A Bokor bázisközösség ebben az évben ünnepli indulásának 50.
évfordulóját. Megtudtuk, hogy a Bokron belül még egy kerek évforduló
virradt ránk, az Alkoholistamentô vagy Iszákosmentô elindulásának 10.
évfordulója. Ez utóbbi elsôsorban Halász Endre ny. plébános nevéhez
fûzôdik. Az évfordulón ôt kerestem meg, hogy az elmúlt tíz évrôl
beszéljen. "Bandi bácsit" a Nagyvárad térhez közeli Betánia
szeretetszolgálat szuterénjének egyik kis szobájában találtam meg.

Bandi bácsi, mi ez a kétlakiság?

- Tudod, hogy meghalt a mozgássérült nôvérem és a gondozónk is. Azóta
itt kaptam helyet, de visszajárok Szadára is, és ellátom az ottani
szolgálatot. Megvallom, mindkét helyen neheztelnek rám, hogy miért kell
ebben a korban Szadára, ill. Pestre utazgatnom. Úgy látszik, féltékenyek.

Lehetnek is. És persze féltenek. Bár senki sem hinné el, hogy elmúltál
79 éves. Hogy bírod ezt? Plébániai munka, közösségi tevékenység, az
iszákosmentô? Több mûtéted is volt az utóbbi idôben.

- Legutóbb az elmeszesedett koszorúér tisztításával segítettek. Hál'
Istennek, bírom. Azt mondta az orvos, tíz évig garantáltan dobogni fog a
szívem.

Nem gondoltál arra, hogy valamit leadj?

- A napokban kaptam egy levelet. Egy vidéki "küldônk" írta, aki ott
börtönmisszióval és az alkoholistákkal foglalkozott. Levelében az áll:
"Nem tudunk segíteni... Befejeztük" ... Én képtelen vagyok befejezni. Nem
tudok átgyalogolni ezeken az embereken. Ha rákényszerülök, abbahagyom.
Néha hallatlan sikertelenség ér. Például a legutóbbi, novemberi
lelkigyakorlatra csak egy ember jött el. De végigcsináltuk...

Talán ne a végén kezdjük. Tíz évvel ezelôtt hogyan is kezdôdött? Külön
karizmát éreztél erre a feladatra?

- Egyáltalán nem. Nem volt kapcsolatom az alkoholistákkal. Féltem is a
részegektôl, kikerültem ôket, hogy ne kössenek belém. Nem is kötöttek, de
kiderült, hogy az egyik képviselôtestületi tagom alkoholizál. Már a
válópert is beadta a felesége. Kínos volt. A péceli református lelkész
felfigyelt az ügyre. Szólt, hogy lelkipásztori segítésre átvette.

És te örömmel átadtad?

- Megkönnnyebbülve. Jó ökumenikus kapcsolat volt köztünk. Havonta
találkoztunk református, evangélikus, baptista lelkésztársaimmal. Tudtam a
reformátusok iszákosmentôjérôl. Mátraházára küldték képviselôtestületi
tagunkat a feleségével együtt. 1982 decemberében letette a poharat.
Elkísérte az ártatlan, szenvedô felesége is a bûnös férjét és - mint
késôbb mesélte - ott döbbent rá, hogy neki is meg kell térnie.

Ez adta tehát az indítást. De te magad hogy kezdtél bele? Ekkortájt
történt kényszernyugdíjazásod, amikor is a Bokorhoz tartozásod miatt az
Állami Egyházügyi Hivatal nyomására püspököd "egyházi érdekbôl és
megromlott egészségi állapotodra való tekintettel" egyik napról a másikra
nyugdíjba küldött.

- Igen. De már elôtte éppen a református iszákosmentô vezetôje, Siklós
József megkereste Csanád Béla pasztorális professzort az egyetemen, hogy
kapcsolódjanak be a katolikusok is az iszákosmentésbe. Meg is jelent az Új
Ember újságban a felhívás, melyre hárman jelentkeztünk: egy orvos, egy
civil és egy pap. A továbbiakban már én sürgettem a beindulást. Ekkor,
1983-ban nyugdíjaztak.

Úgy tudom, a szépen induló munka már a kezdet kezdetén sem volt
zökkenômentes.

- Csanád Béla talált egy plébániát és egy, az ügyre fogékony plébánost,
így a józsefvárosi plébánián 1984 ôszén létrejött az elsô találkozó.
Bajzáth Ferenc plébános jó szervezônek bizonyult. Templomában hirdette,
személyesen is mondogatta. Jöttek is a jelentkezôk, fôleg a szenvedô
feleségek és anyák. Szerdánként Mihálovics Zolival az irodában vártuk és
fogadtuk a jelentkezéseket. Egy-két iszákos is jött. De most mit is
csináljunk? Tartsunk egy lelkinapot. Bajzáth kijelentette: Csináld Szadán.
1985. január 19-én a lelkinappal megkezdôdött az iszákosmenntô munka
Szadán.

