20. szám

(II. évf., 1997 nov. 20.)

Tartalom

E számunk a Junge Kirche októberi számának "A Teremtés megôrzése" rovatát ismerteti, valamint az Adbusters-bôl néhány antihirdetést és olvasói levelet.

1. A Teremtés megôrzése: Indonéziai erdôtüzek: nem ökokatasztrófa. Harc a Csád-tó körüli sivatagosodás ellen. Génfegyverek fenyegetése. Svédország: "kíméletlen sterilizálás".

2. Néhány antihirdetés és olvasói levél a szellemi környezet folyóiratából

Mellékletünk a Magyar Hírlap nagyon érdekes sorozatában megjelent fordítás: Donella H. Meadows: A jövô század a tiszta technológiáké.

Cikkek, dokumentumok

1.

A Teremtés megôrzése

Indonéziai erdôtüzek: nem ökokatasztrófa

Indonézia kormánya azzal védekezik, hogy természeti katasztrófáról van szó, amelyet senki sem tudott volna megakadályozni.
A tartós szárazság valóban hozzájárult ahhoz, hogy a lángok akadálytalanul terjedjenek. Mûholdfelvételek szerint jóval több mint 600.OOO hektár erdô és bozótos pusztult már el Borneó és Szumátra szigetén, ebbôl 40-60.OOO hektár természetvédelem alatt álló terület.

Mégsem lehet természeti katasztrófáról beszélni, a háttérben emberi okok állnak: a nagy faipari vállalkozások és az ültetvények minden évben hatalmas területeket borítanak lángba pl. azért, hogy elôkészítsék a talajt a facsemeték számára: a nemes fák, a pálmaolaj, a kaucsuk és a kakaó jelentôs bevételi források.

Ahol az ôserdô még háborítatlan, ott a fák boltozata vastag takaróként védi a nedvességet. De mihelyt a favágók tisztásokat vágnak, a nap kiszárítja az aljnövényzetet, amely aztán könnyen lángra kap. Harminc éve még 80 %-ban borította ôserdô Indonéziát, ma ez az arány 55 %.

A faipari- és ültetvényvállakozások közül sok igen szoros kapcsolatban áll a kormánnyal, s nem törôdik az erdôk védelmével: büntetlenül gyújtanak föl hatalmas területeket, hogy az országot gyorsan és olcsón letarolják. Ahelyett, hogy a kiirtott területeket újra befásítanák, inkább megvesztegetik a hatóságokat. Ki merészelné bíróság elé citálni a nagyhatalmú válalkozókat?

Harc a Csád-tó körüli sivatagosodás ellen

Világszerte terjeszkednek a sivatagok. Az eljövendô években becslések szerint 130 millió embernek kell majd emiatt elhagynia az életterét. Csupán a Szahara évente hatmillió hektár termôföldet nyel el.

Különösen drámai a helyzet a Kamerun, Nigéria, Niger és Csád által körülvett Csád-tó környékén: a nagy szárazság, ill. emberi hibák miatt az eredetileg mintegy 25.000 négyzetkilométeres vízfelület 2.000 (!) négyzetkilométerre zsugorodott, s a tó partja évente 50 méterrel húzódik vissza. A tragédiát elôsegítô tényezôk közé tartozik a tó környéki erdôségek kiirtása (a fa a legfôbb energiahordozók közé tartozik) és a tó vizének felhasználásra a környezô szántóföldek öntözésére.

Az UNESCO szakemberei harcot indítottak a tó megmentésére; a felvilágosító kampányok mellett szeretnék megszervezni az alternatív energiaforrások, elsôsorban a napenergia és a biogázok fölhasználását. Ám nem lesz könnyû dolguk, mert ami a környezetüket illeti, az emberek - amellett, hogy 90 %-ban írástudatlanok - sokszor ugyanolyan nemtörôdömek, mint Európában.

Génfegyverek fenyegetése

A német védelmi minisztérium egyik jövôtanulmánya arra figyelmeztet, hogy Németországot újfajta veszélyek fenyegetik a géntechnikai- és computerfegyverek miatt, melyekkel nem tudnak kielégítô ellenintézkedéseket szembeállítani. Középtávon Németország is azoknak a rekétáknak a hatósugarába kerülhet, melyek ilyen fegyverekkel lehetnek megrakva.

