BOCS.HU Document - Send form

Send to this email address: Sender email address: Name of sender: Your Message: Dear Friend! Visit http://bocs.hu - The Sustainable Civilisation Portal! It's worthy! The material: A HVG 2003-11-15-i számában megjelent Szudáni békefolyamat – Diplomatikus válaszok című cikkhez szeretnék hozzászólni. Az írás említést tesz arról, hogy Dél-Szudánban muszlimok keresztényeket vetnek rabszolgasorsra. A helyzet súlyosságának megértéséhez azonban tudnunk kell, hogy a zürichi székhelyű Christian Solidarity International (CSI) keresztény emberi jogi és segélyszervezet 1995 óta jelen van Dél-Szudán, elsősorban a rabszolgaszerzés központjának számító, stratégiailag fontos – az arab Észak és az afrikai Dél találkozási pontján fekvő – Bahr-el-Gazál életveszélyesnek (no go area) minősített körzetében. Rendszeres gyógy- és élelmiszersegélyt juttatunk a helyi keresztény és animista lakosságnak, amelyet a kartúmi iszlám kormány kiéheztetéssel akar megtörni. A rabszolgaportyákat nem egyszerű muszlimok, hanem maga a kartúmi rezsim reguláris hadseregének szervezett alakulatai, és a velük szövetséges milicista egységek parancsra végzik! Erről először a magyar Bíró Gáspár, az ENSZ szudáni különmegbízottja számolt be az 1990-es évek közepén. Ő és John Eibner, a CSI rabszolga-felszabadító programjának vezetője ezért szudáni részről meg is kapta a fatvát – halálos ítéletet. A CSI-t pedig – amely beleszólási joggal rendelkezett az Emberi Jogok Bizottságában, ahol makacsul bizonyította a szudáni rabszolgaság tényét – éppen Szudán nyomására 1999. októberében kizárták az ENSZ-ből. Azóta a világszervezetben a rabszolga szó tabunak számít, helyette a sokkal szalonképesebb „elrablás” kifejezést használják, a rabszolgaság áldozatai pedig nem léteznek. A CSI 1995 óta – együttműködve a helyi közösségi vezetőkkel és különböző keresztény felekezeti egyházakkal – nemzetközi tudósítók jelenlétében eddig 84 792 rabszolgát (főleg nőket és gyermekeket, mert a férfiakat legtöbbször a helyszínen agyonlövik vagy lekaszabolják) vásárolt vissza. (Egy ember szabadságának ára jelenleg: 5800.-Ft-nak megfelelő USA dollár.) Emellett több tízezerre tehető azok száma, akiket minden fizetség nélkül sikerült kiszabadítanunk. A CSI minderről többször is beszámolt kormányképviselők előtt Washingtonban. Óvatosnak számító megbízható jelentések szerint azonban még legalább százezer elhurcoltat tartanak fogva Észak-Szudánban. Erről Sam Brownback szenátor személyesen győződött meg akkor, amikor csatlakozott a CSI tényfeltáró csoportjához. A kartúmi iszlám rezsim minden eszközzel igyekszik meghiusítani ezeket az – érthető okokból titokban végrehajtott – akciókat. Antonov teherszállító repülőgépekkel bombázza a CSI feltételezett táborait, és útvonalát. Az Uniceffel együttműködő al-Basir tábornok rezsime pedig a legutóbbi időkig mindent letagadott. Hasszán al-Turabi, Kartúm volt iszlám főideológusa a ZDF német televízió kamerája előtt szemrebbenés nélkül kijelentette: „Rabszolgaság, rabszolgaság, rabszolgaság… ilyesmi nem létezik, mindez csak szóbeszéd” – mondta mosolyogva. A békefolyamatban résztvevő dél-szudáni képviselők nyomására azonban a CSI hivatalos meghívást kapott. „Emberek bántalmazását, a rabszolgaság intézményét és a települések elpusztítását sem a vallási előírások, sem saját természetes jogérzékünk nem fogadhatják el jónak. Felebarátainkkal állatokként bánni – ez nem Isten akarata szerint való” – jelentette ki John Eibner. A CSI a polgárháború befejeztével is folytatja együttműködését a helyi vezetőkkel az újjáépítésben: az élet normalizálódásához kórházakra, iskolákra és templomokra van szükség. Azonban ez még a távoli jövő. Jelenleg folytatjuk rabszolgamentő programunkat, hogy minden elhurcolt embertársunk szabadságát visszakapva hazatérhessen szeretteihez. Viz Péter CHRISTIAN SOLIDARITY INTERNATIONAL (Budapest) (Megjelent: HVG, 2003. december 20.)