BOCS.HU Document - Send form

Send to this email address: Sender email address: Name of sender: Your Message: Dear Friend! Visit http://bocs.hu - The Sustainable Civilisation Portal! It's worthy! The material: Kínáról sok téveszme kering. Ezzel szemben az adatok mást mutatnak: Az egykepolitika fölösleges volt: máshol a nõk jogainak biztosítása sokkal nagyobb termékenység csökkenést eredményezett. Kína termékenységi rátája az 1979-ben bevezetett egykepolitika ELÕTT zuhant le, miután Mao szaporodást erõltetõ diktatúrája enyhült 1969-tõl. Az egykepolitika fölösleges: 1979 óta máshol sokkal többet csökkent a termékenység, mint Kínában. (Az országonkénti görbéket meg lehet nézni pl. abban az adatbázisban, amire a link mutat.) A nõk jogainak biztosítása csökkenti a termékenységet, mihelyt a hatalmak nem erõltetik a szaporodást. "A népességnövekedés megoldása a fiatal nõk szabadságjogainak bõvítésén múlik, akiket legsúlyosabban érint a túl gyakori gyerekszülés és -nevelés. A fiatal nõk sok társadalomban utódtermelõ gépekké vannak lefokozva." (Amartya Sen indiai-amerikai közgazdász, Nobel díj 1998) A nemek arányának eltolódása (100 lánycsecsemõ mellett kb. 113 fiúcsecsemõ születik) sem az egykepolitika hatása, hanem a már célját tévesztett kulturális hagyományé, hiszen Indiában és Vietnámban is ugyanilyen az arány. A sokat idézett "Kína előbb lesz öreg mint gazdag" mondás szintén teljesen félrevezető. Az összes szegény ország, a világ nagy része előbb lesz öreg, mint gazdag - pontosabban ebben az évszázadban biztos nem lesz gazdag, mert a népességrobbanás rájuk zárta a szegénység csapdáját, a területük egy főre jutó eltartóképessége egyre szűkösebb, nem teszi lehetővé többnyire már a magyar szint felének elérését sem. Ha nem is jut el az esztelen amerikai dőzsölés szintjére, Kína legalább felszámolta a szegénységet és írástudatlanságot. A túlterhelt Földön az emberiség érdeke mindenképp az, hogy amerikai értelemben senki ne legyen gazdag. Efelé tartunk: a globalizáció kiegyenlítő hatásaival szemben cselekvésképtelen Nyugat emiatt süllyed. Mivel a fogamzásgátlás még mindig a jómódúak kiváltsága, már a magyar szint fele sem tartható az emberiség számára. A Kínáról keringő indulatos téveszmék pszichológiailag valószínűleg a Nyugat félelmét mutatják az ötezer éves birodalommal szemben, amelyik későn ugyan, de a többi lemaradt országnál mégis sokkal hamarabb kezdte követni a Nyugat sikerének titkát, a szaporodási stratégia H+ szintjére emelkedést. --- A buborék-diagram magyarázata: A buborékok nagysága Kína népességszámát mutatja. A függõleges tengelyen a termékenységi ráta (egy nõnek élete során átlagosan hány gyermeke születik), a vízszintes tengelyen a születéskor várható élettartam. A kiemelt idõpontok: 1969, 1979, 2007 (jobb alul a buboréknagyság és népességszám látszik e három idõpontban). 1969: A "kulturális forradalom" vége, Mao szaporodást erõltetõ diktatúrája (amelyben több tízmillió kínai halt éhen) megrendül. (A történelemben szinte mindig mindenhol mindenféle hatalom erõltette a túlszaporodást, így ez az õrült gonoszság teljesen beépült kultúráinkba, erkölcseinkbe, vallásainkba.) 1974: Az ENSZ elsõ népesedési világkonferenciáján a kínai kormányküldöttség még harcol a túlnépesedésrõl beszélõ "nyugati hazugság" ellen. Közben otthon a nép már rég minél kevesebb gyermekre vágyik, a termékenységi ráta a történelemben soha sehol nem látott sebességgel zuhan az emberi népesség 22 %-át (2010-ben már csak 19 %-át) jelentõ birodalomban. 1979: Kínában bevezetik az egykepolitikát, de fölöslegesen, hiszen a termékenységi ráta már 2,7-re zuhant az 1969-es 5,7-rõl, a demográfiai átmenet már a bónusz-fázisba érkezett, magától is jó pályára állt. Az egykepolitika 3 évtizede alatt már csak további 1 egészet csökkent a termékenység (2009-ben 1,7) Kínában, míg más országokban 2, 3, sõt 4 egészet csökkent egykepolitika nélkül, egyszerûen csak a nõk jogainak biztosítása által. --- Az oszlopdiagram magyarázata: (Forrás: Where will the world’s poor live?, Andy Sumner, Presentation to the OECD, June 2012) Az elsõ Millenniumi Fejlesztési Cél, a szegénység csökkentése szinte semmit nem ért el, ha Kína eredményeit nem számoljuk bele a világ adataiba. Az elsõ három oszlop-pár a világ szegényeinek számát mutatja 1990-ben (kék oszlopok) és 2009-ben (piros oszlopok) összesen, valamint csak azt a 10 ill. 20 országot összegezve, ahol a legtöbb szegény él. A piros oszlopok jelentõsen alacsonyabbak, mutatva a szegénység elleni küzdelem eredményességét. De a második három oszlop-pár, ami a világ adatait Kína nélkül ábrázolja, jól mutatja, hogy lényegében csak Kínában sikerült a szegénységet jelentõsen csökkenteni, az eredmények enélkül elenyészõek. Nyilvánvaló, hogy a családtervezési lehetõségek biztosítása a leghatékonyabb eszköz a szegénység csökkentésében.