1985. január 19-e tehát a Bokor Iszákosmentô születésének pontos
dátuma.

- Igen. 1987-ig még Bajzáth Feri is aktív résztvevôje volt a munkának.
1985 novemberében ô szervezte meg Iszkaszentgyörgyön az elsô
lelkigyakorlatot. A helyet is ô járta ki Szakos püspöknél, aki a
magyarországi karitásznak volt a felelôse. 1986 februárjában Szôdön volt a
lelkigyakorlat. Az ottanni plébános megtudta, hogy "bulányista" vagyok, és
tárgyalt Bajzáthtal. 1987 februárjában is meghirdettük az iszákosoknak a
lelkigyakorlatot, de nekem az Állami Egyházügyi Hivatal megtiltotta, hogy
a templomon kívül beszéljek. (A templom pedig hideg volt.) Bajzáth
megköszönte a munkámat. Késôbb munkatársainknak is "felmondott".

Csúnya dolog ez, Bandi bácsi. Te persze szelíden lenyelted?!

- Nem. Elhatároztam, hogy írok Csehák Judit miniszternek. Ettôl meg is
rettentek. De végül is lenyeltem. 1987 decemberében csak úgy a magam
szakállára folytattam. Vártam, hogy kérdôre vonnak. Fogalmaztam is a
mondókámat. Én nem vagyok goromba vagy kemény ember, de akkor azért
megmondtam volna, ha most azért jött, hogy gratuláljon, mert 70 évesen
ilyen munkát végzek, köszönöm. De hogy számon kérje, hogy nyugdíjas
koromban alkoholistákkal foglalkozom, bocsánatot kérek, de ez már
arcátlanság. Azóta sem jött senki.

Túlnézve a szégyenletes állami és egyházi aknamunkán, bizonyára sok szép
élményt jelentett számodra az elmúlt 10 esztendô? Inkább errôl beszélj.

- Az elsô lelkinapra meghívtam Papp László református lelkészt, aki maga
is iszákos volt. Úgy mutatkozott be, hogy ô az a kutya, amelybôl szalonna
lett. Elmondta, hogy feleségével megromlott a kapcsolata, külön szobában
aludtak. Szétverte a gyülekezetét is. Kidobta apósát, anyósát. Egyik
paptársa elvitte az iszákosmentôre, és ott megtért. Én a betszaidai
betegrôl elmélkedtem. V. Laci mamája ebéd közben azt hajtogatta, hogy fel
kellene kapálni a kertet. Az úton hazafelé pedig kijelentette : Fogom
ágyamat és hazamegyek. Gyógyultan.

Az elsô siker. Milyen volt az elsô három napos lelkigyakorlat?

- Ott sírva gyóntak az emberek... Egy kalocsai kisiparos úgy jött el,
hogy micsoda szégyen, hogy ide jön, dehát szereti a feleségét, és eljött.
Ô megbecsült szakember, és most iszákosmentôn vesz részt. Három nap múlva
nagyon köszöni feleségének. Egy hónap múlva felesége is eljött. Elmondta,
hogy férje a disznóvágás alatt sem ivott. Kigyógyult.

1987-nél tartottunk és a "saját szakálladnál". Igaz is, hol kapott
helyet a továbbiakban az Iszákosmentô?

- Ettôl kezdve a Bokor Közös Dolgaiban hirdettem meg a szolgálatot, és a
válaszokban Vincze Bandiék felajánlották épülô házukat lelkigyakorlatos
helynek. Azóta a földszint az iszákosmentôké. A tízgyermekes házaspár
pedig családterápiát jelent a résztvevôkek.

A lelkinapokat hol tartjátok?

- Valaki elmondta problémánkat a rákosfalvai plébánosnak, aki a jó ügy
mellé állt. Felajánlotta a plébániát. Itt tartjuk a lelkinapokat. Nemrég
új plébános került oda, ô is készséggel engedi.

Talán itt kellene a Betániáról is szólnod. Mi ez, ki vezeti, mi a
célja?