Svédország: "kíméletlen sterilizálás"

Az újabb kutatások szerint Svédországban a harmincas és ötvenes évek között mintegy 60.000 embert vetettek alá kényszersterilizálásnak, hogy "megakadályozzák a nemkívánatos örökítôanyag továbbadását". Az egyébként nemcsak Svédországban, hanem Dániában és Norvégiában is bevezetett törvények a "szellemi fogyatékos" és a "deviáns" emberek ellen irányultak. Svédországban pl. 1946-ban a kétharmadát sterilizálták azoknak a lányoknak, akik kisegítô iskolát végeztek. A harmincas években 150.000 "szellemi fogyatékost" tartottak nyilván Svédországban, ma 40.000 a "fejlôdésben megrekedtek" száma. Az "öröklött terheltség" mellett az "antiszociális viselkedés" is elégséges indikáció volt ahhoz, hogy "megakadályozzák a nemkívánatos emberanyag gátlástalan szaporodását".

Hivatalosan persze mindez "önkéntesen" zajlott, csakhogy az érintettek a zárt intézetekbe utalás, vagy a sterilizálás között választhattak...

Wallström, Svédország mostani népjóléti miniszterasszonya szerint a probléma nem tekinthetô lezártnak, mivel "fennáll annak a kockázata, hogy az elitgondolkodás visszatér, és ismét megkísérlünk jobb emberanyagot tenyészteni, még ha ezúttal a génmanipuláció segítségével is".

Eredeti cím: Bewahrung der Schöpfung
Nyelv: német
Méret: összefoglaló ismertetés
Forrás: Junge Kirche, 1997 október.

2.

Néhány antihirdetés és olvasói levél a szellemi környezet folyóiratából

A Nike és a végtelen trükk

A nyilvánosság vizsgálódása miatt a Nike nem aggódik.

(Mellette teljes oldalas kép: Philip Knight, a Nike nagyfônöke szörnyû aggódó arccal a mikrofonok tüzében.)

A sajtó alapos vizsgálata miatt a multinacionálisok elkezdenek aggódni. Ha azzal vádolják ôket, hogy kihasználják a harmadik világ munkásait, elkezdenek izzadni. De nem mi. A mi Dri-Fit (R) PR-ünk megsemmisíti a vádakat, mielôtt bármilyen kárt okoznának. Szóval gyertek csak, vitézek. Folytatjuk a pénzcsinálást a globális piacból.

Csönd.

Szeretem ahogy ez hangzik.

(Kép egy kedves leányarccal.)

Én a TV-k, autók folyamatos zajában éltem. De kipróbáltam valami újat, a csöndet. Szeretem ahogy ez hangzik.

A csönd megnyugtat, segít az igazán fontos dolgokra fókuszálni.

Most már értem, hogy mért mondja annyi ember, hogy a csönd félelmetes.

Próbáld ki.

Olvasói levelek

Már több mint öt éve elfordultam a médiáktól. Nem politikai beállítottság, vagy valami hasonló miatt, hanem azért mert úgy éreztem, elhülyítenek. Most már tisztábban látok. Nem valószínû, hogy a reklámoktól valaha megszabadulunk. A reklámok áldozattá tesznek. Az hogy az oktatás keretei között is reklámoznak, elveszi az utolsó lehetôséget attól, hogy egy józan világot alakítsunk ki. A lányom azt fogja tanulni, hogy magára gondoljon, még akkor is ha megöl engem! (Chris Marucuzzi)

Franciaország egyik legnépszerûbb hetilapja a szatírikus Canard EnchaIné, ami mindig visszautasítja a hirdetéseket. Egyedül ez meri nyilvánosságra hozni a politikusok és cégek botrányos eseteit. Noha ez nem igazol automatikusan mindent, amit a lap ír, de úgy tûnik, hogy a reklámoktól való megszabadulás valóban szabadság! (Mark Haliday, [email protected])

Nem lehet úgy baseballsapkát vagy pólót venni, hogy ne reklámoznád a Nike-t, az Adidas-t, stb. Nekik kellene fizetni, hogy a logójukat viselem. A reklám nem hogy kiadás lenne nekik, de még abból is bevételt csinálnak. (Karl Nelson, Redmond, Washington)

Az embereknek dolgozni kell az életért. Ögy alakultak ki azok a társaságok, multik, melyek kiaknázzák a föld tartalékait, és így a vagyon és népesség további növekedését lehetôvé teszik. E társaságok nélkül 4 milliárd lélek meghalna. Ezeket persze ti boldogan feláldoznátok a ti nosztalgikus, üzlet-, multi- és reklámellenségetek oltárán, elmúlt egyszerû idôkhöz való visszatérésetek során. (Pat Durkin)

