A Teremtõ az emberiség közös Istene

(Prédikáció a Church & Peace európai keresztény békecsoport-hálózat konferenciáján, 2003. május 4.)


Textus: Törekedjünk arra, ami a békességre és egymás épülésére való. (Róm 14,19)

A Church & Peace fontos szerepet játszott a XX. század közepétõl, a német-francia kiengesztelõdésben, miután az európaiak kétszer agyonverték egymást, azután a hidegháborús helyzetben, annak végétõl Európa kettéosztottságának oldódásában, utána a Balkánon, most pedig pl. a Közel-Keleten és Irakban.

Milyen feladatok várnak a keresztény békecsoportokra a XXI. században?


I. A repedések és árkok: nem okai, csak fõ helyszínei a konfliktusoknak.

Amikor a tûzhányókat feltüntetjük a földgömbön, kirajzolódnak a szilárd kéreg lemezeinek szélei, ahol a folyékony földgolyó belsõ erõi legkönnyebben feltörnek.
Hasonlóan ha feltüntetjük a fõ konfliktusterületeket, kirajzolódnak azok a civilizációs törésvonalak, ahol a viszályok a legkönnyebben fellobbannak.
Hangsúlyozom, nem vallási, hanem civilizációs törésvonalakról van szó, még ha vallások nevével jelezzük is õket.

1. Európán belül kisebbségek, nyelvek, vallások, menekültek, bevándoroltak, társadalmi rétegek, szegények és jómódúak, hajléktalanok és paloták közt láthatunk számos repedést. Az EU bõvítése kölcsönös épüléssel járhat, de a repedések számát is növelheti. Néhol még jókora repedés van protestánsok és katolikusok közt is (Észak-Írország).

2. Európa szélein mélyebb árkok vannak:
- Az ortodoxok és a nyugati kereszténység közt: Baltikum, Lengyelország, Ukraina, Románia, Balkán.
- A muzulmánok és ortodoxok közt: Kaukázus (Örményország, Csecsenföld), Görög-Török (Ciprus), Balkán.
- A muzulmánok és a nyugati civilizáció közt: Közel-Kelet, Balkán. A Balkánon kelet, nyugat és dél összeér.

3. Szerte a világban „kontinentális lemezek” ütköznek, hiszen korunkra a technika és a népességrobbanás kis falut csinált a világból. Kína és India az emberiség egy-egy hatoda, az Iszlám is egyhatod, az észak-atlanti civilizáció is. Európa egy világméretû civilizációs (vallásközi) párbeszéd résztvevõje, sõt, már Európán belül is vallásközi párbeszédre van szükség.

De ezek a civilizációs törésvonalak nem okai a konfliktusoknak. Csak itt a legvékonyabb a szilárd kéreg, itt tudnak legkönnyebben feltörni a viszályok.

Melyek akkor a konfliktusok mélyebb okai?


II. Az élettér szüntelen túlterhelése mára a Föld túlterhelésévé vált

Az ökológiai lábnyom, az a teher, amit az emberiség jelent a Földnek, három tényezõ szorzata:

népesség száma X termelés-fogyasztás-szennyezés mennyisége X fajsúly (ökológiai hatékonyság)

Kisebb harmonikus civilizációktól eltekintve az ember mindig túlterhelte az életterét, ezért a történelem tele van környezetpusztítással és a szûkös erõforrásokért való harccal. De a XX. század második felében az emberiség többet termelt és többel szaporodott, mint az õsembertõl 1950-ig összesen. Az ökológiai lábnyom 1970 körül túllépte a Föld eltartóképességét. Ezért mondják, hogy az aranyért, majd az olajért folyt háborúk után most a vízért és termõföldért folynak majd a háborúk.

Például 1994-ben a hétmilliós, teljesen keresztény Ruandában egy negyed év alatt közel egymillió ember halt meg egy társadalmi összeomlásban, amikor mindenki mindenki ellen harcolt. A média és a világ nem tanult belõle, nem is nagyon foglalkozott vele. A fõ ok: Ruanda népessége 1950-tõl negyven év alatt megháromszorozódott, az egy fõre esõ termõterület 300 négyzetméterre (a világátlag negyedére) csökkent.


III. A Teremtõ Isten

A különféle vallások különféle kinyilatkoztatások, hagyományok és filozófiák isteneire figyelnek. De van az emberiségnek egy közös Istene, a Teremtõ. Õt még a nem-hívõk is felismerhetik, ahogy Pál írja a Római levél 1.20-ban:
"Ami megtudható az Istenrõl, az világos elõttük, maga Isten tette számukra nyilvánvalóvá. Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta mûveibõl következtethetünk."