- Az evangéliumi Betániában lakott Mária, Márta és Lázár. Jézus náluk
szállt meg, amikor fölment Jeruzsálembe az ünnepekre. Ilyen vendégfogadó,
barátságot és biztonságot árasztó háznak gondolták az új Betániát ennek a
szeretetszolgálatnak létrehozói. Bogláryné Majláth Edinával egy temetésen
találkoztam elôször. Éppen a drogosok megmentôjének ígérkezô, de korán
meghalt Szabó János temetésén. Edináék akkor az Ecseri úti Szent Kereszt
plébánián tevékenykedtek egy raktárhelyiségben. Ruhát osztottak,
ebédeltettek, az egyházközségi életet próbálták családiasabbá tenni.
Munkatársaik lelkinapjára hívtak meg. Kilencven keddi napon mondtam el
nekik a Keressétek az Isten Országát c. szentírásértelmezésünk tartalmait.
Gyóntattam a résztvevôket.

Úgy tudom, a Cursillo mozgalommal is itt kerültél kapcsolatba. Mi ennek
a lényege?

- Kis kurzusokat tart a mozgalom hétvégeken, napi hat elôadásban.
Lényege: megújulás egy örömteli keresztény életre. Ôk is a
tanulni-tanítani modellt követik. Az új team elkészíti elôadásait, a
régieknek elôadja, a javaslatok szerint átírja, majd ôk szerveznek kis
kurzusokat.

Úgy tûnik, hogy szellemi partnerekre találtál ezekben a karitatív és
tanító közösségekben. Egy kicsit támaszt is, miután a nagy egyház kiadta
utadat.

- Sokat köszönhetek nekik. Ezt a kis szobát is ôk biztosítják, miután
ôket is kiebrudalták a Szent Kereszt plébániáról. Edinának sikerült az
önkormányzattól visszaszereznie szülei házának alagsorát.

Nem beszéltél még a munkatársaidról. Kik ôk? Hogyan tudtok
együttdolgozni?

- A fômunkatársak a Bokor közösségbôl kerülnek ki. Az Iszákosmentô
orvosa Varga Éva, szociális segítôk Kovács Tádé és Bensó Bea, segítôk Virt
László, Mihálovics Zoltán, Barabás György (bár az utóbbiak lemaradtak).
Mint említettem, az egész Vincze család és az új vô Horváth János, és
testvére, Péter, akik gitároznak a misén. Vincze Endre egyébként a Család
Alapítvány vezetôje. A háziasszonyságot és étkeztetést Völgyesi Marika,
Finta Gábor és Barna Tamásné Annuska látja el. Nemrég Nagkanizsáról is
jelentkezett valaki, aki a TV-bôl hallott rólunk.

Bokron kívüliek is vannak?

- A Betánia munkatársai is segítenek. A Gyáli úti kórházban megtért
Meszlényi László és Bükkösi Gabriella... A legnagyobb segítôink pedig a
nálunk megtért iszákosaink. Vannak, akik önállósították is magukat. Ketten
pl. Iszkaszentgyörgyön szerveztek lelkigyakorlatot.

Sikerekrôl szóltál, de nincsenek-e kudarcaitok? Hányan gyógyulnak ki
függôségükbôl?

- Tíz év óta 20 %-os az eredmény (a kórházi legfeljebb 10 %). Pisztora
Ferenc, a miskolci alkohológia professzora mondta, hogy ôk csak elvesznek
valamit, de nem adnak helyébe semmit. Csak az alkoholra lônek. Mi az egész
személyiséget akarjuk megváltoztatni, és aki eljut a hitre, le tudja tenni
a poharat. Vallom, hogy az alkohol rabságából is Jézus a Szabadító.

És a kudarcok?

- Sajnos vannak nagyon elkeserítô esetek. Egy dunántúli apa írta nemrég,
hogy "úgy nyúl a golyóstollhoz, mint a mentôövhöz". Kérte, hogy küldjük a
meghívót. Ô még nem elveszett, mert tudja, hogy beteg. Amíg ugyanis valaki
be nem látja, hogy függôségben van, és azzal áltatja magát, hogy akkor
teszi le a poharat, amikor akarja, azon nem tudunk segíteni. Ilyen F.M.,
akinek a felesége kétségbeesetten írta, hogy férje azzal ment haza, hogy
ô megtért és abbahagyja az ivást. Egy esküvôn tényleg nem ivott. De
augusztus óta betegállományban van, leszázalékolják, iszákosságával
csúszik lefelé. Dugiban iszik, most alkoholosan autózik. Úgy gondolom,
hogy az igazi megtértnek közösségbe kell tartoznia és iszákosmentôvé kell
lennie, különben visszaesik.

Könyvekbôl vagy a tapasztalatból veszed az ehhez hasonló ismereteidet?

