, Oroszországban, Törökországban és Indiában. Célja az, hogy világszerte zárják be az atomkísérleti telepeket, s szervezete már 700.000 aláírást gyűjtött. Hazájában azonban honfitársainak letargiájával is meg kell küzdenie, mert mint mondja, sem Istenben, sem az Ördögben, sem önmagukban nem hisznek már.

Rosszabb, mint Csernobil

A Greenpeace környezetvédő szervezet riadót fúj: a brit sellafield-i nukleáris dúsítóüzem környéke szerintük ugyanolyan sugárszennyezett, mint az ukrán Csernobil régiója, sőt a fertőzés még nagyobb is. Állításuk alapja a brémai és a hamburgi környezetvédelmi hivatal által elvégzett talajvizsgálatok összehasonlító analízise. A Greenpeace ezért fölszólítja a bonni vörös-zöld koalíciót, hogy soha többé ne engedje fölújítani a Sellafieldbe (ill. a franciaországi Le Hague-ba) irányuló, jelenleg fölfüggesztett atomhulladék-szállításokat.

A veszélyt növeli, hogy míg Csernobil környékén egy 30 kilométeres zónát elzártak az emberek és a mezőgazdaság elől, az angol intézmény környezetében emberek élnek, mezőgazdasági tevékenység folyik, halásznak és fürdenek.

Svájc kiszáll az atomenergia-termelésből

Az illetékes minisztérium 1998. október 22-i közleménye szerint a svájci kormány elvi döntést hozott arról, hogy kiszállnak az atomenergia-termelésből. s egy, még meghatározandó haladék után leállítják az atomerőműveket; a végső határidőt az üzemeltetők, a környezetvédő szervezetek, az állam és a kantonok közösen fogják meghatározni. Jelenleg a kormány jóváhagyta a leibstadti erőmű keresetét teljesítményének növelésére, a mühlebergi erőmű működési engedélyét pedig további tíz évvel meghosszabbították, s így az most 2012-ig érvényes.

A Vorort nevű gazdasági csúcsszervezet és a Greenpeace egyaránt bírálta a döntést. Az előbbi szerint mindmáig nem áll rendelkezésre a kieső energia pótlásához más, vele összehasonlítható energiahordozó; az utóbbi pedig azt vetette a svájci kormány szemére, hogy a leállásról hozott döntés és az időkeret egyaránt "túl ködös".

Egyházak a génmanipulált növények termesztése ellen

Az egyházak által bérbe adott földeken nem szabad géntechnikailag megváltoztatott növényeket termeszteni, mert nem zárhatók ki a környezetre és az egészségre gyakorolt káros hatások - jelentették ki a Német Evangélikus Egyház (EKD) és a tartományi egyházak környezetvédelmi megbízottai Düsseldorfban. A szakértők azt ajánlják, hogy ilyen növények termesztését kizáró klauzulákat vegyenek föl a meglévő bérleti szerződésekbe.

A munkaközösség véleménye szerint nem akadályozható meg, hogy a géntechnikailag megváltoztatott tulajdonságok ellenőrizetlenül átkerüljenek más növényekre is, ami ráadásul konfliktusokhoz vezethet a szomszédos területek tulajdonosaival. Még nem kutatták ki eléggé az ilyen növények kihatásait az ökoszisztémára. Tartani kell attól, hogy súlyos zavarok keletkeznek az ökológiai egyensúlyban. A munkaközösség ezért moratóriumot javasol a további "transzgenetikus" növények engedélyezésére.

Építési tilalom Mallorcán

A sziget tanácsa leállított minden partvidéki építkezési tervet, s egyelőre visszaminősített 2300 hektár építési területet, amíg újra nem rendezik a felhasználási tervezetet. Az intézkedés a lakóépületekre és villákra éppúgy vonatkozik, mint a turizmussal kapcsolatos építményekre. A főváros és két további város nem esik a moratórium hatálya alá.

