16. szám

(II. évf., 1997 nov. 2.)

Tartalom

E számunk a Junge Kirche "A Teremtés megôrzése" rovatát ismerteti, egy luxemburgi visszhangot P. Bulányi német könyvének megjelenésérôl, továbbá két cikket hoz az ökumenérôl és egy jövô évi béketanácskozásról ad hírt.

1. A teremtés megôrzése: Oroszország atomtemetôjében idôbomba ketyeg, A brit metodisták az atomiparba invesztálnak, Biokalózkodás, A Münsterland Akció elsô ökológiai börzéje, A "globalizálódás" mint magyarázkodás, Népi tiltakozás a Transzrapid ellen, Települések védekeznek a repülôtérbôvítés ellen.

2. Thomas Seiterich-Kreuzkamp: Vita Moszkva és Róma között

3. Jupp Wagner: És mégis mozog!
(Bulányi György: Nagypénteki levél c. könyvének német kiadásáról)

4. Barbara Rauchwarter: Grác - tovább egy illúziók nélküli Európa felé

5. Európai Békekonferencia (Osnabrück, Németország), 1998. május 29-31.

Cikkek, dokumentumok

1.

A teremtés megôrzése

Oroszország atomtemetôjében idôbomba ketyeg

A Kola-félsziget a szomszédos arhangelszki régióval együtt a világ legnagobb atomreaktor-sûrûségû területe. A Bellona nevû norvég környezetvédô szervezet adatai szerint a világ 1250 atomreaktora közül 240 itt található; elsôsorban kimustrált vagy még szolgálatban álló atom-tengeralattjárók vagy más hadihajók hajtómûveinek reaktorairól van szó, ezekhez jön a világ egyetlen atom-jégtörôflottájának 15 reaktora, valamint a Kola-félszigeti atomerômûé. A radioaktív hulladékot a terület 15 különbözô helyén tárolják nagy mennyiségben. A világtengerekben elsüllyesztett atomhulladék kétharmada a környezô Barent- és Kara-tengerekben található.

A Bellona azt a célt tûzte maga elé, hogy biztonságba helyezze és lassankint fölszámolja ezt az elégtelenül ellenôrzött és biztosított atomtemetôt.

Csakhogy a költségek óriásiak. Csak az egyik, 640 kiégett fûtôelemet tartalmazó hajó fölszámolása 17 millió márkába kerülne, a kivitelezési tanulmány maga 600.000 márkát emésztett föl.

A munkát politikai okok is hátráltatják. A Bellona egyik orosz munkatársát, az északi-tengeri flotta volt tisztjét például egy évig tartották vizsgálati fogságban katonai államtitkok elárulásának vádjával, s állítólag még az idén bíróság elé állítják. Egy másik tiszt hasonló üldöztetéstôl félve Norvégiába menekült.

A brit metodisták az atomiparba invesztálnak

Nagy-Britannia metodistáinak pénzügyi bizottsága 1,5 millió svájci franknyi pénzt fektetett a British Energy atomerômûveibe. A döntést "környezetvédelmi megfontolásokkal" indokolták: az atomerômûvek "tisztasága", a fûtôelemek "megújíthatósága és regenerálhatósága", az atomenergia mellôzésébôl fakadó hátrányok.

A döntés és az érvelés mind a Friends of the Earth környezetvédô szervezet, mind maguk a metodisták köreiben értetlenségbe és tiltakozásba ütközött, s többek között az atomhulladékok bizonytalan tárolására és a lehetséges visszaélésekre (pl. a kivont plutonium fölhasználása fegyvertártásra) hívták föl a figyelmet.