- Hogy ne vádolhassanak kontárkodással, jelentkeztem és évekig jártam a
Pszichiátriai Társaság elôadássorozatára, és ismerem a hozzáférhetô
irodalmat. De az igazi ismeretet a tapasztalatok során szerezheti be az
ember. Ilyen tapasztalat az is, hogy a házastárs leplezni akarja párja
bûnét és ezzel elôsegíti, hogy még mélyebbre süllyedjék. Sok felé dívik az
a mondás, hogy "az asszonynak akkora köténye legyen, hogy minden elférjen
alatta".

Úgy tudom, új kezdeményezés is született az iszákosmentésben, talán
éppen ebbôl a tapasztalatból következôen.

- Igen. Legutóbb nem a szabadulni vágyókat hívtuk lelkigyakorlatra,
hanem az érintett hozzátartozókat. A szakirodalom társfüggôségrôl beszél.
A hozzátartozóknak az alkoholfüggôség kifejlôdésében és fennmaradásában is
sokszor megvan a szerepük. Segíthetik vagy akadályozhatják a szabadulást.

Hogyan sikerült ez az új kísérlet?

- A találkozás két napig tartott. A meghívottak feleségek, édesanyák és
felnôtt gyerekek voltak. A tanácsadók, pszichológusok (a Bokor közösségbôl
Berényi Rita pszichiáter és nagynénje, Bertók Katalin pszichiáter) és
többen a 30- 20-10 éves alkoholizálás után szabadultak feleségei, akik
vállalkoztak arra, hogy bizonyságot tegyenek kudarcaikról és sikereikrôl,
és ôk is tanácsot adjanak.

Érdekes lenne ennek a két napnak anyagát olvasni.

- Olvasni nem, de meghallgatni oda tudjuk adni. Mert felvettük az egész
tanácskozást 6 db 60 perces kazettára, amibôl 2-szer 90 perceset
készítettünk. Különféle újságoknak is jeleztem, hogy szívesen megküldjük a
két kazettát azoknak, akiket érdekel. Jöttek is megkeresések, küldjük is a
kazettákat.

Ritáék bizonyára sok új ötlettel segítettek?

- Megjelentették Debrecenben Winfried Huber: Fordulópont a
szenvedélybetegek kezelésében c. könyvét (Debrecen 1993, Forrás könyvek
3.).

Az elején a legutolsó, novemberi lelkigyakorlat kudarcával kezdted, hogy
csak egy ember jött el, de végigcsináltátok, mintha telt ház lett volna. A
tíz év azért arról tanúskodik, hogy minden állami és egyházi támogatás
nélkül is ment a kocsi.

- Ment és megy, csak nagyon nehéz így agyonhallgatva dolgozni. A régi
rendszerben kértem Bánk érseket, hogy adjon hírt szolgálatunkról a
papoknak írt egyházmegyei körlevelében. Kis cikk jelent meg arról, hogy az
állam és a reformátusok is milyen jól dolgoznak. Felháborodtam:
hallgatásából arra lehet következtetni, hogy ami nálunk van, az szóra sem
érdemes. Írtam az érseknek.

Válaszolt?

- Elküldte a titkárát és megüzente vele, hogy az Állami Egyházügyi
Hivatal kihúzatta vele a mi iszákosmentésünkrôl szóló hírt. Nem tudták
megbocsátani nekünk, hogy a katonai szolgálat ellen, az erôszak ellen
tiltakozunk.

És most? Most már törvény biztosítja, hogy a katonai szolgálat helyett
polgári szolgálatot teljesíthet bárki. Most már változott a rendszer és
más a püspök is.

- Most Keszthelyi Ferenc váci püspöktôl kértem újra, hogy adjon hírt
rólunk. Még nem jelent meg a körlevél. A Karitász-püspököt, Takács Nándort
is kértem, hogy tegye szóvá a Magyar Katolikus Püspöki Kar elôtt munkánkat
és hirdessék meg szolgálatunkat. Igérte, hogy szóvá teszi. Legutóbb az
Országos Lelkipásztori Intézet kiadásában "Lelkiségek-mozgalmak a
magyarországi katolikus egyházban" c. kiadványban a Betánia címszó alatt
pár sor található a Katolikus Alkoholistamentô szolgáltról is.
Reménykedem.

Bandi bácsi, te örök optimista vagy... Még csak azt kérdezném meg, hogy
ezen a tíz éves jubileumon hogyan gratuálálhatnék? Talán, stílusosan,
koccintsunk?

- Küldjetek iszákosakat, ne koccintsunk... Legutóbb felvetettem, hogy
segítene-e a szenvedélybetegeken, ha mi sem innánk. Akkor meglepetésemre
Tádé azt mondta: Két éve nem iszom... A teljes absztinencia, úgy gondolom,
nem biblikus. De aki függôségbe került, az nem lehet szociális ivó, mert
padlóra kerül.

Kovács László