BOCS.HU Document - Send form

Send to this email address: Sender email address: Name of sender: Your Message: Dear Friend! Visit http://bocs.hu - The Sustainable Civilisation Portal! It's worthy! The material: SZUN VU KUNG LÁZADÁSA Mikor Szun Vu Kung, a majmok királya, kit kőtojásból keltett ki a vén föld, ég, nap és hold különös szerelme a gyümölcsök s virágok szigetén, ki kőtestét mozogni tanította s viharként szállni a felhők felett, és megtanult minden emberfölötti varázst és titkos bölcsességeket, ki hős vezér és szent remete volt és szívében mégis fenevad maradt, és feldúlta a halál városát és megette az égi barackokat, az istenek eledelét, hogy ő is örökké éljen, s lett mindenható, kinek rőt fején a villám kicsorbult, ki már-már isten volt, de lázadó dühében a Legfőbb Trónt követelte, s leverte az égi seregeket, s a Menny Ura s a Célok és Erények bénultan nézték, hogyan közeleg mikor Szvn Vu Kung már a trón előtt állt. és már senki se moccant ellene, jött Buddha, és szelíd virágkezével intett, hogy a fegyverét tegye le. - Ki vagy, te jámbor? - ámult el a vad szörny, akitől a mindenség reszketett. Buddha felelt: - A béke és a jóság, s azért jöttem, hogy megfékezzelek. - Nagyszerű! - bókolt Szun Vu Kung. De Buddha - Vigyázz - szólt -, még nem sejted, mit tudok! - Te se, hogy én mit! -válaszolt a szörny és mellét verve mesélni kezdte, hogy a Tejutat kavarja szigonyával, eldicsekedett, hogyan győzte le a földet, eget, az állatok és fák szellemeit, s a halál fekete könyvét széttépve, hogy lett halhatatlan, s a Titkos Tudást hogy szerezte meg. - Tizennyolcezer mérföldet repülök - mondta -, ha csak egy bukfencet vetek, átváltozom hetvenkétféleképpen a lehetek millió óriás, ma már én vagyok a Tökéletesség - a Menny Urához fordult -, senki más, - bömbölte - senki nem állhat fölöttem, legkülönb vagyok, a Trónt akarom! És Buddha felelt: - Tied lesz, ha győzöl még valamin, az én hatalmamon: mutasd meg, hogy ki bírsz-e törni innen, túljutsz-e rajtam - itt a tenyerem: ha bukfenced kivisz belőle, nyertél, ha nem, te fogsz engedni énnekem. Tetszett az alku Szun Vu Kungnak. - Őrült, gondolta - ez a Buddha: a keze alig nagyobb egy lótusz levelénél, igazán játék végezni vele, gyerekjáték - gondolta és vigyorgott: - Hát jól van, lássuk: ki győz, te vagy én? És felemelkedett a levegőbe, s megállt nevetve Buddha tenyerén. - Készen vagy? - Készen. - Rajta! - Egyet ugrott, s már messze szállt s eltűnt a szörnyeteg, és viharzott, mint az ördögmotolla, úgy hányta, hányta a bukfenceket, és repült és hömpölygött, mint a szélvész. mindig gyorsabban, repült, mint a fény, repült és forgott, át az ős eónok s csillagködök száz szigettengerén, repült, a tértől részegen, repült, mint az időmegállító gondolat, repült, könnyű győzelmét végtelennel tetőzni, amit ráadásul ad, repült, repült, s a Végső Űr határán egyszerre csak öt roppant oszlopot látott, amely minden világok végén vörösen az ég felé lobogott. Még egy bukfenc, s már ott volt, és leszállt ott, ahol még nem járt soha senki se, és lehasalt s fürkészve és vidáman nézett az érthetetlen semmibe, aztán felkelt. - Most megyek - mondta - vissza, és én leszek a Mindenség Ura, de hogy itt jártam, nevemet felírom ide, a világ őrtornyaira és csakugyan felírta a középső oszlopra: "Itt járt Szun Vu Kung király", s mert a szükség rájött, egy másik oszlop tövébe még egyebet is csinált, és indult vissza. Repült, mint a villám, repült az űrben, mint a néma fény. repült és forgott, át az ős eónok s csillagvilágok szigettengerén, mint az időtlen gondolat, repült most visszafelé a végtelenen át, és megérkezett és hetykén leugrott Buddha kezéről s rikoltott: - No hát ide a Trónt! A világ végén jártam s ott hagytam a látogatás jelét! Buddha ránézett, hosszan, szánakozva, és felemelte lassan a kezét, és megszólalt: - Te nyomorult majom, te, te barbár ész- és erő-szörnyeteg, azt hiszed, hogy míg féktelen hatalmad harc s önzés fűti, lebírsz engemet? Azt hiszed, ki tudtál szökni kezemből? Nézz ide, nézd középső ujjamat: "Itt járt Szun Vu Kung... - itt van, ezt te írtad, s nézd piszkod, itt a hüvelykem alatt! És Szun Vu Kung, a Tökéletes Állat, kitől a Legfőbb Trón is reszketett, látta, hogy minden erőnél erősebb a türelem s a jóság, s megijedt és szökni próbált. De Buddha lefogta s egy hegyet tett rá, kíméletesen: - Most itt maradsz. Gondolkozz ezer évig. s ha új szíved lesz, befogad a Menny. 1935