Biokalózkodás

Új fogalom járja be Brazíliát: a biokalózkodás, és szenvedélyes viták kapcsolódnak hozzá arról, hogyan lehetne megakadályozni a nemzetközi gyógyszergyártó konszerneket abban, hogy a bennszülöttek általuk befolyásolt szervezetei révén biopróbákat juttassanak külföldre anélkül, hogy megfelelô árat fizetnének. E konszernek ugyanis arra ösztönzik az indián népességet, hogy gyógynövénypalántákat neveljenek, s cserébe gyógyszereket adnak nekik, ill. anyagi segítséget ígérnek. Az effajta ügyletek ellenzôi azzal vádolják a multikat, hogy "nyereségesen kizsákmányolják" az indiók kultúráját.

A Münsterland Akció elsô ökológiai börzéje

A Münsterben megtartott elsô ökológiai börze témája az "Új utak a környezeti menedzsmentben" volt. E tanácskozáson a természeti erôforrásokkal való bánásmód radikális újragondolását követelte Ernst Ulrich von Weizsäcker, a Wuppertali Klíma-, Környezet- és Energiaügyi Intézet elnöke, utalva arra, hogy ma világszerte 700 milliárd dollárt fektetnek a természeti javak elhasználásába, ami szerinte "a pocsékolás világos ôrülete".

A szél-, nap- és vízienergia kihasználása mellett Weizsäcker az épületekben fölhasznált energia csökkentésére szólított föl, a szomszédos Hollandia üvegházait "energiazabálóknak" nevezte, kiemelte, hogy a környezethez alkalmazkodó technikák bevetésével meg lehetne négyszerezni a természetes nyersanyagok produktivitását, továbbá többek között arról beszélt, hogy az autók gyártásához könnyebb anyagokat kellene fölhasználni, jobban ki kellene építeni az öko-mezôgazdaságot, jobban kellene ügyelni a környezetkímélô technológiák piacosítására.

25 gazdasági, társadalmi, egészségügyi, politikai, egyházi és kulturális csúcsszervezet 1999-ig Helyi Agendát fog kidolgozni a münsteri városfejlesztés megoldására.

A "globalizálódás" mint magyarázkodás

Friedrich Schorlemmer wittenbergi plébános fájlalja, hogy a tartós és környezetkímélô gazdaságtól elfordulás trendje figyelhetô meg; ehelyett mindinkább a "globalizálódással magyarázkodnak", ami sok kormány számára ürügy ahhoz, hogy elleplezze saját csôdjét a környezet- és természetvédelemben. A "Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan!" jelszót fölváltotta a "Gondolkodj globálisan, hogy ne cselekedj lokálisan!" váltotta föl. A gazdasági recesszió nyomása alatt egyre inkább konfliktusba kerül a gazdasági siker és az ökológiai szempontok figyelembevétele.

Népi tiltakozás a Transzrapid ellen

A Berlint Hamburggal összekötendô mágneses függôvasút megépítése ellen eddig 24.441 érvényes tiltakozó szavazat gyûlt össze; a sikeres tiltakozáshoz 80.000 aláírásra lenne szükség. A tiltakozók az kívánják, hogy a Transzrapidra szánt milliárdokat új munkahelyek teremtésére fordítsák.

Települések védekeznek a repülôtérbôvítés ellen

Asseln és Wickede evangélikus egyházközsége keményen föllép a dortmundi repülôtér 500 millió márkás bôvítése ellen. A fel- és leszállópályák meghosszabbításához szükséges (10 hektárnyi) egyházi szántóföldek kisajátításával is számolnak, de önként egy négyzetmétert sem adnak el. Ulf Schlüter asselni lelkész környezetvédelmi szempontokkal indokolta a döntést, amelyet már 25.000 aláírás támogat. A tiltakozás tovább növekszik.

Eredeti cím: Bewahrung der Schöpfung
Nyelv: német
Forrás: Junge Kirche, 1997 szept.

2.

Thomas Seiterich-Kreuzkamp: Vita Moszkva és Róma között

Teológiailag mélyponton áll a viszony Moszkva és Róma között. Ezért nem jött létre a Róma által szorgalmazott pápa-pátriarcha-találkozó, amit a Második Európai Ökumenikus Találkozó elôestéjére terveztek Grazban. Három és fél évtizeddel ezelôtt, amikor VI.Pál pápa és Athenegoras ökumenikus pátriarcha egyetértôleg zarándokoltak a Szentföldre a keleti és nyugati egyház kapcsolata szívélyesebb volt, mint ma.

A találkozót a pápával II.Alexij moszkvai pátriarcha mondta le. Szent Szinódusa, a tanácsadó grémium, amelynek döntése köti az orosz egyház fejét, egyhangú nyet-et mondott. Hasonlóan történt ez 1996-ban is, amikor a pápa kérésére Pannonhalmán, a magyar Bencés Apátságban tartandó, nem nyilvános találkozót II. Alexijnak le kellett mondania.

Az ok - moszkvai nézôpontból - az oroszországi, ukrajnai és más FÁK országokban élô, Rómával egyesült katolikusok (a görögkeleti egyházakból kilépô és a katolikus egyházzal egyesült keresztények, a ford.) ún. agresszivitása. A lengyel pápa valójában 1989 után Oroszországban helyreállította a katolikus püspökök hierarchiáját, és egyszerûen mellôzve Moszkva szempontjait, lengyel fôpapokkal töltötte fel azt. Az egyesültek viszont nincsenek a pápa markában. Joggal tartják mártíregyháznak magukat. A börtönökbôl és Gulagokból kiszabadult püspökeik nagyon öntudatosak. E rendkívül tiszteletreméltó fôpásztorok közül sokan dolgoznak missziós területen. Hivôket gyûjtenek, alkalmasint templomokat foglalnak el. Ezek a dolgok nehezebbik végét megragadó gyakorlati emberek álmukban sem gondolnak arra, hogy tartsák magukat a pápai-diplomáciai nyugalmi parancsaihoz, vagy a Róma és Konstantinápoly között megkötött freisingi és balamandi "megnemtámadási szerzôdésekhez".

E magatartás egyes esetekben érthetô, de következményei súlyosak. Az orosz-ortodox egyházvezetés sértett büszkesége mögé sáncolja el magát. Minden rossz nyugatról jön - a bomlasztó felvilágosodás, a hitleri háború, az erkölcsök lerombolása, a brutális pénzuralom. Fennáll a veszély, hogy "az ökuméne a gonoszság szinonímájává" változik, tudósít Alexij pátriarcha az orosz valóságról.

Nyelv: német
Forrás: Publik Forum, 1997/7.
Fordította: Hampel Károly
Megjelent: Koinonia, 1997. október

3.

Jupp Wagner: És mégis mozog!

(Bulányi György: Nagypénteki levél c. könyvének német kiadásáról)

Bulányi György magyar pap, a Piarista tanítórend tagja. Tulajdonképp nem lázadó, hanem elkötelezett római katolikus férfi, aki a 2. világháború után a kommunista Rákosi uralom alatt börtönbe került. Ugyanúgy, mint a magyar prímás Mindszenty, akire néhány luxemburgi talán még emlékezik. Róla kimerítôen tudósított római katolikus napilapunk. Bulányiról már kevésbé. Mindenesetre ugyanezen lapban volt olvasható, hogy a "Bokor" csoportjainak tagjai megtagadták a katonáskodást a magyar hadseregben, mert a keresztények az ellenségeiket is szeretik. Ezért aztán lecsukták ôket.

A "Bokor"-csoportok páter Bulányi kezdeményezésére jöttek létre. Nevük az "égô csipkebokorra" emlékeztet, amely felkeltette Mózes figyelmét. Mózes keresztútja ezzel kezdôdött. Az a keresztút, amely felébresztette bûntudatát, és népe szabadítójává tette ôt. A "Bokor" kiscsoportjaival Bulányi megkísérelte, hogy megszabaduljon a magyar fáraóktól. Érthetô, hogy a "Bokor"-csoport és annak mozgatója sokat nem nevethetett Rákosi kommunista uralma alatt. De hogy 1997-ben még mindig üldözést szenvednek, mégpedig saját püspökeiktôl, ez számunkra legalább olyan abszurd, mint az, hogy Jacques Gaillot-t II. János Pál kúriája elmozdította. ... Így érthetô a könyv címe: "De nem égett el." ...

Mi a jelentôsége a Nagypénteki levélnek?

A maga 97 oldalával ez teszi ki a könyv kétharmadát. A levél a legpontosabban leírja mindazon politikai körülményeket, amelyeket Luxemburgban a média elhallgatott a nagyhercegség alattvalói elôtt. A levél válasz arra a "buzdításra", amelyben Joseph Ratzinger bíboros 1986.január 31-én felhívta Bulányi Györgyöt, vonja vissza "téves, veszedelmes és kétértelmû tanítását".

Erre válaszolt Bulányi március 28-án, ugyanezen év Nagypéntekén. Bulányi véleménye szerint a szóban forgó nyilatkozat, amelyre az intés vonatkozik, így hangzik: "...úgy vélem, hogy az egyháznak a jövôben más, a maitól eltérô struktúrája is lehet, mégpedig a bázisközösségek alapján." (26.o.) Az utóbbi viszont az "Egyházrend" címen 1980-ban fogalmazott írásának sûrített összefoglalása, amit nem nyomtatásban, hanem csak kéziratként, írógéppel sokszorosítottak. Nem érdektelen, hogy a "Hittani Kongregáció" idôközben hivatalába beleúnt prefektusa a "Föld sója" címen kiadott legutóbbi könyvében sejteti, hogy e témában pontosan úgy kezd gondolkodni mint Bulányi egy fél évszázaddal ezelôtt. Idézet Ratzinger könyvének 236. oldaláról (a német kiadásból): "Az egyház is más formákat fog ölteni. Nem a nagy társadalmakkal lesz azonos, inkább kisebbségi egyház lesz, amely valóban meggyôzôdéses és hívô és ezt gyakorlattá tevô emberek kis köreiben fog élni. Az egyháznak ezért rugalmasságra van szüksége, hogy elfogadja a társadalom megváltozott szemléletét és átrendezôdéseit, és oldani tudja az eddigi összefonódásokat." (Kiemelés e cikk szerzôjétôl.) Na! Ugyan ki mondja ezután, hogy a római egyház vezetô ideológusa nem tanulékony?

Éppen "Egyházrend" címû kézirata alapján a magyar Püspöki Konferencia már 1982. márciusában elítélte páter Bulányit. Ugyanezen év júniusában nyilvánosságra hozták az ítéletet a magyar sajtóban, és a szerzôt eltiltották minden nyilvános papi tevékenységtôl. Bulányinak semmilyen módja nem volt, hogy erre válaszoljon a magyar sajtóban. ...

Ezért Bulányi könyvét Luxemburgban is olvasni kellene

Az egyház barátainak és ellenzôinek is. Például mindazoknak, akik nehezményezik egyház és állam szétválasztását. A felsôbb politikai és egyházi emeletekrôl valószínûleg senki sem olvasta eddig a "Mi is egyház vagyunk" platform négykötetes sorozatának akár csak egyik kötetét is. Pedig nem lehet teljes képet kapni az "egyház" jelenségérôl, ha valaki nem veszi figyelembe, hogy a "botrányos" egyházzal szemben mindig ott állt - és áll most is - az emberbarátiság egyháza. ... Csak innen indulva lehet felgöngyölíteni az egyház "botrányát". Így gondolja egyébként II. János Pál is "Tertio millennio adveniente" kezdetû apostoli iratában, amikor a kúria riadalmára az "egyház fiait" az elmúlt századokban elkövetett bûnök megvallására szólítja fel.

Nyelv: német
Forrás: Publik Forum, 1997/4.
Fordította: Hampel Károly
Megjelent: Koinonia, 1997. október

4.

Barbara Rauchwarter: Grác - indulás egy illúziók nélküli Európa felé

Hivatalos részrôl óvatosság és körültekintés jellemezte a találkozót. Ennek némi haszna mellett nagy kára volt, hogy állandóan a felvizezett kontúrnélküliség veszélyével fenyegetett, azzal, hogy az ökumené barátságos toleranciává züllik.

A nôk alig jutottak szóhoz, csak díszletül szolgáltak a római és az ortodox egyház csúnya hatalmi játékához; hozzájárulásukat a találkozóhoz "keretprogrammá" fokozták le.

A bázison szinte minden programban szóba hozták és kipellengérezték a "strukturális bûnt", és legyôzésének gyakorlati modelljeit mutatták be.

Kiderült, hogy a hidegháború idején a Nyugat inkább csak a keleti egyházvezetéssel talált kapcsolatot, de a bázis kezdeményezéseivel nem. A kelet-európaiak gyakran utaltak a hidegháború idejének mártíriumára, a nyugat-európaiak kritizálták az erôltetett áldozati teológiát. Az álláspontokat nem sikerült közelebb hozni.

Több más területen is világossá vált a keleti és a nyugati egyházak fejlôdésének eltérô üteme, amit mindenekelôtt az ortodoxok értékeltek úgy, hogy a nyugati egyházak az élet minden területén megadták magukat a szekularizmusnak és a lélektelen posztmodernnek.

Teológiai és gyakorlati szempontból egyaránt megfigyelhetô volt, hogy a hivatalos küldöttek tétováznak, a bázis viszont cselekedni akar, mégpedig anélkül, hogy kivárná a "pásztorok összejövetelének" jóváhagyását vagy támogatását.

Grác ezen az egy héten egyszerre volt a zátonyra futott ideológiák kulminálásának helye és utópia, egy "Sehol-sincs-Európa": az egyesült Európa megtapasztalható, fogható víziója, az ôszinte osztozás ünnepének igazi elôíze.

Hogy mit "hozott" Grác, azt a jövô fogja megmutatni. Nyilvánvalóvá vált, mekkora teher az Európa keresztényei által különbözôképpen megélt elmúlt sokszáz év. Ez nemcsak csalódás forrása, mert minden csalódás az újrakezdés esélyét hordja magában. Rajtunk fordul, hogy Grác üzenetét tettre váltjuk-e.

Méret: rövid összefoglaló
Nyelv: német
Forrás: Junge Kirche, 1997/8.
Fordította: G.G.A.

Idôpontok

Európai Békekonferencia
Osnabrück (Németország), 1998. május 29-31.
A vesztfáliai békeszerzôdéstôl egy béke felé tartó Európáig

A találkozót a westfáliai béke 350. évfordulója alkalmából rendezik meg. Célja, hogy bemutassa a nemzeti és nemzetközi konfliktusokra adható nem katonai megoldásokat, hosszú távú békeközpontú politikai elképzeléseket; rámutasson a lelkiismereti megtagadás emberi jogára, fellépjen annak elismeréséért, jogi és tényleges lehetôségéért valamennyi európai országban; szorgalmazza a menekültek és háborúban álló országukat elhagyó katonaságmegtagadók védelmét; elôsegítse a résztvevô csoportok, szervezetek közötti együttmûködést európai szinten.

Célcsoportok: az európai közvélemény, politikai pártok, nemzeti és európai intézmények, az európai fiatalság. A meghívandók elsôsorban olyan szervezetek, csoportok és intézmények, amelyek békeügyekkel, lelkiismereti megtagadással, emberi jogokkal, menekültekkel foglalkoznak; e területeken elkötelezett NGO-k képviselôi, tudósok, európai és nemzeti politikusok.

Kapcsolatfelvétel, további információ:

European Peace Congress
Osnabrück 1998
Postfach 4124
D-49031 Osnabrück
Germany

Tel: +49 (0)541-260650
Fax: +49 (0)541 260680
E-mail: [email protected]
Internet: http://www.dfg-vk.de/peacecongress1998