Az újság minden lapján web címek találhatók, ami az információs dugóba csábít mindenkit, noha közben elítélitek az "információs vírusáradatot". Gondoljatok bele abba, hogy ugyanazt a technológiát használjátok a jó ügyekhez, mint amit a legszörnyûbb hatalmak a pusztításhoz, a környezetet és társadalmat tönkretevô aktivitáshoz. Ha nem különbözünk eléggé a szörnytôl, arra ébredhetünk, hogy az új társadalom, amiért küzdöttünk, mégse az amire gondoltunk. (Doug Tompkins, San Francisco, California)

(A szerk. részérôl Kalle Lasn válasza:) Az igaz, hogy a technika megöl minket, de nem hiszem, hogy az elzárkózás a számítógépektôl megoldás lenne. Nem a technika ellen kell küzdeni, hanem azon cégek ellen akik a technikát uralják. A tiszta filozófiai nézôpont igen fontos, de miközben élesítjük a nézôpontunkat, ne hagyjuk, hogy a társaságok elfussanak a labdával.

Eredeti cím: Pushing the Envelope
Nyelv: angol
Méret: összefoglaló ismertetés
Forrás: Adbusters, 1997 ôsz (19. szám).

Melléklet

Donella H. Meadows: A jövô század a tiszta technológiáké

(Eredetiben: Az üvegház-probléma ahogyan Európa látja, és ahogyan az USA)

Az idôjárásváltozásról szóló vitákat hallgatva az USÁ-ban és Európában, azon kell elmélkednem, hogy vajon ugyanazon a bolygón élünk-e.

Egy sor európai kormánynak részletes terve van arra nézve, hogy a gazdaságaik tüzelôanyag-felhasználását (ahonnan a legfontosabb üvegház-hatású gáz, a széndioxid kibocsátása származik) az 1990-es szinthez képest 15 vagy 20 százalékkal csökkentsék 2005-re.

Eközben az USA elnöke nagylelkûen azt ajánlja, hogy az amerikai kibocsátást visszaviszi az 1990-es szintre - mely egy fôre számítva kétszer akkora, mint az európai - a 2008-as esztendôre, vagy 2010-re, vagy talán 2012-re.

Az európai sajtó munkatársai nem kérdezik, hogy a globális felmelegedés valóságos-e. �k komolyan veszik 2400 tudós egyetértését, akik a folyamatban lévô globális fórumon részt vesznek, melynek neve az Éghajlatváltozás Kormányközi Fóruma. �k azt kérdezik: "Mit tehetünk?", és azt, hogy "az Egyesült Államok miért sereghajtó ebben a témában?"

Eközben az amerikai riportereket bûvöletbe ejti egy maroknyi tudományos kétkedô, akiknek legtöbbjét a szén- és olajtársaságok pénzelik. E kételkedôk az éghajlat-tudomány minden egyes bizonytalanságára rámutatnak, miközben a bizonyosságokat figyelmen kívül hagyják.

Nincs a Földön tudós, aki kételkedne abban, hogy a széndioxid visszatartja a hôt, vagy hogy az olaj, a szén és a gáz elégetése széndioxid-kibocsátással jár. Egyikük sem kérdôjelezi meg a méréseket, amelyek azt mutatják, hogy a széndioxid mennyisége a légkörben növekszik. A 100 évvel ezelôtti 270 egységrôl mára 360 egység fölé nôtt a koncentrációja egymillió részecskére számolva. A decemberben kezdôdô Kyoto-i globális éghajlati konferencia azt fogja eldönteni, hogy e koncentrációt megpróbáljuk-e megállítani 450, 700 vagy 1000 egységnél. S noha ezen értékek bármelyike az üvegház-hatású gázok jelenlegi kibocsátásának jelentôs visszafogását igényelné, de még így is mindegyikük szinte bizonyosan komoly klímaváltozássokkal járna. Az amerikaiaknak azonban még mindig azt mondják, hogy nincs itt semmi probléma.

Az amerikai ipar 200.000 dollár értékû rádióreklámokkal üzen Washingtonnak, amelyekben egy Harry és Louise páros azon panaszkodik, hogy az éghajlat védelme gallononként ötven centtel is emelheti a benzin árát.

