English

Kedves Testvérek!

Alig egy hete múlt el karácsony, és annyi mindent szeretnék megosztani veletek. Sok minden történt ebben a 2000. évben.

A konfliktusok és az erőszak éve volt! Oly sokszor láttuk ezt mindenfelé. Globális, nemzeti és helyi szinten is. Gujarat kisebbségei (keresztények, moszlimok, dalitok, adivasik) továbbra is az erőszak elszenvedői voltak. Riasztó rendszerességgel történtek személyek elleni gonosz támadások, és szentségtelenítettek meg szentélyeket. Központunk továbbra is a cselekvések középpontjában van. Felszólaltunk a Nemzeti Kisebbségi Tanács előtt, amikor augusztusban Ahmedabadba látogattak, és tárgyaltunk a helyzetről a Nemzeti Emberjogi Bizottsággal, sőt India elnökével is. Akkor is, amikor ezeket a sorokat írom a félelem és bizonytalanság fogja el a keresztényeket szerte Gujaratban.

Másrészről megünnepeltük a Béke Kultúrájának évét. Sok aprósággal próbáltuk előmozdítani a közösség békéjét és harmóniáját. Az otthonainkban a gyermekek számos programban vettek részt, melyeknek ez a téma volt az alapja. Számukra mindig óriási élmény megünnepelni ezt az alapvető értéket. Ebben az évben számos programot szerveztünk, melyek szárnyukra kapták a közösségi harmóniára, igazságosságra és békére irányuló új kezdeményezésünket - SHANTI (BÉKE!).

Az árvizek és az aszály éve volt! Ellentmondásként hangzik? Pedig igaz. Júliusban három napon át esett az eső és úgy ömlött, mintha sosem akarná abbahagyni. Ahmedabad és Gujarat egyes részei egy nagy tengerré váltak. A nyomornegyedekben élő szegények elvesztették az otthonukat és az ingóságaikat. Élete során senki sem látott ennyi esőt. Az irónia ebben az, hogy később az esőzések teljesen elmaradtak. Az egymást követő harmadik évben is pusztított az aszály: az emberek kezdtek elvándorolni a falvakból, elpusztult a jószág, sokuknak kell ivóvízért mérföldeket gyalogolni. Szenvedésük tovább folytatódik.

Másrészről erőfeszítéseket teszünk, hogy reagáljunk erre a szerencsétlenségre: számos vidéken programokat kezdeményeztünk, mint például a kutak kimélyítését az internátusainkban. Ha nem lesz vizünk, nagy a valószínűsége annak, hogy több internátusunkat be kell zárnunk februárban. Szorgalmazzuk a vízelvezetést, némi anyagi segítséget adunk a legrászorultabbaknak, víztartályokat küldünk a falvakba. A múlt évi szárazság kapcsán kaptunk segítséget, az idén azonban százszorta rosszabb a helyzet, és így ismét a ti nagylelkűségetekért folyamodunk.

A fájdalom és a szenvedés éve volt! Nem szólva azokról a százakról, akik az emberi jogok megsértésének és a természeti csapásoknak estek áldozatul, ebben az évben oly sok halált és szenvedést láttunk magunk körül. Több munkatársunk elveszítette a szülőjét. John, aki az ESP programban dolgozik nálunk, az édesapját veszítette el. Az elhunytak között van Hasinabibi, a nyomornegyedek legrégebbi egészségügyi munkása, a saját sógorom, Rex, kedves finn barátunk, Taisto, a jezsuita közösség egyik tagja, fráter Colon, két másik jezsuita, aki közúti balesetet szenvedett, és akik közül fráter Chacko a Balwad-i projektünkben vett részt. A listának nincs vége ... Jelenleg is két igen közeli barátom szenved rákban. Az imáitokat kérem.

Másrészről örültünk és ünnepeltünk: gyermekek születését az ismerős családoknál, azt, hogy mind a nyomornegyedekből mind a falvakból való gyermekeink képesek kifejezni magukat, és kiállnak a jogaikért. Nyomornegyedeinkből származó gyermekek részt vettek a rádióban és TV-ben közvetített bemutatkozó programokban a Műsorszórás Nemzetközi Gyermek Napján. Az SXSSS-el beléptünk a 25. évbe. Az ESP család egyre nagyobb lesz.

Az átmenet és az utazás éve volt! Oly sok változás történt. Sokat utaztam Gujaratban és az ország különböző részeibe, nem beszélve három külföldi útról. Az utazás mindig megszakítja a napi rutint. Itteni társam, fráter Moses Dél-Indiába utazott nyolc hónapra a harmadévére. Pushpa, aki a fő támasz volt itt, egy fantasztikus ösztöndíjat kapott, hogy az Egyesült Államokban doktorátust szerezzen "Konfliktus elemzés és döntés" témában.

Másrészről a megújulás és az elkötelezettségek éve volt. Újra találkoztam közeli barátokkal. Mindenütt melegség, vendégszeretet és szívélyesség vett körül. A Katolikus Segélyszervezetek világtalálkozóját Floridában rendezték meg, és az a megtiszteltetés ért, hogy a nyolc előadó egyike lehettem. Más kötelezettségeimen túl kineveztek a gujarati jezsuiták új intézetének vezetőjévé. Ez a POISD (az egész társadalmat átfogó fejlesztés területi hivatala), amely koordinálja és ellenőrzi a gujarati jezsuiták fejlesztő munkáját, és felügyeli az emberi jogokkal, az igazságossággal, a békével és az emberi kapcsolatokkal összefüggő tevékenységeket.

Ez a levél igen hosszúra sikerült! ... de egy JUBILEUMI ÉVBEN ... az osztozás a kulcsszó. Köszönjük, hogy figyelemmel kísértetek bennünket, hogy jelen voltatok az életünkben és a munkánkban az imádság, az áldozatok és az anyagi segítés által.

A 2001. év az Önkéntes Segítők és a Civilizációk Közti Párbeszéd Nemzetközi Éve. Imádkozunk azért, hogy megújuló erőfeszítéseink közelebb hozzanak minket szeretetben és békességben.

Mint ennek a levélnek a logoja: ragyogjon a ti világosságotok nemcsak ezen a karácsonyon, hanem az új év minden napján.

Maradok veletek testvéretek

Fr. Cedric Prakash SJ