Mallorca, Menorca, Ibiza és Formentera szigetét összesen 760.000 őshonos lakja, viszont évente 8 millió turista keresi föl, akik közül három millió német, két millió brit. A médiumok közlése szerint a turizmus komoly ökológiai problémákat okoz, például az ivóvíz-ellátásban, a szemét elszállításában és "eltüntetésében", valamint a parti vizek tisztán tartásában.

"Európai Keresztény Környezetvédelmi Hálózat"

24 európai ország képviselői a fenti nevű szervezetet hozták létre 1998 októberében a csehországi Vilemovban, hogy erősítsék az egyházak ökológiai elkötelezettségét, támogassák a nemzeti és felekezeti határokat meghaladó együttműködést, valamint közösen lépjenek föl európai szinten a környezeti kérdésekben. A hálózat tagjai közötti kommunikáció érdekében saját honlapot hoztak létre az Interneten.

Az alapító összejövetel zárónyilatkozatában a 60 résztvevő arra szólította föl az európai egyházakat, hogy az Ökumenikus Patriarkátus példájára jelöljék ki és liturgikusan ünnepeljék meg "A teremtés napját", összekapcsolva azt gyakorlati kezdeményezésekkel.

Neoliberális politika és természeti katasztrófák

Az időjárás szélsőségei csak Ázsiában 300 millió embert sújtottak 1998 őszén. A klimatológusok, kutatók, katasztrófa-szakértők és a segélyszervezetek képviselői között azonban egyre erősödik az a belátás, hogy a károk mértékében felelős a gazdaság liberalizálása is, írja a brit The Guardian. Egyes tudósok viszont, bár hosszú távon egyáltalán nem zárják ki a klimatikus változásokat, jelenleg nem látják a szélsőséges időjárási jelenségek növekedését; szerintük másutt van a probléma; például az emberek veszélyeztetettségének tekintélyes növekedésében az energiaforrások túlságos kizsákmányolása, az erdők kivágása, a folyók medrének megváltoztatása stb. miatt.

Mick Kelly professzor (East Anglia) szerint a Nemzetközi Valutaalap és a Világbank koncepciói sok országot arra ösztönöznek, hogy forrásaikat a természetre és a környezetre való tekintet nélkül pénzzé tegyék. A takarékossági programok miatt azonban egyidejűleg nincs pénzük arra, hogy fenntartsák, vagy egyáltalán kiépítsék a szükséghelyzet megkívánta infrastruktúrát.

Peter Walker, a genfi székhelyű Nemzetközi Vöröskereszt munkatársa egyetért ezzel az értékeléssel: "A kormányok egyre kevésbé vannak abban a helyzetben, hogy gátépítési vagy áradásellenőrzési közmunkákat finanszírozzanak. A katasztrófasegélyek harmadát ma az időjárási csapások következményeire kell fordítani, míg öt évvel ezelőtt ez az arány 5 % volt." Walker azt is fölpanaszolja, hogy a gazdaság nem mutat érdeklődést aziránt, hogy közmunkákba, fejlesztési projektekbe vagy társadalmi és egészségügyi területen invesztáljon, és így abba a helyzetbe hozza az embereket, hogy jobban tudjanak bánni a válságok következményeivel. Ehelyett növekvő társadalmi egyenlőtlenség élezi a problémákat.

Energiaadó az Európai Unióban?

Az Európa Parlament egyes képviselői szerint 3-4 millió új munkahelyet lehetne teremteni a 15 uniós tagállamban energiaadó bevezetésével, amelynek mértéke 0.8 pfennig (0.4 eurocent) lenne a földgázra, az olajra, a szénre és az uránra mint meg nem újítható energiaforrásokra, s ez évente kereken 40 milliárd német márka bevételt eredményezne. Az új munkahelyeket aztán a gazdaság környezetbarát területein hoznák létre. A kezdeményezést mindenekelőtt a német szociáldemokraták és zöldek, a skandináv liberálisok és a francia konzervatívok támogatják.