Az európaiak négyszer annyit fizetnek az üzemanyagért, mint mi, anélkül, hogy a dzsipjeikhez való szent jogaikért nyüszítenének. �k a globális piacon versenyeznek, kisfogyasztású kocsikon járnak és hatékony, jól mûködô tömegközlekedést mûködtetnek. Európa a vasutat és a villamost támogatja; Amerika az autópályákat és a parkolóhelyeket.

A múlt hónapban egy üzleti konferencián Salzburgban az európaiak egy német bestsellert lobogtattak, a Négyes faktor-t. E könyv azt mutatja meg, hogy az ipari társadalom hogyan nyerhetne ki négyszer akkora produktivitást ugyanannyi energiából és anyagból a már ismert technológiákkal, olyan áron, amely nem csupán elfogadható, hanem talán a jelenleginél is kedvezôbb.

Ez azt jelentené, hogy úgy mûködtethetnénk a jelenlegi gazdaságunkat, hogy eközben 75 %-kal csökkenthenénk a légkör terhelését. Vagy megduplázhatnánk a termelést fele kibocsátással. A Négyes faktor tele van esettanulmányokkal cégekrôl, épületekrôl, városokról, bankokról, autókról, farmergazdaságokról, amelyek mindegyike csökkenthetné az anyag- és energiafelhasználását egy átlagosan jellemzô négyes faktorral. Gyakorlatilag az összes esetben nem csupán az anyag- és energiafogyasztási költségek csökkennek, de közben emelkednék a munka termelékenysége, kényelme is.

Az európai vezetôk azt kérdezik: Hogyan lehetne ezt megcsinálni? S arról beszélnek, hogy milyen új technológiákkal érhetné el Európa a Tízes faktort - a 90 %-os csökkentést, amelyre szükség volna világszerte ahhoz, hogy stabilizáljuk az éghajlatot.

Amerikában a Globális Éghajlati Információs Project, ami nem más, mint üzleti szövetségek egy koalíciója, 13 millió dolláros költségvetéssel csinált egy public relation-kampányt, hogy meggyôzze az amerikaiakat: a fûtôanyagfelhasználás csökkentése tönkretenné az amerikai gazdaságot.

Európaiak, akik nagyobb tanultságról és kevesebb PR-rôl tesznek tanúbizonyságot, megkérdôjelezik ezt az állítást. Az állítás feltételezi ugyanis, mutatják ki, hogy az energiafelhasználás visszafogásának egyetlen módja a kemény adóemelés. Nem veszi számításba, hogy a megtakarítás, a nyereség nem csupán a kevesebb energia vásárlásából származik, hanem a kisebb légkörszennyezésbôl, a kevesebb olajszennyezésbôl, a jobb egészségbôl, a külsô forrásoktól való kisebb függôségbôl is - nem említve a stabilabb éghajlatot. Feltételezi, hogy a kisebb felhasználás következményeként a technológia befagyna, ahelyett, hogy nagyobb hatékonyságra emelkedne és új energiaforrások felé fordulna. Röviden tehát, ez az állítás nem más, mint propaganda.

Az amerikai ipar azt mondja: a Kyoto-i egyezmény nem lesz fair, mert tôlünk megköveteli az áldozatot, de Mexikótól, Kínától, Indiától vagy más alacsonyjövedelmû országtól nem. Azok az európaiak, akikkel beszéltem, úgy gondolják, hogy azoknak az országoknak, amelyekben az egy fôre jutó fûtôanyagfelhasználás töredéke a miénknek, de gyorsan növekszik, segíteni kellene, hogy ne a mi pazarló technológiai utunkat járják be. Ennek pedig legjobb módja, mondják, ha mi magunk mutatjuk be az új utat.

Mielôtt Bill Clinton merészen megígérte a status quo-t, egy beszédében azt mondta, hogy az USA csökkenthetné az üvegházhatású gázok kibocsátását "akár holnap 20 százalékkal, olyan technológiával, mely már most ingyen rendelkezésre áll". Valószínûleg túl optimista ezzel a "holnap"-pal - pár évbe beletelhet -, de közel sem elég optimista a 20 százalékkal. Európában 20 vagy 50 vagy 90 százalékkal kevesebb energia elpazarlásáról és környezetkímélésrôl beszélnek, s arról, hogy elôre kell mozdulni a múlt századi piszkos technológiáktól a következô évszázad tiszta technológiái felé.

A jó égre: miért nem ebben próbáljuk legyôzni ôket?

(A szerzô egyetemi oktató, a Darthmouth College környezettudományi docense, USA)

Forrás: The Global Citizen
Megjelent: Magyar Hírlap, november 8.