Katolikus katonaság-megtagadók Hitler idején

A Vatikán embere már akkor a legpontosabban tudott róla. Cesare Orsenigo, a pápai nuncius Hitlernél, 1940-ben a Himmelspforten kolostorban ezt mondta a Harmadik Birodalom katolikus katonaság-megtagadóiról: "Õk a saját butaságuk mártírjai". Máig is akadályozzák politikai szándékok és az egyházi-katolikus légkör kényelmes közömbössége a veszélyes emlékezést a Hitler alatti katolikus katonaság-megtagadókra. Jakob Knab, a Pax Christi tagja, Kaufbeuren-i tanár ismerteti a következõ rövid portrékat.

"Beszéltem a férjemmel és azt kell mondanom, hogy semmi többre nem tudok emlékezni. És még valami. Hagyjon fel a nyomozgatásaival. Csak a gyûlöletet szítja fel. Ez bizonyosan nem tetszett volna Michaelnek. Õ mégiscsak egy békés ember volt." Az Allgau-i parasztlegényrõl, Michael Lerpscherrõl (1905-1940) van szó. Eskümegtagadó volt a hitleri háborúban. Többször levelet fogalmazott a pápának, de mindig megakadályozták abban, hogy elküldje. Hivatást érzett, hogy ebben a kérdésben cselekedjen. A püspöki leveleknek azt az 50 példányát, amelyet õ osztott szét, gyakran piros ceruzával korrigálta. Katonaság-megtagadásáért a birodalmi katonai törvényszék halálra ítélte. 1940. szept. 5-én Brandenburg-Gördenben fejezték le. Hogy ez a gyalázat és szégyen eltûnjön, apja mindent a kályhába dobott.

Joseph Ruf (1905-1940) az Oberschwaben-i Hochbergbõl, Lerpscherhez hasonlóan a Krisztus Király Társaság civil tagja volt. Csak a sebesültek ápolását volt hajlandó vállalni, ezért 1940. okt. 10-én lefejezték.

Ernst Volkmann (1902-1941) gitárzenész Bregenzben, három gyermek apja. 1941 februárjában bejelenti századparancsnokának, hogy esküjét megtagadja, mert nem tudja összeegyeztetni katolikus hitét a nemzeti-szocializmussal. 1941. aug. 9-én végezték ki. A brandenburgi fegyház lelkésze ezt írta özvegyének: "Az elsõ találkozásunktól kezdve egy szentet láttam benne."

Franz Reinisch SAC Pallottiner szerzetespapként tagadta meg a katonai esküt. 1942. ápr. 20-án - éppen a "Führer születésnapján" - a rendbõl való kizárással fenyegették meg: "Abban a pillanatban, amikor ezt a tervét ténylegesen megvalósítja, Ön a kötelességem és hatalmam szerint, a 210. pont alapján minden további nélkül a közösségbõl el van bocsátva és Öntõl a közösségi ruha meg van vonva." 1942. aug. 21-én lett a lelkiismereti megtagadás vértanúja. Ma a Schönstatt mozgalom és a Palottiner rend a boldoggá avatását sürgeti.

A II. Vatikáni Zsinaton Roberts érsek beszélt Franz Jägerstätterrõl, "akit Isten kiválasztott, hogy olyan valóságot mutasson fel, amit hatalmasabb emberek, vagy a világ szerint bölcsebb emberek nem ismertek fel vagy nem fogadnak el." /Ennek az osztrák háromgyermekes katonaság-megtagadó vértanúnak az életét magyarul már 1973-ban ismertette a Szolgálat - 19. szám 48-57. old. - A fordító./

Dr. Joseph Fleischer (szül. 1912, Freiburg) kétszer állt a birodalmi katonai törvényszék elõtt, évekig volt börtönben, de nem végezték ki.

Richard Reitsamer 1901-ben Freiburgban született. Apja a Herder kiadónál dolgozott, Richard pedig a dél-tiroli Meitan melletti Trenkwalderhofban. Nem engedelmeskedett a behívóparancsnak, mondván: "A pápa azt nyilatkozta, hogy a békével mindent meg lehet nyerni, a háborúval pedig mindent el lehet veszíteni." A halálos ítélet végrehajtása elõl meg tudott szökni.

"A kiengesztelõdés titka az emlékezés" - véli egy zsidó közmondás. A katolicizmusnak egy ilyen kényelmetlen, de mégis gyógyító emlékezés igen nehezére esik, mert az erõszakmentesség eme vértanúinak élete és halála egy kínos kérdést bolygat: Ha az õ útjuk jó és helyes, akkor akik öltek, azok tévedtek?

A pápai újság, az Osservatore Romano (10/1983, 18. oldal) hivatalos jámborsága így válaszol: "Ezt az értékrendi konfliktust /ti. hogy az ember a katonáskodással a hazának szolgál avagy bûnössé teszi magát/ milliók jó lelkiismerettel eltérõen oldják meg. Egy értékrendi konfliktusban az ellentétes döntések is lehetnek helyesek."

Krisztus békéjének ezek a vértanúi mégis megérintik az embert a különbözõségükkel: a bátorságukkal; egyenes útjukkal, amelyet sokan szeretnének maguknak, de gyakran már a vágy pillanatában tudják, hogy késõbb el fognak hajlani ettõl az egyenességtõl; és a hittel, amelyet jónéhányan emlegetnek, de õk a szívükben õrizték.

(Tömörített fordítása a "Kellemetlen mártírok" c. cikknek, Publik-Forum 1986. nov. 7. 22. sz. 37. oldal. Magyarul a Pálmaág c. katolikus szamizdat sorozat 1. füzetében jelent meg 1986 végén.)

- - - - - -