A Teremtõ Istenre tehát minden nép és vallás és filozófia oda tud figyelni. Például Arisztotelész és Konfúciusz egyaránt felismerte, hogy a túlnépesedés és túlfogyasztás környezeti pusztuláshoz, társadalmi zavarokhoz és háborúkhoz vezet.
A Teremtõ Isten az, akitõl megtanulhatjuk az Általa teremtett Föld mûködését, törvényeit, az Általa teremtett bioszféra, élõvilág, az emberi természet, a hordák, törzsek, társadalmak és civilizációk mûködését, törvényeit.
A Teremtõ Istentõl tudhatjuk meg, hogyan éljünk harmóniában a Földdel, annak eltartóképességével, az élõvilággal és egymással. Hogyan éljünk bölcsen az erõforrásokkal, hogy elkerüljük a létharc kényszerûségeit.
A Teremtõ Istenre figyelve felismerhetjük a konfliktusok mélyebb okait, amelyek az ember élõlényi természetében, és a bioszféra törvényszerûségeiben is rejlenek.

A Teremtõ Istentõl megtanulhatjuk, hogy a "töltsétek be és hajtsátok uralmatok alá a Földet" áldása beteljesült. Ez nem parancs és nem jelentheti a gyengébb élõlények kihasználását. A jelen brutalitással ellentétben társteremtményekként kell tekintenünk õket.
A Teremtõ Isten megtanít bennünket felelõs szülõnek lenni, az élõlények korlátlan szaporodási ösztöne helyett a társ és a jövõ nemzedékek iránti felelõsséggel és szeretettel élni a szexualitást, hogy csak kívánt gyermekek foganjanak és minden fiatal mondhassa, jobb szülõket nem is kívánhatott volna. (Természetesen, mint minden eszményt, ezt is csak a tévedések felismerése, az adottságok és kész helyzetek elfogadása, a hibák javítása, a bûnök megbánása útján lehet közelíteni.)
A Teremtõ Isten „ökológussá” képez bennünket, hogy az oikos-t, a lakhelyünket jó gazdaként kezeljük, csak annyit használjunk el, amennyire valóban szükségünk van, a körfolyamatokat ne szakítsuk meg.

A Teremtõ Isten megtanít, hogy a biológiai élet vége úgyis a halál, ezért hiábavaló a küzdelem az élettérért, pénzért, hatalomért.
A Teremtõ Isten a kozmosz százmilliárdnyi galaxisával megsejteti velünk, hogy az élet sokkal több, mint ez a rövid kis földi út a halálig. Még a nem-hívõk is felismerhetik, hogy van meg-nem-haló élet.
Az Újszövetség a dzóé szót használja erre, hogy megkülönböztesse a bios-tól, a biológiai élettõl. Azt mondja, ha küzdünk a bios-ért, akkor elveszítjük a dzóé-ét. Arra tanít, hogy ne ruha, étel, a bios múlandó dolgai miatt aggódjunk, hanem Istenben gazdagodjunk, lélekben, szellemben, szeretetkapcsolatokban, élményekben.

Ha európai keresztény béke-hálózatként válaszolni akarunk a XXI. század konfliktusaira, figyeljünk a Teremtõ Istenre.
Ha békeegyházakká akarjuk kovászosítani a keresztény egyházakat, irányítsuk figyelmüket a Teremtõ Istenre.
Ha békét akarunk a világvallások által befolyásolt civilizációk közt, irányítsuk figyelmüket a Teremtõ Istenre.

Ha békét akarunk saját lelkünkben, amely kétségbeesés és remény közt hánykódik a háborúk, embertelenségek, ökológiai pusztulás, befolyásolhatatlannak tûnõ giga-folyamatok láttán, s ugyanakkor saját gyengeségeink, butaságaink, bûneink láttán, figyeljünk a Teremtõ Istenre.
Benne egyszerre megtalálhatjuk a kozmikus óriás nyugalmát, aki évezredek és évmilliárdok során vezérli az ember és a világ sorsát és akinek mûvét nem lehet elrontani,
és megtalálhatjuk a minket személyesen megteremtõ, bennünk élõ, velünk együtt szenvedõ, küzdõ és reménykedõ, minket legjobban ismerõ és szeretõ Istent.
Tõle kaphatunk bölcsességet és erõt a globális jótettekhez és saját személyiségünk fejlesztéséhez egyaránt.


---

Történelmi korszak (amirol szól): XXI. sz?zad

Kikrol szól (csoport): Church & Peace

Keletkezés ill. kiadás dátuma: 2003. 05. 04.

Szerző: Simonyi Gyula

Forrás, lelohely: Megjelent az Ökumené 2003/2 (51.) számában.

Célcsoport: vall?sos embereknek

Mire való (módszer, alkalom): elm?lked?s

Nyelvi változatok: