BOCS.HU Dokumentum - Küldő űrlap

Címzett e-mail címe: Feladó e-mail címe: Feladó neve: Üzenet: Kedves Barátom! Látogass el a http://Bocs.Hu - Fenntartható Civilizáció Portálra! Érdemes! Cikk: George Zabelka - egy átszellemült ember Ki volt George Zabelka? Röviden, egy motoros srác volt. Aki az 1930-as években nincstelen férfiakkal járta az utakat, hogy munkát keressenek. Egy gitáros és egy ádáz vadász, aki számtalan érmet nyert a katonaságban céllövészetben. Ejtõernyõs is volt. Együtt menetelt Dr. Martin Luther Kinggel Selmában. Részt vett a Szegények Felvonulásán 1968-ban és a Feltámadás Városban (Resurrection City) élt. Több mint ötven évig volt a michigani Lansing egyházmegye katolikus papja. Katonai lelkész volt, aki 1945 nyarán tábori lelkésze volt a Tinian-szigeten az 509-ik Összevont Légi Csoportnak, az atombomba legénységének. De minden más felett, leginkább, George Zabelka egy férfi volt és pap, aki nemcsak a meggyõzõdéseiben volt elszánt, hanem elszánt volt ahhoz is, hogy meggyõzõdéseit a Szentírás fényében átértékelje. A „megtérés megtestesítõje” volt, tankönyvi példája annak, hogy az „igazság, szabadság és kegyelem” misztériuma legyõzi a hazugságot, félelmet és rendszerré vált gonoszt. Hûséges keresztény akart lenni és ez olyan mélyre vezetett, hogy kész volt megismerni a Szentírás igaz értelmét, még ha az igaz értelem a kellemes és hasznothozó szövetkezések feladását követelte is meg. Az 1970-es évek elején, George alaposan beutazta Közép- és Dél-Amerikát. Miután személyesen tapasztalta a halálos kizsákmányolást, amelyet a szegényeknek ezeken a területeken el kell tûrniük a gazdagok, elõkelõk és hatalmasok kezei között, minden korábbinál jobban meggyõzõdése lett, hogy az „erõszak az egyetlen út” ennek a mélyen gyökerezõ gonoszságnak a megállítására. De aztán 1973-ban az egyházmegye más papjaival lelkigyakorlatra ment a Szentírás erõszakmentességének terjesztése és követése érdekében. Így vette kezdetét egy kemény konfrontáció az erõszakmentes Jézus és az Õ barátok és ellenségek iránti erõszakmentes szeretetérõl szóló tanítása mellett. George 1975 decemberében írt éves karácsonyi levele végén megjegyezte, hogy biztosan megdöbbentette azokat a barátait, akik a háta mögött George tábornoknak hívták és akik tudták, hogy egyszer rendreutasították õt a katonaságban „túlzott hevesség” miatt. Mert abban a levélben kijelenti, hogy arra a következtetésre jutott, hogy Jézus a felebarátaink és ellenségeink erõszakmentes szeretetének útját tanította, és hogy emiatt „Hátraarcot kell csinálnom.” Évekkel késõbb így meséli lelki megpróbáltatását egy európai újságírónak: Hitem válságon ment keresztül. Én gyakorlatias ember vagyok, és Jézusnak azok a szavai – „Szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót haragosaitokkal … Ha megütik jobb arcodat, fordítsd oda a másikat is.” – teljesen haszontalanok voltak. Haszontalanok és elérhetetlenek. Nem tudtam megérteni. Sok tekintetben még most sem tudom. Mindazonáltal Jézus a szenvedés és az erõszakmentesség útját választotta. Annyira tiszták voltak a szavai, és ezeket példázza az õ élete és halála is. Számomra a végeredmény egyszerû volt. Jézus vagy Isten, vagy nem Isten. Ha nem Isten, akkor megtehetnénk, hogy elsiklunk idealista szavai felett. De ha õ Isten, akkor amit mondott, azt úgy is gondolta. Nem csak viccelt. Nem hagyhatjuk figyelmen kívül , mint egy idealistát, aki nem értette az emberi létet. Végsõ soron, vagy elfogadom, amit mondott, mint Istentõl eredendõt, vagy elfelejtem az egészet… Felejtsd el az egész kereszténységet. Bizonyos tekintetben George Zabelka a legvalószínûtlenebb módon tért Jézus erõszakmentes szeretetének útjára, amióta a kegyetlen Saulból békés Pál lett. Mindazonáltal a hit szemeivel nézve George Zabelka életét, láthatóvá válik, hogy Isten terveinek megfelelõ megnyilatkozás volt, egy igazán prófétikus üzenet az egyházhoz, hogy „hátraarcot” kell csinálni. És egyben nagyon meggyõzõ isteni megnyilatkozás az egyházhoz, hogy a „hátraarc” lehetséges és kiszámíthatatlanul gyümölcsözõ lesz, ha az egyház és vezetõsége bízik Jézusban, hogy tudja mirõl beszél az emberi erõszak és gyûlölködés kérdésében. A Lisieux-i Terézrõl szóló könyvének utolsó fejezetében Dorothy Day azt írta a szentrõl: „Megírta a történetét, és Isten elvégezte a többit.” Hasonlóképp történt George esetén is. Ellentétben az összes földi érdekével, engedelmesen hirdette az erõszakmentes Jézus tanításait – azután Isten adta a növekedést. 1980 augusztusában a Sojourners kiadott egy vele készült interjút, amit aztán még vagy egy tucat nyelven kiadtak, a horváttól a kínaiig. Üzenetének ilyen mérvû terjesztésével élete más mederbe jutott. Emberek milliói kezdték hallgatni, ahogy amellett érvelt a keresztényeknek és az egyházaknak, hogy ne rejtõzzenek tovább el az erõszakmentes Jézus és az erõszakmentess út elõl. 1982—83-ban, 67 évesen 7500 mérföldet gyalogolt a washingtoni Bangor Nukleáris Tengeralattjáró Bázistól az izraeli Betlehemig, az egész úton hirdetve Jézus tanítását az erõszak és a gyûlölködés ellen. Angliában életérõl dokumentumfilmet készítettek, A vonakodó próféta (The Reluctant Prophet) címmel, amit az egész világon bemutattak, kivéve az Egyesült Államokat. Ausztráliában A nevem George Zabelka címû népszerû dalt a mai napig folyamatosan játsszák világi és vallási rádiócsatornákon egyaránt. 1984 augusztus 6-án és 9-én visszatért Hiroshimába és Nagasakiba „mint keresztény és mint pap”, hogy a hibakusha, a bombatámadások eltorzult áldozatainak megbocsátását kérje, mert része volt abban, hogy „halált hoztak nektek az élet teljessége helyett, és nyomorúságot az áldás helyett”. 1992 április 12-én hajnalban ez a háborús harcos, aki az erõszakmentes Jézus Krisztus kegyelme által a béke harcosává alakult, kéziratának utolsó szakaszát írta be az Élet könyvébe. Viszont mind a mai napig ennek az életnek a hullámai feloldják az ellenségeskedéstõl és a durvaság szüntelen kulturális áradatától megkövült szíveket. A most következõkben a George Zabelkával készült interjúm részeit ajánlom abban a reményben, hogy mindannyiunkat átszellemítenek. Emmanuel Charles McCarthy (Fordította: Tiszai-Szûcs Tamás) ---------